Căutare Numele cotidianului: Erdély.ma „Nincs nagyobb bűnünk, mintha gyűlölettel élünk szeretet helyett!" (Kühne Katalin) A témával kapcsolatos egyik cikk írója aggasztó jelenségnek nevezte azt a helyzetet, amely a Sabina Elena sepsiszentgyörgyi kislány esete kapcsán alakult ki. Nagyon találó kifejezés, és veszélyességi fokozatán minden túlzás nélkül lehetne emelni. Amint tudjuk, nem egyedi eset, mert emlékezzünk csak vissza arra az eminens tanuló konstancai fiúra, aki nyilatkozata szerint politikus szeretne lenni, azzal a céllal, hogy kiebrudálja majd a parlamentből a magyarokat! Ugyancsak egy fiatal gyerekről van szó, aki talán életében nem látott magyar embert! Logikus a következő kérdés: - Mégis honnan tudhatja, kit kell gyűlölni? - Mert valakik gondoskodtak róla, hogy megmondják neki! Hirdetés Már zsenge korban felhívták rá a figyelmét pedagógusok, talán a szülők, kik saját maguk is úgy tudták meg zsenge korban már nem tudják, kitől! Később a média, a román média gondoskodott róla, hogy ne maradjon gyűlölet nélkül az a gyerek, mert így válik igazi hazafivá! De ugyanazt hallotta a politikai elittől is, kikre egy egész ország felnéz, kiknek szavuk, mint a szentírást követendő: - Román, gyűlölj! Mindannyian voltunk kamaszok, ez a kor a legkritikusabb minden ember életében. Az állandó információkra vágyó friss elme jellemző, az érzékeny gyermeklélek, mely mindig kész befogadni a rosszat és a jót is egyaránt. Ideált keres, hasonlítani akar valakire, kire mindenki felnéz, és azonosulni vele. Ez a szenvedélyek korszaka, gyűlölök, vagy szeretek, anélkül, hogy meggondolnám, melyik miért helyesebb! Mint serdülők minél több törődésre vágyunk, zsongjanak körülöttünk a dicséretek, bátorítások, és mi legyünk a központ, ha lehet. Az ilyen, felnőtté válás küszöbén tétováskodó gyermekekkel élnek vissza szennyes fantáziájú felnőttek, és az ilyeneket kiszolgáló érzéktelen média. Piaci légy gyanánt dong körbe, amíg bele nem keverik a gyűlöletkeltés bűnébe. Majd ha elvégezték aljas munkájukat, összeszedik készülékeiknek tartozékait és visszamennek Bukarestbe. Úgy elfelejtik áldozatukat, mintha nem is találkoztak volna soha, meg van a sztori, meg van az elismerés, a többi nem számít! Aggasztó bizony, hogyan történhet meg a huszonegyedik században, hogy ország-világ előtt kijelentse valaki egy közösségi oldalon, (jelen esetben egy kislány, akit nem hibáztatok), hogy: - „Én gyűlölöm a magyarokat, lehet, hogy benne van a génjeimben, mert édesapám is ilyen volt!" De még aggasztóbb, hogy gyűlöletéért nemzeti hőssé avassák, és ezrek szimpatizálnak vele. Ez nem lehet igaz, hogy ilyen nagy arányt oltson a nemzeti gyűlölet, miközben az Európai Unió azzal nyugtatja magát, hogy Romániának példás a kisebbségpolitikája! A zsidó holokauszt is hasonlóan kezdődött, Európa szemeláttára, csakhogy akkor volt egy őrült: Hitler! Jelen esetben kinek állna érdekében egy polgárháború? A médiának, a nacionalista politikusoknak? Hogy nem értik meg az urak, akik nem férnek bőrükben, hogy a háborúban a győztesek is vesztesek?! De a vesztesek is lehetnek győztesek! Ha egy magyar jelentette volna ki ezt a dolgot, még az afrikai bús-manók is erről beszéltek volna este a tábortüzek körül, politikai megtorlás következett volna és még sok minden. Egyes nemzeteket égbekiáltó bűn gyűlölni, és a büntetés sem marad el, ezért mindenki ódzkodik gyűlölni őket. Más nemzeteket pedig gazdagságuk és erősségük miatt ajánlatos nem gyűlölni. De a magyart, azt lehet, mert rájár a rúd, nemrég többfelé szabdalták, erőtlen még, de nem lehet tudni meddig, és erőtlenségében is széthúz. A sakálösztön mindig ráérez a könnyű prédára, ezért tud fennmaradni! Az Unió, Európa pásztora, megértő, ő aztán nagyon megértő, ha kell, szemet huny, ha kell, elfordítja fejét és mossa kezeit, mint Pilátus! Kettős mércével osztja az igazságot, és már fel sem tűnik senkinek. Annak idején rendszeresen követve az afganisztáni rendszerváltást felfigyeltem egy elképesztő dologra: Az akkori politikai elemzők szerint a talibánok hatalmi elosztása aszerint történt, hogy ki hány ellenségével végzett, a legsikeresebb ölőknek az a megtiszteltetés jutott, hogy részesei voltak a kormány vezetésének. Én akkor ezt a barbár praktikát megjegyeztem és „Talibán szindrómának" neveztem el! Ez a Talibán szindróma itt, Romániában is megvan, igaz európaiasított változatban, nálunk nem ölnek, legalábbis, még nem. Nálunk nem a testet próbálják ölni, hanem a lelket, ami hosszú távon ugyanaz! Ki minél nagyobb vehemenciával szítja a magyargyűlöletet, minél leplezetlenebbül támadja, annál sikeresebb politikussá válik! Ezt bizonyítja a mostani nacionalista alapokra épült kormány is! Visszatérve Sabin Elena esetére, el szeretném mondani, hogy szégyentelen karrierhajhász, gyűlölködő emberek olyan aljas dologba vitték bele, ami végigkíséri majd az egész életét. Meggondolatlanságával egy hírneves iskolát forgatott fel fenekestül és egy egész várost, egy országot hozott lázba, több mint egymillió embert bántott morálisan. Mentségére újra felhozom, gyerekes naivságát kihasználva becsapták lelketlen emberek! Lesz még ilyen, mert egyre többen rettennek meg, hogy ébredezünk, és az önrendelkezés útjára léptünk. Szorongnak, mert nem értik még, hogy mit akarunk, mivel a politikum következetesen félrevezeti őket, mert legtöbbjük elől eltitkolták a mai napig történelmünket, arra alapozván, hogy minden ismeretlentől retteg az egyszerű ember! Sajnos abban sem lehet bízni, hogy az új generáció szemléletet változtat egyhamar, mert mindig akadnak Sátántól küldött próféták, kik a gyűlölet csíráját nem felejtik el beültetni ártatlan Elenák gyermeklelkeikbe. Egy választásunk van jelen pillanatban: kivívni magunknak a „bánthatatlanságot", mint más nemzetek! Fogjunk össze, szilárdítsuk meg hitünket, okosan és átgondoltan lépjünk a tettek mezejére, aszerint, mikor mit követel az adott helyzet. Ne feledjük, ők félnek tőlünk, a kutya is nyüszít, ha fél, ijedtében még néha harap is! Én is üzenek Sabina Elenának: Ha gyűlöletet keltesz, azzal nem csak másoknak ártasz, a legtöbbet magadnak, de ha szeretettel fordulsz társaid felé, te is sok szeretetet kapsz! (Kühne Katalin) |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. În cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât în limba română cât şi în limba maghiară. În munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date în viitoare analize. |