Căutare

Kisebbségek az alkotmányban

Nyitóbeszédében Romedi Arquint, a FUEN elnöke idézte azokat a történészeket, akik a kelet-európai rendszerváltások idején azt állították, hogy az egykori kommunista országok rövid idő alatt állnak majd át a tekintélyelvű, diktatórikus rezsimről a demokratikus jogállamra. Ezzel szemben – tette hozzá – az egyesült Európához való csatlakozási folyamat még mindig nem zárult le a volt szocialista tömbben. Részben ezért döntött úgy a FUEN, hogy Romániában szervezi meg 50. kongresszusát. A szervezet megalakulásáról beszélve Arquint elmondta, hogy a soknemzetiségű államok csak formálisan szavatolják az állampolgári jogok gyakorlását, és rendszerint csak a többségi kultúrán kívül van lehetőség a kisebbségi jogok megélésére. Kiemelte a joggyakorlás feltételét jelentő intézményi reform, politikai akarat és reflexió hiányát. Bírálta azokat a közép-európai államokat, melyek számára a soknemzetiségű jelleg nem a multikulturalitás gazdagságával, hanem ellenkezőleg, a veszéllyel azonos. Arquint szerint a magyaroknak és az olaszoknak köszönhető a nemzeti kisebbség fogalom nemzetközi elfogadása az Európai Alkotmány szövegében. Méltatta az Európai Parlament magyar honatyáinak kezdeményezését a Intergroup elnevezésű semleges frakció létrehozásában. „Egyes országok ellenzik a Föderális Unió ellenőrzéseit, ideértve az úgynevezett kisebbségbarát államokat is, ezen belül a német szövetségi Schleswig-Holsteint” – panaszolta a FUEN-elnök. Arquint hangsúlyozta: az általa vezetett szervezet kitart a központi hatalom (kormány) részéről a helyi önkormányzatok javára való hatáskör-átadás, azaz a szubszidiaritás elvének érvényesítése mellett, elsősorban a nyelvi, kulturális kötődésű ügyekben. A helyi közösségeknek maximális függetlenséget kell élvezniük az őket érintő döntésekben. A szubszidiaritás csak napi gyakoriságú, gyakorlat-orientált kommunikációval érhető el, mert különben fennáll a veszélye annak, hogy a politikai demagógia kisajátítja önmagának a döntéshozatal jogát.

Nem kielégítő európai normák

Románia államfőjének tanácsadója, Renate Weber beszédében kiemelte: tizenöt éve foglalkozik emberjogi és kisebbségügyi kérdésekkel, így szaktapasztalata jóval elmarad az ötvenedik születésnapját ünneplő FUEN-étől. Úgy vélte, hogy az építő párbeszéd az egyedüli út a többség és kisebbség harmóniájának eléréséhez. Véleménye szerint tiszteletben kell tartani a nemzetközi szabályoknak nemcsak a betűjét, hanem a szellemét is, továbbá szem előtt kell tartani a kisebbségek elvárásait. Biztatónak ítélte, hogy a hivatalosan elismertnél-nyilvántartottnál jóval több a romániai nemzeti kisebbségi közösségek, csoportok száma.
Markó Béla RMDSZ-elnök és miniszterelnök-helyettes, beszéde előtt utalva a küldöttgyűlésnek helyet adó terem szűk voltára, megjegyezte: a kisebbségi kérdés néha igen eredeti, érdekes, néha azonban kevéssé kényelmes megoldásokat tartogat. Kettős minőségét azért tartotta fontosnak hangsúlyozni, mert ez bizonyítja: „A kisebbségi kérdés tekintetében az elmúlt években Romániában is jelentős szemléletváltás ment végbe.” 1996-tól az RMDSZ koalíciós feladatot vállalt, meghatározó szerepe volt a tanügyi törvény módosításában, az anyanyelvhasználatot biztosító helyi közigazgatási törvény elfogadásában, a kisebbségi közösségek nemzeti jelképei szabad használatának elérésében, valamint a kommunizmus idején elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok viszszaszolgáltatási folyamatának megindulásában. További célkitűzésként Markó felsorolta a decentralizációs folyamat folytatását, az anyanyelvű oktatás kiterjesztését, a magyar állami egyetem létrehozását, Erdély gazdasági fellendítését, valamint a nemzeti kisebbségek jogi státusát szabályozó törvény elfogadását, a különböző autonómiaformák megteremtését.
„A következő években a közigazgatási autonómia megvalósításához is közelebb kerülhetünk azáltal, hogy folytatjuk az általános decentralizálást az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a szociális problémák, a gazdaságfejlesztés és a rendfenntartás területén, és ezzel egyidejűleg új regionális együttműködési formákat alakítunk ki” – mondta. A kisebbségi kerettörvény-tervezet elfogadása kapcsán kérte a FUEN támogatását is, hiszen az új jogi norma szövegében nemcsak meghatározzák a kisebbségi szervezetek státusát és önálló oktatási és kulturális intézményekhez való jogát, hanem egyben rögzítik is az ezek működésében és felügyeletében való részvételi jogot. Az RMDSZ osztja a Föderális Unió azon meggyőződését, hogy a kisebbségi és többségi közösségek harmonikus együttélésének alapját a demokratikus párbeszéd útján kidolgozott politikai megoldások jelentik. Ezen belül kiemelte annak a szükségességét, hogy a FUEN „aktívabb szerepet vállaljon a jelenlegi normák szerint nem kielégítő európai kisebbségjogi elvek kidolgozásában”.
A szövetségi elnököt követő Ovidiu Ganţ, a Német Fórum képviseletében, emlékeztette a jelenlévőket a romániai német közösség 60 évvel ezelőtti tragédiájára, a Szovjetunióba történt deportálásokra, majd a Németországba tartó migrációra.

A mulasztás következményei

Arquint felkérésére Hanno Hartig, az Európa Tanács Sajtó-, Egyenlőség- és Kisebbségügyi Főosztályának vezetője lépett a mikrofonhoz. Az ET-tisztségviselő elmondta, hogy Strasbourg érzékeli az új kisebbségi törvénytervezet minél szélesebb körű megvitatása érdekében tett erőfeszítéseket. „A párbeszéd, az átláthatóság és az aktív részvétel mind alapelvei az Európa Tanácsnak” – jegyezte meg Hartig. A testületről beszélve szóvá tette, hogy az emberi jogok európai egyezménye nélkülözte a nemzeti kisebbségek sajátos helyzetére vonatkozó jogi szabályozást. A mulasztás nyomán az utóbbi években növekedett az Emberi Jogok Európai Bíróságánál jegyzett kisebbségvédelmi ügyek száma. Ezért egészítették ki az idén az egyezményt a 12. számú protokollummal, melyben szerepel egy általános meg nem különböztetési előírás. Kisebbségvédelmi dokumentumnak tekinthető továbbá a nemzeti kisebbségek védelmét biztosító keretegyezmény, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek chartája; mindkettő félig-meddig jogi potenciállal bíró eszköz az egyéni kérelmek orvoslásában. Strasbourgban, a május 10–12. között 46 ország részvételével zajló fórumon, újjáalakul a korábban felszámolt Kisebbségügyi Szaktanácsadói Bizottság (DH-MIN). A kisebbségvédelmi keretegyezményt eddig 32 állam fogadta el, s jogi szempontból mindeddig ez számít a legteljesebb európai kisebbségvédelmi szabályozó eszköznek. Nem tartalmazza ugyan a nemzeti kisebbség meghatározást a keretegyezmény, ellenben számos előírás megfogalmazása arra vall, hogy a dokumentum kompromisszum eredményének tekinthető.
Megkülönböztetést tapasztalt a bizottság a roma gyermekek oktatása terén. „Ha a romáknak nem biztosítunk olyan minőségi oktatást, amely tekintettel van kultúrájukra és nyelvükre, akkor felesleges siránkozni oktatással szembeni ellenkezésükről” – tette hozzá Hartig. A tömegtájékoztatás kapcsán a bizottság javasolja a kisebbségek méltányos képviseletét és ezek hozzáférését a médiához.
„Az Európai Unió átvette az európai közösség számos értékét. A nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása jelenti az egyik fő értékelvet az EU részére, miközben a FUEN célja a nemzetiségi csoportok megőrzése Európában. Kontinensünk sarokkövét jelenti a sokszínűség egysége. A FUEN-hez hasonlóan az EU sem ért egyet a szeparatizmussal, az államhatárok erőszakos megváltoztatásával” – vette át a mikrofont Jonathan Scheele. Elismerte, hogy az Unió országaiban nem áll erős lábakon az emberi jogok tiszteletben tartása, és a szubszidiaritás sem számít követendő értékelvnek. Románia kapcsán szóba hozta az Aradon az első világháború után eltávolított, majd tavaly ősszel viszszaállított Szabadság szobrot. „Szemben található az elhunyt románok emlékére emelt emlékmű. 1848 nem azonosítható egyetlen romániai kisebbséggel” – magyarázta. Szóba került a kisebbségi törvénytervezet is: Scheele reménykedik abban, hogy a jogi norma összhangban lesz az összes európai szakmai elvvel, és szövegének véglegesítésekor kiderül – a tervezet szerzői tanultak más európai államok kisebbségi törvényeinek sikereiből és hibáiból. Ugyanis nem létezik készen átvehető modell e téren.

Múltban élő nemzetállamok

Az Erdélyi Riport Adrian Severintől, az Európa Tanács vezető kisebbségügyi szakértőjétől, a Project on Ethnic Relations (PER) romániai igazgatójától tájékozódott arról, hogyan látja az európai és romániai komparatív kisebbségügyi törvényeket, az új romániai kisebbségügyi törvénytervezetet, az RMDSZ szerepét a romániai közéletben. „Sajnos nem létezik európai kisebbségügyi törvényhozás, mert az EU alapítói vagy a 2000-ig társult országai nem tartották elsőrendűnek a kisebbségügyi kérdést. Ez ellentmondásos helyzet, mert például az EU koppenhágai dokumentumában elismerik, hogy a kisebbségeknek, illetve a kisebbségekhez tartozó személyeknek részesülniük kell jogokban, és ezek a jogok részét képezik az általános, nemzetközileg szavatolt emberi jogoknak. Szintén az EU égisze alatt tárgyalja a kérdést a kisebbségvédelmi keretegyezmény. Szükség van arra, hogy az EU felelősséget vállaljon, ugyanakkor újdonságokkal jelentkezzen e kérdésben. Mindeddig a 19–20. század felfogásában közelítik meg a kisebbségi kérdést a nemzetállamok. Holott napjainkban, a kozmopolita nemzet korában, amikor megkülönböztetjük a polgári és kulturális nemzetet, az EU-nak új mechanizmusokkal, szabványokkal kell jelentkeznie, nem utolsósorban újfajta feladatkiosztással, hiszen a holnap Európájában mindnyájan kisebbségiekké válunk. Akkorra azonban már nem a többség és a kisebbség között zajlik a dialógus, hanem az etnokulturális közösségek folytatják a párbeszédet. Az új román kisebbségügyi törvénytervezet további simításokra szorul. Ez a törvény nagymértékben kodifikálja a már létező jogokat vagy a meglévő, korábbi törvényes előírásokat. Tisztáznia kell olyan dolgokat, mint a kulturális autonómia fogalma, a képviselet és reprezentativitás kapcsolata – hogy pontosan tudjuk, kivel lehet tárgyalni, ki kivel tárgyal, ki kinek a nevében beszél. Bár elméleti megközelítésnek tűnik, maga a nemzeti kulturális kisebbség fogalma szorul tisztázásra, mert különös dolog jogokat biztosítani olyan személynek, aki pontosan nem azonosítható egy adott definíció segítségével. Mint demokratikus, szabadelvű gondolkodású emberek ugyan foglalkozunk a kisebbségi kérdéssel, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezek a jogok nem valahonnan az égből pottyantak közénk, illetve nem is mindig voltak adottak. Nem volt mindig adott a nemzetállam, s nem léteztek a világ kezdetétől a nemzeti kisebbségek sem. A jogok helyenként fájdalmas egyeztetések eredményeként születtek, tehát részei a multikulturális közösségeken belüli hatalom- és munkamegosztásnak. E kongresszusnak lassan el kellene fogadtatnia egy másik meghatározást a kisebbség helyett, mert ez aszimmetrikus kapcsolatra utal. Például kulturális, nemzeti, etnokulturális közösséget.
Az RMDSZ több mint szükséges és több mint pozitív Romániában. A tizenöt évnyi posztkommunizmusból nyolc erejéig az RMDSZ, a magyar közösség tagja volt a kormánykoalíciónak. Lényegesnek tartom ezt a társulást az ország kormányzásához, mert részét képezi az általános romániai reformnak, illetve így hangsúlyosabb érvényesülési lehetőséget kapott a magyar kisebbség, s általában a kisebbségek. Az RMDSZ masszív parlamenti jelenléte nagyon fontos, és azt hiszem, az RMDSZ-en belüli demokrácia is fontossá válik. Ha társadalmunkban létezik kvázi kettős – román–magyar – rendszer, fontos a két nemzetiségi elemen belüli belső demokrácia. Ha a román közösségen belül biztosított a demokrácia és pluralizmus a többpártrendszer révén, az RMDSZ-en belül ezt sajátos eszközökkel, például belső- vagy előválasztásokkal kell biztosítani. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy a magyar közösségen belül senki sem hiányolja képviseltségét az ország vezetésében, az ország politikai vitáiban” – nyilatkozta Adrian Severin.