Numele cotidianului
szauna
Olaszország megújult élővilága: románok Padovában
A legelőváltoztatást a
levegőváltozás váltotta fel a románok életmódjában. De vajon hogy élnek az
olasz levegőn, és hogyan tudjuk megkülönböztetni a talján románt az
autentikus olasztól?
Olaszországban
óriási lehetőség nyílik egymás kultúrájának megismerésére. Földrajzi
helyzete miatt elsősorban az afrikai bevándorlók célpontja, de a világ
minden szeglete képviselve van. Hadd jegyezzem meg, „képviselőknek” nagyon
is számosak.
Elég csak körültekinteni és máris láthatunk különböző
árnyalatú hálóinges bácsikat, kedves kis húzottszemű családokat, színes
ruhákat viselő molett asszonyokat és sok más élőlényt.
Vannak olyanok is, akik nem tűnnek fel egykönnyen, csak a
gyakorlott szem veszi észre, hogy nem itt születtek. Pedig ez utóbbiak képezik
a legnagyobb csoportot...
Olaszországi románok számokban
Hogy pontosan hányan élnek itt, azt nem lehet megmondani: ahány újság,
annyiféle számadat. Az Istat szerint (Nemzeti Statisztikai Intézmény) 2007.
január 1-ig Olaszországban 278.582 román állampolgár kapott tartózkodási
engedélyt szorosan Albánia mögött maradva (282.650), de megelőzve Marokkót
(258.571) az összesen 2.414.972 bevándorló között.
Az uniós csatlakozással megszűntek a korlátok, 2007 áprilisa óta már nem
állítanak ki tartózkodási engedélyt az európai állampolgároknak.
Padova egyike a románok által legkedveltebb olasz városoknak.
Az Il Mattino 2007. január 2-i száma szerint már az uniós csatlakozás
előtt több mint 4000-en tartózkodtak legálisan csak Padovában, valamint
több mint 11 ezren az egész megyében, ezáltal a legnagyobb kisebbséget képezve.
Azóta számuk jelentősen növekedett, a Caritas szerint 2008 januárjában 22
ezer, szeptemberben pedig 25 ezer román tartózkodott a több mint 200 ezer
lakost számláló városban.
De lássuk csak, hogyan is zajlik az új kisebbség élete,
illetve mi változott a Padova életében jelenlétüknek köszönhetően:
Ahol
egy van, ott több is
Sosem láthatjuk őket külön-külön, a csoportból
kiszakadva, ami előző, hagyományos foglalkozásukat tükrözi. Az immár
kétezer éves legelőváltozáson alapuló kultúrát most
felváltja a levegőváltozás. Honfitársaink
jobbnak látták melegebb éghajlatra költözni, anélkül, hogy valaki odaküldte
volna őket.
Akik korábban nomád életmódot folytattak, most végre
letelepedhetnek (feltéve, ha megkapják rá az engedélyt). Nem riasztotta vissza
őket a bonyolult ügyintézés sem: a bürokrácia dacára nap mint nap hosszú
sorok kígyóznak a bukaresti olasz konzulátus előtt.
Padova számunkra mint egyetemi város ismert (itt tanult többek
közt Constantin Cantacuzino, Janus Pannonius és Báthory István – abban az
időben elég volt latinul tudni, nem kellett kálváriát járni a papírok
lefordítása és hitelesítése miatt), de az ipar is jelentős, így nem csoda,
ha nem csak tanulni sereglenek oda a világ minden részéből.
Welcome
to Padua!
Többségük az Atlassib járatait veszi igénybe, amivel lehet csomagot vagy pénzt
is küldeni. Irodájuk a padovai autóbuszállomáson található, de az alkalmazottak
nem értenek olaszul, mint kiderült.
Az egyik legfontosabb
teendőjük nyilván az, hogy munkát keresnek: délután,
mivelhogy más nincs mit csinálni, kisétálnak kedvenc parkjukba, az Aréna
kertjeibe, ahol a börze van. Ez a park az Eremitani templom mellett található
(a szó remetét jelent, ám ez rájuk nem érvényes: itt sosincsenek egyedül.
Rajtuk kívül a marokkói kisebbség is itt szokott összegyűlni).
Itt beszélik meg a hét eseményeit, eszmecserét folytatnak a
munkalehetőségekről, hogy mi hol a legolcsóbb, hol érdemesebb
bevásárolni,
Vagy csak egyszerűen ülnek a padon, Godot-ra várva.
Férfiak egy csoportja többnyire az öregek otthona előtt
szokott sörözni esténként.
Délután nemcsak a halakat etetik hanem ők is falatoznak,
söröznek: a Bucegi-t felváltotta a Peroni.
Mások kiadó szoba után néznek kedvenc üzenőfalukon, amely
a park bejáratánál található, Garibaldi szobra mellett, ahol anyanyelvükön
szoktak hirdetni. Akadnak cirill betűs hirdetések is.
Ezek szerint egyeseknek annyira jól megy, hogy már saját
lakásuk van, amit még ki is adnak, de olaszul még nem tudnak: különben nem
írnák románul a hirdetéseket.
Ha már a pénzkeresésnél tartunk, ejtsünk néhány szót a
koldusokról. Szent Antal oltalmába fogadta őket, temploma ideálisnak
mutatkozott erre a célra. Sóvárogva bámulnak az idesereglő turistákra,
tekintetükkel próbálják meggyőzni, hogy adjanak pár centet, de nem
erőszakosak, mint az afrikai hasonló foglalkozásúak.
Nekik sem mehet olyan rosszul,
észrevehetjük, hogy egészen tűrhetően öltözködnek,
jobban, mint otthon maradt társaik. Természetesen nem minden nap egyforma, a
vasárnap az ő életükben is fontos, amikor is nem láthatjuk őket Szent
Antal temploma körül.
Ezt a napot ők pihenéssel ünneplik, mások meg misére
mennek. Ugyanis nem kellett zsinatot összehívni ahhoz, hogy a
gyülekezet anyanyelvén hallgathassa a liturgiát.
Ma már nem panaszkodhatnak: az egyik templomban már gondoskodtak arról, hogy
minden vasárnap anyanyelvükön hallgathassák vagy unhassák végig a román görög
katolikus pap által celebrált misét.
December elseje itt is ugyanolyan fontos ünnep, mint
szülőföldjükön.
Szabadtéri koncert van, sörrel és miccsel, mindez a Prato
della Valle-n, ami egy gyönyörű szoborpark, a város jelképe. Ilyenkor
mindenki összegyűl, foglalkozásától függetlenül, ez az az alkalom, amikor
a koldusok is lábraállnak. Mindent alaposan megszerveznek, ami az ünnephez
kell, csak épp arról nem gondoskodnak, hogy ki szedi össze a másnap a szemetet.
Ez a feladat már az olaszokra hárul.
Bevásárláskor arról ismerhetjük fel őket, hogy kosaruk telis tele van ötven centes sörökkel, két literes
kiszerelésben kapható kólával, különböző chipsekkel és természetesen a
Veneto-ban is divatos puliszkával, ezzel is bizonyítva a könnyed
beilleszkedést. A nyugodt és lassú bevásárlás végeztével mindent szorgalmasan
bepakolnak az autóba.
Ez utóbbival még aránylag kevesen rendelkeznek, ezért gyakran
társulnak egymás közt, így a bevásárlás is élvezetesebb. Akik pedig magányosan élnek a városban, nem töltenek sok időt a
vásárlással: fiatal gyerek beszalad a szupermarketbe, megáll a gyümölcsök
előtt, bekap egy szőlőszemet, majd eltűnik. Pár
másodperccel később már ott látjuk a kasszánál, kólával a kezében. Tudja,
hogy mit akar vásárolni és tudja honnan kell elővenni, nem kell
végigböngésznie a polcokat, hogy rátaláljon. A terhes koldus is ott vásárol az
aznap „keresett” pénzből.
Az autó gyakori tisztogatása általában az abból kijövő
hangos zenével párosul, ugyanis magukkal hozták az eredeti, autentikus
zenéjüket is. Az sem ritka, hogy séta közben a mobiltelefonból
cseng az előbb említett zene, mert ugyebár a
walkman már nem divat. Így legalább lehetőséget adnak a többi
járókelőnek kultúrájuk megismerésére.
Az önkéntes mozgalmak találkozóján az ő standjuk is jelen van, fontosnak
tartják, hogy mindenki megismerje népi kultúrájukat.
Az utcai muzsikusok jó hangulatot teremtenek. Néha felcsendül egy egy
harmonikára átírt manele is, de a legmenőbbek az Edith Piaf dallamok.
Sokan közülük már egészen jól beilleszkedtek: ám mindig akad
egy-két apró jel, ami elárulja a származást: az igazi olasznak van
napszemüvege...
A szöveget Nagy Ella olvasónk
küldte, az illusztrációk az ő munkája. Köszönjük, és továbbra is szívesen
közöljük az általatok beküldött cikkeket.