Căutare

(Folytatás a múlt heti lapszámunkól)
      Kérdésre válaszolva Toró Tibor úgy vélekedett, hogy elvileg el lehet képzelni az RMDSZ csatlakozását, ám figyelembe kell venni, hogy a létjogát és a kenyerét Bukaresttől kapó politikai elitnek minden bizonnyal kényelmetlen lenne a kérdés, ezért úgy kell alakítani az eseményeket, hogy ne ellenezhesse a csatlakozást. Észre kell már vennie az RMDSZ-nek a kisebbségi törvénytervezet esetéből, hogy nagy horderejű dolgokat nem lehet kamarillapolitikával intézni, tette hozzá Toró. Az együttműködésről szólva Ferencz Csaba a helyi közképviseletek létrehozásának fontosságáról beszélt, leszögezve, hogy az együttműködés ott kezdődik, hogy a felek feltétel nélkül támogatják egymás törekvését. Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet létrehozásának fontosságát ecsetelte, rámutatva, hogy az RMDSZ megbukott érdekképviseletből, Toró Tibor azonban még nem látta elérkezettnek az időt az ERMÁÉRT megfelelő működésére, mert amíg az RMDSZ előtt van más út, addig nem egyezik bele, azonban azonnal meg fog változni a helyzet, amint színre lép egy alternatív politikai szervezet, mondta. Ferencz Csaba szerint fölösleges egy újabb, más elnevezésű RMDSZ létrehozása, inkább azt kell észrevenni, hogy csak a népakarat tudja megteremteni az önrendelkezést, ennek kinyilvánításán dolgozik az SZNT.
      Este a Romantikus Erőszak muzsikájára tombolhattak a résztvevők, melyet Bese Botond kecskedudás elbűvölő műsora előzött meg.
      A VASÁRNAPI nap ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyet Tolnai János teológus és Böjte Csaba atya tartott. Tolnai János az Úrhoz való megtérésről és az ezzel együtt járó egészséges nemzeti öntudatról, Böjte atya pedig a szeretet és az érdekeinkért való kiállás fontosságáról szólt.
      Az előadások sorát Kiszely István történész, antropológus kezdte. A neves tudós kutatásai alapján megcáfolta finnugor eredetünket, s hosszan sorolta, mi mindent adott népünk a világnak, a higiénia és a gyógyítás területétől a világon elsőként kimondott teljes vallásbékén át a gyufa föltalálásáig.
      Másodikként Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szakember a Nemzeti Jogvédő Alapítványt mutatta be. Mint elmondta, a nonprofit alapon működő szervezet célja határozottan föllépni minden olyan esetben, amikor valakit a magyarsága vagy a nemzetéért hozott áldozata miatt jogi eszközökkel vesznek űzőbe. Az alapítvány rövid működése alatt számos pert megnyert a magyar rendőrség ellen, a magyarországi hatóságok ugyanis az elmúlt négy évben sok esetben nyíltan semmibe vették a szabad véleménynyilvánításhoz és a szabad gyülekezéshez való jogot, és gyakran törvénytelenül, kegyetlen brutalitással vertek szét utcai megmozdulásokat. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány folyamatosan építi ki szakmai kapcsolatait a Kárpát-medence elkötelezett magyar jogászaival, bevonva őket a nemzeti érdekvédelem munkájába.
      Csávossy György költő, borász Jó boroknak szép hazája, Erdély címmel tartott előadást. Az erdélyi borászat doyenje szerint a bor az élet vize, amely testi és lelki egészségünket is védi. Csávossy György az ember és a bor kapcsolatát a szerelemhez hasonlította, mivel a hegy levét csak akkor tudjuk teljes egészében befogadni, ha minden érzékszervünkkel megismerjük és átéljük. A neves költő és borosgazda elmondta, Erdélyben számos, napjainkra méltatlanul háttérbe szorult borvidék található, a Küküllő mentétől a Nagyenyed központú Erdély-hegyalján vagy az Érmelléken keresztül Ménesig, ahol régen a híres vörös aszút készítették.
      Csáth Magdolna közgazdász, egyetemi tanár a globalizációs zsákutcából kivezető útról szólt. Előadásában a maga valóságában mutatta be az Európai Uniót, amely nem egyéb piaci érdekektől vezérelt hatalmi kartellnél. Számadatokkal bizonyította, hogy az Unió pusztán piacnak tekinti a nemrég csatlakozott országokat, és ugyanezt a szerepet szánja a következő bővítési körben bekerülő államoknak. Az előadó fölhívta a figyelmet arra az abszurditásra, hogy a budapesti kormány az egyetlen, amely következetesen az idegen tőke térnyerését és minél nagyobb hasznát szolgálja, miközben a magyar termelőket és vállalkozókat példátlanul magas járulékokkal, adóterhekkel sújtja.
      Délután összmagyarnak meghirdetett, ám mivel Duray Miklóst teendői hazaszólították, csupán erdélyi és belső-magyarországi gondolkodók találkozója következett. A felszólalók sorát Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke kezdte, s mindjárt az elején kijelentette: túl sok a beszéd, cselekedni kell végre, mégpedig radikálisan. „Kis nemzetnek még levegőt vennie is radikálisan kell” – idézte Adyt. Molnár Tamás, az Inconnu Művészcsoport tagja, a Jobbik alelnöke azon meggyőződésének adott hangot, hogy a csoda a politikai eliten kívül fog megtörténni, mert az képtelen ezt a rendszert megbuktatni. Folytassuk ezen kis belső világ építését, mondta az EMI-táborra célozva, és „megtörténik a csoda.” Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Stratégiai Bizottságának elnöke kinyilvánította, a magyarországi társadalom nem képes jelenlegi állapotában a rendszert megdönteni, Erdélyben viszont a román hatalom érdekeit képviselő komprádor politikai elit telepedett rá a magyarságra, mégis van esély az újjászületésre: akkor következhet be, mikor az EU-csatlakozás után útilaput kötnek az RMDSZ talpára. Nt. Gergely István csíksomlyói esperes-plébános azt hangoztatta, újból szert kell tennünk a szellemi hatalomra most, amikor minden eladó, és el is van adva – nemcsak Magyarország, még a lélek és a mag is (utalás a művi meddővé tétel liberalizálására). Lezsák Sándor, a Magyar Nemzetpolitikai Társaság elnöke Eva Maria Barkit idézte, mondván, hogy a dél-tiroli autonómia kivívásához három dolog szükségeltetett: nemzeti azonosságtudat, összefogás és anyaország. Az erdélyi magyarság esetében az első feltétel megvan, az összefogás és az anyaország nincs, de az anyaország újrateremthető egy polgári-nemzeti kormány megalakulásával, az összefogást pedig a szükségnek meg kell szülnie. Csak idő kérdése, mikor lesz itt autonómia, adott hangot bizakodásának Lezsák. A következő körben megszólaló Mikola István az „aprómunkát” hiányolta (család, gyerek, közösség), mert ezek tartják egybe a társadalmat és segítenek a bajokat átvészelni, továbbá kárhoztatta a jelen demokráciát, mert rövid távra van kidolgozva, s lehetetlenné teszi a közép- és hosszú távú nemzetpolitikát. Inkább felvilágosult abszolutizmusra lenne szükség, vonta le a következtetést Mikola, megjegyezve, ezt egy kereskedelmi televízióban nem merné elmondani. Az ő gondolatát folytatta Molnár Tamás, úgy vélekedett, kicsúszott a talaj a lábunk alól az elmúlt tizenhat évben, ezért új stílusra van szükségünk a globalizáció ellenében: ahogy a reguláris amerikai hadseregnek se megy neki az afgán vagy libanoni harcos, úgy kell nekünk is kiépítenünk saját világunkat és erősítenünk a belső kapcsokat. E kérdéskörben Borbély Imre rövid és tömör megállapítása az volt (ezt később a hallgatóság egyetértése közepette bővebben is kifejtette), hogy a magyar államot magyarítani kell, mert kormánya a magyarság ellen létezik. Gergely István Jézus példájával próbálta bizakodóbb hangulat felé terelni a beszélgetést, mondván, hogy Ő is a sírból kelt fel, tehát ha halál – vagy esetünkben krízishelyzet – van, akkor van feltámadás is. Molnár Tamás reagált a polgári-nemzeti kormány létrejöttére, rávilágítva, hogy megalakulása esetén rendet kell raknia a pincétől a padlásig mind az intézményekben, mind a fejekben, hogy teret teremthessen a nemzeti eszmélésnek. A kérdések rendjén Mikola István a hallgatóság fagyos hallgatása közben bevallotta, hogy nem volt ott szeptember 26-án, de ha ott lett volna, ő is megszavazza Románia EU-csatlakozását, mert ez lehetőség a nemzet újraegyesítésére. A polgári-nemzeti oldalról viszont kimondta: megtisztulási folyamatnak kell végbemennie a jobboldalon, mert sok köztük a liberális, aki többször is hátba támadta őket; ilyen emberek társaságában a jobboldal nincs felkészülve a rendszerváltás véghezvitelére, az ősztől viszont változás várható ez ügyben. Lezsák Sándor hatalmas tapsot aratva emlékeztetett: ő nem szavazta meg szeptember 26-át, mert szerinte annak ára kellett volna hogy legyen, mindazonáltal vannak kihasználandó értékei a csatlakozásnak. Gergely István esperes-plébánostól megkérdezték, mi a véleménye a katolikusok önkéntes betagolódásáról a BBTE-be. A válasz az volt, hogy főleg anyagi ígéretek hatására teszik, de emlékezniük kellene, hogy a románok az elmúlt száz év alatt sok mindent megígértek, s ahogy azokból nem teljesítettek szinte semmit, ebből sem fognak.
      A beszélgetés végén Barki Éva szólalt fel, cáfolta az EU jótékony szerepét az önrendelkezés biztosításában, példaként Dél-Tirol és Katalónia esetét említve, mikor is EU az önrendelkezés ellen lépett fel, majd felolvasta az általa fogalmazott és az EMI-tábor szervezői által felkarolt Felhívást. A mintegy háromszáz résztvevő egyöntetűen, kézfelemeléssel és tapssal fogadta el a szöveget.
      A nap legnagyobb sikerét talán Rácz Sándor, az 56-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke aratta. A szónok párhuzamot vont a forradalom erkölcse és a mai világrend között: akkor őrizetlenül álltak a sebesültek javára gyűjtött pénzt tartalmazó ládák, és mindenki csak adott, ma pedig fegyverrel őrzik a kasszát, mégis ellopják. 56 utóéletéről szólva elmondta: aki 1956 után belépett a kommunista pártba, azt nem lehet magyarnak tekinteni, mert akit nem rázott meg az alvó, fegyvertelen városra való november 4-i rátörés, és utána még kezet is fogott a gyilkosokkal, az nem lehet magyar. Előadása végén, melyet mindegyre tapsvihar szakított meg (a végén szűnni nem akaró vastapssal hálálta meg a beszédet a hallgatóság és a Himnusz eléneklését követelte), csatlakozott Wittner Mária szavaihoz, kijelentve, hogy aki Gyurcsány mellé áll az évfordulón, azt nem tekintik többé 56-osnak és bajtársnak.
      A meglehetősen megcsúszott programot az összmagyar sajtó-kerekasztal zárta. A műsorvezető, Borbély Zsolt Attila azt a kérdést tette fel, hogyan tudják a nemzeti sajtótermékek túlélni a pénztelenség és a pártújságírás veszélyeit. Ágoston Balázs (Magyar Demokrata), Makkay József (Erdélyi Napló) és Kovács Csaba (Erdély Ma) egybehangzóan azt válaszolták: kínkeservesen. Csép Sándor, aki az alakulófélben lévő erdélyi TV-ről beszélt, még szomorúbb beszámolóval szolgált, ugyanis az ígért egymilliárd forintból átutalt háromszázmilliót is elúsztatták, mégpedig úgy, hogy őt, aki a gondolatot megszülte és a támogatásról dönteni hivatott kuratórium tagja, meg sem kérdezték. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy szükség van nemzeti radikalizmusra, akárcsak tényfeltáró anyagokra, főleg az RMDSZ ügyletei leleplezésére, az utóbbira viszont nincs pénz, éppen azért, mert az RMDSZ ellenőrzi valamennyi pénzforrást, és a nemzeti sajtóorgánumok kiéheztetésére játszik…
      A sörsátor vasárnap a filmvetítésé volt: a Csillagösvény című, Böjte Csabáról készült portréfilmet, a Véres Vasárnap című ír játékfilmet és a Magasabbak az egek a földnél című, Tóth Ilonáról, az 56 után kivégzett fiatal orvosnőről szóló játékfilmet nézhették meg az érdeklődők. Ez után Pápai Szabolcs az argentínai magyar fiatalok mindennapjairól tartott előadást, este pedig Csávossy György borai tettek rendet a közel egyhetes tábor előadásai által megterhelt fejekben.
      A kissátorban Duma András író, költő mutatta be Csángó mitológia című könyvét, délután pedig Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum titkára tartott előadást Székelyföld Erdély etnikai térszerkezetében címmel.
      Ez után a Misztrál zenélt, majd a Kárpátia, talán a legnagyobb tömeget vonzva a koncertek közül. Koncert után a bő ezres közönség is elfogadta a nemzetpolitikai kerek-asztal hallgatósága által megszavazott Felhívást.
      A résztvevők véleményét a táborról és az EMI-ről csak a táborban a látogatók által kitöltött kérdőívek kiértékelése után tudjuk majd meg, ám a személyes visszajelzések szerint a rendezvény megfelelt az igényeknek, leszámítva néhány kényszerű előadócserét meg a vasárnapi (szintén nem szervezői hibából eredő) súlyos programcsúszást, azt, hogy éjfél után minden szomjenyhítő helyiség bezárt, valamint a vendéglői kiszolgálás csigalassúságát. Nem nyerte el ilyen mértékben a tábor a román hatóságok tetszését: az összes lehetséges szerv látogatását tette a rendfenntartó rendőrségtől a gazdaságin keresztül a csendőrségig, hogy valamennyien „támogatásukról” biztosítsák a szervezőket. A tavalyi botrányos magatartás nem ismétlődött meg (hogy például a bejárat előtt felírták a csonka-magyarországiak útlevélszámát), de így sem érezték hiányukat az EMI-sek; a láthatóan gyanús és az alig gyanús titkosszolgálati ügynökökön kívül hivatalos megnyilvánulás is volt bőven: a főszervezők autóját különös előszeretettel állították meg a közlekedési rendőrök, hol azért büntettek, mert indulás után tíz másodperccel még mindig nem volt öv a sofőrön, hol azért, hogy kétsávos úton (!) nem adott elsőbbséget a lesben álló, a külső sávra rátérő rendőrautónak, hol azért, hogy az egyik lámpája nem megfelelően ég (miután más ürügy nem akadt), de olyan is volt, hogy azért állítottak meg éjnek idején, mert „a román zászló nem lobog, a magyar viszont igen”, ugyanis törvénytisztelő polgárokként a szervezők a román zászlót is kitették a bejárathoz, nehogy elfelejtsék a táborlakók, hol is élnek. A legcélirányosabb az egészségügyi rendőrség volt, csodák csodájára sikerült büntetnivalót találnia, s miközben a papírokat írták, dicséretre méltó nyíltsággal megkérdezték a 4-es tulajdonosát: „Na látja, hát megéri magának ilyen táboroknak helyet adni?”
      A hatóság, a résztvevők és az előadók visszajelzései egyöntetűen azt bizonyítják: sikeres volt a II. EMI-tábor, jó irányba tart, a szervezők pedig egy kiadós alvás után máris teljes erejükkel szervezik a reményeik szerint hibátlanabb, de az eddigi úton továbbhaladó, illetve lehetőségek szerint továbblépő III. EMI-tábort, emellett folytatják az egyeztetést (egyelőre) az erdélyi szervezetekkel a táborban megszületett Mi vagyunk a nép! című felhívás értelmében történő közös cselekvés érdekében.