Căutare

Rangsorolták a jelölteket, készül a választási program. Elõbbire a Szövetség Állandó Tanácsa, utóbbira a Szövetségi Képviselõk Tanácsa kell hogy rámondja az áment. Az õszi választásokon az RMDSZ megcélozza a Kárpáton túli megyéket is, hiszen az új választási rendszerben onnan is sikerülhet „beszerezni” egy képviselõt. A kampányfõnök-helyettes szerint a Szövetség ezúttal sem szándékozik negatív kampányt folytatni, és „megtanulta” kommunikálni azt, amit sikeresnek ítél a tevékenységébõl. Kovács Péterrel Simon Judit beszélgetett.

Milyen kritérium szerint rangsorolták a jelölteket, és milyen meggondolás szerint történt a körzetek szerinti elosztás?

A kerületek szerinti elosztás tekintetében elsõsorban a jelöltek személyes opcióját vettük figyelembe, hiszen a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) által elfogadott jelölési szabályzatban megjelenik, hogy mindenki meg kell jelölje, melyik körzetben szeretne indulni a választásokon. Több megyében úgy jelölték be az opciókat a jelöltek, hogy nem volt átfedés, mert az adott körzetre csak egy személy pályázott. A jelölés három lépcsõben zajlott: a jelölõ küldöttgyûlés dönt a jelöltekrõl, a megyei állandó tanács ezt elfogadja vagy jogában áll kiegészíteni, illetve indokolt esetben bizonyos mértékben módosítani, valamint elhelyezik a jelölteket a körzetekbe. Szeptember 11-én pedig a SZÁT hozza meg a végsõ döntést.

A Szövetségi Képviselõk Tanácsa (SZKT) nem kell hogy elfogadja a jelöltlistát?

Nem, ugyanis a legutóbbi, júliusi ülésén az SZKT felhatalmazta az SZÁT-ot, hogy dolgozza ki és alkalmazza a jelölési szabályzatot. A jelölési szabályzat szerint az utolsó szót a SZÁT mondja ki.

Milyen kritériumok szerint választódtak ki a jelöltek? Elõnyt jelentett-e az ismertség, a népszerûség, vagy a szakmai felkészültségre helyezték a hangsúlyt?

Két „típusú” jelölt van: az önjelöltek, akik úgy vélték, képesek ellátni a képviselõi, szenátori feladatokat, elviselve az ezzel járó „gyûrõdést”. A másik kategóriába tartoznak azok, akiket a Szövetség felkért, hogy vállalják a jelölést. Erre azért volt szükség, mert nem minden megyében volt annyi önjelölt, ahány választókörzet. Fõleg a Kárpátokon túli megyékben kellett elég jelentõs számú jelöltet felkérnünk arra, hogy ne csak a nevét adja a megmérettetéshez, hanem hogy dolgozzon is a kampányban. Ez az erdélyi megyékre is vonatkozik, ahol nem volt elég jelentkezõ. Ha pedig az illetõ bejut a törvényhozásba – az új választási rendszer alapján mindenkinek van legalább hajszálnyi esélye erre –, akkor vállalja is el a mandátumot, és lássa el az ezzel járó feladatokat. A szakmai kritériumok mellett politikai feltétel volt az RMDSZ-hez való kötõdés és elkötelezettség, hiszen egységes frakciókra van szükség, arra, hogy akik bejutottak, betartsák a frakciófegyelmet.

Mi történik, ha egy politikai és szakmai szempontból is megfelelõ jelölt nem népszerû a körzetben, közösségben, ahol indul vagy indították?

Bizonyára lesznek olyan jelöltjeink, akik már csak azért sem népszerûek, mert nem elég ismertek. Hiszen olyan választókerületekben is indítanunk kell jelölteket, ahol a választók nem ismerik az illetõt. Talán az lehet a korteskedés kulcsa, hogy megpróbálunk egy nagyon erõs RMDSZ-kampányt folytatni, helyenként eltekintve attól, ki a jelölt. A legegyszerûbb példák a Kárpátokon túli megyék, ahol az RMDSZ az elmúlt évek tapasztalatai alapján mintegy tizenöt-húszezer szavazatot gyûjt be, és ahol nem Nagy Pistára vagy Kis Jánosra szavaznak, hanem a Szövetségre. Talán arra a másságra voksolnak, amit az RMDSZ képvisel. Azonban a Kárpátokon túli megyék mellé még felsorakoztathatunk számos olyan erdélyi választókerületet, ahol kevés magyar él, és ahol alacsony a jelölt ismertsége, de annál jobban ismerik az RMDSZ-t.

Betartották azt a feltételt, hogy aki nem szerepelt jól a helyhatósági választásokon, az ne induljon a törvényhozási megmérettetésen?

Nem volt ilyen feltétel. Arról volt szó, hogy azok ne induljanak, akik nem nyerték el a magyar közösség támogatásának a többségét. A kérdés vélhetõen arra utal, hogy az MPP-vel és az EMNT-vel folytatott tárgyalások során azt a kikötést fogalmaztuk meg, hogy azok a jelöltek, akik a magyar közösségen belül nem érték el a többséget, azok ne induljanak. Ezt magunkra is kötelezõnek tekintettük és betartottuk. Ha valaki egy fél évvel ezelõtt nem nyerte el a többség bizalmát, mivel nyerné el most?

Nagy vonalakban bizonyára már elkészült a választási program. Melyek a fõ elemei?

Három lépcsõben készül a választási program. Utolsó lépcsõként a szeptember 20-án ülésezõ SZKT-n mutatjuk be, kérve a testület jóváhagyását. Augusztus végén a SZÁT felkért mintegy húsz politikust, szakértõt, hogy szeptember 10-ig készítsék el a különbözõ szakterületek nyersanyagát. A szakterületek szinte minden kérdést lefednek a vidékfejlesztéstõl az infrastruktúráig, az ifjúságtól az egészségügyig, a környezetvédelemtõl a munkaügyig, a szociális kérdésektõl a kultúráig. A Lakatos Péter vezette háromtagú programbizottság a nagy mennyiségû beérkezett anyagból alkotja meg azt a programot, melyet az RMDSZ felvállal a parlamenti választásokon. Szerintem nem kell feltalálniuk a spanyolviaszt, hiszen a Szövetség aradi kongresszusán elfogadtunk a programot, s ott a négy évvel ezelõtti választási programunk, melybõl meg kell nézni, mit valósítottunk meg, és amit nem sikerült, azt tovább kell vinni. Továbbá van önkormányzati stratégiánk, amelynek az alapelveit tartalmaznia kell ennek a választási programnak.

Miben kell hogy különbözzön a kampány a listás választás korteskedésétõl?

Úgy vélem, az õszi parlamenti választási kampány jellegében sokkal inkább a tavaszi helyhatósági választásokra hasonlít majd, mint a négy év ezelõtti törvényhozási megmérettetéshez. Ugyanis azokban a választási körzetekben, ahol biztosra vehetõ, hogy az RMDSZ elnyeri a szavazatok ötven plusz egy százalékát – a magyarság többségben van vagy megközelíti az ötven százalékot, és a román szavazatok megoszlanak –, olyan kampányt kell folytatnunk, mintha polgármestert vagy megyei tanácselnököt választanánk. Megyén belül számos párhuzamos kampány kell, külön eseménynaptárral, külön üzenettel. Azokban a választási körzetekben viszont, ahol mondjuk csak hajszálnyi esélyünk van arra, hogy bejusson a jelöltünk – például a Kárpátokon túli megyékben –, nehezebben tudjuk meggyõzni a jelöltjeinket arról, hogy minden szavazat számít, hogy a Konstancán leadott néhány szavazat lehet, beleszámít abba, hogy Brassó vagy Máramaros megyében legyen képviselõje a magyarságnak. Ez vonatkozik azokra az erdélyi megyékre is, ahol számos választókörzetben kisebb eséllyel indul a jelöltünk. Ezekben az esetekben hangsúlyosabbnak képzeljük el az országos és megyei szintû kampányt, és kevésbé törekszünk arra, hogy minden jelöltnek legyen stábja és „önjáró” kampányt folytasson.

„Felépíti” az RMDSZ a jelöltjeit? És hogyan?

Ez a jelöltek egy részénél szükséges. Hiszen talán nem kell felépíteni azokat a jelölteket, akik hosszú évek óta tevékenykednek a közéletben. Azonban mindenképpen erõs ifjúsági kampányt szeretnénk. Itt nem arra gondolok, hogy külön megszólítani a fiatalokat, persze erre is sor kerül, hanem arra, hogy számos fiatal jelöltünk van, számos új arcot tudunk felmutatni. Különbséget tennék az új és a fiatal között. Mindkét kategóriából lesz számos jelölt. Õket fel kell építeni, meg kell õket mutatni, hogy sokan vannak, felkészültek és képesek ellátni a szenátori vagy képviselõi munkát. Ugyanakkor felépítjük a kampánystábokat, ami természetesen teljesen más jellegû felkészítést igényel. A kampánystáb ilyen jellegû feladatokat is el tud látni, persze a kampányt megelõzõ idõszakban.

Lehet, hogy az RMDSZ-t nagyon szeretik a magyarok, lehet, hogy zseniális lesz a kampány, de mi történik akkor, ha az adott kerület jelöltjét nem szeretik az ott lakók? Ha azt mondják, inkább nem mennek el szavazni, mint hogy ezt az ember támogassák. Hiszen csak egy jelölt van a körzetben, csak rá szavazhatok, ha a Szövetséget akarom bejuttatni. Gondoltak erre?

Az egyéni választási rendszernek az egyik hátulütõje, hogy esetleg olyan személy a jelölt, aki nem nyeri el mindenkinek a támogatását. Ezt nem tartom bajnak. Bajnak azt tartanám, ha mindenki imádattal fordulna egy jelölt felé, vagy legalábbis úgy tûnne, hogy mindenki imádja. Visszaemlékezhetünk, hogy a kommunizmusban egy jelölt volt, akit a papírok szerint mindenki egyaránt szeretett. A választási szakirodalom szerint a szavazatok ötven plusz egy százalékát kell megszerezni és nem száz százalékot. Ugyanakkor meggyõzõdésem, hogy az RMDSZ olyan erõs támogatottságot képes felmutatni, hogy az esetleges ellenszenvek ellenére is elérjük az öt százalékot, a törvényhozásba való bejutáshoz szükséges szavazatszámot.

Az RMDSZ-nek két fronton kell majd küzdenie: meg kell mérkõznie a román, de a magyar ellenfelekkel is. Milyen stratégiát dolgoztak ki erre?

Nem újdonság az, hogy magyar jelöltek ellenében is kampányolunk. És nemcsak az európai parlamenti választásoktól kezdõdõ idõszakra gondolok, amikor teljesen egyértelmû volt, hogy vannak ellenjelöltek, de az ezt megelõzõ idõszakban is megjelent egy-két pártocska, néhány független jelölt, aki megpróbálkozott az RMDSZ, és ezáltal az egységes képviselet meggyengítésével. Szerintem a romániai magyar közösség van annyira érett, érzékeli annyira a romániai közéletet, hogy felismerje: parlamenti képviselet nélkül nem hallatszik a hangunk. Annak ellenére, hogy magyar ellenjelöltek is vannak, az RMDSZ eléri a parlamenti küszöböt. Úgy vélem, talán a Szövetség jelöltjeit is arra serkentik az ellenjelölések, hogy hatékonyabb kampányt folytassanak, többet dolgozzanak. Ha az önkormányzati választásokon azt mondtuk, hogy a közvetlen, személyes kapcsolatoknak nincs alternatívájuk, akkor ez az õszi választásokon még hangsúlyosabban megjelenik.

Mi a valódi oka annak, hogy nem sikerült megegyezni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT)?

A valós okot Tõkés László mondta el. Az EMNT elnökeként nem képes biztosítani, hogy az RMDSZ-en kívüli szervezetek egységesen felvállalják ezt a megállapodást. Az elviekben megegyeztünk. Mondhat bárki bármit, az RMDSZ nyilvánosságra hozta az aláírásra elõkészített, de általuk visszautasított dokumentumot. Ebben benne voltak a helyek, melyeket ajánlottunk: két biztos befutó hely és tíz olyan körzet, amely billeg, de erõs kampánnyal több jelöltet is be lehetett volna juttatni a parlamentbe. Ezenkívül felajánlottunk helyeket a Kárpátokon túli megyékben, ahonnan egy szinte biztos bejöhet. Nem lehet kiszámítani, melyik, de befuthatott volna éppen az EMNT jelöltje. Szerintem a püspök úr úgy érezte, túl sok támadás érné a polgári oldalról, aminek nem akarta kitenni magát. Ezt Tõkés László nem is tagadta. Ezért nem írták alá a dokumentumot, mert attól tartottak, hogy szétverik az EP-választások elõtt a püspök úr mögé felsorakozottak látszategységét. Ugyanis az erõviszonyokat nézve csakis látszategységrõl lehet beszélni.

Csuzi Istvánon kívül más is átigazolt az RMDSZ-be az ellenzék soraiból?

Nem tudom, jelentkezett-e valaki a másik oldalról, hogy megméretkezzen az RMDSZ színeiben. Mi nem támasztottunk akadályokat, bárki elõtt adott volt a lehetõség, de ahhoz ki kellett volna lépnie az MPP-bõl, hiszen nem lehet valaki két pártnak a tagja.

Hogyan vélekedik az MPP listájáról, ahol felsorolják a Szövetség azon jelöltjeit, akik ellenében mindenképpen indítanak jelöltet vagy támogatják a független jelöltet? A nemkívánatos személyek névsorában szerepel többek között Markó Béla, Frunda György, Kelemen Atilla, Verestóy Attila. Mi a stratégiája a Szövetségnek ezzel kapcsolatban?

Ha politikai elemzõ lennék, akkor azt mondanám, ez logikus lépés az MPP részérõl. Nagyon jól tudják, hogy pártként semmi esélyük nincs arra, hogy elérjék az ötszázalékos bejutási küszöböt. Függetleneket indítanak, de nekik sincs esélyük nyerni. Mert ott, ahol erõsek, például Sepsiszentgyörgyön, hangsúlyos román közösség is él. A független jelöltnek meg kellene szereznie az összes szavazatok ötven plusz egy százalékát, ami azt jelenti, hogy a magyar szavazatok kétharmadát kellene elvigye. Ez szinte lehetetlen, és ezt õk is tudják. Az õszi parlamenti választásokon egyedüli céljuk az maradhat, hogy gyengítsék az RMDSZ politikusait, képviseletét, persze ezáltal gyengítik a magyar közösség parlamenti képviseletét. A listára, amelyen az RMDSZ erõs embereinek a neve sorakozik, politikai elemzõként azt mondanám, hogy ez az egyedüli esélyük arra, hogy valamit felmutassanak.
RMDSZ/politikusként aligha tudom kommentálni azt, hogy a teljesen ismeretlen Ráduly Levente, akinek éppen most van egy tisztsége az egyszázalékos pártban, nekiugrik a szövetségi elnöknek, és azt mondja Markó Béláról, hogy semmit nem tudott felmutatni az elmúlt tizennyolc évben. Ez enyhén szólva megdöbbentõ. Ha jól tudom, Ráduly Levente négy évig városi tanácsos volt Marosvásárhelyen, és amikor felszólalt, köznevetség tárgya volt, például azért, mert nem tud románul. Én helyette inkább hallgatnék, végezném a munkámat, nem kell közéleti szerepet vállalni mindenkinek, de semmiképpen sem állítanék olyanokat, akik a magyarok nagy többségét megmosolyogtatják, mert magamat hoznám kellemetlen helyzetbe. Természetesen ezeken a helyeken élesebb kampány lesz. Számítunk a sárdobálásra, mert ezek a jelöltek nem tehetnek mást, mint hogy mocskolják az RMDSZ-t, a Szövetség jelöltjeit.

Megtanult-e az RMDSZ úgy kommunikálni, hogy az ellenfél sárdobálását a maga a javára tudja fordítani?

A szakirodalom azt mondja, hogy a negatív kampány kétélû: ha túl messze megy, visszaüthet, és a negatív kampányt folytató párt vagy politikus nem rokonszenvet, hanem éppen ellenkezõleg, ellenszenvet vált ki a választókból, és a szavazók azt támogatják majd, akit támadnak, és nem azt, aki támad. Nehéz meghatározni, hogy kell meghúzni a határt. Az EP- és a helyhatósági választások jó példák arra, hogy az RMDSZ miként tudja kezelni a támadásokat. Mi állítottuk és betartottuk: nem folytattunk negatív kampányt, és most sem szándékozunk ilyet folytatni. Ez nem azt jelenti, hogy nem mondjuk el, hogy Szász Jenõ vagyona megkérdõjelezhetõ, hanem azt jelenti, hogy nem támadjuk a jelöltek családját, nem állunk elõ igaztalan vádakkal. Nem az a célunk, hogy mocskolódjunk, hanem hogy tájékoztassuk a szavazókat arról, milyen kínálat van a politikai palettán. A Hargita megyei tanácselnökségért folytatott kampány jó példa arra, hogyan tudja valaki kezelni a negatív kampányt, és hogyan tudja a maga javára fordítani.

Az EP-választáson azért voltak kommunikációs hiányosságok. Próbálják kiküszöbölni a hasonló bakikat?

Nem tudom, milyen kommunikációs hiányosságok voltak.

Több nyilatkozat is elhangzott, hogy azért szerepelt gyengébben a vártnál az RMDSZ, mert kommunikációs hibák történtek.

Ez nem a kampánykommunikációra vonatkozik, hanem az elmúlt évek sikereinek a kommunikációjára. Tavaly õsszel azt mondtuk, hogy nem sikerült „eladni” az eredményeinket, összekapcsolni a megvalósításokat az RMDSZ nevével.

Most már megtanulták „összekapcsolni és eladni”?

Ez bonyolult folyamat. Mondok példát. Ha leaszfaltoznak egy köves utcát, az ott lakók azt mondják, na végre, mert ez nekünk jár. Ha másnak van aszfaltos útja, nekünk miért ne lehetne. Azonban van az elkopott mondás, hogy jár, de nem jut. Nagyon sok esetben, ha nincs ott az RMDSZ az önkormányzatban, a parlamentben, a kormányban, akkor nem a székelyudvarhelyi mellékutcát aszfaltozzák, hanem a caracalit. Azért mondom, hogy nehéz ez a kommunikáció, mert az RMDSZ nem azt várja el, hogy hálásak legyenek a választók, csak annyit szeretne, hogy lássák be: a jár, de nem jut alapján, képviselet nélkül semmit sem lehet elérni. Ha ezt sikerül átvinni, sikerül elfogadtatni, akkor a sikerkommunikáció is eredményes lesz.

Mivel próbálja megszólítani az RMDSZ, és mivel a szövetség jelöltjei a román választókat?

Úgy vélem, hogy az Erdélyben esetleg elvesztett szavazatokat a román régiókban és – miért ne? – a Kárpátokon túl sikerülhet visszaszerezni. Az RMDSZ az elmúlt években, az elmúlt ciklusokban bebizonyította, hogy nem kizárólag kisebbségi kérdésekkel foglalkozik. Kormánytagként minden minisztériumban dolgozunk legalább államtitkári szinten. A munkánkkal bebizonyítottuk, hogy az egész országra szól programunk, elképzeléseink vannak, és a tevékenységünk kihat az egész országra, nem csak Erdélyre. A Kárpátokon túl soha nem szavaztak masszívan az RMDSZ-re, mindig az aktuális pártokra, jelöltekre szavaztak. Mi, újdonságként, egy szavahihetõ, dolgozni képes szervezetet ajánlunk, mely elmegy az emberekhez, hogy meggyõzze õket: érdemes az RMDSZ-re szavazni. Erdélyben, ahol vegyes lakosság él, látszik, milyen eredményeket ért el a magyar polgármester. Ha sikerül ezt a rokonszenvet, a támogatottságot átvinni a szervezetre és jelöltjeinkre, akkor román szavazatokat is begyûjthetünk.