Căutare

Takács Csaba volt ügyvezető elnök szerint még egy, EMNT-nek felajánlott hellyel az RMDSZ elveszíthette volna súlyát a törvényhozásban. [nagyinterjú]

Ön szerint Markó Béla vagy Tőkés László felelős elsősorban amiatt, hogy kudarcba fulladtak a tárgyalások?

Takács Csaba: - A kérdés “médiacsapda”. Nem hiszem, hogy lenne bármi alapja azt sugallni, a kialakult helyzet értelmezését afelé tolni, hogy a kiegyezés meghíúsulásában az RMDSZ vagy Markó Béla lenne a felelős. Lehet, hogy távolról nézve ez a kérdés leegyszerűsíthető, akár annyira, ahogy ön tette, de ez mégis egy sokkal komplexebb, sok vonatkozással bíró kérdés.

Az RMDSZ politikai identitásának, parlamenti politikai hatásfokának határáig ment annak érdekében, hogy megtörténhessen ez a megállapodás. Tovább megyek, nem is Tőkés Lászlót hibáztatom a kialakult helyzet miatt, hanem azokat a holdudvarában lévő személyeket, akik sértődöttek, és politikai kudarcaik miatt mélységesen frusztráltak. Nem utolsó sorban gondolok itt Szász Jenőre is.


Miért Szász Jenőre?

– Talán cinikusnak tűnik, ahogy fogalmazok. Lehet, hogy a romániai magyar politikai életben Szász Jenőnek más mandátuma van, mint a kiegyezés. De hogy kitől kapja ezt a mandátumot, Bukarestben vagy éppen Budapesten, azt érdemes lenne elemezni...


Mind Markó Bélától, mind Kelemen Hunortól elhangzott, az egyik legfontosabb oka annak, hogy végül nem lett kiegyezés, abban keresendő, hogy az EMNT nem tudta garantálni azt, hogy nem indulnak MPP jelöltek függetlenként az RMDSZ ellen. Ön szerint ez mennyire reális?

– Amikor felkértek, hogy lássam el az RMDSZ kampányfőnöki feladatait, a legjobb szándékkal és a legnagyobb nyitottsággal mérlegeltük a szövetségi elnökkel azt a lehetőséget, hogy az egység kampányára kerülhet sor. Nagyon reméltem, hogy ez így is lesz. Ismerve a kiegyezés nehézségét és feltételességét, Markó Béla úgy kért fel erre a tisztségre, hogy közben arról biztosított, mindent megtesz azért, hogy egy olyan kampányt kelljen vezetnem, ahol egységgé van kovácsolva a romániai magyar politikai képviselet. Talán nem kellene erről beszélnem, minthogy ezek a tervezések akkor sem folytak a nyilvánosság előtt. A bizalmas beszélgetésekben eltökéltséget, a kiegyezésre vonatkozó maximális kompromisszumkészséget tapasztaltam a szövetségi elnök és az RMDSZ stratégiai kérdésekben meghatározó politikusai részéről. Ezt tudom erre válaszolni.


Mi volt demotiváló az RMDSZ számára?

– Az egyik tényező persze az volt, hogy fennáll annak az esélye, hogy Tőkés Lászlóék nem lesznek képesek meggyőzni a polgári pártot, hogy ne indítson ellenjelöltet még abban a választási körzetben sem, ahol történetesen egy általuk kijelölt szenátorjelölt indul. Ez azt eredményezhette volna, hogy lettek volna olyan körzetek, ahol a polgári párt és az RMDSZ-listán induló EMNT-s együttesen kampányol az RMDSZ ellen.

Ez előidézhette volna azt, például Kovászna megyében, hogy a szavazatok annyira megoszlanak, hogy egy román párt jelöltjét juttatjuk be a parlamentbe. Annak ellenére, hogy igyekszünk minden eshetőséget lemodellezni, az új választási törvény következményei bizonyos fokig ismeretlenek. A legnagyobb veszély az lehet, hogy például Háromszéken a román jelöltek megkétszerezhetik helyeiket a magyar képviselet kárára. Ezzel számolnunk kellett.


Szilágyi Zsolt sajtóközleményében azt állítja, a megegyezés elvi kérdéseken bukott el. Melyek voltak ezek az elvi kérdések?

– Az RMDSZ egyetlen programkérdésre, nemzetpolitikai és politikai prioritásokra vonatkozó kérdésre sem adott negatív választ, legyen szó autonómiáról, gazdasági kérdésről, külpolitikai kérdésről, törvényhozási prioritásról. Várom Szilágyi Zsolt cáfolatát, amiben elmondja, melyek voltak azok az elvi kérdések, amiben ne lett volna egyezség. Szeretném megjegyezni, hogy ezekről az “elvi” kérdésekről az EMNT-vel való tárgyalások során nagyon kevés szó esett. Inkább a helyek kapcsán emeltek olyan kifogást, ami érdemi volt.


Miért múlhatott egy mandátumon a romániai magyar kiegyezés?

– Az RMDSZ felkínált helyeket a biztos bejutó helyek mellett is. De az egyezség nem jött végül létre. Itt meg kell vizsgálni azt is, hogy egy látszatsikernek milyen érdemi sikertelenség lenne az ára, ha a dolgokat a parlamenti hatékonyság felől nézzük. Mert az, hogy “magyar képviselő” még nem kvantifikálható úgy, hogy eredendő házi jogokat adjon a román parlamentben.

Az RMDSZ megadta a lehetőséget hogy nem 2, hanem 2-től egészen 10 személyig biztosítson lehetőséget az EMNT-nek, miközben meg kellett tartania a maga számára a frakcióalakításhoz szükséges mandátumok számát mind a képviselőházban, mind a szenátusban. Mert ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megőrizze belpolitikai és külpolitikai súlyát. Az így megfogalmazott ajánlatunkat visszautasítani véleményem szerint a legnagyobb cinizmus. Annál is inkább, mert ezek a politikus társak, akik most a felajánlott helyek számát keveslik, korábban úgy vélték, hogy a romániai magyarságnak nincs szüksége parlamenti képviseletre. Ezt mondta annak idén Szász Jenő, erről beszélt Szilágyi Zsolt is.

Jól emlékszem, amikor a 2004-es kampányt vezettem, az egyik kommunikációs probléma az volt, hogy akadtak, akik arra törekedtek, hogy demobilizálják a választókat azzal, hogy nincs értelme a parlamentbe jutni. Most pedig azt hallom, hogy elviek voltak a különbségek, miközben ezek nagyon is gyakorlatiasak voltak: hány helyet biztosítunk az EMNT-nek.


De miért nem lehetett még biztos befutó helyeket biztosítani, ha ez lett volna a magyar-magyar politikai kiegyezés ára?

– Teljesen normális, hogy a romániai magyarok többsége nem politikával ébred és fekszik. Nagyon helyén is van az, hogy nem értik, miért nem lehetett megegyezni, ha az mindössze 1-2 helyen múlt. Nekik mindenképpen el kell magyaráznunk, hogy az RMDSZ akkor jár el felelősen, ha az erdélyi magyar szavazatoknak biztosítja a parlamenti játékszabályok szerinti, működési rendek szerinti maximális hatékonyságot. Aki azt hiszi, hogy csak be kell jutnia a 20-25 magyarnak a parlamentbe hol egyik, hol másik, hol harmadik jelölő mechanizmuson keresztül, és ezzel a munka el van végezve, valószínűleg nem ismeri jól a parlamenti hatékonyság logikáját.

Az erdélyi magyar közösség politikai súlya akkor reális, ha funkcionális szerepet tud betölteni a parlamenti munka döntéshozó testületeiben, az állandó büróban és így tovább. A nemzeti kisebbségekenek 22 képviselőjük van, sem frakció-, sem külpolitikai képviselettel, sem állandó bizottsági tagsággal nem rendelkeznek.

A hatékony, akár koalíciós partnerként számba vehető magyar képviselet úgy kell kinézzen, hogy legyen frakcióalakításra alkalmas mind a képviselőházban, mint a szenátusban, illetve hogy ne legyen a legkisebb parlamenti csoport, hiszen ha a legkisebb, akkor van más, akit bevehetnek a kormánykoalícióba. Legalább 8 szenátorra és legalább 18-20 parlamenti képviselőre van ehhez szükség. Az RMDSZ felajánlotta azt, hogy megkockáztat néhány olyan képviselőt, akikről mindenki tudja, hogy az RMDSZ álláspontja csak néhány kérdésben lenne kötelező rájuk nézvést. A parlamenti adok-kapokban nincs “ha”, csak az van, hány biztos szavazat áll melletted. Így lettek a kétnyelvű feliratok, közbirtokosság, így lett a magyar nemzeti szimbólumok elfogadása, így lett egyházi restitúció, és folytathatnám.

Nem mindegy, hogy egyáltalán megkérdezik, mit kíván az RMDSZ, vagy egész egyszerűen mindenki leszavazza. Mert a dolgok rendje az, hogy megkérdezik, mit kíván, és aztán megkérdezik azt is, hogy mit tesz hozzá ahhoz, hogy az illető szövetséges meg tudja valósítani azokat a terveit, amivel a romániai magyarok érdekeit is szolgálja. Hívhatjuk kompenzálásnak, hívhatjuk politikai egyezségnek, de ez a parlamentáris módja annak, hogy meg tudjuk valósítani politikai célkitűzéseinket.

Ezért van az, hogy egy kritikus ponton túl az RMDSZ nem kínálhatott fel parlamenti helyeket. Tetszetős lett volna, kétségtelen, de ezzel becsaptuk volna a magyar választókat. Nem lehet összemérni azt, hogy milyen tényleges politikai súlya van egy kiszámíthatatlanul szavazó képviselőnek vagy akár egy független magyar képviselőnek ahhoz képest, hogy milyen súlya van egy erős parlamenti frakcióban működő, az erőket a nagypolitikai játszmák felé átvezetni tudó parlamenter szavazatának. Ez a kulcsa a kialakult helyzetnek, itt nem egy, két, három helyről van szó, hanem a parlamenti matematikáról.


MPP, EMNT nékül, de indul az RMDSZ-kampány. Hol tartanak most?

– Pénteken volt egy hosszabb megbeszélésünk az ügyvezető elnökkel és a kampánystáb több tagjával. A héten lezárulnak a jelölőgyűlések, ezután mind a 457 kollégiumban meglesznek a jelöltjeink. Ezt követően összeül az országos kampánystáb, összehívjuk a megyei kampányfőnököket, és legkésőbb szeptember 16-án érvénybe lép az a naptári terv, ami elindítja a korrekt, tisztességes és hatékony kampányt.


Szervezésileg, üzenet szinten milyen stádiumban vannak az előkészületek?

– Az RMDSZ-nek megvan a csapata ahhoz, hogy színvonalas jelöltlistát és profi kampánycsapatokat állítson ki. Az anyagi források előteremtése még egy komoly feladat lesz, de, remélem, az is megoldható.

Most már két évtizedes gyakorlat, hogy az RMDSZ nemzeti értékek mentén felsorakoztatott kampánya ötletes, friss, innovatív tud lenni – ezt csak azért mondom, mert ezzel mások véleményét idézhetem. Azt remélem, hogy az RMDSZ fel tudja oldani azokat a dilemmákat, amelyek jogosan foglalkoztatják a romániai magyarokat, például a “miért nem jött létre a magyar egység” dilemmát.

Ami az üzeneteket illeti, az RMDSZ kommunikációja gyakran súlyosan hibádzik. Főleg azért, mert elmarad a közvélemény tájékoztatása az RMDSZ munkájáról, eredményeiről. Ez az RMDSZ hibája. Az emberek 4 évig alig figyelnek oda a politikára, a kampány pedig arra való, hogy az embereknek elmondjuk, az ő érdekük, hogy hatékony parlamenti képviselet dolgozzon értük.