Căutare

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Autonómia és integráció címmel Nagyváradon tartotta II. autonómiakonferenciáját, amelyet a Pro Minoritate Alapítvánnyal közösen szervezett. A nemzetközi rendezvényre neves hazai, magyarországi és nyugat-európai személyiségek jöttek el, többek között Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi szakbizottságának elnöke, Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság emberjogi szakértője, Gáll Kinga, az Európai Parlament fideszes néppárti tagja, Franz Matscher, a Velencei Bizottság tagja, illetve Komlóssy József, az Európa Tanács szakértője.
      Megnyitó beszédében Tőkés László, az EMNT elnöke, királyhágó-melléki református püspök az erdélyi magyarság drasztikus fogyására hívta fel a figyelmet. Mint mondta, ha a mai tendencia folytatódik, Erdély térképén csak foszlányokban maradunk fenn. Megmaradásunk egyetlen alternatívája az autonómia. A beszélő felsorolta az autonómiáért folytatott harc fontosabb állomásait, ezt a harcot 1997 óta a többségi hatalom erőszakos megfélemlítő hadjáratai között vívták. Úgy vélte, a hatalom berkeibe beágyazódott RMDSZ éppen úgy viseltetett az autonómiáért küzdő magyar szervezetek iránt, mint a többségi román hatalom. Tőkés László kirívó példaként említette az RMDSZ megfélemlítési akcióit, például azt, hogy a református egyház híveiként számon tartott Bihar megyei magyar polgármesterek és alpolgármesterek az egyház hívó szavára féltek összegyűlni, felsőbb megtorlásoktól tartva. Erdélyben az egyházi autonómia volt a magyarság egyetlen mentsvára, de a pártállami idők után eljött az ideje a közösségi autonómiának is. Autonómiát azonban nem lehet önfeladással elérni: a románok és a magyarok az autonómiáért kell hogy összefogjanak és nem ellene, mondotta az EMNT elnöke.
      Németh Zsolt beszédében kitért az egykori Magyar Autonóm Tartományra, amelyet 1960-ban számoltak fel: „Az egyedül üdvözítő ideológiával mindent és mindennek az ellenkezőjét is meg lehetett indokolni.” További példaként a Bolyai Egyetem megszüntetését említette. „Ma is ugyanaz a helyzet. Azok is az unióval példálóznak, akik autonómiát akarnak, és azok is, akik nem.” A politikus rámutatott, hogy Európában mindenütt rendezték a többség és a kisebbség közötti viszonyt, vagy legalábbis megpróbálták. Romániára nézve kijelentette: egyelőre nem az a kérdés, hogy milyenfajta autonómia lenne megfelelő, hanem az: egyáltalán lehet-e autonómia ebben az országban. Negatív példaként említette az egy éve uniós tag Szlovákiát, ahol szóba sem jöhet az autonómia. A Fidesz-politikus szerint az unióban két álláspont áll egymással szemben: az alattvaló állampolgároké és az államot birtokló polgároké. „Az autonómia-vitákban tehát alapvető Európa-víziók ütköznek egymással” – tette hozzá.
      A magyar kormány külpolitikáját azzal jellemezte: december ötödike után az is valami, hogy a magyar külügy kijelenti: az autonómia csak a többség és a kisebbség megegyezésén alapulhat. Ez evidencia és rossz jelszó – mutatott rá Németh –, hiszen azt kellene mondani, hogy demokrácia csak a többség és a kisebbség megegyezésén alapulhat.
      Smaranda Enache, a Pro Európa liga társelnöke beszédében rávilágított: a romániai közigazgatási rendszer a Ceauşescu-érában, 1968-ban született, a rendszerváltás után ezt éltették tovább a román kormányok. Az 1998-ban létrehozott fejlesztési régiók súlytalanok, hatáskörük nincs, így nem is lehet lényeges szerepük a fejlesztésben. A román politikus szerint az a gond, hogy a román pártoknak nincs semmiféle elképzelésük a regionalizációról. Ma úgy fest, hogy ez egyedül a romániai magyar kisebbség érdeke. Enache arra intette az autonómia ügyét felkaroló erdélyi magyar politikusokat, hogy keressenek maguknak szövetségeseket a regionális fejlődésben érdekelt román politikusok között. Fontosnak mondta, hogy a magyar közösségen belül is tisztázódjanak az igények: kulturális vagy területi autonómiát, illetve kettős állampolgárságot akarnak-e a magyarok? Szerinte autonómiaügyben a magyarok elsődleges tárgyalópartnere a román állam kell hogy legyen.
      Gabriel Andreescu beszédében elsősorban a kormány asztalán levő kisebbségi törvényt elemezte, részletesen bemutatva megannyi fonákságát, kétértelműségét, illetve diszkriminációs kitételeit. A román szakértő ebben a formájában nem tartotta elfogadásra alkalmasnak a törvénytervezetet egy magát jogállamnak tekintő országban – elsősorban a kisebbségi szervezeteket diszkrimináló kitételei miatt.
      Toró T. Tibor az autonómia gondolatát visszavezette a Kolozsvári Nyilatkozathoz, azóta az RMDSZ időnként előveszi az autonómia zászlaját, majd ha érdeke azt kívánja, ismét eldugja a raktárban. Úgy vélekedett, az EMNT 2003 óta tartó szerepvállalása nélkülözhetetlen a romániai magyarság önrendelkezési törekvéseinek a megvalósításához. Ez késztette arra 2004-ben az RMDSZ-t, hogy ismét elővegye a sutból az autonómia kérdését, és napirendre tűzze. Ez volt a kisebbségi törvénytervezet megszületésének az egyik indoka is. Toró szerint a törvénytervezet egyetlen új eleme a kulturális vagy személyi elvű autonómia megteremtése. Figyelmeztetett azonban, hogy a törvény alkalmazása bajos lesz, mivel a kisebbségi választások lebonyolítását egyetlen politikai szereplőre, az RMDSZ-re bízza. Ez a rendelkezés nem tartja tiszteletben a romániai magyar nemzeti közösségen belüli pluralitást, így nem érvényesülhet benne a szubszidiaritás elve sem.
      Bakk Miklós is úgy vélte, hogy a kisebbségi törvény nem válasz a romániai magyarság reális elvárásaira az önrendelkezés terén. Ehelyett bebetonozza az RMDSZ-t már meglévő vezető pozíciójába, megakadályozva ezzel, hogy vetélytársa támadhasson.
      Mindig lesz a politikai hatalom által felállított választási iroda, amely formai hibát állapít meg, és kizárja a nemkívánatos kisebbségi szervezetet – utalt előadásában Szász Jenő MPSZ-elnök a politikai alternatívát kínáló szervezet tavalyi meghurcolására. A politikus reményét fejezte ki, hogy a kisebbségi törvénnyel nem jár úgy az erdélyi magyarság, mint a román alkotmánnyal, hogy ti. megint megszavaztatják a magyarokkal a nemzetállamiságot kimondó okmányt. „Alapvető nemzeti kérdésekben nem megengedett a kompromisszum” – mutatott rá Szász, majd azzal érvelt, hogy egy rossz törvénynél a semmi is jobb. „Hogy ezt éppen az RMDSZ próbálja meg elfogadtatni, az számomra a nemzetárulással ér fel” – vonta le a következtetést. Az MPSZ elnöke szerint a 20. század folyamán kétszer is becsapták az erdélyi magyarokat: a gyulafehérvári nyilatkozattal és a kommunista ideológiával. „Amikor azonban saját magunk áruljuk el legszentebb ügyeinket, akkor senkire sem számíthatunk” – utalt ismét a kisebbségi törvénytervezetre.
      Csáky Pál romániai látogatásán jónak nevezte a tervezetet, azt mondta, szeretné azt Szlovákiába „hazavinni”. „Egy ilyen törvénytervezettel a felvidéki magyarokat is »tönkrevágnák«” – vágott vissza Szász, és reményét fejezte ki, hogy a törvénytervezet megbukik. Ellenkező esetben Brüsszelben is elintézettnek és megoldottnak fogják tartani a magyar kisebbség ügyét.
      Az MPSZ elnöke egységes autonómiakódex kidolgozását javasolta, amely határozott válaszokat adna az autonómiaigényekre Székelyföldön és Erdély többi részén. Arra is rámutatott, hogy az autonómiát a román közösséggel egyetértésben kell létrehozni.
      A magyar állami szerepvállalás mellett felhozta: „olyan Romániában élünk, amely néhány évtizede még fillérekért árulta a zsidó és szász közösség tagjait. Ezek a példák is azt igazolják, hogy szükség van a magyar állami szerepvállalásra.”
      Délutáni előadásában Gáll Kinga, az Európa Parlament képviselője leszögezte: a tradicionális nemzeti kisebbségek helyzete megkerülhetetlen lesz, máris bebizonyosodott, hogy az autonómia intézménye a legjobb keret egy nemzeti közösség megmaradásához, illetve fejlődéséhez. Hangoztatta: az Európai Unió minden tagállamnak lehetőséget nyújt, amivel vagy tudunk élni, vagy nem. Ez érvényes az autonómia kiharcolására is. A magyarországi politikus szerint nagyon fontosak az ilyen autonómiakonferenciák, amelyek a nemzeti közösség reális igényét továbbítják Brüsszelnek.
      Cristian Passin, az Osztrák Néppárt képviselője, Franz Matscher, a Velencei Bizottság tagja és Komlóssy József, az Európa Tanács szakértője előadásaikban a nyugati modellek és példák követésének lehetőségeiről szóltak. Többször is elhangzott: az Európai Parlament képviselői nem tudnak eleget a romániai magyarság helyzetéről. Mivel Európában nincs egységesen elfogadott autonómiamodell, minden kiépített autonómia más és más, valamennyi a helyi realitások alapján született az elmúlt évtizedekben. A felsorolt példákból világosan kiderült: az anyaországi támogatás legtöbbször nélkülözhetetlen volt az önrendelkezési jog kiharcolásához.
      
      A konferencián számos kérdés is elhangzott. Az előadóknak címzett tucatnyi felvetésre sokszor csak kitérő válaszok születtek. A nyugati vendégek némi tájékozatlanságot mutattak a magyarság sajátos dolgaiban. Remélhetőleg a mostani konferencia gazdag előadásanyaga is segít sokuknak a tájékozódásban, nehogy úgy rögzüljön az itteni magyarság autonómiaigénye, mint amit tulajdonképpen csak egy szűk értelmiségi réteg táplál.