CÄutare Numele cotidianului: ErdĂŠly.ma „Nincs nagyobb bĹąnünk, mintha gyĹąlölettel élünk szeretet helyett!" (Kühne Katalin) A témával kapcsolatos egyik cikk írója aggasztó jelenségnek nevezte azt a helyzetet, amely a Sabina Elena sepsiszentgyörgyi kislány esete kapcsán alakult ki. Nagyon találó kifejezés, és veszélyességi fokozatán minden túlzás nélkül lehetne emelni. Amint tudjuk, nem egyedi eset, mert emlékezzünk csak vissza arra az eminens tanuló konstancai fiúra, aki nyilatkozata szerint politikus szeretne lenni, azzal a céllal, hogy kiebrudálja majd a parlamentbĹl a magyarokat! Ugyancsak egy fiatal gyerekrĹl van szó, aki talán életében nem látott magyar embert! Logikus a következĹ kérdés: - Mégis honnan tudhatja, kit kell gyĹąlölni? - Mert valakik gondoskodtak róla, hogy megmondják neki! Hirdetés Már zsenge korban felhívták rá a figyelmét pedagógusok, talán a szülĹk, kik saját maguk is úgy tudták meg zsenge korban már nem tudják, kitĹl! KésĹbb a média, a román média gondoskodott róla, hogy ne maradjon gyĹąlölet nélkül az a gyerek, mert így válik igazi hazafivá! De ugyanazt hallotta a politikai elittĹl is, kikre egy egész ország felnéz, kiknek szavuk, mint a szentírást követendĹ: - Román, gyĹąlölj! Mindannyian voltunk kamaszok, ez a kor a legkritikusabb minden ember életében. Az állandó információkra vágyó friss elme jellemzĹ, az érzékeny gyermeklélek, mely mindig kész befogadni a rosszat és a jót is egyaránt. Ideált keres, hasonlítani akar valakire, kire mindenki felnéz, és azonosulni vele. Ez a szenvedélyek korszaka, gyĹąlölök, vagy szeretek, anélkül, hogy meggondolnám, melyik miért helyesebb! Mint serdülĹk minél több törĹdésre vágyunk, zsongjanak körülöttünk a dicséretek, bátorítások, és mi legyünk a központ, ha lehet. Az ilyen, felnĹtté válás küszöbén tétováskodó gyermekekkel élnek vissza szennyes fantáziájú felnĹttek, és az ilyeneket kiszolgáló érzéktelen média. Piaci légy gyanánt dong körbe, amíg bele nem keverik a gyĹąlöletkeltés bĹąnébe. Majd ha elvégezték aljas munkájukat, összeszedik készülékeiknek tartozékait és visszamennek Bukarestbe. Úgy elfelejtik áldozatukat, mintha nem is találkoztak volna soha, meg van a sztori, meg van az elismerés, a többi nem számít! Aggasztó bizony, hogyan történhet meg a huszonegyedik században, hogy ország-világ elĹtt kijelentse valaki egy közösségi oldalon, (jelen esetben egy kislány, akit nem hibáztatok), hogy: - „Én gyĹąlölöm a magyarokat, lehet, hogy benne van a génjeimben, mert édesapám is ilyen volt!" De még aggasztóbb, hogy gyĹąlöletéért nemzeti hĹssé avassák, és ezrek szimpatizálnak vele. Ez nem lehet igaz, hogy ilyen nagy arányt oltson a nemzeti gyĹąlölet, miközben az Európai Unió azzal nyugtatja magát, hogy Romániának példás a kisebbségpolitikája! A zsidó holokauszt is hasonlóan kezdĹdött, Európa szemeláttára, csakhogy akkor volt egy Ĺrült: Hitler! Jelen esetben kinek állna érdekében egy polgárháború? A médiának, a nacionalista politikusoknak? Hogy nem értik meg az urak, akik nem férnek bĹrükben, hogy a háborúban a gyĹztesek is vesztesek?! De a vesztesek is lehetnek gyĹztesek! Ha egy magyar jelentette volna ki ezt a dolgot, még az afrikai bús-manók is errĹl beszéltek volna este a tábortüzek körül, politikai megtorlás következett volna és még sok minden. Egyes nemzeteket égbekiáltó bĹąn gyĹąlölni, és a büntetés sem marad el, ezért mindenki ódzkodik gyĹąlölni Ĺket. Más nemzeteket pedig gazdagságuk és erĹsségük miatt ajánlatos nem gyĹąlölni. De a magyart, azt lehet, mert rájár a rúd, nemrég többfelé szabdalták, erĹtlen még, de nem lehet tudni meddig, és erĹtlenségében is széthúz. A sakálösztön mindig ráérez a könnyĹą prédára, ezért tud fennmaradni! Az Unió, Európa pásztora, megértĹ, Ĺ aztán nagyon megértĹ, ha kell, szemet huny, ha kell, elfordítja fejét és mossa kezeit, mint Pilátus! KettĹs mércével osztja az igazságot, és már fel sem tĹąnik senkinek. Annak idején rendszeresen követve az afganisztáni rendszerváltást felfigyeltem egy elképesztĹ dologra: Az akkori politikai elemzĹk szerint a talibánok hatalmi elosztása aszerint történt, hogy ki hány ellenségével végzett, a legsikeresebb ölĹknek az a megtiszteltetés jutott, hogy részesei voltak a kormány vezetésének. Én akkor ezt a barbár praktikát megjegyeztem és „Talibán szindrómának" neveztem el! Ez a Talibán szindróma itt, Romániában is megvan, igaz európaiasított változatban, nálunk nem ölnek, legalábbis, még nem. Nálunk nem a testet próbálják ölni, hanem a lelket, ami hosszú távon ugyanaz! Ki minél nagyobb vehemenciával szítja a magyargyĹąlöletet, minél leplezetlenebbül támadja, annál sikeresebb politikussá válik! Ezt bizonyítja a mostani nacionalista alapokra épült kormány is! Visszatérve Sabin Elena esetére, el szeretném mondani, hogy szégyentelen karrierhajhász, gyĹąlölködĹ emberek olyan aljas dologba vitték bele, ami végigkíséri majd az egész életét. Meggondolatlanságával egy hírneves iskolát forgatott fel fenekestül és egy egész várost, egy országot hozott lázba, több mint egymillió embert bántott morálisan. Mentségére újra felhozom, gyerekes naivságát kihasználva becsapták lelketlen emberek! Lesz még ilyen, mert egyre többen rettennek meg, hogy ébredezünk, és az önrendelkezés útjára léptünk. Szorongnak, mert nem értik még, hogy mit akarunk, mivel a politikum következetesen félrevezeti Ĺket, mert legtöbbjük elĹl eltitkolták a mai napig történelmünket, arra alapozván, hogy minden ismeretlentĹl retteg az egyszerĹą ember! Sajnos abban sem lehet bízni, hogy az új generáció szemléletet változtat egyhamar, mert mindig akadnak Sátántól küldött próféták, kik a gyĹąlölet csíráját nem felejtik el beültetni ártatlan Elenák gyermeklelkeikbe. Egy választásunk van jelen pillanatban: kivívni magunknak a „bánthatatlanságot", mint más nemzetek! Fogjunk össze, szilárdítsuk meg hitünket, okosan és átgondoltan lépjünk a tettek mezejére, aszerint, mikor mit követel az adott helyzet. Ne feledjük, Ĺk félnek tĹlünk, a kutya is nyüszít, ha fél, ijedtében még néha harap is! Én is üzenek Sabina Elenának: Ha gyĹąlöletet keltesz, azzal nem csak másoknak ártasz, a legtöbbet magadnak, de ha szeretettel fordulsz társaid felé, te is sok szeretetet kapsz! (Kühne Katalin) |
Centrul de Documentare ISPMN a iniţiat un proiect de monitorizare a presei pe tematica reprezentării minorităţilor naţionale. Ăn cadrul proiectului sunt monitorizate versiunile online ale mai multor cotidiane naţionale, atât ĂŽn limba română cât şi ĂŽn limba maghiară. Ăn munca de colectare a materialelor beneficiem de aportul unui grup de studenţi ai Universităţii Babeş-Bolyai, Facultatea de Sociologie şi Asistenţă Socială, fapt ce ne oferă posibilitatea unei dezvoltări continue a bazei noastre de date. Proiectul de monitorizare a presei doreşte să ofere celor interesaţi, posibilitatea de utilizare a acestei baze de date  În viitoare analize. |