Căutare

Furcsa, akár országos tanulságokkal is járható történésekhez vezetett Bihar megyében az önkormányzati választások nyomán lezajlott hatalomváltás. Illetve nincs is igazán történés, csak maszatolnak, méghozzá masszív médiasegédlettel.
Elõbb a helyi román, majd a magyar sajtó kezdett cikkezni arról, hogy egyes megyei önkormányzati érdekeltségû szociális és kulturális közintézmények vezetõinek inog a széke. Persze nem asztalosért kiáltottak a médiamunkások, hanem különbözõ sejtelmes indokokat neveztek meg, melyek elsõ látásra is gyengébb lábakon állnak, mint a megnevezett vezetõk ülõalkalmatosságai. A lóláb is messze kilóg persze: hiszen furcsamód egyszerre derül ki négy-öt emberrõl, hogy nem a legalkalmasabb, illetve támadható a mûködése. Nyilván nem az történhetett, hogy a helyi napilapok krónikus témahiányban szenvedve maguk találták volna ki az intézményvezetõk elleni egész pályás letámadást. Valószínûbb, hogy a júniusban a megye kulcspozícióit megszerzõ liberálisok a maguk embereit szeretnék mielõbb beültetni az említett székekbe, ezért ürügyként szolgálható ügyek kiszivárogtatásával, illetve korábbi botrányok felmelegítésével próbálják kikényszeríteni a személycseréket. S amivel megyei szinten próbálkoznak, az az õszi parlamenti választásokat követõen országos szinten sem kizárt. Mindehhez Biharban elégséges volt az RMDSZ pozícióvesztése, ami szélesebb dimenzióban is hasonló következményekkel járhat, ha jönnek az új seprûk.
S hogy miért mondtam, hogy nincs is történés? Elsõsorban azért, mert az érintettek egyelõre legfeljebb újságcikkekre reagálhatnak. A legelképesztõbb a megyei könyvtárt érintõ sajtóértesülés, mely se a források feltüntetésére, se az érintettek megkeresésére, megszólítására nem törekedett. Ez esetben a vád az volt, hogy az immár 21. századi körülmények között mûködõ téka vezetõi egy románellenes magyar rendezvényt engedtek be az intézmény falai közé. Horribile dictu, minderrõl a titkosszolgálat is jelentést készített – olvashatjuk. Hogy ki mondta, ki vizsgál, ki vádol? Erre egy szót se vesztegettek. Ahogy arra sem, hogy valójában az év elején egy olyan, Wass Albertrõl is szóló kötetet is érintõ beszélgetés zajlott, ami az írót és mûvét – a kordivattal szemben – inkább kritikusan, tényekre támaszkodva elemzi. Ha a titkosszolgák valóban vizsgálódtak ez ügyben, elég lett volna, ha annak idején belelapoznak az estrõl szóló tudósításokba, a sötét ügyet sejtetõ kollégák lapozzák csak fel saját újságjuk kollekcióit. Az esetet kiötlõ háttéremberek pedig inkább választási ígéreteikkel foglalkoznának. Bár tudom, itt még olyan idõket élünk, amikor szavazat számolva, ügy kreálva jó.