Căutare

Március 19-én Marosvásárhely fekete márciusára emlékeztek a Mûvelõdési Palotában. Az esemény vendége volt Tõkés László püspök, Smaranda Enache, Király Károly és Kincses Elõd ügyvéd. Az egykori Nemzeti Megmentési Front Maros megyei tisztségviselõje filmet mutatott be a magyarellenes pogrom kulcsfontosságú részleteirõl. Az eseményre meghívták Schmidt Mária történészt, a budapesti Terror Háza Múzeumának igazgatóját, aki Mindannyiunk forradalma címmel tartott elõadást. A rendezvény vendége volt továbbá Gabriel Andreescu bukaresti politológus, kisebbségi szakértõ, aki elõadásában ismételten bebizonyította a hatalom és a Securitate tevõleges bûnösségét.
A megemlékezõ ünnepségre eljött Ioan Judea tartalékos ezredes is, és a pogrom szenvedõ alanyainak fenntartott legelsõ sorban foglalt helyet, majd az ünnepség közepette szókérés címén, provokációs szándékkal, megzavarta annak megemlékezõ jellegét. A Kendeffy-ház (képünkön) padlásáról Sütõ Andrást lecsaló, megveretõ, a pogromban sötét szerepet büntetlenül vállaló ezredest a tömeg kifütyülte, többen arra kérték: vagy távozzon, vagy tekintsen el a magyarságot provokáló véleményformálástól. Kincses Elõd kérdésére: „Meg kívánják-e hallgatni a levitézlett ezredest?” – a tömeg felháborodott nemmel válaszolt.
Tõkés László az ünnepség után rögtönzött sajtótájékoztatót tartott a korábban beharangozott Tõkés–Markó-találkozó elnapolásáról, más aktuális kérdésekrõl. Fontos a múlt feltárása, hangoztatta a püspök, utalt a Földes-ügyre, a Securitatéval való együttmûködésre, aminek a tisztázása meglátása szerint idõszerû kérdés. Ami a találkozót illeti, a püspök azt mondta, hosszú pingpongmeccset vívott a szövetségi elnökkel, levélváltásokkal, napi telefonbeszélgetésekkel. „Az EMNT felhatalmazásával mi elfogadtuk Markó Béla elsõ ajánlatát, hogy találkozzunk március 19-én itt Marosvásárhelyen. Joggal és okkal vártuk el, hogyha mi elõzékenyen alkalmazkodunk Markó elnök úr idõpontjavaslatához, legalább a helyszínben állapodhassunk meg közös akarat szerint. Õ javasolta a Köcsög utcai székházat, mi javasoltuk a Pro Europa Liga székhelyét, ám Markó diktátumszerûen az elnöki hivatalhoz ragaszkodott.” Tõkés szerint a Párbeszéd a jövõért programmal az RMDSZ „urai ellopták” az EMNT két legfontosabb értékét, az autonómiát és a kettõs párbeszédet, erre való tekintettel nem engedhetõ meg, hogy további személyeskedésbe fulladjon az autonómia ügye. A püspök bizakodó, úgy véli, Markóék akkor fognak rákényszerülni a párbeszédre, ha fenn fog állni a veszélye egy elõrehozott választásnak. Mit gondol Markó Béla, ki õ? – tette fel a kérdést püspök. A sajtónak meg is válaszolta maga: „Én a magas rangú klérust képviselem, Markó csak egy miniszter.”
Az Erdélyi Riport kérdésére: „Nem abszurd fennakadni egy tárgyalási színhely megválasztásán?” – a püspök a következõket válaszolta: „Nyilvánvaló, hogy csak kontextusában tûnik úgy, hogy csak ezen múlik a dolog. Mi párbeszédet sürgetünk, de mindig kikosaraztak. Októberben Markó Bélával végre sikerült egy józan elõrelépést tennünk, tekintettel a választásokra, de most megint vissza akarnak bennünket terelni a Párbeszéd a jövõért konzultációs sorozat keretében egy a száz szervezet közé, amelyekkel a székházban szóba állni méltóztatnak. A székház kontextusában azt üzeni az RMDSZ politikai metanyelven, hogy minket is ki akarnak pipálni, holott mi azt szeretnénk, hogy az EMNT a maga integráló erejét fejlessze ki, és minden autonómiaerõt kapcsoljon be a romániai magyarság önkormányzati céljaira. Ez viszont részben ütközik a kisebbségi törvénnyel, mert a törvénytervezet megelégszik egy olyan-amilyen kulturális autonómiával.”