Căutare

Már megint az elõrehozott választások borzolják a politikai kedélyeket. Ebben nem lenne semmi újdonság, amint abban sem, hogy a – legalábbis pártszínét illetõen – demokrata Radu Berceanu szorgalmasan ismételgeti: idõ elõtt kell az urnákhoz hívni az embereket, megszerezni a többséget a liberális–demokrata D.A. Szövetségnek. Amikor a demokrata szenátor megkapta a miniszteri tisztséget, már mindenki számított arra, hogy biztos kézzel fog neki a kormány szétzilálásának, hiszen ebben már megszerezte a kellõ gyakorlatot a Constantinescu-érában. Azt is tudni lehetett, hogy Berceanu a kormányon belül teszi majd azt, amit Boc a kabineten kívül: szóban és tettben végrehajtja az államfõ – fogalmazzunk finoman – óhajait.
A demokrata politikusban abból a szempontból is bízhattak társai, hogy bátrabban kimondja azt, amit a többiek nem akarnak, vagy nem mernek. Tételesen azt, hogy az elõrehozott választások célja nem elsõsorban a biztonságos kormányzás, hanem a D.A. Szövetség koalíciós partnereinek a kiszorítása a végrehajtó hatalomból. Más szóval: pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve, meg akarnak szabadulni a konzervatívoktól és az RMDSZ-tõl.
Az érthetõ, hogy már mindenki unja Voiculescuék PC-jének megyünk-maradunk játékát, az viszont kevésbé, hogy miért akarnak megszabadulni az egyetlen alakulattól, amely a koalíció, valamint a belpolitika stabilizációját biztosítja: az RMDSZ-tõl. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a PD egyre gyakrabban áll elõ nacionalista retorikával, illetve azt, ahogyan a kisebbségi törvényhez viszonyul, akkor arra lehet következtetni, hogy a demokraták – némiképpen pozsonyi mintára, támogatottságuk növeléséért – akár a belpolitikai válság kockázatát is vállalva meg akarnak szabadulni a magyaroktól. Hogy miért? A válaszért tessék fellapozni a történelmi írásokat.
Az elõrehozott választásokkal kapcsolatos játékban az újdonság Berceanu legutóbbi nyilatkozata, amely szerint ha a liberálisok beleegyeznek az elõrehozott választásokba, akkor a demokraták szavatolják: Calin Popescu Tariceanu ettõl kezdve még két évig vezetheti a kabinetet. Az, hogy közben a miniszter olyan kismacskának nevezte a liberálisokat, akik összetévesztik az esõcsatornát a fatörzszsel, bizonyára csak ártatlan humor akart lenni. Puiu Hasotti liberális szenátor viszont nem tartotta viccesnek a hasonlatot, s inkább azt ajánlotta Berceanunak, néha nézzen be a szenátusba, és szavazza meg a törvénytervezeteket.
A szokásos liberális replikán kívül érkezett demokrata részrõl is válasz a miniszternek, Ioan Olteantól. A képviselõ szerint ugyanis Berceanu felvetése az idõ elõtti választásokkal kapcsolatban egy évvel ezelõtt volt érvényes, azóta ilyesmirõl szó sem volt. És most tessék figyelni! Oltean szerint a demokraták testestül-lelkestül támogatják Tariceanu miniszterelnököt, de a választások után jobbnak látnák, ha egy demokratát állítanának a kabinet élére. Oltean arra is figyelmeztetett, hogy a demokratáknak nem áll érdekükben megszervezni az elõrehozott választást, mert annak kimenetele nem biztos, hogy kedvezõ lenne a számukra.
Basescu államfõ legutóbbi megszólalásában azt hangsúlyozta, hogy európai uniós biztos csak a D.A. Szövetség soraiból kerülhet ki, azaz csak demokrata vagy liberális politikus foglalhat el Brüsszelben „miniszteri” széket.
Mindezekbõl arra lehet következtetni, hogy a demokraták és az államfõ lemondtak arról, hogy egyedül kormányozzanak. Ennek két oka lehet. Az egyik: nem biztosak abban, hogy megszerzik a fele plusz egy mandátumot a törvényhozásban, a másik, hogy nem szeretnék egyedül elviselni a csatlakozás utáni megszorítások okozta várható társadalmi elégedetlenséget. Ugyanakkor hangsúlyozzák, továbbra is csak a liberálisokkal együtt képzelik el az együttmûködést, mintegy cáfolva azt, amit a sajtó már hónapok óta feltételez: azt, hogy egyre közelebb kerülnének a szociáldemokratákhoz. Pedig ez utóbbi feltételezés azzal is erõsítést kapott, hogy az államfõ javaslatára szociáldemokrata politikus vezetheti a Román Hírszerzõ Szolgálatot, a SRI-t. Igaz, közben Mircea Geoana szocdem elnök – ki tudja, már hányadszor – sokkal keményebb ellenzéki politizálást ígért a minap. Figyelemre méltó viszont, hogy ahányszor a szocdemek elsõ embere megígéri a bekeményítést, pártjának valamelyik politikusa a hatalom közelébe csúszik.
Geoana célja most az, hogy megerõsítse hatalmát a PSD-ben. Márpedig ha õ megerõsödik, akkor az államelnök, és rajta keresztül a PD, számíthat az esetleges támogatására. A pártelnöki számításokat Adrian Nastase volt pártelnök és kormányfõ húzhatja keresztül, még akkor is, ha az általa „kinevelt” volt diplomata és csapata mindent megtettek azért, hogy politikailag õt megsemmisítsék. Ugyanis ha Nastase elfogadja Voiculescu javaslatát, és átmegy ügyvezetõ alelnöknek a konzervatívokhoz, akkor az exkormányfõt támogatók – méghozzá nem kevesen – átsétálnak, és jól megerõsítik a választási küszöb átlépésére különben esélytelen zsebpártot. Ám az is elõfordulhat, hogy a szociáldemokraták rendkívüli kongresszusán a Geoanat eddig támogató kolozsvári csoport megelégeli a pártelnök totojázását, és nem szavaz neki bizalmat. Akkor pedig Iliescu a nyerõ, Nastase pedig teljes fegyverzettel visszatér a politikai porondra. Ebben az esetben a demokraták és az államfõ sem számíthatnak a szocdemek burkolt vagy nyílt támogatására, s ismét ráfanyalodnak a liberálisokra.
A fentiek fényében nincs is nagy ellentmondás Berceanu és Oltean kijelentései között. Mindketten a liberálisokra játszanak: ha nem lesznek elõrehozott választások, akkor annak Tariceanu lesz az oka, ha lesz választás, de rosszul végzõdik számukra a voksolás, azért is a PNL-t lehet majd felelõssé tenni. Ha viszont nyernek, akkor a demokraták vállon veregethetik magukat, mondván, milyen jól tették, hogy együtt masíroztak a liberálisokkal.