Monitorizare de presă
|
Căutare Numele cotidianului: Új Magyar Szó – Rajtunk olyan értelemben múlhatott, hogy – bár ami a parlamenti arányunkat illeti ugyanolyan erősek vagyunk, mint az elmúlt négy évben – ha nagyobb a magyar választói részvétel, akkor sikerült volna ennél nagyobb arányt produkálni, és esetleg nagyobb szükség lett volna az RMDSZ-re. De én azt gondolom, nem ez volt a döntő, hanem – ugyancsak a választási eredményről beszélve – az, hogy nem alakult ki olyan helyzet, hogy az RMDSZ a mérleg nyelvének szerepét töltse be. Alapvetően azt mondanám, hogy múlt az államelnökön, múlt a Demokrata-Liberális Párton és múlt – leginkább – a Szociáldemokrata Párton. Sőt az az igazság, hogy múlt a Nemzeti Liberális Párton is, hisz ha ők nem ragaszkodnak oly makacsul ahhoz, hogy ők adják a kormányfőt, létrejöhetett volna egy demokrata–nemzeti liberális– RMDSZ koalíció. Mivel annak a parlamenti többsége sem lett volna olyan lehengerlő, mint a mostaninak, szavazatok szempontjából is nagyobb szükség lett volna ránk, s akkor nem is merült volna fel, hogy maradjon ki az RMDSZ. Az államfőt nem nevesítette... – Traian Băsescunak azért van része, mert én ugyan nem tudom, mennyire őszintén akarták, hogy az RMDSZ ott legyen a kormányban, de ennek ellenére, hogy ugye tudjuk, nagy szerelem nincs közöttünk, nem is volt az elmúlt években, Băsescu mégis többször kijelentette, hogy az RMDSZ-nek stabilitási tényezőként minden kormányban ott a helye. Nekem is egyfolytában ezt bizonygatta, s a kormánykoalíciós tárgyalások idején volt úgy, hogy naponta kétszer is felhívott, és biztosított arról: mindent megtesz azért, hogy az RMDSZ ott legyen a kormányban. Ennek nyomán persze a Demokrata-Liberális Párt is ezt mondta. Most én nem tudhatom, hogy valóban mindent megtettek-e vagy sem – szerintem nem. Ha az államfő és a Demokrata Párt igazán makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az RMDSZ ott legyen a koalícióban, akkor a Szociáldemokrata Párt valamiféleképpen lenyelte volna. Úgy tűnik, még ezek után is a demokratákkal maradt a legszorosabb viszony a három román párt közül. Nem lenne természetesebb, hogy a szintén ellenzékben levő PNL-vel ápoljanak most már közelibb viszonyt? – A viszonyrendszer jelenleg nagyon cseppfolyós. A választások éjszakáján az addigi közelségek és távolságok egy időre eltűntek. A Nemzeti Liberális Párt tulajdonképpen haragszik ránk, hogy nem viselkedtünk úgy, mint ők. Hogy mi megpróbáltunk kialakítani egy modus vivendit a Demokrata Párttal, mert – ismerve az államelnököt és látva, hogy ők nyerték meg a választásokat, legalábbis a mandátumok számában – tudtuk, hogy ők fognak kormányt alakítani. Most a liberálisokkal nem vagyunk nagyon közeli viszonyban, de szerintem ez nagyon hamar elmúlhat. A Demokrata Párthoz közelebb kerültünk ugyan, bár azért az, hogy ők – minden vállalásuk ellenére – nem tartottak ki mellettünk, egy olyan súlyos kolonc, amitől az elkövetkezőkben – ha valóban jó viszonyt akarnak velünk felépíteni – meg kell szabadulni. Tisztázni kellene, hogy mi történt... Emil Boc PD-L-elnökkel hétfőn volt egy tisztázó beszélgetése... – Nos, igen. Ők arra hivatkoznak, hogy nem tudták áttörni a PSD ellenállását, és hogy most egy olyan időszak következik, amikor a széles parlamenti többségre szükség van. Szerintem könnyen lehet, hogy ez egy halálos csók lesz a Szociáldemokrata Pártnak, és az is lehet, hogy a szándék is ez. S ha ez így van, akkor ez a dolog sokkal fontosabb volt a Demokrata Párt számára, mint az RMDSZ-szel való viszony. Mi most ellenzékben leszünk, a liberális párttal nagyon hamar helyreállhat a kapcsolatunk, hiszen egymásra leszünk utalva, bizalmatlansági indítványt is csak közösen tudunk benyújtani. Ezt csak az árnyalhatja, ha a Demokrata-Liberális Párttal – annak ellenére, hogy ők kormányon vannak, mi pedig ellenzékben – ki tud alakulni egy együttműködés. Ennek nagyon hamar meglesz a tesztje; az első negatív jelzés már megvan: a kormányprogram-tervezetben a kisebbségi törvényről állítólag egy szó sincs, miközben a határon túli románokról igen. A tesztje mindennek az lesz, hogy a törvényhozásban hogyan állnak ellen olyan próbálkozásoknak, mint a magyarellenes törvénytervezetek. Hiszen ha csak néhány képviselővel is, de Dan Voiculescuék Konzervatív Pártja a kormánykoalícióban van, és be kell vallanom, némi kajánsággal figyelem, hogy hogyan kerültek egy helyre a konzervatív pártiak és a demokrata pártiak. Tart-e attól, hogy az RMDSZ különböző helyi tisztségviselőit is leváltják majd? – Én nem tudok rájuk úgy tekinteni, mint politikai alapon kinevezett tisztségviselőkre, hiszen egy hosszú, sok évtizedes korszak után jutottunk el oda, hogy ezek az emberek magyarként számos fontos intézményben vezető tisztséget töltenek be. Nagyon komoly teszt lesz, hogy mit fog a Demokrata-Liberális Párt és a kormánykoalíció kezdeni ezzel a kérdéssel. Elkezdődik-e megint az etnikai tisztogatás, vagy lesz bennük annyi józanság, hogy ne nyúljanak hozzá ezekhez a tisztségekhez? Attól tartok, ez nem lesz egyszerű kérdés, hiszen úgy tudom, az RMDSZ-ellenes döntést is a Szociáldemokrata Párt erdélyi szervezetei kezdeményezték. Emögött olyan érvek vannak, hogy az RMDSZ túlságosan nagy befolyásra tett szert az erdélyi megyékben, s ezt ők vissza szeretnék szorítani. Ebben Traian Băsescunak és a Demokrata-Liberális Pártnak nagy szerepe és főleg nagy felelőssége van. Szlovákia példája többször is felmerült az utóbbi napokban. Ott egy nacionalista párt is tagja annak a kormánykoalíciónak, amelyből kiszorult a Magyar Koalíció Pártja, nálunk a nacionalista pártok a parlamentből is kiszorultak, viszont szélsőséges elemek átszövik a két nagy kormánypártot is. Miután a magyar képviselet itt is kormányon kívülre került, tart-e attól, hogy elszabadulnak a magyarellenes indulatok, akárcsak Szlovákiában? – Szerintem a román parlamentben nincsenek egyszer és mindenkorra magyarbarátnak, illetve magyarellenesnek nevezhető pártok. Én sok színeváltozását láttam már a román pártoknak, román politikusoknak, s még mindig azt mondom: a politikában elsősorban nem az érzelmekre, hanem az érdekekre kell figyelni. Tehát ha a közeljövő úgy hozza, hogy például a kormánypártok a gazdasági válság miatt nehéz helyzetbe kerülnek, nehéz intézkedéseket kell hozniuk, akkor könnyen eszükbe juthat, hogy ezt az egészet etnikumközi feszültségkeltéssel el lehet kenni. Az elmúlt napokban is meg lehetett figyelni, hogy a kormányalakító vitáknak, televíziós talk show-knak a nagyrésze az RMDSZ-ről szólt, és nem arról, hogy ez a két párt programja hogyan békíthető össze. A két nagy párt erdélyi szervezetei hagyományosan nacionalisták, és ilyenkor ők zsarolhatják a felső vezetést. – Igen, és van is bennem aggodalom, de nem hiszem, hogy most letargiába kell esnünk, hogy depresszióba kell hajtanunk saját közösségünket. Kell, hogy legyen erőnk ellenállni. Ebben az RMDSZ-nek nagy tapasztalata van, számos olyan politikusunk van, akinek a hangját meghallják nemcsak Romániában, hanem külföldön is. Nem beszélve arról, hogy az önkormányzatokban elég erősek vagyunk, és azok elég erős politikai eszközt jelentenek a kezünkben, többek közt arra is, hogy ellensúlyozzuk az olyan folyamatokat, amelyek esetleg a szlovákiai helyzethez vezethetnek. Persze ehhez a magyar közösségnek is látnia kell, hogy mennyire fontos volt az egységes szavazás még akkor is, ha ez csak parlamenti képviseletet eredményezett, és nem kormánybeli részvételt. Ellenzékből hogyan lehet politizálni? Sokan azt jósolják, az RMDSZ számára következik a radikalizálódás, az úgymond gerillaharc. – Az RMDSZ volt már ellenzékben, nem is kevés ideig, 1990 és 1996 között. Majd volt négy évig – 2000 és 2004 között – olyan helyzetben, hogy a kormány munkájába nem láttunk bele ugyan, de az nem volt ellenzéki állapot, hiszen a szavazatainkkal támogattuk az akkori kormánypártot. A ’90 és ’96 közötti ellenzéki állapot arra alkalmas volt, hogy megfogalmazzuk a céljainkat, hogy a parlamentben a hangunkat hallassuk, hogy tekintélyt szerezzünk. És tulajdonképpen 1996-ban így kerültünk kormányra: mert következetesek voltunk, mert síkra szálltunk a demokratikus értékekért. Most nyilvánvaló, hogy újra meg kell tanulni ellenzékben politizálni. Éppen belegondoltam, hogy vannak fiatal politikusaink, akiknek erről nincs is semmilyen emlékük, az én nemzedékembeli RMDSZ-es politikusok viszont erre nagyon jól emlékeznek. Átkerül a súlypont? Hova? – Csak a román parlamentben leszünk ellenzékben, több önkormányzatban kormányon vagyunk, és ezekre most nagyobb súllyal fogunk támaszkodni. Erdélyben, a helyi közösségekben nagyobb erővel próbálunk építkezni az elkövetkezőkben, nemzetközi jelenlétet, európai parlamenti jelenlétet és más nemzetközi fórumokat is megpróbálunk felhasználni, hogy visszahassunk arra, ami Bukarestben történik. A parlamentben hallatni kell a hangunkat nap mint nap, és fel kell készülnünk arra, hogy a szakbizottságokban és a plenáris üléseken is minden nap nehéz küzdelmekbe fogunk keveredni minden bizonnyal – elsősorban azért, hogy megvédjük az eddig kivívott jogainkat. Nevezhetjük ezt radikalizálódásnak? – Amikor nincs kormányon egy szervezet, nem kötik olyan felelősségek, mint a kormányban. Ehhez nem kell etnikai szervezetnek lenni, politikai pártokkal is így van. Kérdés, hogy ki milyen konklúziót von le abból, ami a választások után történt. Aki úgy gondolja, hogy a politikai utak bedugultak, hogy a politikai eszközök már nem használhatók, megpróbál majd más utakat keresni. A tiltakozásnak, az etnikai jogokért való küzdelemnek más útjait-módjait. Mindannyiunknak végig kell gondolnunk azt, ami történt, hiszen mi politikai eszközökkel vívtunk ki egy bizonyos státust a romániai magyarságnak. És most nem is annyira a törvényekre gondolok meg az alkotmányos keretekre – azokat nyilván, hogy politikai eszközökkel lehet elérni. De például azt, hogy vezető tisztségekben ott vannak a magyarok. Hiába mond bárki bármit, itt nem koncról van szó, ahogy egyesek cinikusan fogalmaznak, hanem hogy a magyar közösség képviselői végre beleszólnak az intézmények munkájába, vagy éppenséggel ők irányítják azok munkáját. Ezt politikai eszközökkel vívtuk ki, és ha ugyancsak politikai okokból lemorzsolódik, mindannyiunkat el fog gondolkodtatni, hogy akkor mennyire lehet tartósan építkezni ilyen körülmények között. És mi az alternatíva? – Mindannyian tudjuk, az etnikai arányosságot törvényben kellene garantálni. Ez nagyon nehéz kérdés még az Európai Unióban is, ahol egyesek diszkriminációnak tekintik, ha etnikai arányt állapítanak meg bizonyos intézményekben. Végig kell gondolnunk: miképpen oldható fel az az ellentmondás, hogy amikor kormányon vagyunk, akkor politikai súlyunknál fogva az a célunk, hogy a magyarok jelen legyenek minden fontos intézményben, meg is valósul, de ha ellenzékbe megyünk, mindez megszűnik? Ez távlatilag nyilván nem fogadható el. Az elkövetkező időszakban az ellenzékiség alkalmat ad majd arra, hogy ezeket a dolgokat végiggondoljuk. A szervezetépítésnek is jót tehet az ellenzéki szerep. – Szerintem ebből a szempontból nagyon sok minden jobban néz ki, mint ezelőtt egy évvel. Mélyponton a szervezet valamikor az államelnök leváltásáról szóló referendum után volt, én akkor a kormányzati pozíciómról, a miniszterelnök-helyettesi tisztségről le is mondtam, és próbáltam másokkal együtt többet dolgozni azért, hogy a szervezet ne szakadjon el a saját közösségétől. Utána fokozatosan visszaszereztük a szervezeti erőt és támogatást, de ez nem jelenti azt, hogy a szervezetépítéssel nem kell többet foglalkozni. Milyen jövőt jósol a mostani koalíciónak? – Két lehetőséget látok. Vagy a Demokrata-Liberális Párt maga alá gyűri a Szociáldemokrata Pártot és a két alakulat nagyjából összeolvad, s akkor békés, hosszú kormányzás következik, vagy nem, s akkor hamar szakadnak. S akkor az RMDSZ ugrásra készen áll majd... – Az RMDSZ ebben a helyzetben döntött úgy, hogy ellenzékbe megy. Egy új helyzet új döntést kíván majd, és az érdekünk – minden meggondolandó probléma ellenére – továbbra is az, hogy ha lehet, kormányzati munkával segítsük a közösségünket. |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize. |