Căutare

Olvasom valahol, hogy mérleget készített az RMDSZ. Jó, ha idõnként megnézi az ember, hol is tart. Persze az elsõ gondolatom az volt, lám, igaz a szóbeszéd, ha januárban a sok esélylatolgatás, integ-rágódás után tényleg csatlakozunk, akkor jöhet a kampány meg az elõrehozott választás. A kedvezõ országjelentést amúgy is a zsebünkben érezzük, mindenki mindennek örül.
Érdekes, hogy a célegyenesbe fordult integráció közepette már el sem érik az ingerküszöbünket azok a hírek, amelyek a helyzet további képlékenységérõl árulkodnak: hogy a németekhez közelebb állnak a bolgárok, hogy magát megnevezni nem kívánó forrás halasztásról rebesget valamit. Persze tárgytalan az egész gondolatmenet, hiszen a hírt tovább olvasva rájövök: az RMDSZ az önkormányzati ciklus félidejéhez közeledve mérlegel, ami egy percig sem jelenti azt, hogy a helyhatósági választásokat nem elõzhetné meg egy idõ elõtti országos. Ráadásul a két fogalom, az integráció és az önkormányzatiság hamarosan nálunk is találkozik majd, méghozzá vitáktól sem mentes helyzetekben. Például annak kapcsán, hogy a megyerendszer – Magyarországon várhatóan hamarosan központi vitatémául szolgáló – megszüntetése nálunk mikor válik aktuálissá, s miként megy majd végbe az átalakulás.
2007-tõl új költségvetési idõszak következik az Unióban, adott a lehetõség arra, hogy az elmaradottabb régiók fejlesztésére sokat költsenek a közös kasszából. Márpedig Erdélyben van elég magyarlakta vidék, amely leszakadóban van. Kormányon maradni tehát az eddigieknél is fontosabb lehet. Érdemes hát mérleget készíteni máris, függetlenül attól, mi adja ehhez az apropót. Mérlegre tenni azt, hogy az utóbbi immár közel másfél év kormányzati szerepe miként hat(ott) az RMDSZ támogatottságára, hol koptatta azt, mi hoz több rokonszenvet. Kik a nyertesei, kik a vesztesei ennek az idõszaknak? Kikkel érdemes ismét megméretkezni, s kik azok, akiknek félre kell állniuk? Persze valamely serpenyõbe az is belekerül hamarosan mérlegelendõ szempontként, hogy miként alakul majd az egység, a magyar–magyar párbeszéd örökzöld kérdése.
Tartalmi kérdés továbbá, hogy a Szövetség mit kezdjen a kisebbségi törvényt övezõ, azt vakvágányra toló koalíciós játszmákkal, s formai az, hogy miként kommunikálja szavazóbázisa számára saját eredményeit és kudarcait. Bizony kevés volt az egyenes beszéd, sok az elmaszatolt válasz.
Ez már csak azért sem mellékes, mert – ha néhány hónap múlva oda jutunk – nem lesz könnyû helyzetben az, aki kampánystratégiát tervez majd. Hiszen bár több pénz jutott 2005-ben Erdélybe, mint korábban, de amíg járhatatlan az országút, mondjuk, Szatmár és Várad közt – hogy ne a Székelyfölddel példálózzunk egyre –, addig nem mondhatjuk, hogy elegendõ. A sztrádaépítésrõl is többen beszélnek, mint amennyien építik, a decentralizációs törvény sem tény, hanem prioritás. A prioritás pedig ma már kevés lehet a választó meggyõzéséhez, kevés lehet ahhoz, hogy ismét elegen álljanak be ama zöld ernyõ alá.