Căutare

Hogy mennyire érzik jól magukat a román pártokban politizáló magyarok, ők tudják. Egy nyilvánvaló: ha valamilyen kérdésben a „magyar oldalra” állnak, viselniük kell a következményeket. Holott formálisan nem helyezkednek szembe pártjuk politikájával.

Nehéz is lenne, hiszen a román pártok politikája ezen a téren kimerül abban – amit a székelyudvarhelyi „zöld” képviselő megbüntetése is példáz –, hogy mindenfajta próbálkozást csírájában el kell fojtani.

S ha a Zöld Párt ezt teszi, mit várhatunk a Budapestről érkezett tankönyvadományokat üldöző szociáldemokratáktól vagy, a másik oldalon, a Demokrata–Liberális Párttól, amely az elmúlt időszakban csaknem teljesen „felszippantotta” a Nagy-Románia Párt parlamenti frakcióit, és amelynek egyik alelnöke Valeriu Tabără, a kilencvenes évek legvirulensebben magyarellenes alakulatának, a Román Nemzeti Egységpártnak a volt elnöke? Persze hogy a szélsőségesek befogadása és a szélsőségesség között különbség lehet, de mindannyian láthattuk, hogyan viszonyultak a volt demokraták a kisebbségi kérdéshez (és törvényhez).

Az elmúlt időszakban többször felvetődött a „szlovákiai példa”. Ám az erdélyi magyarságnak az erős parlamenti képviseletre elsősorban nem azért van szüksége, mert tartania kell a visszarendeződéstől. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a romániai magyarság – főként pedig a székelység – sajátos gondjait nem lehet sajátosan orvosolni.

A román pártok az autonómiába például nem mennének bele sem most, sem a belátható jövőben. Lehet felháborító, de ez a valóság. Ezen változtatni nem lehet – egyelőre, legalábbis. Márpedig a többségi társadalom és képviselőinek jóváhagyása nélkül az autonómiát csak olyan úton lehet kiharcolni, amelynek a végére nem érnénk el hiánytalanul. Szerencsére az erdélyi magyarság ebben legalább egységes: küzdeni a politikai porondon kell. Még akkor is, ha sajátos gondjaink sajátos megoldását megtagadják tőlünk.

A felháborodás helyett jobb higgadtan keresgélni. Az egyik lehetséges kiút olyan általános, valamennyi közösségre érvényes szabályrendszer megalkotása, amely a magyarok számára is jó. Nemcsak a székelyföldi magyaroknak! De efelől csak akkor lehetünk biztosak, ha részt vehetünk a döntéshozatalban.

Sokan elcsüggedtek az államfő kijelentésén, hogy Csíkszeredának nem lesz nagyobb autonómiája, mint Caracalnak. Holott csüggedésre oka csak annak van, aki a kijelentést fenyegetőzésként fogja fel. Mert lehet biztatásként is. Nem tudhatjuk, persze, mekkora adag elszántság bújik meg a többször elismételt elnöki állásfoglalás mögött.

Éppen ezért a magyar érdekvédelem feladata a következő ciklusban ez (is) lesz: rábírni, sürgetni a többi parlamenti pártot olyan, valós decentralizáció véghezvitelére, olyan életképes régiók kialakítására, amelyek nélkül magyarok és románok egyaránt megfeneklenek, mégpedig rövid időn belül.