Căutare

Választottunk. Ki így, ki úgy, ki sehogy. Sajnos ez utóbbiak közel annyian voltak, mint akik szavaztak. Nincs ebben semmi meglepõ. Ha csak az nem számít annak, hogy az eddigiektõl eltérõen, a többségében magyarok lakta településeken sem volt a románokénál nagyobb a szavazókedv. Beigazolódtak azok az elõzetes félelmek, meglátások, amelyek szerint a negatív kampány, a sárdobálás az urnáktól való távolmaradást idézi elõ.

Sokakban megfogalmazódik a kérdés: miként gondolhatták politológusok, szakértõk és pártvezetõk, itthon és az anyaországban, vagy ha nem gondolták, miért próbálták elhitetni a partiumi választókkal, hogy az MPP színre lépésével beinduló választási verseny tömeges magyar részvételt generál a helyhatósági választásokon? Esetleg úgy kalkuláltak, hogy a Székelyföld a fontos, ahol a magyar belharc kimenetelét nem befolyásolja, nem veszélyezteti román párt? Arra egy pillanatig sem gondoltak, hogy az iszapbirkózás során a gyõztes éppúgy besározódik, mint a vesztes?
Az elmúlt négy év Szász–Tõkés-nyilatkozatainak ismeretében várható és látható volt, hogy az MPP reális, megvalósítható program, alternatíva hiányában megmarad az általános érvényû frázisok pufogtatása és az RMDSZ eredményeinek tagadása mellett. A választási kampányban ezt megfûszerezték a „posztkommunista utódpárt”, „az autonómia elárulója”, az „egypártrendszer átmentõje” típusú dehonesztáló jelzõs szerkezetekkel. Az eredmény közismert: nõtt az urnáktól távol maradók, valamint a független jelöltek száma.
A Partiumban a helyzet ennél bonyolultabb. A magyar–magyar iszapbirkózás elkezdõdésével a román pártok elérkezettnek látták az idõt az egységesnek elkönyvelt és elismert magyar választótábor megosztására. A tanácsosi mandátum ázsiójának növekedését, csábítóerejét kihasználva, olyan településeken, ahol a magyarság létszáma meghaladja az 50 százalékot, magyar jelölteket tettek befutó helyre, azt remélve, ezáltal pártjuk megyei listája is több szavazatot kap. A román pártlistára iratkozó magyarokkal, akik szûkebb közösségükben azzal magyarázták opciójukat, hogy majd a tanácsban szavazataikkal a magyar közösség érdekeit szolgálják, elfelejtették közölni azt a korántsem elhanyagolható tényt, hogy ha pártjuk megvonja tõlük a bizalmat, elvesztik mandátumukat, és a listán utánuk közvetkezõ román kapja a tisztséget. Így tiszavirág-életû az a tanácsosi mandátum, amelynek tulajdonosa a pártakarattal szembe megy, és a magyar közösség érdekeit tekinti elsõdleges fontosságúnak.
Miért nem sikeres az MPP a Partiumban? A válasz összetett, többrétû. Elsõsorban azért, mert vezetõi többnyire az RMDSZ-ben valamikor tisztséget betöltött, késõbb a belsõ megmérettetéseken alulmaradt személyek, akik részérõl hiteltelen annak az RMDSZ-nek az ócsárlása, amelyeknek tagjai, horribile dictu, helyi vezetõi voltak. Másodsorban azért, mert az RMDSZ kormányzati szerepvállalása révén a Partium többségében magyarok lakta településeinek nyújtott költségvetési többletforrások érzékelhetõ infrastrukturális javulást eredményeztek. Hiába érveltek az MPP-sek azzal, hogy ez jár az illetõ településeknek, a józan paraszti válasz elnémította õket: „Eddig is járt, de valahogy sosem jutott, csak mióta az RMDSZ kormányon van.” Harmadsorban azért, mert az önfenntartási ösztön megtanította a partiumbelieket: a megosztás, a testvérharc nyertese a nem-Attila-utód nevetõ harmadik.
Ilyen elõzmények után egyáltalán nem meglepõ, hogy a helyhatósági választásokon a politikai akaratot leginkább tükrözõ megyei tanácsosi listákra az MPP a bejutáshoz szükséges ötszázaléknyi szavazat felét sem kapta meg, nem jutott be egyetlen megyei tanácsba sem, viszont szavazatainak 70-80 százalékát visszaosztásból román pártok zsebelték be, tehát a magyar közösség számára ezek elvesztek.
Fájdalmas felismerés, de ki kell mondani, annál is inkább, mert újabb fontos megmérettetés, parlamenti választás lesz néhány hónap múlva. Bár a célkitûzés ugyanaz, mint eddig – erõs, hatékony magyar érdekképviseletet juttatni Bukarestbe –, új választási stratégiát, a régiók realitásához alkalmazható megoldásokat kell kialakítani, mivel új a választási rendszer. Az egyik legnehezebb feladat a Partiumban a magyar választóknak megmagyarázni, miért fontos és szükséges azokban az egyéni választókörzetekben is az RMDSZ-re szavazni, amelyekben a magyarok részaránya még az 5–10 százalékot sem éri el. Tudatosítani kell bennük, hogy semmi esetre sem maradnak képviselet nélkül.
Ami az MPP-vel való megegyezést illeti, vannak ezt elõsegítõ és ezt akadályozó tények, körülmények. A helyhatósági választásokon elért eredmények egyértelmû, félremagyarázhatatlan erõviszonyokat igazolnak. A partiumi magyar közösség elsöprõ többsége az egységes érdekképviseletet akarja, azt támogatja, azt tartja célravezetõnek. Az országos 85– 15 százalékos arány a Partiumban 95–5, ez képezi a tárgyalás kiindulópontját.
A megegyezést minden jóhiszemû magyar kívánatosnak tartja, az más kérdés, hogy ez a gyakorlatban miként valósulhat meg. Sokan beszélnek az új egyéni választókerületes választási törvényrõl anélkül, hogy magával a mechanizmussal tisztában lennének. Úgy kell minden választókerületben megfelelõ jelöltet állítani, hogy adott esetben, 50 százalék alatti eredménynél, a választási vetésforgó következtében bármelyikük befutó lehet. A választási szövetségekre vonatkozó nyolcszázalékos küszöb teljesíthetetlen a közel 6,4 százaléknyi romániai magyarság számára. Így az RMDSZ színeiben kellene indulniuk azoknak az MPP-jelölteknek, akiket pártjuk erre a célra kijelöl. Milyen támogatást, milyen garanciát tud adni a Partiumban az MPP annak az RMDSZ-nek, amelyet éveken keresztül ócsárolt? Hallgatnak-e vezetõikre az MPP szimpatizánsai, vagy az urnáktól való távolmaradást választják? Felelõs magatartást tanúsít-e Tõkés László, vagy továbbra is megpróbálja eljátszani a mindenek feletti vezetõt, aki tárgyalóasztalhoz ülteti az RMDSZ-t és az MPP-t, minden egyéb kötelezettség nélkül? Siker esetén magának vindikálja az érdemet, kudarc esetén mossa kezeit, mások a hibásak! Kívánatos az értelmes kompromisszum, de képesek-e rá a felek?
Megannyi kérdés, amelyekre július folyamán választ kell adniuk a romániai magyar vezetõknek, mert a román pártok már elkezdték a választási elõkészületeket, és minden elfecsérelt órának, napnak végzetes lemaradás lehet a következménye.