Căutare

Articolul:

Interjú Haller Istvánnal, az Országos Diszkriminációellenes Tanács igazgatótestületének tagjával.

Hogyan kommentálja az olasz hatóságoknak a közbiztonságra veszélyes külföldi bevándorlók kitoloncolásáról hozott rendeletét?

A tanácsnak nem áll hatáskörében elbírálni az olaszországi eseményeket, az ottani hatóságok döntését. Viszont azzal a javaslattal fordultunk a faji megkülönböztetés elleni római intézethez, hogy vizsgálják ki a külföldi állampolgárok elleni támadások nyomán kialakult helyzetet, és akadályozzák meg a diszkriminációt. Emellett felkértük az Európai Unió többi tagállamában mûködõ hasonló intézményeket, hogy segítsenek véget vetni ennek a jelenségnek.

Kizárólag a Romulus Mailat által elkövetett bûncselekmény váltotta ki az olasz társadalom részérõl tapasztalható román és romaellenes hangulatot?

Az eseményeket valószínûleg gazdasági indokok váltották ki. Számos olasz állampolgárnak amiatt szûnt meg a munkahelye, hogy a munkáltatók sokkal alacsonyabb bérért külföldi bevándorlókat alkalmaztak. Másrészt Romániában is megerõsödött a romákkal szembeni intolerancia. Sokan úgy érzik, a kint élõ román állampolgárok a romák miatt szenvednek hátrányos megkülönböztetést Itáliában.

Sokak szerint aggályos, hogy elõtérbe kerül az olasz–román konfliktust kiváltó bûncselekményeket elkövetõ személyek nemzetiségi hovatartozása. Traian Bãsescu államfõ szerint például a külföldön törvénytelenséget elkövetõ román állampolgárok többsége roma.

Tisztázzuk: még azt sem tudjuk pontosan, Romániában hány roma él. A 2002-es népszámlálás során a lakosság 2,5 százaléka vallotta magát romának, ám ez az arány sokak szerint alacsony a romák valós számához képest. Az Olaszországban élõ romák létszámára vonatkozó felmérést végképp nem ismerek. Nemzetközi rendelkezések értelmében egyetlen állami hatóság sem állapíthatja meg valakinek az etnikai hovatartozását, amíg az illetõ nem vállalja fel identitását. Ha bûnözõket nemzetiségi hovatartozásukról kérdeznek, és ez alapján készítenek statisztikát, akkor valóban megállapítható ezek nemzetiségi megoszlása. Mindaddig azonban, amíg ilyen felmérés nem létezik, bármilyen, a roma bûnözésre utaló kijelentés hátrányosan megkülönbözteti a roma közösséget. Téves az a következtetés, miszerint egyesek etnikai hovatartozásuk miatt válnak bûnözõvé, hiszen a bûnözésnek oka lehet a szegénység, az iskolázatlanság, a társadalmi helyzet, de az etnikai hovatartozás nem.

A bukaresti kormány jelenleg többnyire az olasz hatóságokra hárítja a felelõsséget az ott élõ román állampolgárok cselekedetéért, holott köztudott, hogy a román állam máig adós a roma közösségnek társadalomba való beilleszkedését szolgáló konkrét lépésekkel.

A román kormány szépen hangzó, 2001-ben kidolgozott, tavaly pedig újrafogalmazott kormánystratégiájának legnagyobb hátránya, hogy gyakorlatba ültetésére egy lejt sem áldoztak, így nem lehet hatásos. Márpedig a romák integrációja munkahelyek, oktatás, megfelelõ egészségügyi és szociális ellátás biztosítását feltételezi. Nehezen tud elhelyezkedni valaki a munkaerõpiacon addig, amíg analfabéta. Miközben nemrég megjelent az oktatásügyi minisztérium rendelete a romák deszegregációjáról, sajnos ma is léteznek olyan szülõk, tanárok, akik ellenzik a roma és a többségi gyermekek együtt tanulását. A társadalomnak sokat kell még tennie azért, hogy megszûnjön a szegregáció, a kiközösítés.

Fotó: Rompres