Căutare

A magabiztosság látszata azonban aligha hat majd mozgósító erővel a magyar szavazókra. Akkor sem, amikor a romániai magyar közösség számára valóban nagy lesz a tét.

Bár ebben a – május 19-i referendum utáni – időszakban a fő „topic” látszólag a stabil kormánytöbbség kérdése, voltaképpen az igazi tét nem is ez. Hanem a következő, választásokkal telített néhány éves periódus előtti helyezkedés, illetve a játékszabályok várható módosítása, kinek-kinek a szájíze szerint. És persze a Traian Bãsescu államelnök és a Demokrata Párt győzelmével zárult népszavazás nyomán kialakult politikai erőviszonyok tartóssá tétele érdekében – illetőleg az ellen.

A jelenlegi erőviszonyok tartóssá tételében és az elnöki párt létrehozásában, megerősítésében érdekelt államfő nyilván úgy szeretné módosítani a játékszabályokat – azaz a választási rendszert –, hogy az neki megfeleljen, ellenfelei számításait pedig keresztülhúzza.

Ellenlábasai, köztük a liberálisok és a szociáldemokraták, szintén a napi politikai érdekek mentén alakítják saját retorikájukat, elképzeléseiket.

A választási rendszer módosításának kérdéséhez azonban felelős, nem pedig opportunista módon kellene viszonyulni. Egy ilyen döntés évtizedekre meghatározza majd a romániai politikát, és végső soron az egész ország életét – mint ahogyan az a tizenhét évvel ezelőtti döntés is meghatározta, amely a jelenlegi választási rendszert részesítette előnyben, egyéb lehetséges alternatívákkal szemben.

Ami az RMDSZ-t illeti, kétségtelen, hogy szintén nem a kormányzati jelenlét következő hónapokbeli kérdése a fő tét. Hanem maga a bukaresti politikai jelenlét, hosszú évtizedekre előretekintve. Ha ugyanis az eddigi parlamenti ciklusokat megnézzük, a rendszerváltás óta először foroghat majd igazán veszélyben a magyar képviselet a román parlamentben. Már amennyiben a következő parlamenti választásokig valóban bevezetik az egyéni választókerületes rendszert.

Megoldást alighanem csak a parlamenti képviselet nélkül maradás veszélyének és a vészhelyzetben való összefogás szükségének tudatosítása jelenthetne. Ha ez a legfelsőbb szinteken megtörténne, akkor újra fel lehetne tenni azokat a kérdéseket, amelyekre válasz azért nincs, mert egy beszélgetéshez elsősorban beszélő viszony szükségeltetik...

Akiknek azonban nyíltan ki kellene mondaniuk, hogy veszély van – valószínűleg a gyengének mutatkozás hátulütőitől tartva – nem hajlandók ezt megtenni. A magabiztosság látszata azonban aligha hat majd mozgósító erővel a magyar szavazókra. Akkor sem, amikor a romániai magyar közösség számára valóban nagy lesz a tét. Sokkal nagyobb, mint Traian Bãsescu maradása, vagy esetleg leváltása.

Erre kellene valahogy felkészülni. Amíg még nem késő.