Căutare

A képviselő asszony április 27–28. között a Néppárti Képviselőcsoport tagjaként Romániába utazik, a tervek szerint magas rangú politikai vezetők mellett a küldöttséget fogadja Traian Băsescu elnök is. A látogatás előtt Gál Kinga felszólalt az Európai Parlamentben.

      Románia és Bulgária uniós csatlakozásának kapcsán leginkább az igazságszolgáltatási rendszer és a korrupció elleni harc ad okot aggodalomra. E-mailek és levelek tucatjai tanúskodnak arról, hogy a törvények egyszerű elfogadása nem elégséges a problémák megoldásához vagy a helyzet érdemi megváltoztatására. A Bizottságnak követnie kellene a jogszabályok gyakorlatba ültetését és tükröződését a mindennapok gyakorlatában.
      Noha gyakran kétségbe vonják, hogy a kisebbségek helyzete valóban olyan fontos része-e ennek a folyamatnak, a kérdéskörnek a Koppenhágai kritériumok közé történt felvétele – és az a tény, hogy a 10 új tagállam csatlakozásakor ezt szigorúan figyelték – jól mutatja a kisebbségek ügyének fontosságát. Ugyan a magyar kisebbség esetében számos probléma került felszínre, melyekkel a kisebbség képviselői, az Európai Parlament határozatai és a Bizottság jelentései is foglalkoznak, ezek azonban még mindig megoldatlanok. Ezek a problémák annak ellenére is fennállnak, hogy a magyar párt tagja a hatalmon lévő koalíciónak, és hogy a kormány sok ígéretet tett. A valóságban azonban alig változott valami, mindenesetre jóval kevesebb, mint azt a magyar kisebbség elvárná: eddig nem hoztak kisebbségi törvényt, és semmi jel nem mutat arra, hogy ez a közeljövőben meg fog történni. Nem hozták létre a szükséges intézményeket, az anyanyelvű felsőoktatás terén sem történt előrelépés – és még hosszan folytathatnám a hiányosságok listáját.
      Ezért kérem Önt, Biztos úr, hogy az Országjelentésben legyen egy hivatkozás Európa egyik legnagyobb, a térségben speciális gyökerekkel és hagyományokkal rendelkező kisebbségének megoldatlan problémáira. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk – akárcsak az igazságszolgáltatási rendszer reformját vagy a korrupció elleni harcot –, akkor sérelmet szenvedhet az Európai Unió szavahihetősége, mind a belépni kívánó országok, mind a tagállamok szemében.
      Hiszem, hogy a jelentésbe bekerülő egyetlen bekezdés is már sokat segítene, és arra ösztönözné a kormányt, hogy konkrét lépéseket tegyen nemcsak jelenleg, de a csatlakozás utáni években is. Az egyetlen jó megoldás a folyamatos és aprólékos ellenőrzés lenne, amely figyelemmel kísérné, hogy a két csatlakozó ország megteszi-e a szükséges lépéseket. Ezáltal a két ország modernizációját is segíthetnénk.