50.

A HORVÁT BLOKK MEMORANDUMA

Zágráb, 1921. augusztus-szeptember.

(...) Horvátország teljes függetlenségének kikiáltása, amelyet 1918. október 29-én a horvát parlament egyhangú döntéssel hozott meg, csak logikus és természetes következménye volt a horvát politika és kultúra ezeréves fejlődésének, annál is inkább, mert amikor a horvát parlament kikiáltotta Horvátország függetlenségét, azt a kívánságát is kinyilvánította, hogy közös államot alapítson a Szerb Királysággal és Crna Gorával, azzal a feltétellel, hogy az állam formájáról és alkotmányáról a nemzeti csoportok kollektívan, s nem a képviselők egyenkénti szavazásával döntenek majd. Ezeket a terveket húzták keresztül a szerb politikusok, amikor 1918. december 1-én egyoldalúan kikiáltották az SHS Királyságot, jóllehet ahhoz sem a horvát nép, sem pedig a horvát szabor beleegyezését nem kérték.

A Horvát Parasztpárt 1918. november 25-én összeült gyűlésén a  Horvát Parasztpárt 50 000 hívének képviseletében 2832 küldött foglalt állást amellett, hogy Horvátország semleges parasztköztársaság legyen, majd az 1919. február 3-i rendkívüli gyűlésen a Horvát Parasztpárt 150 000 híve nevében 6872 küldött fejezte ki tántoríthatatlan akaratát, hogy a belgrádi kormány önkényével szemben a végsőkig védjék a horvát népnek és a horvát államnak az önrendelkezéshez való jogát; de ezt tükrözte a párt 167 000 aláírással ellátott petíciója is, amelyet 1919 májusában a párizsi békekonferenciához juttatott el. (...)

A horvát semleges parasztköztársaság nagyszerű nyilatkozata, amelyet 1920. december 8-án adtak ki Zágrábban, ahol a Horvát Köztársasági parasztpárt 80 000 tagja esküdött fel a horvát hazára és a horvát köztársaságra, s ahol ugyanezt tette 52 népképviselő is..., akiket 1920. november 28-án választottak meg Horvátország politikai területén, e szó valódi értelmében; a horvát semleges parasztköztársaság 1921. június 26-án elfogadott és közzétett alkotmánya és a Horvát Blokk⁴⁵  63 népképviselőjének ugyanezen a napon kiadott manifesztuma, amely semmisnek nyilvánítja az SHS Királyság hírhedt alkotmányát, amelyet két nappal később, 1921. június 28-án 13 szavazatnyi többséggel, amelyre egy 1200 millió koronás botrányos megvesztegetéssel tettek szert, mégis megszavaztak, - azaz egy egész nép törvényes és szinte egybehangzó ellenkezése sem tartotta vissza a belgrádi szerb kormányt attól, hogy folytassa a vad erőszak és a brutális erő minden tekintetben visszataszító és romboló politikáját. Mindezek következtében került sor Horvátország balkanizációjára, amely Európa békéje és a világ nyugalma szempontjából sok veszélyt jelent. (...)

A szerb politikusok (...) Horvátországban a jugoszláv nemzeti egység cégére alatt horvátellenes politikát folytatnak. Olyan politikát, amelynek nyilvánvaló célja az, hogy a horvát népet mint etnikumot megsemmisítse. (...)

Horvátországban szerb törvényeket alkalmaznak, jóllehet azokat még nem hirdették ki. A katonai törvénykönyv pedig - különösen az ennek alapján barbár módon alkalmazott verések és kínzások - az erőszakos szerb rendszer iránti megvetést és határtalan gyűlöletet váltott ki, szerencsére azonban mind ez ideig nem váltott ki ugyanilyen érzéseket a szerb néppel szemben is, amely évszázadokon keresztül vértanú volt, s melynek többsége ugyanígy el van nyomva.

Példátlan az adóönkény és rossz a vámrendszer. (...) Ezért tömörülnek Horvátországban a gyáriparosok,  a kereskedők és az egész dolgozó nép a Horvát Blokk körül, jól tudván, hogy a mostani korrupt és rabló centralizmus tovább folytatása Horvátország számára elkerülhetetlen katasztrófát jelent, Közép-Európa gazdasági életének pedig jóvátehetetlen károkat okoz.

Horvátország valódi szuverenitásánk megvalósítása - azaz a horvát állam elismerése a szerbek, horvátok és szlovének nemzetközi közösségének határain belül - ily módon európai követelmény, amely nyilvánvaló e rend minden védelmezője számára. A horvát nép és a horvát állam részletes programját a semleges parasztköztársaság 1921. június 26-i alkotmánya fejti ki. (...)

F. Čulinovic: Dokumenti, 232-233. 1.

51.

A DEMOKRATA PÁRT PROGRAMJÁBÓL

1921. október 31.

I.

1.  A Demokrata Párt⁴⁶  a szerbek, horvátok és szlovének népét egységes nemzetnek tekinti, egynek származása, nyelve és lelki alkata alapján,  egynek annak a földnek a kontinui
tása alapján, amelyen kompakt népességként él, valamint nemzeti létének közös érdekei alapján; a nemzeti egység ezen felfogásának megfelelően, a nemzeti állam erősítése érdekében, az egységes jugoszláv nemzet- és állameszme érdekében fog tevékenykedni.

A Demokrata Párt kizár minden olyan történelmi, törzsi, vallási és tartományi különbséget, amelyek az elkülönülés okául és alapjául szolgálhatnak, mivel előidézhetik, hogy ezeket a területeket határokkal is elválasszák. A Demokrata Párt ápolni és terjeszteni fogja népünk és államunk egységének tudatát a legszélesebb rétegekben, arra fog törekedni, hogy ez az egység minden politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági kérdésben kifejezésre jusson, le fog törni minden szeparatizmust és demagógiát, szembeszegül a társadalmi közerkölcs romlásával.

2.  A Demokrata Párt a nemzeti Önrendelkezés elvével összhangban minden erejével kiáll a nemzeti /föld/tulajdon oszthatatlansága mellett. Arra fog törekedni, hogy államunk a "legyen a Balkán a balkáni népeké" elv védelmezője maradjon, azé az elvé, amely egyrészt kizárja, hogy bármely állam beleavatkozzon a balkáni ügyekbe, másrészt feltételezi az együttműködést mindazokkal a balkáni népekkel, amelyek tevékenysége az említett alapelvvel összhangban lesz.

3.   A Demokrata Párt tudatában van annak, hogy országunk nemzetközi helyzete milyen nehéz. Nincsenek természetes határai, Európa bármely más országához viszonyítva több szomszédja van, ezért országunknak minden pillanatban készen kell állnia arra, hogy a hódító törekvésekkel szemben - jöjjenek azok bármely irányból - megvédje függetlenségét, szabadságát és egységét. A Demokrata Párt ennek megfelelően azon fog munkálkodni, hogy államunk ne váljon különböző hódító törekvések prédájává, hanem az legyen, aminek lennie kell, azaz: a béke, az egyetértés és a megállapodott rend pillére Európa keleti részén.

II. Belpolitika

4. A Demokrata Párt valamennyi polgári szabadságjog teljes biztosítását, az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján lefolytatandó választásokat, valamint az arányosság elvén alapuló választási rendszert követeli, olyan rendszert, amely garantálja a választások tisztaságát és törvényességét.

4. A Demokrata Párt úgy véli, hogy az állam felépítése és a nemzeti egység helyes értelmezése megköveteli, hogy az egyesülés elve Következetesen megvalósuljon: ezért követeli/ hogy az állami és politikai hatóságok közös rendszerét az állam egész területén valóban egységes formában alakítsák ki, számításba véve egyúttal azt a kor által is megkívánt, de államunk számára különös fontosságú elvet, a közigazgatási decentralizáció elvét, hogy ily módon elősegítsék a minisztériumok tehermentesítését, s ezen keresztül a közigazgatás normális működését. Egyúttal azon lesz, hogy a nép befolyást gyakorolhasson a gazdasági viszonyok és a földrajzi adottságok alapján létrejött önkormányzati egységek adminisztrációjára.

A községek, járások és az új körzetek Önkormányzata minden vidék számára azonos, amelyeknek lehetővé kell tenniük, hogy a sajátos népi energiák gazdasági, szociális és politikai viszonyok által meghatározott önkormányzati egységekben fejlődhessenek, és garantálniuk kell, hogy a nép dönthessen minden vidék speciális társadalmi érdekeinek kérdéseiben.

A Demokrata Párt ellenzi a kivételes területi privilégiumok fenntartását és létrehozását, mivel úgy véli, hogy azok nem felelnek meg államunk demokratikus rendjének.

6. A Demokrata Párt hangsúlyozza, hogy államunk demokratikus és szigorúan alkotmányos alapon álló monarchia kell, hogy legyen, amelynek egy, a népképviseletnek felelős kormánya van.

6. Az állami szervek felelősséggel tartozzanak az államnak és azoknak az egyéneknek, akiknek a jogai sérelmet szenvedtek .

A Demokrata Párt a jogrend alapjának és a polgári és politikai szabadságjogok alapvető garanciájának tekinti a törvénykezés teljes függetlenségét az egész országban.

8. A Demokrata Párt magáénak vallja a lelkiismereti szabadság és minden vallás egyenjogúságának elvét, és azt kívánja, hogy ezen elv alapján a törvény biztosítsa a felekezeti béke fenntartását és megőrzését.

F. Čulinovic: Dokumenti, 172-173. 1. 

52.

TÖRVÉNY A NAGYBIRTOKOK NÉGY ÉVRE SZÓLÓ BÉRBEADÁSÁRÓL

1922. május 20.

1.

Az agrárreform előkészítéséről szóló 10. és 14. törvény alapján az Agrárreform Minisztériumnak jogában áll, hogy a nagybirtokok felosztásának végső megvalósításáig a fenti törvény 3. cikkelyében megjelölt földterületeket saját irányítása alá vegye, és azokat ideiglenesen, négy évre, 1920. október 1-től 1924. szeptember 30-ig bérbe adja az agrárreform előkészítéséről szóló 9. törvénycikkelyben felsorolt személyeknek, mezőgazdasági szövetkezeti szervezeteknek, vagy az⁴⁷ agrárreformban érdekeltek csoportjainak.

Ezt a határidőt mindaddig meg lehet hosszabbítani,míg a földterület törvényes úton a bérlők tulajdonába nem kerül.

2.

Az agrárreform előkészítéséről szóló 10. törvény elveinek megfelelően ezek a rendelkezések érvényesek azokra a nagybirtokosokra és nagybérlőkre is, akiknek birtoka vagy bérelt földje meghaladja a nagybirtokok elidegenítését és megterhelését tiltó törvény 2. törvénycikkében meghatározott művelhető földterület mértékét.

Ennek a négy évre szóló bérbeadásnak az a célja, hogy az agrárreform végső rendezéséig létrejöjjenek mind a nagybirtokosok, mind a szegény földművesek mint ideiglenes bérlők birtokviszonya, és hogy ezzel mindketten lehetőséget kapjanak a racionális munkavégzésre.

A földek bérbeadásának alapjául az fog szolgálni, hogy a földművelők nincsenek-e szűkében a megművelhető földterületnek, valamint egyúttal az is, hogy képesek-e a föld tisztességes megművelésére. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy felmérjék az egyes egyének földműveléssel kapcsolatos gazdasági és személyes képességeit, ami majd az agrárreform végső végrehajtásánál a föld szétosztásának mértékeként fog szolgálni. (...)

A nagybirtokos szabad használatában a fenti törvény 2. cikkelyében meghatározott birtokmaximum marad. A nagybirtokosnak joga van ahhoz, hogy a használatában maradó földterület felét ő maga válassza ki, a másik felének kijelölésekor pedig figyelembe kell venni a falusi határ haszonbérletét, a bérlők lakásának távolságát és a maradékbirtok haszonbérletét. A szántóterületen kívül, a maximum keretein belül, a nagybirtokos számára a szükséges mennyiségben rétet is kell hagyni.

A birtokmaximumba bele kell számítani a szántóföldeket, réteket;, gyümölcsösöket, szőlőket és kerteket, és azt a művelhető földterületet, amelyet a nagybirtokos 1919. február 25. után idegeníteti el. A nagybirtokosnak ezen felül, de a fenti törvény 2. pontja által meghatározott maximum keretein belül megmarad: az udvara, a kertje és a kisebb erdőterületek összessége, amelyek a tüzelőt és az építőanyagot biztosítják.

A nagybirtokos számára az említett maximumon túl is meghagyható földterület,mégpedig gazdasági szakember indokolt szakvéleménye alapján, amennyiben az a terület feltétlenül szükséges az agrár- vagy tejipar fenntartásához, állattenyésztő telepek vagy ménesek fenntartásához, magtermeléshez, illetve kender, rizs, cukorrépa és más ipari növények termesztéséhez . (...)

5.

A földek szegény földművesek részére történő kiosztásakor a következő elvek szerint fognak eljárni:

a/ a nagybirtok földjét elsődlegesen a legközelebbi környékbeli falvak földműveseinek fogják bérbe adni. (...)

6.

Önkénteseknek az önkéntesekről szóló törvény előírásainak megfelelően fognak földet adni.  A rászoruló önkéntesek

a nagybirtokok állami felügyeletéről és állami irányításáról⁴⁸ szóló törvény értelmében élő és holt leltárt kapnak. (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 249-250. 1.

53.

A NÉPI RADIKÁLIS PÁRT PROGRAMJÁBÓL

1922. június 21.

A Népi Radikális Párt politikai parlamenti párt. Ezért mindenekelőtt ellentétben áll mindazokkal a pártokkal és irányzatokkal, amelyek nem parlamentáris alapokon állnak. Mi a nemzet önkormányzata és szabadsága mellett foglalunk állást, ami csak parlamentáris alapon lehetséges. Parlamentarizmus nélkül nincs szabadság és önkormányzat. A párt a kezdetektől fogva harcolt a parlamentarizmusért, míg nagy erőfeszítések és áldozatok áron ki nem vívta, és a jövőben is védelmezni fogja, és meg is fogja védeni a parlamentáris elvet.

A Népi Radikális Párt ennek következtében a kommunisták, a bolsevikok ellenfele, akik nem fogadják el a parlamentarizmust, és a "proletárdiktatúra" mellett foglalnak állást,  azaz saját szektájuk híveinek diktatúrája mellett, s híveik se nem munkások, se nem proletárok. A bolsevikok diktatúráját ugyanúgy nem fogadjuk el,mint ahogy a feudális birtokosok vagy a kapitalisták diktatúráját sem. Egyáltalán semmiféle diktatúrát nem akarunk, parlamentáris kormányt akarunk.

Ezért utasítjuk el azt a követelést is, hogy "mindhárom nép megegyezésével" - a szerbek, horvátok és szlovének - megegyezésével kell kormányozni. Ez a mód feltételezi, hogy először is három törzsi kúriát kell alapítani: szerbet, horvátot és szlovént. A mai rend szerint a szlovénnak 40 képviselője lenne, a horvátnak 90, és akkor hova tennék Bosznia, Dalmácia, valamint a bunyevácok, muzulmánok, stb. küldötteit? Ez a kúria rendszer ellentétben áll a parlamentarizmussal, mivel lehetetlenné tenné a parlamenti munkát, és ez ellentétes a Radikális Párt alapelveivel.

A Népi Radikális Párt szemben áll minden olyan párttal, amelyek nem politikai alapokon nyugszanak, hanem különböző partikuláris elveken. Szemben áll azokkal a pártokkal, amelyek vallási elveken alapulnak. Amennyiben a vallási elvet tennénk meg a pártok felosztásának alapelvévé, államunkban igen sokan lennének olyanok, akik egymás között vallási harcokat kezdenének: katolikus, pravoszláv, muzulmán, zsidó, lutheránus, kálvinista, szabadgondolkodású elveken nyugvó harcot. Ugyanezen az alapon létezne pantheisták, materialisták, stb. pártja is. (...)

A Népi Radikális Párt ugyanígy nem fogad el egyetlen törzsi vagy osztályálláspontot sem. Pártunk az állami és nemzeti egység alapjain nyugszik, nem ismer el semmiféle törzsi különbségeket, és csak királyságunk szabad állampolgárait ismeri el. Ugyanígy nem ismer el semmiféle osztályálláspontot sem. Az egyes osztályok érdekei akkor lesznek a legjobban megvédelmezve, ha képviselőik egy pártba tömörülnek. A Népi Radikális Párt elsősorban a termelő társadalmi rétegekkel törődik. És mivel államunkban mindenekelőtt a paraszt a legfontosabb termelő, ezért pártunk elsősorban parasztpárt.

B. Petranović-M. Zečevic: Jugoslavija 1918-1984. 195-196. 1.

54.

JUGOSZLÁVIA FÜGGETLEN MUNKÁSPÁRTJÁNAK PROGRAMJÁBÓL

1923. január 13-14.

(...) Jugoszlávia munkásosztálya, jelenlegi nehéz helyzetének, s annak tudatában, hogy saját osztály pártján keresztül folytatott szervezett politikai harc nélkül nem tud javítani jelenlegi nehéz helyzetén, s nem tevékenykedhet sikerrel a kizsákmányolás alóli felszabadulás és a szocializmus győzelme érdekében, létrehozta Jugoszlávia Független Munkáspártját, amely a következő elveken alapuló programot és alapszabályt vallja magáénak:⁴⁹

(...) Az NRPJ  tudatában van annak, hogy milyen helyzetben van Jugoszlávia munkásosztálya. Tudja, hogy a munkásosztály ma védekezni kényszerül a tőkés osztály brutális szociális és politikai reakciójával szemben. Ezért úgy véli, hogy legfontosabb és legközvetlenebb feladata az, hogy letörje e szociális és politikai reakciót, hogy harcoljon a munkásosztály legelemibb polgári és gazdasági jogainak helyreállításáért, s a munkásosztály könyörtelen kizsákmányolástól való megvédéséért. Hogy ezt el tudja érni, az NRPJ a munkásosztály osztályharcos szervezetekbe való tömörítésén fog fáradozni, azon, hogy képessé tegye a munkásosztályt arra, hogy harcoljon érdekei védelméért, hogy a munkásosztályban tudatosítsa a kapitalizmus szocialista renddel való felváltásának szükségességét, és hogy e cél elérése érdekében - figyelembe véve mindazokat az objektív és szubjektív feltételeket, amelyek közepette a munkásosztály az osztályharcát vívja -  irányítsa ezt a harcot. Szervezett és fegyelmezett tömegek harcát vezetve, az NRPJ úgy véli, hogy puccsista tevékenységgel és egyéni akciókkal nem lehet elérni a munkásosztálynak a tőkés kizsákmányolás alól való felszabadítását. (...)

Az NRPJ azt az álláspontot képviseli, hogy a törzsi viták egyik fontos oka Jugoszláviában a különböző tartományi-törzsi központok közötti,még megoldatlan gazdasági harc. A nemzeti egység megteremtése érdekében harcolni fog mindenféle erőszakos és hegemonista centralizmus ellen, a dolgozó nép teljes belső szabadságán alapuló önkormányzatáért. A  nép önkormányzatának álláspontját képviselve  az NRPJ úgy véli, hogy még a határok kérdését is csak a népek szabad akarata (népszavazás) révén lehet megoldani.

A nemzeti kisebbségek számára, amelyek szépszerével vagy erőszakkal kerültek az állam határai közé, az NRPJ teljes politikai és kulturális szabadságot követel.

Az NRPJ a következő eszközöket fogja alkalmazni harca során: a proletariátus, a városok és a falvak szegényeinek e program alapján való szervezése; e tömegek között élőszóval és sajtó útján kifejtett propaganda, kifejlesztve a tömegekben az osztályöntudatot, a szolidaritást és a kapitalista rabság alóli felszabadulásért vívandó harc óhaját; részvétel a képviselőtestületek munkájában, a parlamentben, a tartományi gyűlésekben és a községekben.

Istorijski arhiv KPJ. Tom II, 272-279. 1.

55.

A ZÁGRÁBI, ún. MARKO-JEGYZŐKÖNYV

Zágráb, 1923. április 13.

1923. április 13-i

JEGYZŐKÖNYV

amelyet a NRS (Népi Radikális Párt) küldöttei, a horvát és a szlovén nép, valamint a JMO (Jugoszláv Muzulmán Szervezet) képviselői állítottak összeg Zágrábban, a HRSS (Horvát Köztársasági Parasztpárt) klubhelyiségeiben.

Jelen vannak:

A NRS képviseletében Marko Gjuričić úr, az NRS képviselői klubjának elnöke,

dr. Vojislav Janić úr, az NRS Főbizottságának titkára

A HRSS képviseletében Stjepan  Radić úr, a HRSS elnöke

dr.Vlatko Maček úr, a HRSS alelnöke

                   dr.Stjepan Kosutić úr, a HRSS titkára

A SIS képviseletében dr.Janko Brejc úr, népképviselő

dr. Franjo Smodej úr, a "Slovenec" főszerkesztője

A JMO képviseletében dr.Mehmed Spaho úr, a JMO elnöke

dr.Halidbag Hrasnica úr, a JMO klubjának elnöke,

Hamzalija Ajanović úr, népképviselő és a "Pravda" szerkesztője.

A bunyevácok képviseletében Blaško Rajić úr, népképviselő.

Hosszabb, nehéz beszélgetés és a mai politikai és parlamenti helyzet megvitatása során a fent említett képviselők a következőkben egyeztek meg.

A fent említett képviselők közötti megegyezéshez szükséges alapfeltétel a horvátországi , szlovéniai és boszniai rendszer és adminisztráció megváltozása.

A Radikális Pártnak tettekkel kell bebizonyítania, hogy az egymás közötti viszony rendezésének egyetlen kérdését sem erőszak alkalmazásával szándékozik megoldani.

Horvátországban a következőket szükséges véghezvinni:

1/ Össze kell hívni az összes községi tanácsot, hogy előljáróikat és tisztviselőiket a törvénynek megfelelően, s ne a rendelkezések szerint válasszák meg.

2/ Minden politikai és katonapolitikai elítéltet amnesztiában kell részesíteni.

3/ A Dalmácia, Bosznia és Hercegovina népe számára összegyűjtött élelmiszert az ínséges vidékek lakosai számára nyújtandó segítségképpen a meghatározott helyekre kell átszállítani.

4/ Végre kell hajtani az összes osztrák császári pátens hatályon kívül helyezését.

Ezután senkit sem szabad elítélnie pátensek alapján.

5/ A vagyonközösségekről szóló törvény teljes bevezetése és a vagyonközösségek vagyonának haladéktalan átadása az e célra választás útján felhatalmazott funkcionáriusok kezébe.

6/ A kormányzók és a főispánok kinevezését a HRSS vezetőségével egyetértésben kell végrehajtani.

7/ A csendőrség semmilyen esetben sem hajthat végre önállóan semmiféle igazgatási, pénzügyi vagy bírósági rendelkezést, hanem csakis kizárólag az illetékes tisztviselők segítőjeként.

8/ A nyugdíjazott, leváltott és áthelyezett tanárok és professzorok visszahelyezése állásukba.

A Vajdaságban, amennyiben ott is a horvátországihoz hasonló helyzetet találunk, ugyanezeket a jobbító célzatú változtatásokat kell végrehajtani.

Fontos, hogy minden kiemelt szolgálati helyről elmozdítsák az összes odahelyezett "magyaron" tisztviselőt.

Szlovéniára ugyanaz érvényes, ami Horvátországra, speciálisan pedig:

1/ az SLS-szel egyetértésben nevezzenek ki tartományi kormányzót,

2/ oszlassanak fel és tiltsanak be minden terrorista⁵¹ szervezetet, különösen pedig az ORJUN-át,

3/ az SLS-szel egyetértésben váltsák le a szlovéniai közigazgatás minden elfogult vezetőjét,

4/ hagyják jóvá az egyetemek és iskolák számára szükséges kölcsönöket, amelyeket nem a költségvetés, hanem a törvény irányoz elő.

Boszniában és Hercegovinában

1/ a kiemeltebb közigazgatási funkciókba tehetségesebb és elfogulatlanabb, a szükséges végzettséggel rendelkező tisztviselőket nevezzenek ki, olyanokat, akik az egész nép szükségleteit és hangulatát figyelembe fogják venni; különösen pedig, hogy az eddigi tartományi kormányzó - aki a boszniai és hercegovinai nép többségével szemben nyíltan ellenséges álláspontot foglalt el - helyére állítsanak jobbat és elfogulatlanabbat,

2/ a tisztviselők áthelyezését a valóságos igényeknek megfelelően, s ne a pártok óhaja szerint végezzék, vizsgálják felül az elmúlt év során végrehajtott áthelyezéseket és elbocsátásokat, függetlenül attól, hogy azokra milyen okból került sor,

3/ minden önkormányzati testület -  a községek, a kereskedelmi kamara, stb. - nyerje vissza az önkormányzat jogát és e célból minden városi és falusi község számára azonnal írjanak ki választásokat, az önkormányzat nélküli falvakban válasszanak falusi elöljárót,

4/ hogy a boszniai és hercegovinai gazdasági intézményeket mind a kormány, mind a Nemzeti Bank egyenlő arányban támogassa, és ne akadályozza - ahogy ez eddig történt - a fejlődésüket,

5/ vegyék számba azokat az elkobzott fegyvereket, amelyek re a tulajdonosoknak fegyverviselési engedélyük van,

6/ az éhező és szükséget szenvedő vidékek falusi népét segítsék élelmiszerrel és vetőmaggal, de azt ne vallási vagy pártbeli hovatartozás szerint osszák szét, hanem a szükséglet és a hiány mértékének megfelelően,

7/ hagyják abba a községi legelők felosztását, az elvett legelőket adják vissza a községeknek, azoknak az állami földeknek a felosztását pedig, amelyekre a községeknek nincs szükségük, a valóságos szükségleteknek megfelelően végezzék,

8/ az alapfokú iskolák részére és az utak fenntartására, valamint a muzulmán papok pótlékának és más felekezetek papjaiéval azonos szintre való kiegészítésére nyújtott kölcsönöket arányosan növeljék.

Végül feltétel nélkül abba kell  hagyni mind Horvátország, mind Szlovénia, valamint Bosznia-Hercegovina megkezdett közigazgatási felosztását.

A HRSS, az SLS és a JM0 képviselői a parlamentben magatartásukkal lehetővé fogják tenni a NRS számára a skupstina ideiglenes elnökének megválasztását és egy homogén radikális kormány létrehozását. A fenti képviselők ugyanígy lehetővé fogják tenni minden mandátum verifikációját mind a verifikációs bizottságban,  mind pedig a Nemzetgyűlésben.

A végleges egyezmény megkötése céljából folytatódnak a tárgyalások.⁵² Felolvasása után elfogadták és aláírták.

B. Petranović-M. Zečević; Jugoslavija 1918-1984. 199-200. 1.

56.

AZ NRPJ HATÁROZATA A NEMZETI KÉRDÉSRŐL

1923. május vége

(...)

2.

A szerbek, horvátok és szlovének államának létrejötte szintén a világháború egyik eredménye. Az, hogy először egyesült egy államban a három délszláv nemzet, amelyek korábban az osztrák-magyar imperializmus járma alatt, szétszakítva éltek, azt jelentette, hogy létrejöttek az objektív feltételek ahhoz a folyamathoz, hogy a három rokon nemzetből egy nemzet alakulhasson ki .

De ahelyett, hogy a közös állam létrejöttével csökkentek volna a nemzeti ellentétek a három rokon nemzet között, azok egyre inkább kiéleződnek. E folyamat oka abban a konkrét történelmi helyzetben keresendő, amelyben a szerbek, horvátok és szlovének egyesülése végbement, illetve abban a módban, ahogyan az egyesülés megtörtént.

A szerbek, horvátok és szlovének egyesülése nem az egyesülés szükségességéről alkotott nemzettudat fejlődésének folyamatában ment végbe, nem nemzeti forradalommal és nem alulról jövő önrendelkezéssel. Ellenkezőleg, az egyesülés a néptömegek megkérdezése nélkül, az antant és a szerb uralkodó osztály imperialista diktatúrájának következtében jött létre. A horvát és a szlovén burzsoázia kapitulált e diktátum előtt. A városok és a falvak elégedetlen munkástömegeitől való félelmükben a szerb militarista monarchia védelme alá helyezték magukat, és a szerb burzsoáziával együtt két év alatt Jugoszlávia egész dolgozó népe felett diktatúrát valósítottak meg. Így az egész burzsoázia osztályérdekeinek és a monarchia kierőszakolásának a következtében az a folyamat, hogy a három rokon nemzetből egy nemzet jöjjön létre, már a kezdetben elakadt. Helyébe az egyre mélyebb nemzeti, ellentétek kifejlődésének a folyamata lépett.

A nemzeti ellentétek kiéleződésének alapvető oka a szerb burzsoáziában van. Miután a szerb nép még a török feudalizmus ellen, a saját államáért folytatott harcokban átélte saját nemzeti forradalmát, a szerb burzsoázia már a világháború előtt hódító, gyarmatosító politikát folytatott Makedóniában és Albánia ellen. Az SHS államban a szerb burzsoázia részben arra törekszik, hogy gazdaságilag megerősödjön, részben pedig arra, hogy parazita módon, az újonnan megszerzett vidékek népének kizsákmányolásából és kirablásából, valamint a horvát és a szlovén burzsoázia rovására éljen. A szerb burzsoázia mindezt a következő módon éri el: kezében tartja az egész állami és katonai apparátust, és a könyörtelen reakciós rendszer segítségével, amelyet a centralista vidovdani alkotmány legalizált, érvényre juttatja saját nemzeti hegemóniáját a horvát és a, szlovén néppel és azok fejlettebb burzsoáziájával szemben. Hódító jellegű gazdaságpolitikát folytat: 1. a burzsoá jövedelmek és költségek aránytalan elosztásával; 2. az állami eszközöknek állami pénzintézetek útján a szerb gazdaság megerősítése céljából Szerbiába történő átvitelével; 3. más vidékeknek nyújtandó államkölcsönök megvonásával; 4. az államkölcsönök legnagyobb részben Szerbiába történő átirányításával, elsősorban a militarizmus erősítése céljából, és 5. a koncessziók és szállítások monopolizálásával.

Ezenkívül megsemmisíti Crna Gora autonómiáját és a legdurvább nemzeti elnyomással, gyarmatosítással, erőszakos népirtással és asszimilációval szerbesíti Makedóniát, elnyomja a nemzeti kisebbségeket.

A szerb burzsoázia hegemóniájának közvetlen eredménye a horvát és a szlovén nép, valamint a nemzeti kisebbségek védekező csoportosulásainak, valamint Crna  Gora, Bosznia-Hercegovina és a Vajdaság autonómiájáért és Makedónia függetlenségéért küzdő mozgalmak megjelenése.

E nemzeti védekező csoportosulások legfontosabb tényezői a paraszti tömegek lettek, különösen Horvátországban. A horvát és a szlovén burzsoázia a szerb burzsoázia egyre erőszakosabb hegemóniájának nyomása alatt támaszt keresett ezekben a paraszti tömegekben. Mivel gazdaságilag fejlettebbek, igényt formálnak az állam egész gazdasági területére, érdekük a közös állam megléte, de az egyenjogúság alapján. A szerb burzsoázia hegemóniájának hatására azonban ezek a nemzeti csoportosulások nacionalista jelszavak hatása alá kerültek,amely lehetővé teszi, hogy a horvát és szerb burzsoázia ezeket a tömegmozgalmakat saját céljaira használja fel. Így ma az egész horvát és szlovén nép, valamint Makedónia népei is támogatják a nemzeti önrendelkezésért küzdő mozgalmakat.

Mindezek miatt egyrészt a szerbek, a horvátok és a szlovének, másrészt a szerbek, a makedónok és a Crna Gora-iak közötti nemzeti ellentétek a közös államban való ötéves együttélés után élesebbek, mint bármikor voltak. Miután nemzeti egyesülésük folyamata megállt, nemzeti szétbomlásuk folyamata már annyira előrehaladt, hogy a szerbek, horvátok és szlovének államát már nem lehet bizonyos számú nemzeti kisebbséggel rendelkező homogén nemzeti államnak tekinteni, hanem olyan államnak, amelyben az egyik nemzet (a szerb) burzsoáziája elnyomja a többi nemzetet. (...)

4.

Az NRPJ, amelyet a történelmi haladás ezen alapvető érdekei vezérelnek, elismeri minden népnek ahhoz való jogát, hogy szuverén módon határozza meg a más népekhez fűződő viszonyát, tehát a szabad elszakadáshoz és az önálló államalkotáshoz, illetve a saját nemzeti államához történő csatlakozáshoz való jogát is. (...)

Az elszakadáshoz való jog elismerése ezek alapján semmiféle kapcsolatban sincs az úgynevezett "amputálással", amely csak a nemzeti elnyomás új formáját jelentené.

Elismervén az elszakadáshoz való jogot, az NRPJ nem állítja azt, hogy az elszakadás mindig célravezető is. Az elszakadás célravezetőségének vagy nem célravezetőségének kérdését az NRPJ mindig a konkrét történelmi helyzetben, a haladás és a proletariátus osztályharcának érdekei szempontjából fogja megvizsgálni .

Ennek megfelelően az, hogy az NRPJ elismeri az elszakadáshoz való jogot, nem zárja ki, hogy ne agitáljon az elszakadás ellen. Minél teljesebb lesz az önrendelkezés szabadsága, annál gyengébb lesz a szeparatizmus, mert az esetek többségében, de különösen a horvátoknál és a szlovéneknél, egyre jobban ki fognak tűnni az elszakadás által okozott nehézségek mind az etnikai összefonódottság, mind a földrajzi és gazdasági kapcsolatok, valamint a nagy gazdasági területnek a gazdasági fejlődésre gyakorolt előnyei következtében.

A szerb, horvát és szlovén népnek közös államban való egyesülése egybeesik a történelmi haladás irányával és a proletariátus osztályharcának érdekeivel. De hogy ez az egyesülés be tudja tölteni hivatását, a közös államnak a szövetség önkéntességén és összes részeinek teljes egyenjogúságán kell alapulnia, ami eddig nem volt meg. Ezért a NRPJ képviseli az állam minden népének ahhoz való jogát, hogy szuverén módon, szabadon és a nemzeti egyenlőség alapján, a tartományi határokra való tekintet nélkül határozza meg a többi részekhez és az állam egészéhez fűződő viszonyát.

Ebből az alapállásból kiindulva az NRPJ azért fog harcolni , hogy valamennyi nép szabad önrendelkezésének útján - figyelembe véve a népek nemzeti, földrajzi és gazdasági viszonyait - létrejöjjön valamennyi nép önkéntes, föderatív (szövetségi) állami egysége, amely mind az egész, mind pedig az egyes részek gazdasági és kulturális fejlődése szempontjából az egyesülés legmegfelelőbb formája. Ezért a NRPJ harcolni fog az adott államrenden belül megteremthető lehető legteljesebb helyi önkormányzatáért.

6.

(...) Az NRPJ harcolni fog a vidovdani alkotmány eltör1éséért, s egy olyan köztársasági-föderatív alkotmányért, amely minden nemzet teljes egyenlőségét fogja jelenteni.

7.

A nép teljes önrendelkezés jogát, valamint a széles néptömegek érdekeit csak a parasztságnak és a középső rétegeknek a proletaritással együtt vívott harcával lehetne biztosítani. (...)

8.

Minthogy egyetlen, Makedóniában élő nemzetiség sincs többségben, ezért bármely balkáni országnak Makedónia feletti uralma a makedóniai lakosság többségének rabságba döntését jelenti. Minden ország Makedónia felett a hódítás, a terror, a tömeges üldözés és az erőszakos elnemzetlenítés eszközeivel uralkodna.

A makedóniai lakosság hosszú éveken keresztül kitartóan és hősiesen harcolt a felszabadulásért. A balkáni háborúk után, amikor Makedónia megismerte a szomszédos burzsoáziák nacionalista rendszereit, a makedóniai lakosságban megerősödött a függetlenség iránti vágy. "A független Makedónia" jelszavát ma is magáénak vallja Makedónia egész lakossága.

Makedónia függetlenségéért elsősorban a makedóniai parasztoknak kell küzdeniük, s ezért kezükbe kell venniük e harc vezetését, szolidárisnak kell mutatkozniuk a más országokban élő munkás- és paraszttestvéreikkel, és biztosítaniuk kell egy munkás-paraszt kormány létrehozását a független Makedóniában, amely önként fog belépni a független balkáni köztársaságok föderációjába. (...)

9.

Az imperialista békeszerződések, amelyek egyrészt kiszolgáltatták a juliai terület horvátjait és szlovénjeit az olasz imperializmus zsarnokságának, másrészt pedig a szerb burzsoázia elnyomásának vetették alá a vajdasági magyarok, németek és románok, valamint makedóniai törökök, albánok, bolgárok⁵³ és kucovlahok  tömegeit. De mind a magyar, német és román burzsoázia, mind pedig a török bégek ahelyett, hogy harcolnának a szerb burzsoázia hegemonista, fasiszta politikája ellen, szövetséget kötöttek az uralkodó szerb burzsoáziával. A nagy többségben proletár és paraszti tömegek minden jogos követelését elárulták, és csak a vagyonos rétegek érdekeit képviselik. Az ilyen magatartással gyengítik a többi elnyomott nemzet helyzetét.

Az NRPJ le fogja leplezni e burzsoá pártok politikáját és felszólítja a tömegeket, hogy ne hagyják magukat becsapni, hanem tömörüljenek a forradalmi proletariátus és más nemzetek dolgozói köré.

Az NRPJ harcolni fog azért, hogy a nemzeti kisebbségek számára a teljes politikai és állampolgári egyenlőségen kívül garantálják az anyanyelv korlátlan használatának jogát bármely hatósággal való érintkezés során  azt, hogy az összes állami iskolában kötelező legyen a gyermekek anyanyelven való iskoláztatása, valamint biztosítsák a legteljesebb lelkiismereti szabadságot. Így a nemzeti kisebbségek dolgozói be fogják látni, hogy-az NRPJ az igazi védelmezőjük.

10.

A népek önrendelkezési jogának elismerése képmutatás lenne az e jog megteremtéséért folytatott harc segítése nélkül. (...)

A NRPJ feladata az, hogy megvalósítsa az elnyomó és az elnyomott nemzetek dolgozóinak teljes egységét.

           Különösen fontos feladata az NRPJ-nek, hogy a szerb népben tudatosítsa, nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyon, s hogy könyörtelenül leplezze le a hegemonista burzsoázia centralista jelszavát. Ugyanígy feladata az NRPJ-nek, hogy az elnyomott népekben állandóan tudatosítsa az ellenzékben levő burzsoázia önrendelkezéssel, föderációval és autonómiával kapcsolatos jelszavainak osztályjellegét, mert ez a burzsoázia e jelszavakon mindig csak a saját dolgozóinak kizsákmányolási monopóliumát érti. (...)

Istorijski arhiv KPJ. Tom II. Beograd, 1950. 67-71. 1.

57.

JUGOSZLÁV-OLASZ BARÁTSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS

1924. január 27.

Őfelsége, Olaszország királyának a kormánya és Őfelsége, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság királyának kormánya, attól a közös szándéktól áthatva, hogy fenntartsák a békét és a világháborúban elért és a békeszerződés által megerősített eredményeket, elhatározták a következő, a két királyság közötti barátságnak, valamint szárazföldi és tengeri jogaik kölcsönös tiszteletben tartásának meghosszabbításáról szóló szerződés megkötését, és a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

           1. cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a Trianonban, St. Germainben ás Neuilly-ben megkötött békeszerződésekben rögzített rend fenntartása érdekében kölcsönös segítségnyújtási és szívélyes együttműködési szerződésre kötelezik magukat, valamint arra, hogy tiszteletben tartják és eleget tesznek az ezen szerződésben foglalt kötelezettségeknek

2. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikét egy vagy több hatalom részéről nem provokált támadás érné, a másik Fél kötelezi magát, hogy az összetűzés egész ideje alatt megőrzi semlegességét. Abban az esetben, ha a Magas Szerződő Felek egyikének biztonságát és érdekeit erőszakos külföldi behatolás miatt veszély fenyegetné, a másik Fél kötelezi magát, hogy jóindulatú közreműködésével politikai és diplomáciai segítséget nyújt abból a célból, hogy hozzájáruljon a veszély külső okainak elhárításához.

3 cikk. Arra az esetre, ha közös érdekeiket veszélyeztetve látnák, a Magas Szerződő Felek kötelezi magukat, hogy az azok megvédelmezéséhez szükséges intézkedéseket egyetértően fogják megtenni.

4. cikk. A jelen Szerződés öt évig marad érvényben. Ennek az öt évnek a lejárta előtt egy évvel a Magas Szerződő Felek mindegyike felmondhatja, vagy megújíthatja jelen Szerződést .

V. Bratulić: Politički sporazumi između Kraljevine Italije i Kraljevine SHS, odnosno Jugoslavije nakon Rapala, Jadranskí zbornik, svezak VI. Rijeka-Pula, 1966, 30-31. 1.

58.

A HKPP BELÉPÉSE A PARASZTINTERNACIONÁLÉBA

1924. július 1.

Kedves Elvtársam!

Mint a Horvát Köztársasági Parasztpárt és a Horvát Népképviselet elnöke, a horvát népképviselők ez év május 1-i plénumának megbízása alapján értesítem Önt, hogy a Horvát Köztársasági Parasztpárt belép a Paraszt Internacionáléba, azaz a szervezett parasztság nemzetközi szövetségébe.

Magától értetődik, hogy a Horvát Köztársasági Parasztpárt továbbra is megmarad saját programja és taktikája mellett, annál is inkább, mivel ez a program teljes összhangban van a Paraszt Internacionálé fő céljával. (...)

Magától értetődik az is, hogy a Horvát Köztársasági Parasztpárt a jugoszláviai belső kérdések megoldására és a mai militarista burzsoá párt megdöntésére mindenekelőtt békés eszközöket fog alkalmazni, és csak végső esetben, ha ezek a békés eszközök sikertelennek bizonyulnának, akkor n y ú l a for -radalom eszközéhez. (...)⁵⁴

F. Čulinovic: Dokumenti, 250. 1.

59.

A HKPP VEZETŐSÉGÉNEK NYILATKOZATA A NEMZETGYŰLÉSBEN

Belgrád, 1925. március 27.

(...) Azt akarjuk, hogy politikailag egyenrangúak legyünk mint horvátok, szlovének és szerbek,mint három egyenlő testvér. Azt mondják, ha már egy nép vagyunk, mindegy, hogy egy-egy pozíciót horvát vagy szerb tisztviselő tölt be, de ebben az esetben mindenütt szerbek lesznek. (...)

Nekünk nem mindegy, mi lesz ebben az országban. Mi itt nem akarunk quantité negligeable lenni. Mi azt szeretnénk, ha részesei és teremtői lennénk ennek az államnak. (...) Azt akarjuk, hogy egyenrangú tagjai legyünk országunknak, hogy közösen dönthessünk, mivel a mi népünk hála Istennek, politikailag van annyira érett, hogy ne lehessen másodrendű állampolgárnak tekinteni, amit nem is tudna elviselni. Ezért, Uraim, valamennyi fellépésünk kezdettől fogva arra irányult, hogy hangsúlyt kapjanak azok a politikai lépések, amelyeket via facti hajtottak végre, a horvát nép formális megkérdezése nélkül, sőt a horvát szabor és más testületek azon határozatai nélkül, amelyek igazolták ezeket a lépéseket. (...)

Azonban itt lojálisan kijelentem, hogy helyzetünk Belgrádban korántsem olyan, mint amilyen Pesten volt. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani, hiszen most itthon vagyunk. (Viharos helyeslés és taps az ellenzék részéről.)

Itt a mieink között vagyunk, és ha az első pillanatban nincs is részünk annyi megértésben, amennyire szükségünk van és amennyit elvárunk, az még nem jelenti azt, hogy holnap sem lesz, különösen, ha egyre inkább eljut a néphez a felismerés, mint ahogy, hála Istennek, Szerbiában már kezdenek felhagyni azzal, hogy "mi szabadítottunk fel benneteket". Ezt valóban kevesebbet mondják, de épp elégszer ahhoz, hogy belefáradjunk, s eközben elfelejtődött, hogy a horvát nép milyen fontos szerepet játszott az egyesülés megvalósításában. A horvát nép évszázadokon keresztül őrzött minden talpalattnyi földet, akkor is, amikor évszázadokon keresztül oly sok elnyomásban volt része, oly sok ellenség vette körül-, ez a nép itt maradt, megőrizte területét, hazáját. Vajon mindezek nélkül sor kerülhetett volna-e az egyesülésre? (...)

Mi azt akarjuk, hogy az államban döntő szava legyen annak a népnek, amelynek érdekei évszázadokon keresztül háttérbe szorultak, hiszen ezen a tájon mindenkivel többet törődtek, mint a paraszttal, a paraszt mindig utolsó volt a sorban, mindig ő volt a legkevésbé fontos. Tudjuk, hogy a parasztok adják az állam erejét, mert ők termelik meg a kenyeret, kenyér nélkül pedig nincs élet, sem békében, sem háború idején. Ezért mi, ezen elvek szerint szervezve a paraszti népet, mindenekelőtt benne tudatosítottuk  a nép szuverenitásának, a többi délszláv néppel való testvéri megegyezés, valamint a közös állam létrehozásának eszméjét, s miután felkeltettük bennük ezek vágyát, létrehoztuk azt a szervezetet, amely egymásután három választáson már megmutatta az erejét. (...)

Nyíltan elmondtuk, hogyan gondolkodunk az államról és hogyan gondolkodunk a hadseregről. Nyíltan megmondtuk, hogy szükségünk van a hadseregre. Miért? Azért, hogy megvédjük magunkat a külső támadásokkal szemben. Kis nép vagyunk, a délszlávok együttvéve sem alkotnak szám szerint nagy népet, és óvakodnunk kell attól, hogy játsszunk a háborúval, mert az veszélyes dolog, de a haza védelmével kapcsolatban kivétel nélkül mindannyiunknak egyet kell értenünk, mivel a haza nélkül mi magunk sem létezhetünk. (...)

Ma itt ténylegesen a vidovdani alkotmány van érvényben, a Karađorđe-dinasztiával az élén, ez politikai tény, olyan tény, melyet mi feltétel nélkül elismerünk, és amellyel mi teljesen egyetértünk. (Helyeslés az ellenzék részéről.) Azt kívánjuk, hogy keressenek és találjanak utat és módot arra, hogy továbbléphessünk, támogassák a horvát és a szlovén nép jogos törekvéseit, hogy ő maga dönthessen az államon belüli önkormányzat megszervezéséről anélkül, hogy az káros lenne az állam egysége és ereje szempontjából; hogy a horvát nép megvédhesse gazdasági és szociális érdekeit, amelyek nemzeti létének fontos feltételei.

(Marko Trifković miniszter: Ön tehát a dinasztiát és a monarchiát csak mint tényleges, s nem mint jogilag megerősített állapotot ismeri el. Dr. Korošec valamit közbeszól.) Nem értem, mit akar mondani.

(Svetozar Pribičević közoktatási miniszter a szónoknak megismétli Trifković miniszter úr szavait.)

Ez olyan tény, amely összeköt bennünket, s amely létezik. Hogy ezt a dolgot kiegészítsem, annyit akarok mondani, hogy mi nem csupán mostani politikai helyzetünk, hanem programunk alapján is minden kétségen felül állónak tekintjük az állam egységét. (viharos helyeslés az ellenzék részéről.) Ez nem kérdés számunkra. Ugyanígy vélekedünk az uralkodó Karađorđe-dinasztiáról is, erről tehát szükségtelen tovább beszélni. Ez egyáltalán nem olyan kérdés, amelyről tovább kellene beszélni; ezért nem értem a kérdést. Ami pedig a nemzetiséget illeti, mi nyíltan megmondjuk Önöknek, Uraim, hogy ez a véleményünk, hogy mi hárman vagyunk, akik együtt akarunk élni és akiknek együtt is kell élniük, hiszen nemzetközi tekintetben egyikünk sem létezhet önállóan, mert elemi nemzeti érdekeink arra készttetnek bennünket, hogy együtt éljünk. (...)

Ezen eszményünk szerint mi mindannyian, de különösen a parasztságunk egy etnikai egységet alkot, azonosak gazdasági és szociális érdekeik; ez számunkra nem vitás, mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük, hasonlóak a szokásaink,, stb. Talán csak annyi különbség van köztünk, hogy az egyes vidékek különböznek egymástól, bizonyos nézetekben, mentalitásban, stb. (...)

Elismerjük a jelenlegi politikai állapotokat a vidovdani alkotmánnyal együtt, az állam élén a Karađorđe-dinasztiát. (Viharos helyeslés és taps a baloldalon.) De számítunk a horvát nép akaratának megfelelő pozitív politika bevezetésére , ( . . . ) amely magába kell foglalja az alkotmány revízióját, s a szerb, horvát és szlovén nép megegyezését. (...)

F. Čulinović: Dokumenti, 265-266. 1.

60.

S. RADIĆ KIJELENTÉSE A MONARCHIA ÉS A CENTRALIZMUS ELFOGADÁSÁRÓL

Zágráb, 1924. április.

(...) Mi nem félelemből lettünk monarchia-partik, s nem azért, hogy kijussunk a börtönből,⁵⁵   hanem azért, mert mint párt eljutottunk alkotótevékenységünk konstruktív periódusába. Ez a legfontosabb. Mi tehát ebben a periódusban akkor is áttértünk volna a monarchia-párti nézőpontra, ha nem lettek volna ilyen pontos értesüléseink királyunk személyiségétől. (...)

Az egyezmény létre fog jönni és létre is kell jönnie. Lélektani szempontból kedvező a pillanat, a lélektani dinamika éppen a köztünk és a radikálisok közötti megegyezés felé hajt bennünket. Nem szükséges, hogy azonnal a mi koalíciós kormányunk jöjjön létre, átmenetileg lehet az egy homogén radikális kormány is, mégpedig éppen Pašic úrral az élen. Új orientációnknak, amelyet; semmiképpen sem adunk fel, akkor lesz politikai értelme, ha ennek révén a horvát népet elvezetjük a királyhoz és a szerbekkel kötendő egyezményhez. (...)

Mi a jövőben semmi olyat nem fogunk tenni, ami megnehezítené a szerbek és horvátok közötti egyezmény  létrejöttét.

A szerbek  és a horvátok annyira kiegészítik egymást, hogy együtt kell haladniuk. A szerbek jobb hadvezérek és jobb diplomaták, mi viszont jobban értünk az útépítéshez és az iskolák létesítéséhez. A szerbek, mondják, harcosok, mi pedig a béke építői vagyunk. Egyik is, másik is fontos. Csak már egyszer el kell kezdeni dolgozni. Mi pedig ezt akarjuk, és a magunk részéről nem kívánunk a legkisebb nehézségeket sem támasztani a Radikális Párttal való közös munka elé. Ezért most nem is kérjük az alkotmány revízióját, hanem elfogadjuk Pašic úr álláspontját, hogy egy, két, három, vagy több éven át vessük alá próbának az alkotmányt, s utána, amennyiben úgy mutatkozik, hogy szükség van rá, a nemzet igényének megfelelően változtassunk rajta.(...)

Mi semmiféle államjogi követeléseket nem támasztunk, és a jövőben sem szándékozunk ilyen kívánsággal fellépni. (...)

F. Čulinović: Dokumenti, 268. 1.

61.

A HPP KIÁLTVÁNYA A "PARASZTI NÉPHEZ"

Zágráb, 1927. január 5.

AZ EGÉSZ HORVÁT, SZERB, SZLOVÉN PARASZTSÁGHOZ ÉS A TÖBBI, SZLÁV ÉS NEM SZLÁV NEMZETISÉGŰ PARASZTHOZ!

Polgártársak, testvéreink!

Január 23. napján lesznek a területi, megyei választások. Ha teljesen megvalósult volna államunk rendjének kialakítása, ha az egész országban lenne községi önkormányzat, és a belgrádi legfelsőbb irányítás a nép akaratának, kívánságának és szükségleteinek megfelelően működne, akkor ezek a területi választások tisztán gazdasági és oktatási jellegűek lennének, és kevés politikai agitáció kapna helyet bennük. Ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy e választások során tisztán politikai jellegű agitáció folyik, ugyanúgy, mintha állami vagy parlamenti választásokról lenne szó.

Horvát Testvéreink!

Közöttetek a legtöbb agitáció a Horvát Parasztpárt és Stjepan Radić ellen folyik. Olyan rágalmakat és hazugságokat terjesztenek közöttetek, amilyeneket valaha az első világháború előtt terjesztettek. A romlott úri nép összefogott a Parasztpárt ellen. És vannak olyan parasztok is, akik saját maguk ellen harcolna, néhányan dudás-pénzért, mások pedig tudatlanságból és hiszékenységből. Nektek mindannyiótoknak megvan a józan eszetek és keresztények vagytok. Csak a következő három dolgot mérjétek fel a lelketekkel, az értelmetekkel pedig ítéljetek felőle:

Első: A nyers erőszakot megtörték vagy feltartóztatták?

Második: A horvát népet, kezdve a horvát névtől és a horvát zászlótól, egészen a nemzeti emlékekig és nemzeti ereklyékig, mindenütt elismerik és tisztelik. (...)

Harmadik: A mi paraszti programunk egyre inkább mind nemzeti, mind állami politikánk alapjává válik. (...)

Szerb Testvéreink!

Államunkban kb. 11 millió paraszt él. Ti, szerbek, nem vagytok többen 5 milliónál. Ti magatok nem is tudnátok hosszú ideig uralkodni, még erőszakkal sem, ahogy azt sokan az uraitok közül akarják, hanem az szükséges, hogy társuljatok velünk, horvátokkal és a szlovénekkel, és a többi paraszt testvéretekkel. A Ti Földműves Szövetségetek mérhetetlenül sokat tett ebben az irányban. A legutóbbi nemzetgyűlési választások során is kb. 120 ezer, igen elszánt és szabadon leadott szavazatot szereztetek. Az 530 ezer horvát és a 30 ezer szlovén paraszt szavazatával együtt akkor már ez lenne államunkban a legerősebb politikai hatalom. (...)

Szlovén Testvéreink!

Ti csak egymillióan éltek államunkban. Népetek jó egyharmada olasz és kb. 100 ezren osztrák uralom alatt élnek. Ez számotokra és számunkra is mély és súlyos seb. De a Ti legsúlyosabb sebetek az, hogy benneteket ritkán és keveset kérdeznek meg, hiszen kevesen vagytok, és az, hogy benneteket Belgrádban kalapácsnak használtak, amellyel szét lehet verni ós szét lehet szaggatni a horvát parasztok szervezetének láncát. A Ti úri politikusaitok még ma is balga módon gyűlölik és vadul támadják a Horvát Parasztpártot és annak vezetőségét. De T i is ellenszegültök ezeknek a romlott uraknak. A szlovén parasztoknak már közel a fele belépett a parasztmozgalomba. (...) Most ennél tovább fogtok lépni , és még ezekben a napokban velünk, horvátokkal és szerbekkel együtt, maholnap pedig a bolgárokkal is együtt lesztek a nagy, egységes parasztmozgalomban . (...)

Drága szláv és nem szláv testvéreink!

Az államunkban Ti együttvéve több, mint két és fél millióan vagytok. De megoszt benneteket a nyelv és a vallás is. Ezenkívül térben is erősen szét, vagytok szóródva. Egy részetek Dél-Szerbiában él, főleg az albán határnál, mások a Bánátban és a Bácskában, főleg a magyar határnál. Ezért sokak számára gyanúsak vagytok, és azt javasolják, hogy elnyomással és erőszakkal kormányozzanak benneteket. Eddig ez sikerült is nekik. Fi ez ellen magatokban csak alig-alig tudtok védekezni (...), de veletek összefogva mi kétmillióval többen leszünk, összesen 11 millióan. Ezt a közös parasztszervezetünket semmilyen hatalom nem győzheti le és nem gyengítheti meg semmiféle c s a 1 á s .

Munkás Testvéreink!

(...) Érzelmeitek és emlékeitek alapján Ti is parasztok vagytok, az élet hozta szükséglet alapján viszont munkások. (...) Türelmetlenek és túl meggondolatlanok vagytok, azt szeretnétek, hogy minden rossz, amely rátok nehezedik, azonnal múljon el, s az igazság, amelyet kívántok, azonnal jöjjön el. Ez lehetetlen. Az egyetemes igazság és a rendezett szabadság nem valósulhat meg az egyetemes műveltség és az egyetemes jólét nélkül. Számotokra az állam nem engedélyezi a szabad politikai szervezkedést. Azzal gyanúsítanak benneteket, hogy kommunisták vagytok, hogy itt mindent lerombolnátok, ha tehetnétek. Ismerjétek el, hogy ebben a vádban sok igazság van. Ismerjétek el, hogy a Ti vezetőitek valóban kommunisták, hogy minden ellenségüket irgalom nélkül agyonlőnék és felakasztanák! (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 207-209. 1.

62.

A PARASZT DEMOKRATA KOALÍCIÓ HATÁROZATÁBÓL

1928. január 22.

(...)

1. A Paraszt Demokrata Koalíció az összes többi parlamenti párttal és az összes többi politikai tényezővel szemben a parlamentben és azon kívül egy egységet képez, és  mindenki, aki érintkezni vagy együttműködni akar vele, ezt csak mint egy egységgel teheti meg. (...)

2. A Paraszt Demokrata Koalíció, mint eddig is, olyan koncentrációs kormány létrehozását követeli, amelyben minden, az alkotmányt és a parlamentarizmust elfogadó parlamenti párt és csoport részt vesz. (...)

5. Abban az esetben, ha ez a koncentráció nem valósulna meg a költségvetés tárgyalása előtt, a Paraszt Demokrata Koalíció  elhárít magától minden felelősséget a parlamenti harc végletes kiéleződéséért, e küzdelem népre történő kiterjesztéséért. Azért sem vállal felelősséget, hogy a harc során a nyugati demokráciákban már kipróbált, de kemény eszközöket fog alkalmazni, amelyekről időben tájékoztatja majd a közvéleményt. A Paraszt Demokrata Koalíció nem csak az ún. prečani területeken⁵⁶ fogja megszervezni ezt a harcot, hanem szervezetein keresztül kiterjeszti azt Ószerbiára és Makedóniára is, amelyeket nyílt politikával és haladó intézményekkel szeretne az államhoz kapcsolni, de bevonja e küzdelembe a Kumanovótól feljebb fekvő régi Szerb Királyság területeit is, amely tudatában lévén szent hagyományainak, meg fogja érteni harcukat és teljes támogatást fog annak nyújtani. (...)

F. Čulinović: Dokumenti, 280. 1.

63.

STANKO MAJCEN JELENTÉSE A HORVÁT KÉPVISELŐK ELLEN VÉGREHAJTOTT MERÉNYLETRŐL

(...) Ha visszagondolok a parlamenti lövöldözésre, égnek áll a hajam.

Amiről eddig hallgattam: a végzetes nap előestéjén dr. Korošecnél fogadásra jelentkezett a szerencsétlen Puniša Račić. Senki sem volt már a minisztériumban, hármunkon, a miniszteren, rajtam és Račićon kívül. A zárt ajtók mögött folytatott beszélgetés éjjel tizenegy óráig tartott. Amikor a miniszter elbúcsúzott  tőlem, azt mondta: "Szerencsétlenség fog történni."

Másnap, úgy tizenegy körül, a parlamenti rendőrfelügyelő követelte, hogy teremtsek telefonösszeköttetést a miniszterrel. Ezt megtettem és beléptem a miniszter szobájába, mert úgy tűnt a számomra, hogy a miniszter belemerülve a párttal folytatott megbeszélésbe, nem hallotta a telefoncsörgést. Amikor abbahagyta a tárgyalást, megmondtam neki, hogy a parlamenti rendőrfőnök van a telefonnál-: "Szerencsétlenség történt."

Hallgattam erről, mert Puniša Račićot nem akartam még súlyosabb váddal illetni, mint amilyenek már terhelték: egy vagy két napig készülni egy gyilkosságra nagyobb bűn, mintha valakit olyan sértések által kiváltott hirtelen indulatból lősz le, amelyek nem csak ellened irányulnak, hanem az egész nép ellen. Hiszen Puniša Račić hazafi volt, Crna Gora-i hazafi. Stjepan Radić sértései igen rosszindulatúak voltak. (...)⁵⁸

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 259. 1.

64.

SÁNDOR KIRÁLY PROKLAMÁCIÓJA

1929. január 6.

(...) Eljött az óra, amikor a Nép és a Király között nem állhat többé közvetítő. (...)

A parlamenti rendszer és egész politikai életünk egyre több negatívummal töltődött fel, amiből a népnek és az államnak csak kára származik. Államunk hasznos intézményei, azok haladása és népünk egész életének fejlődése került ezzel veszélybe .

Az országban uralkodó egészségtelen politikai helyzet nemcsak az ország belső életére és haladására, de államunk külkapcsolataira, valamint külföldi tekintélyünkre és hitelképességünkre is káros hatást gyakorol.

A parlamentarizmussal, amely felejthetetlen Atyám örökségeként az én politikai eszményképem is volt, elvakult politikai indulatok oly mértékben kezdtek el visszaélni, hogy az az államban folyó minden gyümölcsöző tevékenység akadályává vált.

A Nemzetgyűlésben végbement szomorú viszálykodások és események megrendítették a nép ezen intézmény hasznosságába vetett hitét. A megegyezések, de még a pártok és az emberek közötti leghétköznapibb kapcsolatok is teljességgel lehetetlenné váltak.

Ahelyett, hogy a parlamentarizmus a nemzeti és állami egység szellemét fejlesztené és erősítené, a jelenlegi formájában szellemi bomláshoz és nemzeti széthúzáshoz vezet. Szent kötelességem, hogy minden eszközzel őrizzem az állam és a nemzet egységét. Eltökéltem, hogy eme kötelességemnek ingadozás nélkül, a végsőkig eleget teszek.

Megőrizni a nemzet és az állam egységét - ez uralkodásom legfőbb célja, és ez kell, hogy legyen a legfőbb törvény számomra, de mindenki számára is. Ezt kívánja tőlem a nemzet és a történelem előtti felelősség is. Ezt rója rám a haza iránti szeretet és az ezért az eszményért elesett hősök emléke.

E bajra a gyógyírt az eddig parlamenti úton végrehajtott kormányváltozásban vagy új választások kiírásában keresni csak annyit jelentene, hogy a drága időt, mint eddig, hiábavaló kísérletekre fecsérelnénk. Új munkamódszereket kell keresnünk, új utakat kell törnünk. (...)

Ennek érdekében döntöttem és döntök úgy, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1921. június 28-i alkotmánya érvényét veszti. Az ország minden törvénye érvényben marad addig, míg szükség szerint, az én rendeletemmel azok el nem töröltetnek. Ugyanezen módon kerül sor a jövőben az új törvények meghozatalára .

Az 1927. november 11-én megválasztott Nemzetgyűlés feloszlattatik. (. . .)⁵⁹

F. Čulinovic; Dokumenti. 291-292. 1.

65.

A KIRÁLYI HATALOMRÓL ÉS A LEGFELSŐBB ÁLLAMIGAZGATÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY

1929. január 6.

1. törvénycikk. - A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság örökletes monarchia.

2. törvénycikk. - Az országban minden hatalom a király kezében van.

A király adja ki és hirdeti ki a törvényeket, nevezi ki az állami hivatalnokokat és adományozza a katonai rangokat. A király a katonai erők főparancsnoka. Ő adományozza a rendjeleket és az egyéb kitüntetéseket.

3. törvénycikk. - A király gyakorolja az amnesztiát minden bűntettel kapcsolatban.  (...) Az amnesztia lehet általános vagy egyedi. A király gyakorol kegyelmet.  A kiszabott büntetést elengedheti, csökkentheti vagy enyhítheti.

4. törvénycikk. - Az államot az idegen államokkal való kapcsolatok során a király képviseli. A király üzen hadat és köt békét.

5. törvénycikk. - A király és a trónörökös akkor tekinthető nagykorúnak, ha betöltötte 18. életévét.

6. törvénycikk. - A király személye sérthetetlen. A királyt semmiért nem lehet felelősségre vonni, semmiért sem lehet elítélni. (...)

16.törvénycikk. - A miniszterek a királynak tartoznak felelősséggel. A király a minisztereket vád alá helyezheti.

17.törvénycikk. - A miniszterek felett az Állambíróság ítélkezik. (...)

F. Čulinovic: Dokumenti. 294. 1.

66.

PETAR ŽIVKOVIĆ TÁBORNOK KORMÁNYÁNAK NYILATKOZATA

1929. január 13.

(...) A királyi kormány fő célja az, hogy teljes rendet és fegyelmet teremtsen az államigazgatásban, hogy a lehető legrövidebb időn belül végrehajtsa a törvénykezés teljes egységesítését az egész állam területén, és ezzel biztosítsa a teljes jogbiztonságot és a rend feltételeit.

A külön munkaprogram, amelyet a királyi kormány jóváhagyásra Őfelsége, a Király elé fog terjeszteni, tartalmazni fogja mindazokat az alapokat, amelyek népünk összes szellemi, kulturális és gazdasági erejének tökéletes fejlődéséhez szükségesek. E szempontból királyi kormányunk egyik fő gondja az, hogy minél nagyobb mértékű takarékossággal és ésszerű kormányzással minél előbb rendeződjenek és megerősödjenek az állam pénzügyei, ós hasonló Intézkedésekkel megoldódjanak a nép gazdasági ós szociális problémái. (...)

F. Čulinovic: Dokumenti. 2 93. 1.

67.

RÉSZLETEK AZ OKTROJÁLT ALKOTMÁNYBÓL

1931. szeptember 2.

(...)

1. törvénycikk. - A Jugoszláv Királyság örökletes és alkotmányos monarchia. (...)

2. törvénycikk. - A Királyság hivatalos nyelve a szerb-horvát-szlovén  (...)

3. törvénycikk. - Az egész Királyságban egységes állampolgárság létezik. (...)

29.  törvénycikk. - A király a nemzeti és az állami egység oltalmazója. A nemzet és az állam mindenkori érdekeinek a védelmezője.

A király erősíti meg és hirdeti ki a törvényeket, nevezi ki az állami tisztviselőket és adományozza a katonai rangokat a törvény rendelkezéseinek megfelelően.

A király az összes haderők főparancsnoka. Ő adományozza a rendjeleket és az egyéb kitüntetéseket.

30.  törvénycikk. - A király amnesztia joggal rendelkezik (...)

A királynak joga van kegyelmet gyakorolnia. A kiszabott büntetést elengedheti, csökkentheti vagy enyhítheti. (...)

31.  törvénycikk. - Az államot az idegen államokkal való kapcsolatok során a király képviseli, A király üzen hadat és köt békét. Amennyiben az országot nem támadják meg, vagy
más állam nem üzen neki hadat, a háború bejelentéséhez a népképviselet előzetes beleegyezése szükséges.

Ha az országnak hadat üzennek vagy megtámadják, azonnal össze kell hívni a népképviseletet.

32.  törvénycikk. - A népképviselet rendes vagy rendkívüli ülését a király hívja össze.

A király az állam szükségletei szerint bármikor összehívhatja a népképviseletet.

A királynak joga van feloszlatnia a Nemzetgyűlést és új választásokat kiírni. A feloszlatásról és az új választásokról szóló rendeletet minden miniszter ellenjegyzi. (...)

A királyi hatalom minden cselekedetéért az azt ellenjegyző miniszter, illetve a Minisztertanács tartozik felelősséggel.

A királynak mint a hadsereg főparancsnokának a cselekedeteiért a hadügy- és a tengerészeti miniszter felel. (...)

35. törvénycikk. - A király és a trónörökös nagykorúnak tekintendő, ha betöltötte a 18. életévét.

A király személye sérthetetlen. A királyt semmiért sem lehet felelőssé tenni, sem elítélni. Ez nem érvényes a király magánvagyonára. (...)

50.  törvénycikk. - A szenátus szenátorokból áll: a király által kinevezettekből és választottakból. A szenátor nem lehet 40 évesnél fiatalabb. (...)

A király ugyanannyi szenátort nevezhet ki, ahány választott szenátor van.

Egyidejűleg senki sem lehet szenátor és népképviselő.

51.  törvénycikk. - A választott szenátorok mandátuma hat évig érvényes. (...)

54. törvénycikk. - A Nemzetgyűlést a képviselők alkotják, akiket a nép szabadon választ általános, egyenlő és közvetlen szavazással.

A Nemzetgyűlést 4 évre választják. A népképviselők mandátuma a választási törvény által meghatározott esetekben korábban is megszűnhet. (...)

55. törvénycikk. - Választójoggal rendelkezik minden állampolgár, születése vagy honosítás során felvett jugoszláv állampolgársága alapján, amennyiben betöltötte huszonegyedik életévét.

Az aktív tisztek, valamint a szolgálatot teljesítő altisztek és tisztek nem gyakorolják választójogukat, és őket sem lehet megválasztani.

A nők választójogáról törvény fog dönteni. (...)

116. törvénycikk. - Háború, mozgósítás vagy lázadás esetén, amelyek kérdésessé tennék a közrendet és az állam biztonságát, vagy amennyiben általában veszélybe kerülne a közérdek, a király ezekben a kivételes esetekben elrendelheti, hogy az alkotmány vagy a törvény előírásaitól függetlenül ideiglenesen tegyenek meg minden rendkívüli, feltétlenül szükséges intézkedést a Királyság egész területén, vagy annak egy részén.

Minden rendkívüli intézkedést utólag a népképviselet elé terjesztenek.⁶⁰

Službene novine Kraljevine Jugoslavije, 3.IX. 1931.

68.

AZ 1931. NOVEMBER 8-i PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE⁶¹

Bánság	Választók létszáma	Szavazók száma	A választáson résztvevők %-ban	Képviselőjelöltek száma	Megválasztott képviselők	Ebből korábban is képviselő
Drávai	289.392	150.778	52,11	56	25	4
Drinai	368.654	289.912	78,64	88	37	7
Dunai	645.568	460.460	71,33	111	51	22
Moráviai	364.280	290.129	79,64	65	32	14
Tengermelléki	239.539	82.417	34,41	38	20	8
Szávai	719.551	392.499	54,55	127	60	18
Vardári	387.245	279.327	72,13	85	37	13
Verbasi	258.081	165.935	64,30	53	20	4
Zetai	221.495	174.614	78,83	52	20	5
Belgrádi	66.541	38.324	57,59	3	3	3
Összesen:	3.560.278	2.324.395	65,29	678	305	98

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 273. 1.

69.

 SÁNDOR KIRÁLY TRÓNBESZÉDÉBŐL

1932. január 18.

(...) A jugoszláv gondolat etnikai igazsága végre áttört minden, évszázadokon keresztül mesterséges módon létrehozott akadályt, és hősi, véres nemzeti forradalmunk a világháború befejező szakaszában eljutott az egy és oszthatatlan Jugoszláv Királyság létrehozásáig, egy államban egy néppel. (...)

Az 1921. június 28-i alkotmánnyal igyekeztünk megoldani ezt az állami és nemzeti feladatot is. De egyre nyilvánvalóbban megmutatkozott, hogy a háromnevű állam alkotmányában a nemzeti gondolat nem jutott kellőképpen kifejezésre, s nem is tett szert egy szervezett nemzeti egység erejére. A múltnak mindazon nyomait viselve, amelyek bennünket törzsi szempontból elválasztottak, nem tudtuk a szükséges belső egységben és harmóniában teljes mértékben kifejleszteni minden nemzeti jellegzetességünket .

Ebben az államrendben nyilvános és szervezett politikai életünk alig kísérelte meg, hogy bizakodva és őszintén kilépjen a szűk törzsi keretekből. (...)

Egyetlen pillanatra sem volt szabad elfelejteni, hogy a nemzeti egyesülés nem egyetlen nemzedék ügye, s nem a történelmi véletlen következménye. Ez szakadatlan erőfeszítések, évszázados, élő nemzeti erők ügye, valamint erkölcsi és történelmi vívmányok eredménye. A nemzeti egység és az állam egysége soha semmiféle alkudozás tárgya nem lehet; mindig a napi és a külön érdek felett kell állniuk.

Én az 1929. január 6-i döntésemmel véget vetettem ennek az áldatlan állapotnak. (...)

Szavamhoz és az udvar hagyományaihoz hűen az elmúlt év szeptember 3-án kelt alkotmánnyal alapot adtam azon intézmények, azon államigazgatás és államrend létrehozásához, amelyek

a leginkább meg fognak felelni a nemzet általános szükségleteinek⁶² és az állam érdekeinek. (...)

F. Čulinović: Dokumenti. 316-317. 1.

70.

A ZÁGRÁBI SZERZŐDÉSI PONTOK

1932. november 5-7.

(...) A Paraszt Demokrata Koalíció Bizottsága, miután mindenre kiterjedő eszmecserét folytatott az 1932. XI. 5., 6. és 7-i értekezleten, amelynek munkájában elnökként részt vett dr.Vlado Maček Zágrábból, valamint dr. Dušán Bošković Pancsovából, dr. Mile Budak Zágrábból, Dušan Kecmanović esperes Plaškiból, dr. Hinko Krizman Varasdról, Josip Predavec Dugo Seloból, dr. Juraj Šutej Szarajevóból, dr. Ante Trumbić Split-ből és Većeslav Vilder Zágrábból, egyhangúlag a következő határozatokat hozta:

1. A demokrácia elvét vallva, a nemzeti szuverenitást minden államszervezet sarkalatos pontjának tartjuk, a népet magát pedig minden politikai tekintély, minden közhatalom egyetlen és kizárólagos forrásának.

2. Mivel a parasztság mint kollektív fogalom nemzeti kultúránk, gazdasági életünk, társadalmi rendszerünk és erkölcsi értékeink hordozója, s mivel a nép hatalmas többségét alkotja, ezért  a parasztság kell, hogy legyen az alapja egész életünk megszervezésének.

3. Konstatáljuk, hogy a szerbiai hegemónia, amely kezdettől fogva ránehezedett Horvátországra és az összes ún. prečani területre, a maga tehetetlenségével, erőszakos és erkölcstelen módszereivel azóta is az egész államhatalmat a kezében tartja, destruktívan hat, megsemmisítette haladó intézményeinket, az azokban testet öltő erkölcsi értékeinket, a nép vívmányait, anyagi javait és lelki békéjét. Ez az állapot az 1929. január 6-án létrejött abszolútista rendszer uralma alatt érte el tetőpontját, amely rendszer, ezt a hegemóniát erősítvén, annak összes végletes következményével együtt még jobban megnyirbálta az állampolgári és politikai szabadságjogokat.

4. E súlyos tapasztalatok alapján arra az elkerülhetetlen következtetésre jutottunk, hogy vissza kell térni az 1918-as évhez mint kiindulóponthoz, elszánt és jól szervezett harcot kell indítani a hegemónia ellen azzal a céllal, hogy gyökeresen kiirtsuk annak minden hatalmát, képviselőit pedig eltávolítsuk területeinkről.

5.   Csak ilyen feltételek mellett lehet hozzákezdeni az állam új felépítéséhez, amelynek, anélkül, hogy ezt most részletesen kidolgoznánk, az érdekszövetség,  a tagok szabad akarata kell, hogy az alapgondolata legyen; azaz ki kell zárni a közösség bármely tagja vagy csoportjai feletti hegemónia lehetőségét, biztosítani kell, hogy az állam minden tagja megvalósíthassa saját és közös érdekeit, garantálni tudja a szerb, a horvát és a szlovén nép erkölcsi és anyagi jólétének felvirágzását. Ez az új államközösség szavatolni fogja a nyelvi kisebbségek külön érdekeit is. (...)⁶³

F. Čulinović; Dokumenti, 319. 1.

71.

A HORVÁT USZTASÁK MOZGALMÁNAK ALAPELVEI

1933. június 1.

A horvát népnek joga van hozzá, hogy legfelsőbb (szuverén) uralmát a saját Horvát Államában, egész népi és történelmi területén visszaállítsa, azaz ismét létrehozza a saját, teljesen önálló és független Horvát Államát. Joga van hozzá, hogy ezen állam visszaállítását bármely eszközzel, így fegyveres erővel is elősegítse. (...)

A horvát nép szuverenitása azt jelenti, hogy a saját államában egyedül ő uralkodhat, irányíthatja az államügyeket és a nép valamennyi ügyét.

Az önálló és független Horvát Államban nemzeti és államügyekben sem merészelhet döntést hozni, aki rokonsági foka és vérségi kapcsolata alapiján nem tagja a horvát  népnek, de ugyanígy nem merészelhet egyetlen idegen nép, vagy állam sem dönteni a horvát nép és a Horvát Állam sorsáról. (...)

Senki sem rendelkezhet semmiféle különleges előjogokkal, mindenkinek csak kötelessége van a néppel és az állammal szemben, amelyek egyedül hivatottak, hogy mindenki számára megadják a biztonságos élethez való jogot.

16. A horvát nép erkölcsi ereje a rendezett és vallásos családi életben, gazdasági ereje a parasztgazdaságban, a szövetkezeti életben, a természeti kincsekben és a kipróbált katonai erényekben rejlik.

A horvát nép művelődési és kulturális haladása természetes nemzeti adottságán, valamint a tudomány és a művelődés terén bizonyított tehetségén alapul.

A horvát usztasa mozgalom ezekre az elvekre alapítja munkáját és harcát, nyíltan és bátran halad célja, azaz a horvát nép teljes felszabadítása és az Önálló Független Horvát Állam létrehozása felé.

Kiadva az Usztasa Főházban.

dr. Ante Pavelić s.k. usztasa poglavnik

1933. június 1-én.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 267-268. 1.

72.

A. KOROŠEC LEVELE A KIRÁLYHOZ, ILLETVE N. UZONOVIĆHOZ

1934. október 6.

Ma meglátogatott dr. Stojadinović úr, és így alkalmam volt sok, engem érdeklő kérdésről beszélgetni vele. Sajnos azt láttam, hogy még mindig a legkülönbözőbb valótlanságok és intrikák terjednek az én és barátaim elveivel és alapvető nézeteivel kapcsolatban. E valótlanságok mindenképpen azoktól az emberektől származnak, akik nem kívánják országunk politikai viszonyainak végleges rendeződését.

Mi mindig úgy véltük, hogy a négy alapelv: az állam egysége, a nemzet egysége, a monarchia és a Karađorđe-dinasztia azok a dolgok, amelyek nem képezhetik a napi politika, vagy bármely, politikusok közötti alkudozás tárgyát. Ehhez az alapelvhez ragaszkodva, valamint a mai alkotmányos rendből kiindulva egy egész sor megoldásra váró egyéb kérdésen kell dolgoznunk. Ma különösen a szociális és gazdasági kérdéseket emelte ki.

Az alapvető politikai kérdéseket tekintve barátaim és én nem vallunk más nézeteket, mint amilyeneket tavaly a volt Radikális Párt nyilvánosságra hozott, amikor hozzájárulást kért újbóli megalapításához.

Amikor már nem várhatjuk többé, hogy pártomat elismerik, mit tehetünk?

Kétségtelen, hogy államunk nemzetközi helyzete igen erős, de legyen bármilyen erős is, a nemzetközi bonyodalmak próbára tehetik erejét. Ezért a belső béke, nyugalom, elégedettség és a polgárok jóléte olyan problémák, amelyek idejében felkelthetik a nép vezetőinek figyelmét. Amennyiben óhajtaná együttműködésünket, mi készek vagyunk Őfelsége, a Király rendelkezésére állni az ilyen irányú munkában való együttműködés érdekében. Hiszem, hogy a múltban hűségesen és tisztességgel szolgál tam a Királyt, s a barátaim és én a jövőben is ezt fogjuk tenni. Számomra és barátaim számára különösen örömteli lenne, ha a nép és az állam javára végzett közös munka kötne össze bennünket, Aco Stanojević úrral és barátaival, valamint másokkal Azokat a kapcsolatokat, amelyek valaha a volt Radikális Párt és a volt Szlovén Néppárt között létrejöttek, ma más módon lehetne megerősíteni, s hiszem, hogy ez elvezetne bennünket belső viszonyaink rendezéséhez.

Abban reménykedem, hogy Ön (Uzunović), az Ön által elfoglalt igen felelős pozícióban segíteni fogja ezt a rendezést.⁶⁵

A.     Korošec

Ljubo Boban: Maček i politika Hrvatske seljačke stranke 1928-1941. Zagreb, 1974. I. 120-121. 1.

73.

RÉSZLETEK SÁNDOR KIRÁLY VÉGRENDELETÉBŐL

1934. január 5.

(...) Én, a Jugoszláv Királyság alkotmányának 42. cikkelye alapján elrendelem, hogy abban az esetben, ha az alkotmány 41. cikkelyébe foglalt körülmények miatt a trónörökös nem tudja a királyi hatalmat gyakorolni, a helytartói hatalom a következőket illeti meg:

1. Őfelsége Pavle Karađorđevic herceg

2. Dr. Radenko Stanković, szenátor, művelődési miniszter

3. Dr. Iv.I. Perović, a Szávai bánság bánja.

Pavle herceg helyettesévé kinevezem Vojislav Tomić tábornokot, Belgrád katonai parancsnokát.

Dr. Radenko Stanković helyettesévé Jova Banjanin szenátort nevezem ki .

Dr. Petrović helyettesévé Dr. Zeca szenátort nevezem ki.⁶⁶

(...)

Sándor

Aleksandar   Karađorđevic
Jugoszlávia   Királya

F.   Čulinović:   Dokumenti, 321.   1.

74.

A JKF IV. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉNEK A NEMZETI KÉRDÉSRŐL HOZOTT HATÁROZATÁBÓL

Ljubljana, 1934. december 24-25.

(...) 4. A JKP sok hibát követett el a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. A párt nem folytatott mindig világos és szilárd önálló politikát éhben a kérdésben. Azonban éppen a jugoszláviai körülmények közepette a nemzeti kérdés óriási szerepet játszik. Az ebben a kérdésben elfoglalt helyes állásponttól függ, hogy sikerül-e megnyerni a széles néptömegeket az antifasiszta népfront számára.

A VII. kongresszusig a JKP teljességgel szektás módon értelmezte és propagálta az önrendelkezés jelszavát, beleértve az elszakadást is. Az elszakadást nem az elnyomott népek jogának tekintette, hanem mint feltételes szükségességet. Az elszakadást kívánó népeknek adandó politikai-területi autonómiáról szó sem volt.

A világ helyzetében az utóbbi években bekövetkezett változások, a fasiszta, imperialista országok - élükön a hitleri Németországgal - egyre nagyobb agresszivitása, valamint ezen országok törekvése, hogy a nemzeti mozgalmakat a háború és a saját hódító terveik, céljaira használják fel, arra ösztönözték a JKP-t, hogy változtasson a nemzeti kérdéssel kapcsolatos taktikáján, de ezzel ne távolodjon el attól az elvtől, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, egészen az elszakadásig. A JKP Jugoszlávia jelenlegi állami területének szétszakítása ellen lép fel, mert azt kívánja, hogy az állam átalakítása békés úton valósuljon meg, a nemzeti  egyenjogúság alapján. A mai körülmények között az elnyomott népek elszakadásáért indított mozgalom csak a fasiszta imperialistáknak és azok háborús céljainak kedvezne. Nem csak a háború örvényébe taszítaná az országot, nemcsak Jugoszlávia fennmaradását tenné kockára, hanem Jugoszlávia népeinek szabadságát és függetlenségét is. A JKP ezért mint a fasiszta imperialisták ügynökeit le kell, hogy leplezze Ivan Mihailov és Pavelić-Perčec fasiszta csoportjait, amelyek most demagóg módon a független Horvátország és Makedónia mellett foglalnak állást. (...)

A JKP az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása mellett foglalt állást, amely majd szabadon és majorizáció nélkül fogja megoldani mindazokat a kérdéseket, amelyek a szabad, demokratikus, föderatív államban élő különböző nemzetiségek egymás közötti viszonyait érintik. A nemzeti parlamentek (horvát szabor, stb.) összehívását követelni ma mint propaganda jelszó helyes. De hiba lenne az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselőinek nemzeti csoportjait egyszerűen átalakítani nemzeti parlamentekké .

A nemzeti parlamentek megválasztását az alkotmányozó nemzetgyűlési választásoktól elkülönítve kell megrendezni, mert a nemzeti parlamentek megválasztása során nagyobb hangsúlyt  fog kapni az osztályharc közvetlen kérdései.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívására felszólító jelszót nem szabad szembeállítani a "Le a mostani népellenes parlamenttel; az általános titkos választójog alapján azonnal megtartandó szabad parlamenti választásokért" jelszóval.

A szabad, titkos parlamenti választások halogatás nélküli kiírását követelő jelszó a párt közvetlen akciójelszava. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását csak a legszélesebb néptömegek harca révén lehet kivívni. Az a követelés, hogy rendezzenek szabad nemzetgyűlési választásokat, nem fogja megnehezíteni az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáért folytatott harcot, hanem éppen ellenkezőleg, meg fogja azt könnyíteni . (...)

7. Hogy megvalósuljon a párt újjászervezéséről szóló  tavalyi határozat, a legrövidebb határidőn belül meg kell rendezni a Horvát és a Szlovén KP mint a JKP alkotórészeinek az alakuló konferenciáit. (...)

Istorijski arhiv KPJ. Tom II. Beograd, 1949. 399-402. 1.

75. AZ 1935. MÁJUS 5-i VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE⁶⁷

Bánság	Választók létszáma	A választáson résztvevők %-ban	Választási listák	A leadott                            Az összes szavazatok                         szavazatok száma (a 3.914.945-ből)          %-ban		Mandátumok száma
Drávai	319.317	46,9	Jugoszláv Nacionalista Párt (Bogoljub Jevtić)	1.746.982	60,6	303
Szávai	799.265	79,3	Egyesült Ellenzék (Vladko Maček)	1.076.345	37,4	67
Verbaszi	272.982	80,2	Zbor (Dimitrij Ljotić)	33.549	1,2	-
Tengermelléki	269.372	75,4	Régi Radikálisok (Božo Maksimović)	24.088	0,8	-
Drinai	410.882	79,6
Zetai	247.877	78,9
Dunai	702.178	71,7
Moráviai	406.658	78,4
Vardári	431.164	70,5
Belgrádi	75.250	57,9
Összesen	3.914.945	73,6

F. Čulinović: Dokumenti, 325-327. 1.

76.

A PARASZT-DEMOKRATA KOALÍCIÓ (SDK) VEZETŐSÉGÉNEK HATÁROZATA

1935. június 2.

(...) A választások során tapasztalt erőszak ellenére, amelynek következtében a zsandárok kezétől a horvát nép fiainak tucatjai estek el - egytől egyig békés parasztok fiai -hogy ne is említsük a sebesült és összevert emberek százait és a börtönbe zártak ezreit, és a választások meghamisítása ellenére, amely nem csak az ország határain belül, de az egész világ előtt ismert, e választások mégiscsak igazi népszavazást eredményeztek.

Ezzel a népszavazással a horvát nép nyolcévi hallgatás után kifejezte azt a töretlen akaratát, amellyel elutasít minden leigázására irányuló kísérletet, amelyet a centralista rendszer parlamentáris és diktatórikus formában egyaránt elkövetett ellene, felmérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okozva a horvát népnek. A horvát nép e választásokon az évszázados múltján alapuló jogát védte és képviselte, erkölcsi ellenállást tanúsított a nyers erőszakkal szemben.

A horvátokkal együtt léptek fel - Horvátország, valamint a prečani területek szerbjein kívül, akik már hosszú évek óta egyetértenek és dolgoznak az SDK-ban - muzulmán hitű testvéreink is, dr. M. Spaho vezetésével, akik nagyban hozzájárultak a közös harchoz.

Ezen erők mellett, amelyek régebben is vállvetve harcoltak, most megjelent egy teljesen új tényező is; egyesült velünk sok szerbiai is. Ljubomir Davidović és Jovan Jovanović urak vezetésével. Az ő példájuk nagy visszhangot váltott ki, különösen Šumadijában, Szerbia szívében. S onnan jött - ezt külön ki kell emelni - a közös fellépésre szólító első felhívás is. Szerbiában igen sokan szavaztak erre a listára, sokkal többen, mint ahogy az a mandátumokban kifejeződik. Politikai életünknek ezt az új jelenségét méltóképpen figyelembe kell venni és értékelni kell. Ez új nézetek, irányzatok kiindulópontja lehet. Lélektani szempontból ez a közös szabadságért vívott harc szükségletéből fakadt, azért a szabadságért, melytől mindannyiunkat megfosztottak.

Ezt az így megkezdett közös munkát a továbbiakban is folytatni kell, meg kell szilárdítani és ki keli szélesíteni, mert az állam további fennmaradása egyedül akkor lehetséges, ha kielégítik a horvát nép jogos igényeit.

Mindezek ellenére a mostani rendszer, amely nyilvánvalóan sem a horvátok, sem a szerbek, sem a szlovének között nem talált támogatásra, egyre erősödő, hevesebbé váló erőszakkal lép fel, mintha egyáltalán senkinek sem tartozna  felelősséggel.

Mindezekre való tekintettel úgy döntünk, hogy nem veszünk részt a Nemzetgyűlés munkájában. Úgy véljük, hogy az egyetlen megoldás, ha ezt az állítólagos Nemzetgyűlést azonnal feloszlatják és új választásokat írnak ki, s új választási törvénnyel és egy tisztességes semleges kormány vezetésével garantálják a választások teljes szabadságát. (...)

A jelenlevő képviselők a választási Főbizottság egész jelentését a hamisítványnak tartják, és nem a Választási Főbizottság jelentése alapján tekintik magukat népképviselőknek, hanem azért, mert tudják, hogy valóban, elnyerték járásuk népének bizalmát. Ebből következően azokat a társaikat is képviselőknek tekintik, akik a néptől ilyen bizalmat nyertek, azonban a Választási Főbizottság nem nyilvánította őket képviselőknek, s megválasztottnak tekintik az SD Koalíció minden olyan jelöltjét is, akiket a rendszer bármely okból nem verifikált. Ezét dr. Vlatko Maček elnököt felhatalmazzuk, hogy értesítse őket erről, és a következő ülésekre őket is hívják meg.

F. Čulinović: Dokumenti, 328-329. 1.

77.

A JKP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA A JKP FELADATAIRÓL A KOMINTERN VII. KONGRESSZUSA UTÁN

Moszkva, 1935. augusztus 1.

(...)

III. A NÉPSZABADSÁG FRONTJÁNAK FELADATAI

A Népszabadság Frontja (NF) a január hatodiki rendszer minden ellenségének igazi testvéri szövetsége, nem pedig valamiféle manőver. Az NF-be belépő szervezeteknek és pártoknak közösen kell kialakítaniuk követeléseik plattformját és közösen kell meghatározniuk az NF feladatait. A kommunisták azt javasolják és azért szállnak síkra, hogy az NF fogadja el a következő három feladatot:

           1. a január hatodiki rendszer megsemmisítése;

           2. Jugoszlávia népeinek egyenjogúsága;

3. annak megakadályozása, hogy a terheket a népre hárítsák, valamint a széles néptömegek gazdasági helyzetének javítása a gazdagok rovására. (...)

A Kommunista Párt támogat minden olyan pártot, amely nem fasiszta, és amely a nép egyes rétegei érdekeinek és követeléseinek kielégítését tűzi ki maga elé. (...) A kommunistáknak el kell fogadniuk, támogatniuk kell és a Népszabadság Frontjába kell egyesíteniük minden olyan erőt, amely nem fasiszta, amely a béke és a Szovjetunióval való szövetség érdekeit képviseli, a népbutítás és a reakció ellen irányul, s lényegét tekintve demokratikus és haladó.

A Jugoszláv Királyság egész területén az NF mellé kell állítani az Egyesült Ellenzék minden szervezetét és hívét, valamint a JRZ⁶⁸ és más szervezetek és mozgalmak minden demokratikus elemét. Annak érdekében, hogy az NF-ben biztosítva legyen a munkásosztály vezető szerepe, igen fontos megnyerni az NF számára mind a politikai, mind a szakszervezeti és a kulturális- művelődési jellegű szociáldemokrata és egyéb munkás-szervezeteket .(...)

Az NF-ben a nép egyes rétegeinek közvetlen követeléseiért folyó harc bázisán meg kell nyerni az összes gazdasági, szakmai, kulturális, művelődési, stb. szervezetet, egyesületet és intézményt (parasztszövetkezeteket, szakmai egyesületeket, önkéntes tűzoltóegyesületeket, stb.), az olyan társulásokat, mint a Haladás (Napredak), a Gajret, a Horvát Munkás (Hrvatski radiša), a Népremény (Narodna uzdanica), stb. Emellett pártunk elfogadhatja és el is kell, hogy fogadja és támogassa mindazoknak a pártoknak a javaslatait és követeléseit, amelyek a fasizmus, az elnyomás, a kizsákmányolás, a háború és a reakció elleni harc útján járnak. (...)

A kommunistáknak olyan harci módszereket is alkalmazniuk kell, amelyek nem tisztán "kommunista módszerek". Alkalmazni kell olyan mérsékelt tiltakozási formákat is, amelyek szélesítik a harc frontját és nagyobb tömegeket vonnak be az NF munkájába. Ilyen eszközök például a gyülekezések, a tömeges petíciók, a politikai tartalmú összejövetelek, az emléknapok és ünnepségek, a nép történelmének évfordulói és fontosabb eseményei alkalmából.

Az NF híveinek az olyan alkalmakat is antifasiszta megnyilatkozásokká kell átalakítaniuk, mint amilyenek az elesett nemzeti vértanúk és vezérek emlékére rendezett halotti misék, az eucharisztikus kongresszusok, az egyházi körmenetek, a búcsúk. Alapjában hibás az a nézet, hogy mindig és mindenkor, azonnal és kizárólag csak a harc olyan magasabb szintű formáit kell alkalmazni, mint amilyen az elnyomókkal és kizsákmányolókkal való fegyveres szembeszegülés. A harcnak az a legjobb formája, amely lehetővé teszi a tömegek mozgósítását az NF céljaiért folytatott akciók során. Ezek az akciók folyhatnak az NF egyes kisebb céljaiért is. A harc formáit a tömegek hangulatához és harcra való készségük fokához kell szabni - nem szabad túlságosan előresietni, de le sem szabad maradni e hangulathoz képest. A nép számára azok a harci módszerek a hasznosak, amelyek őt sikerről sikerre vezetik. A magányos akciók, bármilyen hősiesek is legyenek azok, általában csak vereséghez és szükségtelen áldozathoz vezetnek. (...)

Az NF legfontosabb formái, az üzemekben, falvakban és körzetekben a nép égető követeléseiért folytatott közös tömegakciók legyenek (gyűlések, tüntetések, demonstrációk, tömeges munkásdelegációk küldése a parasztok gyűléseire és fordítva, stb.). Az ilyen akciók előkészítésére és vezetésére közös testületeket kell létrehozni (ideiglenes és állandó közös bizottságok, blokkok, táborok). Az NF céljai és feladatai alapján tartós megállapodást kell kötni azokkal a szervezetekkel, amelyek hajlandók dolgozni az NF-ben, s közösen kell kialakítani velük az együttes harc formáit. Ezzel nem szabad addig várni, míg általános egyezmény (blokk) születik az Egyesült Ellenzék, pártunk és a többi munkásszervezet vezetőségei között. Ezt a blokkot a falvakban, a községekben és az egész országban azonnal létre kell hozni az Egyesült Ellenzék helyi szervezeteivel, a többi egyesületekkel. E közös vezető testületekből a néphatalom valódi szervei jöhetnek létre.

A harcos tömegmegmozdulások elindítóinak és szervezőinek városon és falun a kommunistáknak kell lenniük. Benne kell lenniük minden szervezetben és mozgalomban, amelyek tömegeket mozgósítanak. Ma a kommunistáknak az a fő feladatuk, hogy munkájukkal és bizonyos javaslatokkal ezeket a szervezeteket megnyerjék a Népszabadság Frontja számára és rávezessék őket a munkásosztállyal közösen folytatandó harc útjára. Ezt a feladatot nem lehet forradalmi frázisokkal, üres kinyilatkoztatásokkal és azzal, hogy a dolgok elébe vágnak, megvalósítani, de azzal sem, hogy olyan jelszavakat és a harc olyan formáit erőltetik rá ezekre a szervezetekre, amelyek nem felelnek meg a tömegek hangulatának és politikai öntudatuk fokának. Csak a kommunistáknak a tömegek között folytatott mindennapi szívós harcával lehet megvalósítani ezt, és csak akkor, ha minden kommunista igen aktívan részt vesz a tömegek összes akciójában és harcában, szervezeteik munkájában. (...)

VI. A DEMOKRATIKUS KÖVETELÉSEKÉRT ÉS A NÉPSZABADSÁG KORMÁNYÁÉRT

(...) A kommunisták a népszabadság kormánya mellett szállnak síkra. Ez a kormány lehet a munkások és parasztok demokratikus diktatúrájának kifejezése, de nem feltétlenül szükséges annak lennie, azonban energikus intézkedéseket kell tennie a fasizmussal és a reakcióval szemben. A kommunisták támogatni fogják egy ilyen kormány létrehozását, amennyiben meglesznek a következő feltételek: a/ ha a fasiszták válsága olyan mély, hogy a meggyengült államapparátus nem tudja megakadályozni egy ilyen kormány létrehozását; b/ ha széles tömegek kelnek fel a fasizmus ellen, de harcuk foka még nem érett meg a szovjethatalomért közvetlenül folytatandó harcra; c/ ha az NF több szervezete követel könyörtelen intézkedéseket a fasizmussal és az elnyomókkal szemben; d/ ha ez a kormány semmilyen mórion sem fogja korlátozni a KP tevékenységét és a munkásosztály harcát. Ilyen lenne az a népfront kormány, amelynek jelszavát a kommunisták hangoztatják és elfogadják. De a kommunisták kijelentik, hogy bizonyos feltételek mellett olyan kormányért is síkra szállnak, amely a tömegek harcából születik meg, amely azonban nem rögtön lesz az antifasiszta népfront kormánya.

Istorijski arhiv KPJ. tom II. 368-373. 1.

78.

MILAN STOJADINOVIĆ A JUGOSZLÁV RADIKÁLIS KÖZÖSSÉG (JRZ) PROGRAMJÁBÓL

Belgrád, 1936. július 1.

(...) A szerbek, horvátok és szlovének a bizalom atmoszférájában együtt kell, hogy létrehozzák saját hazájuk belső berendezkedését. Ebben az irányban igen sok részről, igen sok hibát követtek el. Eddig a legtöbbet az "integrált" hazafiaktól szenvedtünk, akik magukat Jugoszlávia egyetlen védelmezőinek, a nemzeti és állami egység egyetlen harcosainak kiállították ki. Ezek az ún. POF és POH tagok és a JNS.⁶⁹ 1932-től kezdve egészen 11 hónappal ezelőttig ebben az országban a Jugoszláv Nemzeti Párt (JNS) emberei uralkodtak, különböző kormányokban és cégekben. És mit hagytak ránk örökül ezek az urak? Sok más bajon kívül örökül hagyták a megoldatlan horvát kérdést is. Ha ezen ország állampolgárai teljes egyenrangúságának politikáját folytatjuk, az összes törzs és vallás egyenlőségének elvét betartjuk és mindenki érzéseit mélyen tiszteletben tartjuk, akkor hiszem, hogy az országban a kölcsönös bizalom olyan atmoszféráját fogjuk megteremteni, amelyben mégiscsak könnyebben lehet majd megoldani a ma oly súlyos horvát kérdést is.

A Jugoszláv Radikális Közösség programja lehetőséget ad számunkra, hogy a teljes megbékélés órájában a horvát kérdés megoldásához is hozzákezdjünk. Úgy gondolom, hogy eddigi munkánkkal is sokban hozzájárultunk ahhoz, hogy ezt a kérdést minden oldalról megvitassuk és előkészítsük a megoldását is. A jövőben is szeretnénk lehetővé tenni a horvát kérdés objektív és jóindulatú megvitatását.

De a jószándékunkból senki se vonja le azt a következtetést, hogy meg fogjuk engedni olyan módszerek alkalmazását, amelyek megzavarhatnák az ország rendjét és békéjét, átlépvén annak határait, amit az ország írott törvényei engedélyeznek.

Programunkban hangsúlyt kap a széleskörű önkormányzat elve. Ez a mai politikai eszményképünk. Dolgozni fogunk a megvalósításáért. A közéletben már 18 éve létezik egy nagy tévedés. Mi mindig a legszélesebb önkormányzat mellett foglaltunk állást, míg mások autonómiát kívántak, ismét mások pedig föderációt. Azonban senki sem adta annak pontos definícióját, mit kíván, s nem is határozta meg kívánsága tartalmát.

Az ezzel kapcsolatos alapeszménk a programunkban fejeződik ki. Népünk három nevének - szerbek, horvátok, szlovének - tiszteletben tartása mellett vagyunk.

Egyenjogúságuk és hagyományaik tiszteletben tartása mellett vagyunk.

Az államigazgatást a nép kívánságainak és szükségleteinek megfelelően szeretnénk megszervezni. De ennek során megengedjük, hogy az egyes igazgatási területek maguk határozzák meg a saját szükséges adminisztratív, gazdasági, pénzügyi és szociális viszonyaikat, de olyan módon, hogy ez a rendezés ne kerüljön ellentétbe az állammal, valamint annak céljaival és szükségleteivel. (...)

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 301. 1.

79.

SETON-WATSON MEMORANDUMA E.BENEŠHEZ, A FOREIN OFFICE-HOZ ÉS PÁL HERCEGHEZ

1936. szeptember

(...) Összegzem: A Jugoszlávia előtt álló probléma hármas természetű - alkotmányos, nemzeti és gazdasági.

1. Hogyan lehet szabad föderációvá átalakítani egy veszélyes mértékben centralizált államot, és megtartani az egységet a legfontosabb állami ügyekben, és így helyreállítani a parlamentáris szabadságjogokat, azaz a szólás- a társulási, a sajtó- és a választási szabadságot, de eközben elkerülni azt, hogy visszatérjenek a sok kis párt rendszeréhez, amely a széttagolódás tendenciáit hordozza magában.

2.   Kibékíteni főleg a horvátokat és a többi prečani területek lakosait, a szerbiai szerbekkel egy államban biztosítva számukra az önrendelkezés, az egyenjogúság minimumát, és egyenlő előrehaladási lehetőségeket az állami szolgálatban.

3.   Helyreállítani a gazdasági fejlődést, főleg a paraszti tömegek között, azaz felemelni az árakat és így növelni a vásárlóerőt is, befejezni az agrárreformot (a kisebbségeknek sem adván kevesebbet, mint maguknak a délszlávoknak), és kifejleszteni a szociális reform valódi programját (egészségügy, lakáshelyzet, stb.), amely egyben elvonná a figyelmet a nacionalista vádaskodásokról és csökkentené a kommunista elmélet vonzását.

II.

(...)

2. Dr. Maček első és legfőbb követelése a föderáció elvének elfogadása, ez pedig ma már nem jelent akadályt Belgrád és Zágráb között, mert elméletben már elfogadták azt (a részleteket félretéve) a Horvát Parasztpárt vezetősége és az egyik másik szerb párt között nemrég folytatott⁷⁰ beszélgetések során. Minden értelmezés és hozzáállás kérdése. Ez magában foglalja a/ azt a definíciót, hogy melyek azok a "közös ügyek", amelyek a belgrádi központi parlament hatáskörében kell, hogy maradjanak, b/ bizonyos számú föderális, egység elfogadását, c/ a költségvetés kettéosztását közös és autonóm költségvetésre, és egy skála,vagy a közöttük levő arányok meghatározását. (Erre precedens van az Ausztria és Magyarország között 1867-ben megkötött kiegyezésben, valamint a Magyarország és Horvátország között megkötött 1868-as kiegyezésben, ld. 1868-as 12. paragrafus, és az 1889-es 1. paragrafus.) Ezt az arányt mindenképpen a pénzügyi és az alkotmányügyi szakemberek segítségével kell kidolgozni. (...)

Néhány évvel ezelőtt dr. Maček külön horvát hadsereget kívánt - ez pedig olyan kérdés, amelybe egyetlen szerb sem egyezett volna bele semmilyen áron sem, de különösen nem egy szerb tábornok vagy egy magasrangú tiszt. Úgy tűnik, hogy dr. Maček lemondott erről a kérdésről, mert úgy tűnik, tudatában van annak, hogy a hadsereg a mai összetételében még arra sem lenne hajlandó, hogy beleegyezzen abba, hogy a rendes hadsereg ós a területi rendőrség között különbség legyen, úgy, ahogy ez a különbség a rendes hadsereg és a honvédség között a régi Magyarországon (Horvátországgal együtt) megvolt.

Másrészről dr. Macek továbbra is fontosságot tulajdonít annak, hogy vezessék be azt a gyakorlatot, amely a régi osztrák-magyar hadseregben szokásos volt, mégpedig, hogy katonai kötelezettségének mindenki területi alapokon tegyen eleget: a horvátok Horvátországban, a szlovákok Szlovákiában, a stájerországiak Stájerországban, stb. szolgáltak. Kifogásolja a Sándor király által bevezetett módszereket, amelyeknek megfelelően a szlovéneknek és a horvátoknak Makedóniában kell szolgálniuk, az albánoknak és makedónoknak Zágrábban, a magyaroknak Boszniában, stb. Úgy tűnik, ez szolgálhatna egy igazságos egyezmény alapjául, úgy, hogy a hadsereg - amelyben a főparancsnokság és a vezérkar nem fog engedményeket tenni - nem gyengülne. (...)

3. Elvben elfogadván a föderációt, a föderatív egységek számának kérdése még mindig jelentős nehézségeket támaszt. Általánosságban szólva Zágráb hét egységet kíván (nyugatról kelet felé: Szlovénia, Horvátország, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Vajdaság, Makedónia és Crna Gora), addig Belgrád csak az első négyet kész elfogadni, közülük Boszniát csak nehéz szívvel. Lehetséges, hogy dr. Maček beleegyezne, hogy lemondjon az utolsó kettőről, mivel azok a horvátokat és a szlovéneket csak közvetett módon érintik, és mert a szóban forgó területek a háború előtti független királyságok alkotórészei voltak. Attól azonban nem fog eltekinteni, hogy azt kívánja Belgrádtól - amennyiben Belgrád döntene Makedóniáról és Crna Gorá-ról - kötelezze magát arra, hogy ezeknek a részeknek a szerb föderatív egység keretein belül bizonyos közigazgatási autonómiát adjon.

(Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Slobodan Jovanović professzornak, a Szerb Akadémia elnökének jót átgondolt véleményét, aki a legkiemelkedőbb tekintély a szerb alkotmányjog és a történelem terén, s aki azt mondja, hogy a jugoszláv állam előtt álló probléma kielégítő megoldását sem tisztán centralista, sem tisztán föderatív alapon nem lehet elérni, és bizonyos irányban valamely köztes formára lesz szükség. Azokra a megjegyzésekre, hogy ez szükségtelen nehézségekhez és komplikációkhoz vezethetne, az volt a válasz, hogy az előttünk álló probléma igen bonyolult és attól nem lesz egyszerűbb, ha nem számolnak a Jugoszláviát alkotó egyes tartományok között meglévő fejlődésbeli, földrajzi és a nemzeti jellegben megmutatkozó nagy különbségekkel.) Senki sem kísérelné meg tagadni azt, hogy hét vagy nyolc, amennyiben Dalmáciát külön egységnek ismernénk el (amit joggal lehetne hangsúlyozni), világosan meghatározható történelmi individualitás létezik, mindegyiknek megvannak a maga saját hagyományai és szükségletei.

Míg arra van remény, hogy dr. Macek elállhat attól a követeléstől, hogy hét egység jöjjön létre, addig arra szinte semmilyen lehetőség sincs, hogy elfogadjon ötnél kevesebb egységet. Más szóval, a vita az ötödik egységre, a Vajdaságra korlátozódik, amelyről Belgrád ugyanolyan abszolút módon kíván dönteni, mint Makedóniáról és Crna Goráról. Belgrád ezt két okkal indokolja, az első, hogy az ottani szláv lakosság nagy része szerb nemzetiségű, a másik, hogy úgy néz ki, a Vajdaság önállósága veszélyes lenne, tekintettel az erős magyar és német kisebbség jelenlétére.

Dr. Maček nem kívánja Vajdaság egyesülését Horvátországgal (amint azt az extrém horvátok néhány évvel ezelőtt követelték), csak annak autonómiáját. (...)

KÖVETKEZTETÉSEK

1. Sir John Simon⁷¹ szavaival, a marseille-i gyilkosság után a "délszláv egység Európa és Britannia érdeke is".

Ezt az egységet csak a mostani állam keretein belül végrehajtott reformokkal lehet fenntartani. Ezeket a reformokat a szerb és horvát megegyezésnek (kibékülésnek) és a nép támogatását élvező szabad intézményeknek kell egyidejűleg irányítaniuk.

2. Ha a politikai kibékülés nem sikerül, az pusztulást jelenthet. A horvát állam aligha tudna önmagában fennmaradni, még akkor is, ha egyesülne Szlovéniával, Olaszország viszont szinte biztos, hogy megpróbálná megszerezni Dalmáciát, és ezzel végzetes módon megváltoztatni a földközi-tengeri egyensúlyt.

3. A válság idején Jugoszlávia gyakorlatban bizonyította a Nagy-Britanniával való együttműködés iránti óhaját és a közös érdekeikbe vetett hitét. A brit megértés és érdeklődés világos jelei megerősítenék mindazoknak a helyzetét, akik a kibékülés érdekében tevékenykednek.

Ljubo Boban: Maček i politika HSS. 225-235. 1.

80.

POLITIKAI EGYEZMÉNY OLASZORSZÁG ÉS JUGOSZLÁVIA

KÖZÖTT

1937. március 25.

Első cikkely

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy tiszteletben fogják tartani közös határaikat, valamint a két állam tengeri határait; és abban az esetben, ha egyiküket egy vagy több hatalom részéről nem provokált támadás érné, a másik fél kötelezi magát arra, hogy tartózkodni fog minden olyan akciótól, mely a támadó fél számára kedvező lenne.

2.   cikkely

Nemzetközi bonyodalmak esetén, amennyiben a Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy közös érdekeik veszélybe kerültek, vagy veszélybe kerülhetnek, kötelezik magukat arra, hogy egyezményt kötnek az érdekeik védelmét biztosító intézkedések foganatosításáról.

3.   cikkely

A Magas Szerződő Felek ismételten megerősítik azon akaratukat, hogy egymás közötti kapcsolataik során nem folyamodnak háborúhoz mint a nemzeti politikai eszközéhez, és a közöttük esetlegesen felmerülő vitákat és viszályokat békés eszközökkel oldják meg.

4.   cikkely

A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat arra, hogy a saját területükön nem tűrnek el,és semmiféle módon nem segítenek olyan tevékenységet, amely a másik szerződő fél területi integritása vagy fennálló államrendje ellen irányulna, vagy olyan természetű lenne, amely a két ország közötti baráti kapcsolatoknak ártana.

5.   cikkely

Fennálló kereskedelmi kapcsolataik ösztönzése érdekében, a két ország között megerősített baráti kapcsolatokkal összhangban, a Magas Szerződő Felek megegyeznek abban, hogy erősítik és szélesítik a jelenlegi kereskedelmi árucseréjüket, és megvizsgálják a szélesebb gazdasági együttműködés feltételeit. E célból a lehető legrövidebb időn belül speciális⁷² egyezményeket kötnek. (...)

Zbirka međunarodnih ugovora. Međunarodni ugovori Kraljevine Jugoslavije, sveska br.l. za 1937. godinu. 418-419. 1.

81.

SZLOVÉNIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK ALAKULÓ KONGRESSZUSA

1937. április 17-18.

A JKP KB JELENTÉSE

1937 áprilisában volt Szlovénia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusa. A kongresszuson képviseltették magukat a legfontosabb szlovén pártszervezetek. A kongresszuson egyhangúlag elfogadták a következő határozatokat:

1/ Kiáltvány a szlovén néphez;

2/ Üdvözlet a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának;

3/ Üdvözlet a Kommunista Párt Központi Bizottságának;

4/ Üdvözlet a hős spanyol néphez.

A kongresszuson megválasztották Szlovénia Kommunista Pártjának Központi Bizottságát, amely 58,5 %-ban munkásokból, 16,7 H-ban parasztokból és kézművesekből, 25 H-ban pedig⁷³ értelmiségiekből és alkalmazottakból áll.

Istorijski arhiv KPJ. Tom II, 404. 1.

82.

TITO A TROCKIZMUSRÓL

Párizs, 1937. április

(...)

Vajon veszélyes-e a trockizmus a pártunkra? A kérdést azért tesszük fel, mert sok elvtársunk mosolyogva és kézlegyintéssel intézi el a dolgot. Némelyik elvtársunk ugyanis ezt mondja: a trockizmus nálunk nem hódíthat teret, először is azért, mert nincs hozzá megfelelő talaj, hiszen munkásaink egészséges ösztönüket követve megsejtik és meghiúsítják minden szervezkedési próbálkozását nálunk, másodszor pedig a moszkvai perek végérvényesen leleplezték a trockistákat, s ők politikailag nem érvényesülhetnek többé nálunk. Mások meg ezt mondják: "Hát hiszen vannak nálunk néhányan, akik nem értenek egyet a Szovjetunió külpolitikájával, vagy nem értenek egyet a trockisták moszkvai elítélésével, mert – alkalmatlan a pillanat – stb.". Ez mind téves. A trockizmus manapság más-más országokban más-más módon tevékenykedik. Való igaz, hogy nálunk nem találhat tömeges bázisra, de az is, hogy egy maroknyi trockista csoport sok bajt keverhet. "A trockizmus ma már nem az, ami 7-8 évvel ezelőtt volt" - mondja Sztálin elvtárs. Majd így folytatja: "A jelenkori trockizmus nem politikai áramlat a munkásosztály soraiban, hanem kártevők, diverzáson, szaglászok, kémek, gyilkosok elvszerűtlen és eszmék nélküli bandája, a munkásosztály esküdt ellenségeinek bandája, amely külföldi államok kémszervezeteinek megbízásából dolgozik." Tehát az effajta trockizmus ellen ugyanúgy kell küzdeni, mint az osztályellenség ellen, mert a trockizmus most osztályellensége a munkásosztálynak, s nem vagyunk, nem lehetünk kíméletesek vele szemben. (...)

Aki azzal áltatja magát, hogy miután a moszkvai peren leleplezték a trockizmust, fölöslegessé vált az ellene folyó küzdelem, aki megbékél vele, hogy a mi trockistáink bár "dünnyögnek, de különben becsületesek és akarnak dolgozni, miért ne támaszkodnánk hát rájuk", stb., az enyhén szólva politikai vakságban szenved. Politikai vakságra vall, ha elvtársaink így beszélnek: "Hiszen nincsenek rátermett kádereink, miért ne tarthatna ez vagy amaz, bár köztudomásúlag trockista, egy-két előadást vagy ismeretterjesztő tanfolyamot". Tanfolyamokra szükségünk van, mint egy falat kenyérre, de talán nem leszünk olyan vakok, hogy a munkásosztály nyílt ellenségeit bízzuk meg velük.

Vajon miért vélekednek így az elvtársaink? Talán azért, mert nincsenek meggyőződve a párt és a Komintern irányvételének helyességéről? Nem! Kommunista elvtársaink hívek ehhez az irányvonalhoz. Bizonyítják ezt áldozatos munkájukkal, igyekezetükkel, hogy magukévá tegyék és végrehajtsák, áldozataikkal, melyeket naponta vállalnak. Nem! Valami más oka van ennek a felfogásnak. Elvtársaink azzal vigasztalják és áltatják magukat, hogy a trockizmus kérdése a Szovjetunióra tartozik, az pedig majd leszámol vele. (...) Elvtársaink efféle felfogása rothadt liberalizmusnak és politikai rövidlátásnak nevezhető, amely nagy kárt okozhat pártunknak, ha nem vetünk neki véget idejében.

Már említettük, hogy a trockisták hozzá tudnak idomulni különféle körülményekhez. Nálunk a mellüket döngetik mint 100 százalékos kommunisták, és kritizálják a párt "opportunista irányvonalát". Harcba szállnak tehát a Népfront és a munkásosztály egysége ellen, függetlenül attól, hogy az egységet hirdetik. Tulajdonképpen ebben is van a trockisták képmutatása. Bírálják a Szovjetuniót, mert nem küld katonai segélyt Spanyolországba, és ez is képmutatás részükről, mert diszkreditálni akarják a Szovjetuniót a tömegek szemében. Mivel árthatnak még pártunknak a honi trockisták? Azzal, hogy rombolják a vezető pártfunkcionáriusok és a munkásfunkcionáriusok tekintélyét. Ezzel gyengíteni igyekeznek a munkásmozgalom harci erejét. És azzal is, hogy kívülről ügyesen bujtogatnak, bomlasztják a pártfegyelmet, bizalmatlanságot szítanak a párt vezetősége iránt stb. Sok elvtársunk azt mondja majd, sőt máris mondogatja: "Mire való mindjárt trockistának nevezni az embert, ha bírál vagy véleményt nyilvánít?" A kellő időben és kellő helyen elhangzó kritika ellen senkinek sem lehet kifogása. Sőt, az egészséges és építő jellegű bírálatot támogatni kell. A sötét sarkokban való suttogás azonban mindenkor káros. Azt is meg akarom itt állapítani, hogy különbséget teszünk a tudatos trockisták és azok között, akik véletlenül keverednek a trockisták közé, hangsúlyozzuk azonban, hogy az utóbbiak esetében is ugyanaz az eredmény: az osztályellenség malmára hajtják a vizet. (...)

Feladataink az alábbiak:

1/ Tanfolyamok útján emelnünk kell kádereink elméleti és politikai tudásszintjét, így könnyebben látnak át a trockistákon, bármiképpen álcázzák is magukat.

2/ A trockizmus lényegéről nemcsak a párt kádereit kell felvilágosítani, hanem a széles tömegeket is.

3/ Fokozni kell a párttagok éberségét a pártunk irányvonaláról való letérések minden formájával szemben.

4/ A legerélyesebben le kell sújtani pártunkban a fent említett jelenségek iránti rothadt liberalizmusra, s a legszigorúbb⁷⁴ pártbüntetéseket is alkalmazni kell.

J.B. Tito: Összegyűjtött művei. 3. k. Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1979. 83-86. 1.

83.

HORVÁTORSZÁG KOMMUNISTA PÁRTJA ALAKULÓ KONGRESSZUSÁNAK KIÁLTVÁNYA

1937. augusztus 1-2.

(...)

A SZABAD ÉS SZUVERÉN ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSÉRT

A nemzeti egyenjogúság biztosítása nélkül a mai államközösség nem maradhat fenn; a horvát nép és más népek szabadsága és függetlensége veszélyben van.

Csak a szabad, egyenjogú, egyetértő és elégedett jugoszláv népek akarhatják és lesznek képesek arra, hogy letörjék a külső fasiszta invázió minden kísérletét és megvédjék nemzeti szabadságukat és függetlenségüket.

A szabad választások során megválasztott, szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlés arra hivatott, hogy ezen állam megalakítása óta először szabad, demokratikus megegyezést hozzon létre Jugoszlávia népei között, azaz maguk a népek rendezzék el egymás közötti kapcsolataikat, építsék fel államközösségüket. "A Független Horvát Államot" hirdető frankista fasiszta demagógia ma csak háborút és fasiszta támadást idézhet elő, hazánkat romba döntheti és a horvát népet csak még rosszabb rabságba süllyesztheti - Berlin és Róma rabságéba. E cél érdekében Jugoszlávia népei között soviniszta gyűlöletet szítanak, főleg, a szerb nép iránt, és arra törekszenek, hogy megzavarják a testvéri megegyezést. (...)

A külön horvát munkáspárt nem jelenti a horvát nép sorainak megosztását, nem jelenti a horvát nép harcának gyengülését. Éppen ellenkezőleg, ez a horvát nép jogaiért, a fasizmus és a háború ellen, a békáért, a szabadságért és a demokráciáért folytatott harc egyik fegyelmezett tényezőjének a megszervezését jelenti. (...)⁷⁵

Istorijski arhiv KPJ. Tom II. 409-412. 1.

84.

MILAN STOJADINOVIĆ MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA A PARLAMENTI KLUBOK VEZETŐI ELŐTT AZ ANSCHLUSS-RÓL ÉS JUGOSZLÁVIA KÜLPOLITIKÁJÁRÓL

1938. március 15.

(...) Mi az Anschluss ellen nem emeltünk kifogást, a nemzeti elv miatt, amelyen a mi államunk is nyugszik.

Mit tehettünk volna mi, amikor a nagyhatalmak sem tettek semmiféle lépéseket!

A Róma-Berlin tengely erősebb a Párizs-London tengelynél (...)

Angliának nincs állandó hadserege és nem is tud ilyet létrehozni, a tengeri flottája pedig elavult.

Sem Franciaországgal, sem Csehszlovákiával nem köthettem katonai szövetséget, mert az nem kedvezett volna nemzeti érdekeinknek. Sem egyik, sem másik nem segíthetne nekünk. Mindenekelőtt nekünk kellene - Csehszlovákiának nyújtandó segítségként - letörnünk Magyarország ellenszegülését és fordítva. Nem kötelezhettem el magam katonai szövetségesekkel. Innen származik Franciaország irántam való ellenszenve. Miért is kötelezném el magam bármely módon is? Jobb kivárni, míg az ágyúk elkezdenek dörögni, s majd akkor döntünk.

Én sem vagyok elragadtatva az új helyzettől, de milyen lenne a helyzetünk, ha az Anschluss előtt nem jártam volna Rómában és Berlinben? Nem tudnék aludni, ha ma a németeket és az olaszokat az ellenségeinknek tudnám. Jó, hogy korábban elismertem Etiópia bekebelezését.

Olaszország nincs elragadtatva a legutóbbi eseményektől. Ő is érzi Németország nyomását és "Macht eine gute Miene zum bösen Spiel."⁷⁶ (...)

Hitler úr megnyugtató ígéreteket tett Olaszországnak és Csehszlovákiának. Nekem Hitler úr azt üzente, hogy számára Jugoszlávia határai szentek és hogy Németország számára az itteni és a romániai németek érdektelenek, és Önök tudják, mit jelent a germánok adott szava és az ő Nibelungentreuejük.⁷⁷

Szlovéniában tüntetések vannak. Ez nem jó. Mi nem törhetünk be Karintiába, nem is kérhetünk népszavazást a mi 90 ezer emberünk számára, akik közül 40 ezren megtagadták nemzetükét, hiszen akkor a németek népszavazást kérnének a nálunk élő 400 000 német számára.

Jobb, ha a németek vannak a határnál, mint ha a Habsburgok. Én semmit sem ígértem a németeknek és az olaszoknak. Ők csak azt kívánták tőlünk, hogy ne legyünk az ellenségeik. (Közbekiáltás: Azt hiszi, hogy ez kevés?)

Olaszország nem fog megtámadni bennünket. Neki nincs szüksége a mi csupasz karsztvidékünkre - Dalmáriánkra (közbekiáltás: És a tenger?), ha pedig megtámadnák a Cattarói öblöt, van, aki megvédjen bennünket. Arra a kérdésre, hogy ki az, ezt válaszolja: - Nem mondhatom meg Önöknek (Közbekiáltás: Csak nem Albánia?)

Nekünk Oroszországgal, azzal az országgal, ahol tábornokokat és diplomatákat öltek meg, nincs diplomáciai kapcsolatunk, de bizonyos csatornákon megbeszéléseket folytatunk velük. Oroszország Csehszlovákiának és nekünk is csak Románián keresztül siethetne a segítségünkre. Ez Romániának nincs ínyé re, mert Besszarábián keresztül Kellene jönniük, ahonnan aztán soha többé nem vonulnának ki. E kérés miatt bukott meg G. Titulescu úr.

Az Anschluss kedvező a belső viszonyaink számára. Felfogják⁸ számolni a kommunista szervezeteket, Sarkotićéit és a többi ellenünk tevékenykedőt is, és le fogják tartóztatni az összes államellenes elemet. Az Anschluss a horvátok miatt is kedvező, hogy belássák, veszedelem fenyeget bennünket, belső konszolidációra és egyetértésre van szükség ahhoz, hogy szövetségeseink segítségével (közbekiáltás: Kik azok?) megvédjük országunkat.

Hogy ne feledkezzem meg még valamiről: Franciaország hozta létre a madridi kormányt, majd elhagyta azt, s Anglia is ugyanezt tette Haile Selassziéval.

Aprilski rat 1941. Zbornik dokumenta. Beograd, 1969. 17-19. 1.

85.

NÉMETORSZÁG HIVATALOS ÁLLÁSFOGLALÁSA A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁGGAL KAPCSOLATBAN AZ ANSCHLUSS UTÁN

1938. április 28.

(...)

3. JUGOSZLÁVIA

Mértékadó német körök olyan kijelentést tettek a jugoszláv kormánynak, hogy a német politikának nincs semmiféle Ausztrián túlmenő célja, s a jugoszláv határok mindenképpen sértetlenek maradnak. Ezek után a Führer és a birodalmi kancellár az ez év április 3-án Grázban megtartott beszédében kijelentette: "Jugoszlávia és Magyarország Ausztria Németországhoz való csatolásával kapcsolatban Olaszországéhoz hasonló álláspontot foglalt el. Boldogok vagyunk, hogy itt olyan határaink vannak, amelyek megszabadítanak bennünket attól a gondolattól, hogy azokat katonai úton védenünk kelljen. "

Weizsäcker⁷⁹

Aprilski rat 1941. 32. 1.

86.

AZ 1938. DECEMBER 11-i PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE

Bánság	Választók létszáma	Szavazók száma és %-ban	Stojadinović %-ban és mandátum		Maček %-ban és madátum	Ljotić %-ban és mandátum
Drávai	320.361	216.610 67,61		78,60 29	0,00	0,00
Szávai	857.294	816.967 80,45		17,10 45	82,57 31	0,33
Verbaszi	295.063	213.184 72,25		50,69 20	48,74 6	0,57
Tengermelléki	270.321	213.630 79,03		20,06 14	78,80 10	1,14
Drinai	427.677	335.141 78,36		57,61 34	41,27 5	1,12
Zetai	265.037	200.742 75,74		64,34 27	35,14 6	0,52
Dunai	713.593	520.587 72,95		71,66 49	24,96 4	3,38
Moráviai	428.630	326.778 76,24		75,66 40	24,09 1	0,25
Vardári	451.831	303.457 67,16		75,17 42	24,79 3	0,04
Belgrádi	90.806	51.618 56,84		76,71  5	22,32	0,97
Összesen	4.080.286	3.039.041 74,48		54,09 306	44,90 67	1,01

87.

J.B. TITO A NÉPFRONTRÓL

Moszkva, 1938.

(...)

Szlovéniában még 1936-ban formális megegyezés jött létre a szocialisták, a független demokraták (Kukovec), Maček szlovéniai hívei (Lončar), a keresztény szocialisták és pártunk képviselői között arra vonatkozóan, hogy Slovenska ljudska fronta néven létrehozzuk a Népfrontot. Később, 1937-ben ez a Népfront úgyszólván széthullott. Ez csak a vezetők megegyezése volt a tömegek bevonása nélkül. Emiatt más pártok egyes képviselői, mint például, a szocialisták és Lončar akkor léphettek ki a frontból, amikor csak akartak.

Most pedig, amikor Hitler elfoglalta Ausztriát és Szlovéniát közvetlenül fenyegeti a hitleri veszedelem, a szlovéniai Népfront kezd megfelelő tartalmat kapni és formát ölteni. Az Anschluss idején úgyszólván minden párt megrettent. Elsőként és egyedül a Kommunista Párt mondta ki a jelszót: "Szlovének, nemzeti mivoltotok védelme érdekében tömörüljetek egységes frontba, a hitleri rabiga, a szlovéniai hitlerista propaganda ellen" stb. A JKP KB felhívása és a Szlovén Kommunista Párt felhívásai nagy visszhangra találtak Szlovénia minden társadalmi rétegében. Megkezdődött a szlovéniai hitlerista ügynökök ellen küzdő bizottságok létrehozása. Kezdetben a kormányszervek még támogatták is a hitlerista ügynökök szégyenletes propagandáját, most azonban a tömegek nyomására kénytelenek voltak valamelyest módosítani a hitleristák iránti magatartásukon. Így most már a Szlovéniában élő németek nem tűzhetik ki házukra a horogkeresztes hitlerista zászlót. Nagyon nehezen jutnak ausztriai és németországi utazáshoz szükséges útlevélhez is. A kormány azonban még mindig fékezi a tömegek fellépését a hitlerista propaganda ellen. (...)

Szerbiában a Népfront hivatalosan nem alakult meg, de az 1935. évi kragujevaci tömeges megmozdulásoktól kezdve egészen napjainkig az Egyesült Ellenzék úgyszólván minden fontosabb összejövetelén és megmozdulásán leginkább a munkások képviselői, vagyis elvtársaink és a szocialisták is fellépnek.

Szerbiában az Egyesült Ellenzéket Ljuba Davidović Demokrata Pártja, Joca Jovanović Szerb Parasztpártja és Aca Stanojević radikálisai képezik. A kommunisták és a szocialisták formálisan még nem tagjai az Egyesült Ellenzéknek, de gyakorlatilag *az előbbiek és az utóbbiak is részt vesznek minden nyilvános megmozduláson.

Az Egyesült Ellenzék vezetőivel már korábban is folyt megbeszélés e két pártnak az Egyesűit Ellenzékhez való csatlakozásáról. Davidović és a többi vezető egyetértett azzal, hogy formálisan felvegyenek bennünket, ha mi és a szocialisták megegyezünk és kijelöljük a munkások közös képviselőjét. Ők a szocialisták közül akartak valakit (Topalovićot),⁸⁰ mert attól félnek, hogy kompromittálják magukat, ha mi valamelyik ismert kommunistát jelöljük ki. (...)

Vajdaságban Vajdasági Front néven létezik népfront. Élén Duda Bosković, a vajdasági független demokraták vezetője áll. Ehhez a fronthoz tartoznak a kommunisták és a szocialisták is. Nem öleli fel azonban az összes vajdasági demokratikus erőket, mert Davidović és Joca Jovanović kimondottan hegemonista okokból negatívan viszonyulnak a Vajdasági Fronthoz.

Macedóniában tavaly alakult meg a Népfront, de nem volt szilárd. Itt formális megegyezés is létrejött közöttünk és a többi demokratikus párt között, mivel azonban ez csak a vezetők ügye volt, továbbá valaki híresztelni kezdte, hogy a megegyezésről állítólag a Moszkvai Rádió adott hírt, a többi párt egyes képviselői megijedtek, és lemondtak a megegyezésről:. Macedóniában a Népfront létrehozásának feltételei általában jók, noha itt is, mint Vajdaságban, zavaró az a körülmény, hogy az Egyesült Ellenzék vezetői Macedóniát szerb tartománynak tekintik. (...)

Mint a fenti példákból látszik, a demokratikus erők kapcsolata eléggé laza, egy részének kivételével a Népfrontban még nincs formális megegyezés és kötelezettség, tömeges meg-mozdulásai azonban egyre gyakoribbak. Beneš, Delbos és a horvát képviselők belgrádi fenséges fogadtatása, továbbá a Konkordátum, egytől egyig az összes demokratikus pártokkal közösen⁸¹ volt megszervezve és igazi népfront jelleggel bírt. Stojadinović dalmáciai körútja során Splitben a Népfront nagy tüntetést szervezett és még barikádharcra is sor került, amely a késő éjszakáig tartott, s mindkét oldalon sok sebesült volt, egy rendőrtisztviselő pedig életét vesztette. A tüntetés után 100 embert letartóztattak, közülük 50 bíróság elé került.

A Franciaországot és Csehszlovákiát támogató számos gyűlés és felvonulás szervezése közösen történik és részt vesznek rajtuk minden demokratikus párt képviselői, beleértve a kommunistákat is.

Stojadinović áruló külpolitikája, valamint a német fasiszta és az olasz invázió közvetlen veszélye, amely Jugoszlávia nemzeteit fenyegeti, nagy lehetőséget nyújt a szerteágazó jugoszláv népfront létrehozására.

Ez még sok nehézségbe fog ütközni, mert a különféle reakciós elemek, valamint a szerb és a horvát ellenzék egyes akadékoskodó vezetői sok akadályt gördítenek a munkásosztály képviselőinek a Népfrontba való egyenrangú részvétele elé. Az utóbbi években megtett út azonban már jó eredményekkel kecsegtet és továbbra is kitartóan kell küzdenünk a Népfront formális létrehozásáért .

J.B. Tito; Összegyűjtött művei. 4. k. 109-115. 1.

88.

A HORVÁT NÉPKÉPVISELŐK DEKLARÁCIÓJA

1939. január 15-16.

"Az 1938. december 11-én megválasztott horvát népképviselet, mint a horvát nép egyetlen jogos képviselője, ma, 1939.január 15-én a fővárosban, Zágrábban gyűlt össze tanácskozásra, dr. Vlatko Maček elnökletével.⁸² A küldöttek jelentése után minden oldalról megvizsgálták a politikai helyzetet, és horvát népképviselet a következő határozatokat hozta:

(...) Ezen okok miatt írták ki a december 11-i választásokat olyan törvény értelmében, amelyről az akkori és a mostani miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy ez a törvény a rendőrségnek szolgáltatja ki a választásokat. A bizonyítékok alapján megállapították, hogy ezeket a választásokat terror, korrupció és hamisítások segítségével folytatták le. Ezért azok, akik többséget kaptak - amit 1939. január 10-én tettek közzé Belgrádban -, nem tekinthetők parlamenti képviselőknek. Egy ily módon létrejött parlament nem más, mint egy újabb kísérlet arra, hogy a kényszerű abszolutista rendszert a parlamentarizmussal leplezzék el, s hogy az ilyen módon továbbra is fennmaradhasson. Ezért a horvát parlament elutasít minden együttműködést az ilyen látszólagos képviselettel.

           A horvát népképviselet nem ismerhet el törvényesnek egy olyan erőszakos és idegen rendszert, amely nem felel meg a⁸³ horvát népnek. A horvát szabor semmisnek és semmire sem kötelezőnek nyilvánít minden olyan szerződést és kötelezettséget, amelyeket a felelőtlen rendszerek kötnek és vállalnak, még ha azt a horvát nép nevében teszik is.

A horvát nép sokszor bebizonyította, mégpedig a legnagyobb áldozatok árán, hogy azt kívánja, hogy a politikai kérdéseket baráti módon oldják meg. De természetes, hogy egy civilizált nép nem fogja örökké és békésen elviselni, hogy megfosszák a létezéséhez és szabadságához való jogától, és erőszakosan megtagadják azt a jogát, hogy szabad népek szabad közösségében döntsön a saját sorsáról.

A horvát nép mindig, minden választáson és nemzeti létének minden megnyilvánulásakor hangsúlyozta az önrendelkezéshez való eltörölhetetlen jogát, és ezt teszi ez alkalommal is, a saját jogos képviselete által.

A horvát népképviselet kötelességének tesz eleget akkor, amikor felhívja mind az államközösség, mind pedig az európai államok, különösen a nagyhatalmak felelős tényezőinek figyelmét a jelenlegi állapot tarthatatlanságára és veszélyességére. A jog és a szabadság, valamint a lelkiismeret és a kötelesség elve azt kívánja, hogy a béke érdekében olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek biztosítani fogják a horvát nép önrendelkezési jogának megvalósítását.

A horvát nép reméli, hogy nem kényszerül önvédelemre azon megalapozott törekvése megvalósítása során, hogy megérdemelt békében éljen. Ellenkező esetben a horvát nép nevében a horvát népképviselet elhárít magától minden felelősséget azokért az eseményekért, amelyek Európa ezen részében anélkül történhetnek, hogy ő maga vétkes lenne.

A horvát népképviselet elnökének és a horvát nép vezérének, dr. Vlatko Mačeknak korlátlan bizalmat szavaz és szabad kezet ad abból a célból, hogy a saját nevében mindent megtegyen a horvát nép önrendelkezési jogának érvényesítéséért.

Velimir Terzić; Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. Tom I, Beograd, 58-59. 1.

89.

DRAGIŠA CVETKOVIĆ MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA
A HORVÁT KÉRDÉSRŐL

1939. március 10.

A királyi kormány nyilatkozata világosan megindokolta belpolitikánk új irányát: határozottan és gyorsan hozzákezdeni mindannak a megoldásához, amit ma a horvát kérdés fogalma felölel. (...) Ez egyike a rendkívül fontos problémáknak, s megoldásához teljes komolysággal és teljes őszinteséggel kell hozzáfogni. Ez olyan probléma, amelyet nem lehet egyetlen toll-vonással megoldani, s nem oldható meg egyoldalú aktussal sem, csakis közös politikai egyezmény útján.

A mai helyzetet elemezve, amelynek ez a fontos kérdés is része, mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg - s azt hiszem, ebben horvát testvéreink is egyetértenek velünk -, hogy elsősorban jobb egymás közötti kapcsolatokat és nagyobb bizalmat kell létrehozni. Ki kell javítani az e probléma téves értelmezése következtében elkövetett durva hibákat.

E hibák kijavítását a lehető leghamarabb el kell végezni. Ez biztosítja majd, hogy őszinte, baráti légkör jöjjön létre, amelyben sokkal könnyebb lesz majd tárgyalásokat folytatni, és sokkal nagyobb lesz a siker reménye is. (....)

Amikor egyezményről beszélünk, akkor semmiképpen sem lehet szó az egyik fél akaratának diktálásáról. Ezt a feltételt tisztességesen és lojálisan be kell tartsa mindkét fél.

Mindannyiunk számára fontos, hogy egyszer és mindenkorra elvessünk minden, a múltból származó előítéletet, hogy a valós tényekkel számoljunk, hogy őszintén, határozottan és gyorsan végezzük munkánkat. Az értelem kell, hogy uralkodjék az érzések fölött.

Ha hazánk bizonyos részei (akaratukon kívül) a múltban földrajzilag és kulturális szempontból elkülönültek, külön-külön hozták létre nemzeti individualitásukat, és 20 év együttélés után még ma is így éreznek, akkor ezzel számolni kell, olyan megoldást kell keresni, amely az adott állam keretein belül biztosítja elképzeléseik valóra váltását, és normális közös együttélést tesz lehetővé.

          A megoldásnak mindenképpen olyannak kell lennie, amely az államközösségen belül biztosítja a horvátok formális és tényleges egyenlőségét, annál is inkább, mivel ezt az államközösséget ők politikailag soha nem tagadták meg. Csak így erősíthetjük meg Jugoszláviát, annak belső erejét, s ezen keresztül ellenállóképességét, de nemzetközi tekintélyét is.

Amennyiben ezt a felfogást és ezt az eredményt 20 év közös lét után nem érjük el, a nép és a történelem színe előtt azok fognak felelősséggel tartozni, akik szűk és egyoldalú felfogásukkal meghiúsítják a konszolidáció és a belső béke ezen nagy ügyét.

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 78. 1

90.

GÖHRING  JUGOSZLÁVIA HELYZETÉRŐL, A MUSSOLINIVEL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉS ALKALMÁVAL

1939. április 15.

(...) Jugoszlávia belső helyzete meglehetősen kritikus. A horvátok és a szerbek többé-kevésbé azonos erőkkel folytatnak tevékenységet egymás ellen. A horvátok például az obstrukció taktikáját alkalmazva megzavarhatnák az ország bármilyen jellegű mozgósítását. Ha Jugoszlávia túlságosan is Britannia és Párizs felé fordulna, a horvátokat csak egy kicsit kellene bátorítani és Jugoszlávia teljesen akcióképtelenné válna. Stojadinović megértette ezt a szituációt és ezért elfogadta a tengellyel való szoros együttműködést. A tengelyhatalmak saját érdeke azt kívánja, hogy a jugoszláviai események békésen alakuljanak. Azonban, amennyiben Jugoszlávia külpolitikai magatartása bizonytalanná válna és ezzel a tengelyhatalmak gyanakvását váltaná ki, akkor ez az érdek megszűnne létezni.(...)

Aprilski rat 1941. 176-179.1.

91.

VEZÉRKARI JELENTÉS A KULTURBUND TEVÉKENYSÉGÉRŐL

1939. július.

(...) Még mielőtt konkrét javaslatokat tennénk a tárcaközi bizottság által javasolt intézkedések alapján, dönteni kellene a Kulturbunddal kapcsolatos elvi kérdésben. Az említett bizottság beszámolójából kitűnik, hogy a Kulturbund a mostani formájában tisztán politikai szervezet, még ha a Kulturbund elnevezést viseli is. Politikai szervezet, s nem csak nyilvánvaló tevékenysége és működése alapján, hanem nyilvánosan közzétett határozatai alapján is. Így egyes szónokok, jugoszláv állampolgárok, a nemrégiben Apatinban, Lazarevóban, Jarakon és Indiján megtartott monstre gyűléseken elismerték, hogy a nemzeti szocializmust vallják, mégpedig annak autentikus és a legtisztább eredetű válfaját, a Harmadik Birodalomból származót, nem pedig annak valami hazai, az itteni talajból kisarjadt fajtáját.

Ezeken a gyűléseken hangzott el: "a németek nemzeti szocialista koncepciója nem függ a törvénytől, sem más népek véleményétől és akaratától, mert az új ideológia állampolgárságukra való tekintet nélkül a világ valamennyi németének elidegeníthetetlen joga."

Földrajzi helyzetük ellenére úgy vélik: "kultúrájuk és sorsuk a világ összes németével összeköti őket, s ezért kötelességük, hogy a német kultúra számára életteret harcoljanak ki. Természetes és Istentől származó joguk alapján az kizárólag a németek dolga, hogy népük feladatait a nemzeti szocialista ideológia alapján kidolgozzák. E nemzeti céljaik megvalósítása céljából harcosokra van szükség, a százmilliós német néphez való tartozás tudata pedig legyőzhetetlen erőt ad nekünk.. ."

"Egyedül a német nép hivatott arra, hogy az egész emberiség kultúrájának hordozója legyen. Itt, ahol Savoyai Jenő a péterváradi hídról és a várból harcolt, itt született meg a történelmi jogunk (de elfeledkeznek Mária Terézia és II. József germanizáló, gyarmatosító politikájáról). Újvidék a miénk, Pétervárad a miénk, - mindezt Isten adta nekünk, és senki sem űzhet ki bennünket innen. Mi nem vagyunk jövevények. A Duna mentét a kard és az eke jogán tartjuk a kezünkben. Ez idegen országban lévő német föld! Ha nem ismerik el az önálló nemzeti léthez való jogunkat, akkor erőszakkal fogjuk azt magunknak kiharcolni."

"Ezért mindenki jöjjön a Kulturbundba -, születéstől a halálig, nők és férfiak egyaránt. A Kulturbund nem szokványos szervezet. Számunkra ez annyit jelent, mint a szerbek számára az állam. Amikor mindannyian a tagjai leszünk és harcos seregként lépünk fel, akkor megkapunk mindent, amit akarunk. Aki közömbös lesz a felhívásunk iránt, azt a nép árulójának nyilvánítjuk, szükség esetén ököllel is elintézzük, nem kell félni a főszolgabíróktól, sem a csendőröktől, mert ha mindannyian a szervezet tagjai leszünk, ellenünk senki nem mer majd tenni ..."

B. Petranović-M. Zežević: Jugoslavija 1918-1984. 325-326. 1.

92.

A CVETKOVIĆ - MAČEK EGYEZMÉNY

1939. augusztus 23.

Abból kiindulva, hogy Jugoszlávia a szerbek, horvátok és szlovének függetlenségének és haladásának legjobb biztosítéka, valamint a közérdekek lehető legteljesebb megőrzése céljából, a királyi kormány elnöke, Dragiša Cvetković és a Horvát Parasztpárt és a Paraszt Demokrata Koalíció elnöke, dr. Vlatko Maček, hozzákezdvén a horvát kérdés megoldásához, hosszas tanácskozás után a következőkben egyeztek meg:

I.   Közös kormányt kell alakítani. Ez a kormány mértékadó tényezőkkel való megállapodás, valamint az alkotmány 116. pontja alapján végrehajtja a Horvát Bánság létrehozását, amelyre az államról megfelelő hatásköröket ruháznak át, és politikai törvényeket hoznak. Ez a kormány a mértékadó körökkel közösen előkészít mindent, ami az államközösség átalakításához szükséges.

II.    A Szávai és a Tengermelléki Bánságot, valamint Dubrovnik, Šid, Ilok, Brčko (Derventa), Gradačac, Travnik és Fojnica járásokat Horvát Bánság néven egyesítik.

A Horvát Bánság végleges kiterjesztését az állam átszervezése során fogják meghatározni; ennek során a gazdasági, a földrajzi és a politikai körülményeket veszik figyelembe.

Ekkor a fent felsorolt, a Horvát Bánsághoz csatolt járásoktól el fogják különíteni azokat a községeket és falvakat, amelyekben a horvátok nem alkotnak többséget.

III.    Mind az új egységekben, mind az egész államban biztosítva lesz a szerbek, a horvátok és a szlovének egyenjogúsága, s a közhivatalokban való tisztségviselés szempontjából azonos elbírálásban részesülnek. Ugyanígy biztosítva lesz a bevett és elismert vallásfelekezetek egyenjogúsága. Az alkotmány biztosítani fogja az egyenlő állampolgári és politikai jogokat.

IV.  A Horvát Bánság hatáskörébe kerülnek át a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar, az erdészet és a bányászat,az építés, a szociálpolitika, a közegészségügy, a testi nevelés, a jog, az oktatás és a belső igazgatás ügyei. Az összes többi ügy az állam egész területén az állam hatáskörében marad.

Ugyanígy az állami hatóságok hatáskörében maradnak azok az ügyek, amelyek az általános államérdek szempontjából különös jelentőséggel bírnak. Ezek a következők: az állam biztonságáról való gondoskodás, az államellenes és felforgató propaganda visszaszorítása; rendőrségi hírszerző tevékenység, a közrend és a közbiztonság kérdései; az állampolgárság adományozásának kérdésében a Bánság az illetékes, a rendkívüli úton történő honosítás és az állampolgárságtól való megfosztás kivételével;

a bányászati törvényhozás és az állami bányavállalatok. A nemzetvédelmet érintő bányakoncessziók esetében a Bánság a katonai igazgatással egyetértésben jár el. Amennyiben nem jön létre megegyezés, a minisztertanács dönt; az állami közlekedési eszközök és más állami objektumok létesítése és fenntartása;

vallási ügyek;

nemzetközi jogi kapcsolatok, úgy, hogy a peren kívüli ügyekben a jogi segítségnyújtás közvetlenül a bíróságokon keresztül történik; külkereskedelem, valamint a bánságok és az állam többi részei között folyó kereskedelem (a vám- és kereskedelmi terület egysége); a mértékekkel és súlyokkal, az ipari tulajdon védelmével, a magánbiztosítás ügyeivel és a biztosító társaságokkal foglalkozó törvényhozás;

váltójog, csekkjog, kereskedelmi jog, a csődeljárással kapcsolatos jogok, kötelmi jog, tengerjog, szerzői jog;

büntetések kiszabása az állam hatáskörébe tartozó tárgykörökről intézkedő előírások megsértéséért;

a közoktatáspolitika általános elveinek, valamint a helyi önkormányzatok alapelveinek törvény által való meghatározása ;

a munkajog és munkásbiztosítás alapelvei, valamint a vízhasználati jog általános elvei.

A nép védelmének biztosítása érdekében a katonai vezetés számára biztosítva lesz a szükséges befolyás a termelés és a közlekedés területén.

A kormány a Horvát Bánság megszervezése után azonnal hozzákezd az egyes hatásköröknek a Horvát Bánságra való átruházásához. Hogy a Horvát Bánság sikerrel végezhesse a hatáskörébe tartozó tevékenységeket, biztosítani kell számára a szükséges pénzügyi önállóságot.

A Horvát Bánság végleges hatásköreit az állam átszervezése során fogják meghatározni.

V.  A Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényhozó hatalmat a király és a közös szabor gyakorolja.

A szabort azok a képviselők alkotják, akiket a nép általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással választ, a kisebbségek képviselete mellett.

A közigazgatási hatalmat a Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a bánon keresztül a király gyakorolja.

           A Horvát Bánság bánját a király nevezi ki és menti fel.

           A bán felelősséggel tartozik a királynak és a szabornak.

A Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyben a királyi hatalom által végzett valamennyi írásbeli rendelkezést a bán ellenjegyez és azért felelősséggel tartozik.

A Horvát Bánságban a bírói hatalmat a bíróságok gyakorolják. Ítéleteiket és döntéseiket a törvény alapján, a király nevében mondják ki és hajtják végre.

Az állam felügyeleti jogot gyakorol az alkotmánynak és az állam törvényeinek a Bánság hatóságai részéről történő végrehajtása felett.

Az állam és a Bánság közötti hatásköri viták eldöntése, valamint a törvények alkotmányos felülvizsgálata céljából létrejön az Alkotmánybíróság.

VI.  A Horvát Bánság hatáskörét és a Bánság helyzetét külön alkotmányrendelet is garantálni fogja, amely a Bánság beleegyezése nélkül nem változtatható meg.

VII. A kormány, amennyiben az egyezmény megvalósítása érdekében szükséges, új előírásokat fog hozni a sajtóval, az egyesületekkel, a gyűlésekkel, a szerződésekkel, a népképviselők⁸⁴ választásával, valamint más ügyekkel kapcsolatban.

Lj. Boban: Sporazum Cvetković-Maček. Beograd, 1965. 403-404. 1.

93.

RENDELET A HORVÁT BÁNSÁGRÓL

1939. augusztus 26.

            1.cikk. - A Szávai és a Tengermelléki Bánságot, valamint Dubrovnik, Šid, Ilok, Brčko, Gradačac, Derventa, Travnik és Fojnica járásokat egyesítik, Horvát Bánság néven. A Horvát

Bánság székvárosa Zágráb.

2.  cikk. - /1/ A Horvát Bánság hatáskörébe a következő ügyek kerülnek át: a mezőgazdaság, a kereskedelem, az ipar, az erdészet, a bányászat, az építés, a szociálpolitika és a közegészségügy, a testi nevelés, a jog, a közoktatás és a belső igazgatás ügyei . A Horvát Bánság illetékes marad mindazokban az ügyekben, amelyek a jelenleg érvényben levő előírások szerint a bánságok hatáskörébe tartoznak.

/2/ Az összes többi ügy az állam egész területén az államhatóság szerveinek hatáskörében marad.

              /3/ Ugyanígy az államhatóságok hatáskörében maradnak azok az ügyek, amelyek az államérdek szempontjából különös jelentőséggel bírnak; ezek a következők:

1. - Az állam biztonságáról való gondoskodás, az államellenes és felforgató propaganda visszaszorítása; rendőrségi hírszerző tevékenység végzése és a közrend és közbiztonság biztosítása.

2. - Állampolgárság: az állampolgárság adományozásának kérdésében a bánság az illetékes, a rendkívüli úton történő honosítás és az állampolgárságtól történő megfosztás kivételével.

3. - A bányászati törvényhozás és az állami bányavállalatok. A nemzetvédelmet érintő bányakoncessziók esetében a Bánság a katonai igazgatással egyetértésben jár el. Amennyiben nem jön létre megegyezés, a minisztertanács dönt. (...)

3.c. - /1/ Hogy a Horvát Bánság sikerrel végezhesse a hatáskörébe tartozó tevékenységeket, biztosítani kell számára a szükséges pénzügyi önállóságot. Ez az önállóság meghatározott bevételek önálló beszedéséből és a Bánság költségvetése által előirányzott kiadások folyósításából áll. (...)

           4.c. - /1/ A Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényhozó hatalmat a király és a közös szabor gyakorolja.

                    /2/ A közigazgatási hatalmat a Horvát Bánság hatáskörébe tartozó ügyekben a bánon keresztül a király gyakorolja

/3/ A Horvát Bánságban a bírói hatalmat a bíróságok gyakorolják. Ítéleteiket és döntéseiket a törvény alapján, a király nevében mondják és hajtják végre. (...)

           7.c. - /1/ A szabort királyi rendelet hívja össze és Zágrábban ülésezik.

                   /2/ A királynak jogában áll, hogy feloszlassa a szabort, azonban a szabor feloszlatásáról szóló rendeletnek tartalmaznia kell egy, az új választásokról és a szabor újbóli összehívásáról szóló rendelkezést is. A szabor feloszlatásáról szóló rendeletet a bán ellenjegyzi.

8.c. - /1/ A bánt a király nevezi ki és menti fel rendeletileg, amelyet az újonnan kinevezett bán ellenjegyez.

/2/ Hivatalba lépése előtt a bán hűségesküt tesz a királynak és esküt tesz a törvényesség tiszteletben tartására .(...)

B. Petrović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 359-360. 1.

94.

TÁRGYALÁSOK NÉMETORSZÁGGAL A JUGOSZLÁVIÁNAK STRATÉGIAI FONTOSSÁGÚ NYERSANYAGOKÉRT CSERÉBE KÜLDENDŐ FEGYVERSZÁLLÍTMÁNYOKRÓL

Berlin, 1939. szeptember 21.

Von Heeren követ, Neuhausen főkonzul⁸⁵ és dr. Voss, a Hermann Goring gyár igazgatója és a Skoda-művek új igazgatója időközben tárgyalásokat folytattak a jugoszláv kormánnyal a Jugoszláviából Németországba irányuló rézért, ólomért, cinkért, ónért és kenderért Jugoszláviának cserébe küldendő fegyverszállítmányokkal kapcsolatban. A jugoszláv kormány elnöke és a külügyminiszter megígérték, hogy szállítani fogják a számukra oly fontos nyersanyagokat, ha egyidejűleg német fegyverszállítmányokat kapnak, ezenfelül pedig, hogy az egész jugoszláv réztermelést nekünk szállítják. Mikor Neuhausen és Voss urak előterjesztették a jelentésüket, a marsall⁸⁶ egyetértett 100 Messerschmidt repülőgép, 120 Skoda légelhárító ágyú és 250 Skoda tankelhárító ágyú egyidejű szállításával, ami összességében⁸⁷ 34 millió német márka összeget tenne ki.

Aprilski rat 1941. 359. 1.

95.

NÉMET ELEMZÉS JUGOSZLÁVIA BELSŐ POLITIKAI HELYZETÉRŐL

1939. november 25.

(...) Jelenleg Jugoszláviában a külpolitika bizonyos mértékben háttérbe szorult, amióta vezető politikai körökben megszilárdult az a meggyőződés, hogy egyelőre Jugoszláviát nem fenyegeti közvetlen veszély, mert a Balkánon Szovjet-Oroszország aktivitása nyilvánvalóan megszűnt, s ezzel együtt megszűntek Olaszország ellenintézkedései is.

A közvélemény érdeklődésének előterében ezért a belpolitikai problémák állnak, amelyekről igen élénk viták folynak, s e viták során, különösen Horvátországban, már többször is sor került erőszakos cselekedetekre és elég komoly összetűzésekre. Ezért Cvetkovic, a jugoszláv miniszterelnök arra kényszerült, hogy egy beszédében hangsúlyozza, hogy a szabadság nem jelent hatalomnélküliséget. A belpolitikai viták előterében elsősorban két kérdés áll. Az egyik az úgynevezett egyezmény megvalósítása,⁸⁸ azaz megegyezési akciók Belgrád és Zágráb között, a másik kérdés pedig oksági összefüggésben áll az elsővel Jugoszlávia új belső rendjének a problémája, államjogi szempontból. Hogy ezek a kérdések milyen mértékben függnek egymástól, azt már az a tény is mutatja, hogy az egyezmény által létrehívott önálló Horvát Bánság határainak⁸⁹ megállapítása igazgatási szempontból még nem történt meg, és hogy a határ végleges kijelölésének tekintetében nincs teljes egyetértés. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a szerbek és a horvátok között már húsz éve uralkodó feszültség mértéke továbbra sem csökken, és ugyanígy nem csökken a kölcsönös bizalmatlanság sem, s mindez természetesen igen megnehezíti az egyezmény megvalósítását. Továbbá, Zágráb és Belgrád között igen nagy különbségek vannak az egyezmény értelmezését illetően. Az egyik oldalon a horvátok azt állítják, hogy a szerbek alapvetően arra törekszenek, hogy Zágráb elvben elismert önállóságát a gyakorlatban illuzórikussá tegyék, aminek során elsáncolják magukat mindenféle bürokratikus formák mögé. A másik oldalon a szerbek kijelentik, hogy a horvátoknak adott autonómia nem elbocsátólevél és a horvátok továbbra is mindig tudatában kell legyenek annak, hogy felelősséggel tartoznak a jugoszláv államnak. Kétségtelen , hogy mindkét fél érveiben igen sok igazság van. Így most a jelen pillanatban az a legfontosabb probléma, hogy a szerbek és horvátok felfogását, amennyiben ez egyáltalán lehetséges, összhangba hozzák. A Zágráb és Belgrád viszonyában érzékelhető teljesen zavaros helyzet közepette robbant a muzulmánok vezetőjének, Kulenovićnak a bombája, aki november 6-án a jugoszláv sajtó képviselői előtt kifejtette azt a követelést, hogy létre kell hozni egy külön közigazgatási egységet, a Bosznia-Hercegovina Bánságot. Hogy érthető legyen, mit jelentene egy ilyen intézkedés, figyelembe kell venni, hogy a Horvát Bánság megszervezése után a szlovének a maguk részéről azonnal követelték a saját bánságuk létrehozását. És most a horvát és a szlovén, valamint a szerb mellett még egy negyediket is létre kellene hozni, a bosznia-hercegovinait! Az ilyen követelés a jugoszláv állam legérzékenyebb problémáit hozza mozgásba. A veszély nem csak abban rejlik, hogy esetleg a Crna-Gora-iak is követelhetik a saját bánságukat, az ötödiket, ami szükségképpen maga után vonná a belső állami kapcsolatok gyengülését, mert ezek a bánságok nem gazdasági vagy földrajzi egységek lennének, hanem kifejezetten etnikai egységek. Sőt mi több, az lenne a következménye, hogy az etnikai bánságok begubóznának önmagukba, és azt kívánnák, hogy elégítsék ki az összes lehetséges külön kívánságukat. Mindenekelőtt, az ilyen fejlődés káros lenne a jugoszláv állameszmény számára. Ebben rejlik az egész probléma súlya, mert tekintettel arra a tényre, hogy Jugoszlávia határainál különböző aktív erők vannak jelen, Olaszország, Magyarország és Bulgária, és amennyiben a jugoszláv államhoz való tartozás érzése nem elég erős, éppen ezekben a határmenti országrészekben megnőhetnek a centrifugális törekvések. Ezen okok miatt arra törekednek, hogy megakadályozzák más bánságok létrehozását. (...) Mindehhez még hozzájárul az a külön probléma, hogy a horvátok Bosznia-Hercegovina egy nagyobb részét a saját bánságuk számára szeretnék megkapni. E területen több, mint félmillió katolikus él, akiket horvátoknak kell tekinteni. Ennek megfelelően a Bosznia-Hercegovina Bánság létrehozásában a horvátok a horvát befolyás alatt álló terület csökkentésére irányuló szándékot látnak, míg a szerbek ezt a bánságot a jugoszláv államérdek miatt nem fogadják el. A szerbek e tekintetben szorult helyzetben vannak. Ugyanis, ha nem jön létre az önálló Bosznia-Hercegovina Bánság, akkor a horvátok biztosan követelni fogják és el is fogják érni, hogy Bosznia horvátok által lakott vidékeit a Horvát Bánsághoz csatolják, amely így még nagyobb és erősebb lenne. A horvátok már most azt kérik, hogy Zombor és Szabadka környékét, valamint a bácskai és baranyai horvát településeket csatolják a Horvát Bánsághoz, ez pedig olyan követelés, amely etnikai szempontból érthető, azonban az egész állam szempontjából veszélyesnek kell tekinteni. Ezeken a tisztán területi kérdéseken kívül a szerbek és a horvátok között elég nagy feszültség uralkodik néhány, tisztán személyi jellegű kérdésben is. Így a horvátok panaszkodnak, hogy a Szerbiában élő horvátokkal igen rosszul bánnak. A szerbek ugyanezeket a panaszokat hangoztatják, csak ellenkező irányban. Az utóbbi időben a szerb és a horvát tisztviselők között erőszakos cselekedetekre került sor, amelyek a kisebb helyeken valóságos összetűzésekké váltak, amelyek során több halálos áldozat is volt. Ezekre az összetűzésekre való tekintettel a horvátok vezetője, Macek felhívást tett közzé, amelyben híveit a rend megőrzésére és fegyelemre szólította fel, hogy a megegyezés ügye ne kerüljön veszélybe. Mindezek mellett a horvátoknak már igen sok mindent sikerült elérniük vagy megvalósítaniuk. Így az autonóm közigazgatási ügyek az egyes belgrádi minisztériumoktól a horvát hatóságokhoz kerültek. A horvátországi rendőrség és csendőrség is horvát kezekbe került. Továbbá létrejött már a horvát közigazgatási bíróság, és az állami pénzügyi fő-ellenőrzés hivatala. Jórészt már megvalósult a pénzügyi autonómia, mégpedig úgy, hogy az állami költségvetés 28%-át a horvátok kapták. Az újjászervezést már a tisztviselők tekintetében is nagymértékben megvalósították. Így Horvátországban eddig 1500 közigazgatási tisztviselőt, erdőmérnököt, kereskedelmi és ipari tisztviselőt, valamint 800 tanítót bocsátottak el állásából, mindannyian szerbek voltak. Az elbocsátott tiszt viselők nem folytathatnak többé semmiféle foglalkozást Horvátországban. Természetes, hogy ezek az elbocsátott tisztviselők igen veszélyes elégedetlen tömeget alkotnak, hiszen szerb területen egyelőre semmiféle lehetőség sincs elhelyezkedésükre.

Valóban el lehet mondani, hogy a horvátok gyakorlatilag már igen sok mindent elértek, igaz, részben csak erőteljes nyomás révén és fenyegetésekkel, elsősorban Macek azon fenyegetésével, hogy vissza fog vonulni. Ha most ezek ellenére a horvátok mégis elégedetlenek és mindenütt kinyilvánítják Belgrád iránti ellenszenvüket, akkor az két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy a horvát ellenzék külföldről igen erős támogatást kap - bár más-más okból - mind az angolok, mind az olaszok részéről. A másik ok az, hogy létezik egy erős, belső, Mačekkal szemben álló ellenzék. Itt a horvát nacionalista csoportról van szó, amelynek Pavelić az ideológiai vezére.

          Ez az ellenzéki csoport a horvát politikában sokkal nagyobb jelentőségű célok kitűzését és valóban teljes függetlenséget követel, lehetőség szerint önálló horvát államot is. Ezek a körök Macek szemére vetik, hogy nagyon engedékeny volt Belgráddal szemben, és azért kritizálják, hogy egyáltalán belement egy kompromisszumos megoldásba, ahogy azt maga az egyezmény mutatja. Meg kell állapítani, hogy Pavelićnek Horvátországban, különösen a fiatal nemzedék körében, igen sok híve van. A horvát fiatalság ellenszenvére jellemző a zágrábi jogi közigazgatási egyetemen lefolytatott diákválasztások eredménye, amelyek során Macek hívei 254 szavazatot kaptak, a balodali ellenzék 100-at, a horvát nacionalisták (Pavelić csoportja) 325-öt: ezek szerint ez utóbbi csoport lenne a legerősebb párt. Amikor nyilvánosságra hozták e választások eredményét, a zágrábi egyetem épülete előtt többezres tömeg énekelte a horvát himnuszt és nagy vígasságot rendeztek. A horvát táboron belüli ellenzék növekedésével természetesen még nehezebbé vált néhány, az egyezményből eredő megoldatlan kérdés tisztázása. Például még mindig igen vitatott a horvát bán helyzete. A horvátok kijelentették, hogy a bán nem tartozik felelősséggel a belgrádi központi kormánynak, hanem csakis a királynak. Belgrádban ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy az ilyen felfogás elkerülhetetlenül az állam széthullásához vezet. Továbbá, meg kell állapítani, hogy a sajtó cenzúrázásának enyhítése oda vezetett, hogy a sajtóban igen sok és éles vita folyik, amelyek igencsak felborzolták a kedélyeket. Ebből a helyzetből az ország egésze számára igen komoly problémák származnak. Így már most be kell látni, hogy ma már nem lehet visszatérni egy tekintélyelven alapuló diktatórikus rendszerhez, olyasféléhez, mint amilyen Stojadinovićé, vagy korábban Živkovićé volt. Amennyiben ezt Belgrádból megkísérelnék, akkor ez a kísérlet minden kétséget kizáróan forradalomhoz vezetne. Azonban az államnak a föderalizmus irányában való átalakítása is egyre nehezebbnek mutatkozik. Ezért nem meglepő, hogy Belgrádban bizonyos körök és igen komoly emberek aggódnak a jövőért, és hogy itt-ott a csehszlovák állammal és annak fejlődésével hasonlítják össze a helyzetet. Itt-ott vannak olyanok is Belgrádban, akik az egyetlen megoldást a katonai diktatúrában látják. De az ilyen diktatúra megvalósításához hiányoznak a megfelelő emberek. Másrészt, Zágrábban teljes erővel dolgoznak azok a hatalmas erők, amelyek - részben a külföld által támogatva - Horvátországnak Szerbiától való teljes elszakadását készítik elő, s az elszakadás okaként azt emelik ki, hogy Belgráddal az igazi megegyezés sohasem volna lehetséges, mert a szerbek sohasem mondanának le vezető hatalmi pozíciójukról. Ezeket az ellentéteket nehezíti és kiélezi a háború által előidézett helyzet, s a különböző országoknak azon kísérletei, hogy hatást gyakoroljanak Belgrádra. A jugoszláv kormánnyal kapcsolatban e törekvések során a Belgrád és Zágráb között meglévő ellentéteket is bevetik a játékba és kihasználják azokat. E módon a jugoszláv kormány és a jugoszláv állam jelenlegi helyzete általában nehéz, a jövő pedig zavaros és bizonytalan.

Aprilski rat 1941. 466-469. 1.

96.

JEGYZŐKÖNYV CIANO ÉS PAVELIĆ MEGBESZÉLÉSÉRŐL

Róma, 1940. január 23.

(...) Pavelić azt mondta, hogy meg van győződve a felkelés sikeréről, megerősítette annak szükségességét, hogy amint kitör Zágrábban a lázadás, az olasz csapatok, körülbelül 30 ezer főnyi erővel azonnal bevonuljanak a kisebb városközpontokba és falvakba, és hozzátette, hogy az így kialakuló helyzetben a szerbek számára nem marad más, mint hogy visszavonuljanak a régi Szerb Királyság területére.⁹⁰ Pavelić úgy véli, hogy amint elkezdődik a felkelés, azonnal elkerülhetetlenül szét fog hullani Jugoszlávia, amely az 1919-es szerződéssel jött létre. Úgy véli, hogy annak érdekében, hogy ez a szét-hullási folyamat ne gyorsuljon fel, arra lesz szükség, hogy az olasz csapatok vonuljanak be Belgrádba és állítsák vissza - lehetőség szerint Stojadinovićtyal az élén - a kormányt, amelynek Olaszországgal kell tárgyalnia és meg kell határoznia Szerbia új határait.

Ciano gróf kérdésére válaszolva Pavelić azt mondta, úgy véli, hogy az olasz csapatok koszovói bevonulása azzal a céllal, hogy erre a területre kiterjesszék Albánia szuverenitását, sikeres lehetne. Pavelić megerősíti Ciano gróf szavait, azaz, hogy a szerbek, akik valóban mindig féltek az albán irrendentizmustól, komolyan reszketnek egy albán fegyveres akciótól. Ami Szlovénia sorsát illeti, Pavelić egyetért Ciano gróffal abban a tekintetben, hogy szükséges, hogy ez a tartomány alkalmazkodjék az új rendszerhez, amelyet a horvát nép fog létrehozni Olaszországgal együtt. Szlovéniának, amelyre Horvátország iparának feltétlenül szüksége van, s amely mindig egyetértésben élt Horvátországgal, alkalmazkodnia kell a dolgoknak Olaszország által diktált állásához.

Pavelić úgy tartja, hogy Maribor esetleges átengedése Németországnak a szlovéniai német érdekeltségek természetes kompenzációját jelentené. Nem titkolja, hogy az Olaszországgal történő unió során létrejövő független Horvátország kikiáltása csapást jelent a germanizációs tervek számára, de úgy véli, hogy Olaszország támogatására feltétlenül szüksége van a katolikus Horvátországnak ahhoz, hogy meghiúsuljanak Németországnak az Adriával kapcsolatos tervei. Pavelić egyúttal rámutat arra, hogy milyen fontos lenne Olaszország számára a szlovéniai Trbovljében levő szénbánya feletti ellenőrzés megszerzése.

Ciano gróf Pavelićtyel együtt meghatározza a felkelés időpontját és jóváhagyja a horvát nácifasiszták eddigi taktikáját, de azt javasolja Pavelićnek, hogy nemzetközi jellegű, nyilvánvaló okokból ne siessen az akcióval, és hogy mindenképpen várja meg a "jelet" Rómából, hogy elkerülje, hogy a felkelés túl hamar kezdődjön el. Ciano gróf kérésére Pavelić a következő pontokat fogalmazza meg:

           1/ Horvátország független állam lesz;

           2/ Horvátország pénz- és vámunióra lép Olaszországgal;

3/ A horvát államnak horvát nemzeti hadserege lesz, domobranstvo, olyan hadserege, amit az osztrákok Heimwehrnek a magyarok pedig honvédségnek neveztek;

  4/ A horvát állam a következő periódusban "perszonáluniót" fog létrehozni Olaszországgal. E kérdéssel kapcsolatban Pavelić, bár egyetért Ciano gróffal az Olasz Királyság és a Horvát Királyság perszonáluniójának célszerűségében, szükségesnek tartja, hogy az esetleges perszonálunió kérdése az első szakaszban maradjon titokban, hogy ne nyújtson a szerb propaganda számára alapot a vádaskodásra. Az unió megvalósítása nem lesz nehéz, amikor Olaszország véglegesen megszilárdítja a helyzetét Horvátországban . (...)

A felkelés kirobbanásának a következő szakaszait határozták meg:

           1/ A függetlenség kikiáltása Zágrábban Pavelić részéről, ⁹¹ horvát kormány alakítása, az olasz csapatok felkelése a beavatkozásra a horvát függetlenség fenntartása érdekében.

2/ Az olasz csapatok bevonulása Horvátországba a jelenleg Olaszországban tartózkodó usztasák vezetésével. Az első cél Zágráb; a szerbek ellenállása esetén a végcél a Száva dunai torkolata vagy a Vaskapu.

3/ Horvátország teljes okkupációja, deklaráció a perszonálunióról.

Megvizsgálták, hogy milyen helyzet fog kialakulni Jugoszláviában a független Horvátország kikiáltása után, és rámutattak más tartományok feltételezhető jövőjére is, mégpedig: Crna Goráéra, amely, tekintettel szláv jellegére, független állam lehetne; Szlovéniájéra, amely Horvátországé marad, míg Olaszországnak átengedik a Zára környéki szigeteket, hogy e város számára biztosítsák a tengerhez való könnyebb kijutást. (...)

Aprilski rat 1941. 555-557. 1.

97.

A NARODNA ODBRANA VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA

1940. április 14.

(...) A Narodna odbrana megdönthetetlennek tekinti azt⁹² a tényt, hogy a szerbek, a horvátok és a szlovének egy nemzetet alkotnak. Erre az egységre Jugoszlávia jövője és fennmaradása szempontjából nélkülözhetetlenül és feltétlenül szükség van. A valóság és a szükségszerűség ezen álláspontjából kiindulva, a Narodna obdrana teljes bizalommal várja azt az órát, amikor a jugoszláv nép kompetens módon és megfellebbezhetetlenül hozza meg végleges ítéletét az 1939. augusztus 26-i aktusról.⁹³

A Narodna odbranának nem kerülte el a figyelmét, hogy bizonyos körök hogyan igyekeznek a jugoszláv nemzeti egységet "a szerb, horvát és szlovén nép sorsközösségének" tézisével felcserélni és beárnyékolni.

Ezzel ellentétben a Narodna odbrana nyíltan, teljes hittel, szeretettel és tudatosan hirdeti, hogy a szerbek, horvátok és szlovének sorsközössége megingathatatlanul és örökké csakis a jugoszláv nemzeti egységen belül létezhet.

A "sorsközösség" - ahogy ezt azok a bizonyos körök értelmezik - aktív királyi miniszterek furcsa kijelentéseihez vezet, akik hivatalból, mint képviselők, Horvátországnak más államokhoz és népekhez való különleges kapcsolatairól beszélnek, elvetve vagy háttérbe szorítva Jugoszláviát.

Ezért a Narodna odbrana az 1939. augusztus 26-i egyezménnyel szemben nemzeti kulturális és nemzetvédelmi munkáját a saját szabályaihoz, álláspontját pedig a nemzeti egységről szóló változatlan ideológiájának szelleméhez fogja igazítani, mivel mély meggyőződése, hogy sem az 1939. augusztus 26-i kísérletnek, sem egyetlen más eddigi és ezután következő kísérletnek sem sikerült, és nem fog sikerülni, hogy a szerbek, horvátok és szlovének szívében elfojtsa az ösztönös érzést: egy lélek, egy szív vagyunk egy nemzet testében, ma is és a jövőben is egy akarattal törünk ugyanazon cél felé: a boldog, szabad, területileg és lelkileg egységes, szociális szempontból igazságos Jugoszláviáért . (...)

Aprilski rat. 1941, 598. 1.

98.

JUGOSZLÁVIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK PROGRAMJA

1940/1941.

1. A béke megőrzéséért, Jugoszlávia népei nemzeti függetlenségének és szabadságának védelméért, azért, hogy Jugoszlávia népeit egyik imperialista csoport oldalán se kényszerítsék háborúba, mert már az országnak valamely imperialista csoporthoz való kötődése is a függetlenség feladását jelenti. A függetlenségünket egyetlen módon védelmezhetjük merj, és országunk imperialista háborúba történő belépését egyetlen módon akadályozhatjuk meg, ha szilárdan támaszkodunk a Szovjetunióra és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötünk vele.

2. Az ország teljes demokratizálása érdekében harcot folytatunk:

a/ Az összes népellenes követelés,törvény és rendelkezés eltörléséért (államvédelmi törvény és bíróság, rendelkezés a koncentrációs táborokról, rendelkezés a munkatáborok létrehozásáról a hadseregben, stb.), az összes politikai és katonai elítélt szabadonbocsátásáért, valamint a koncentrációs táborok⁹⁴ felszámolásáért;

b/ A legszélesebb demokratikus szabadságjogokért, az összes politikai párt szervezési és működési szabadságáért, a népellenes és áruló szervezetek és pártok feloszlatásáért, a munkáskoalíció működési szabadságáért és a sztrájkjogért, a teljes sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadságért;

c/ A dolgozó és a szegény néprétegek, a munkások, a dolgozó parasztság, az iparosok, a népi értelmiség, a munkás- és tanulóifjúság gazdasági védelméért, a drágaság és a spekuláció ellen; a dolgozó lakosság élelmezésének biztosításáért, a széles néptömegek ellenőrzése alatt; minden tehernek a gazdagokra történő áthárításáért.

3. Egy valódi népi kormányért, amely képes lesz megvalósítani a fenti követeléseket.

B. Petranović-M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 348. 1.

99.

F.D. ROOSEVELT ÜZENET PÁL HERCEGHEZ

1941. február 22.

Azzal a szándékkal fordulok Királyi Fenségedhez, hogy kifejezésre juttassam az USA kormányának a háború befejezéséhez fűződő érdekét, egyúttal szeretném kifejezni azon meggyőződése met, hogy a legbiztosabban az agressziótól szenvedő népek ellenállása fogja szolgálni civilizációs eszményeinket és a háború befejezését, amelyhez nekünk fontos érdekünk fűződik. Úgy érzem, hogy a világ általában igazi szimpátiával tekint minden olyan népre, amely ellenáll az agresszív hatalmak diplomáciai vagy katonai támadásának. Például Etiópia a világ szimpátiáját rövid és félelmet nem ismerő ellenállásával nyerte el. Etiópiát ismét vissza fogják állítani, - azt az országot, amelyet nem tartottak képesnek arra, hogy a szó modern értelmében ellenálljon, amely azonban négy év elteltével is m mindig ellenállást fejt ki, amely élvezi a világ szimpátiáját és rendkívül jó kilátásai vannak arra, hogy valamilyen módon ismét visszaállítsák az ország függetlenségét. Végül Görögország függetlensége is győzelmet fog aratni, az olasz légiflotta és hadserege jelentős túlereje ellenére, aminek az volt a következménye, hogy helyzetét már teljesen reménytelennek tartották, Norvégia néhány hónapon át hátországi védelmi akciót hajtott végre és függetlenségének helyreállítása olyan ügy, amelyért mindannyian ki fogunk állni. A leghatározottabban szeretném hangsúlyozni, hogy az USA a jövőbe, és nem a jelenbe tekint, de ugyanakkor teljesen elismeri azokat a fontos és nehéz problémákat., amelyek előtt a jugoszláv kormány és Király⁹⁵ Fenséged állnak.

Velimir Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. Tom 1. Belgrád, 1983. 357. 1.

100.

HITLER BESZÉLGETÉSE PÁL HERCEGGEL BERGHOFBAN

1941. március 4.

A Pál régensherceggel március 4-én folytatott beszélgetés során a Führer először is felvázolta az általános helyzetet, amelyet az a tény jellemez, hogy Anglia valójában már el vesztette a háborút,és eljött az ideje annak, hogy az összes európai állam alkalmazkodjék Európa jövőbeli új rendjéhez. Most soha meg nem ismétlődő, páratlan lehetőség nyílik Jugoszlávia számára, hogy megalapozza és biztosítsa helyzetét a jövő újjászervezett Európájában. A háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással, a tengelyhatalmak oldalán állva Jugoszlávia most biztosíthatja a maga számára Németország tartós garanciáját Jugoszlávia területi integritásáért és - mivel Görögország hamarosan bekövetkező összeomlása már csak idő kérdése - az égei-tengeri kijáratért, mivel Görögország biztos nem lesz abban a helyzetben, hogy megtarthassa szaloniki pozícióját, a Balkánon lévő német csapatok pedig egy napon vissza fognak vonulni. Abban az esetben, ha Jugoszlávia nem biztosítja idejében a követeléseit, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy az Égei-tengerhez vezető útját valamilyen harmadik erő elzárja.

A régenshercegre láthatóan benyomást gyakoroltak ezek a megjegyzések, de nyíltan kifejtette, milyen nehéz meghoznia azt a döntést, amelyet a Führer tanácsol neki: őszintén megmondta, hogy e döntés ellen szól feleségének görög származása, a saját személyes rokonszenve Anglia iránt, és az Olaszországgal kapcsolatos álláspontja. De a régensherceg mégis úgy jellemezte az Olaszországgal kötendő további egyezményt, mint az első lépést a Führer által tanácsolt úton.

Ezzel kapcsolatban a Führer hangsúlyozta, hogy Jugoszláviának érdeke fűződik ahhoz, hogy a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással Németországot partnerként megnyerje, aki egyúttal jót is fog állni a jelenlegi és jövőbeli jugoszláv területekért. Ezenkívül mi Jugoszláviától nem várunk többet a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásnál; de különösen nem a háborúba való belépést. Arra fogunk törekedni, hogy a háború befejezése után Szaloniki Jugoszláviához tartozzék.

A régensherceg kifejezte aggodalmát a belső politikai helyzet miatt, mondván, hogy attól fél, hogy hat hónap múlva ő már nem lesz itt, ha hallgat tanácsukra. Azt válaszoltam, hogy attól félek, hogy ez fordítva történhet, azaz hat hónap múlva nem lesz itt, ha nem hallgat a tanácsunkra,és így megengedi magának, hogy elszalassza ezt a páratlan alkalmat.

Amikor elbúcsúzott, a régensherceg fenntartotta azt a jogát, hogy később hozza meg a döntést. Most várni fogunk, hogyan alakul a továbbiakban a jugoszláv politika; azonban ezzel kapcsolatban az a véleményünk, hogy Jugoszláviának érdekében áll, hogy ezt a döntést két héten belül meghozza.

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 365-366. 1.

101.

PÁL HERCEG BESZÁMOLÓJA A KORONATANÁCS MÁSODIK ÜLÉSÉN A HITLERREL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSRŐL

1941. március 6.

"Hitlerrel 4 órás beszélgetést folytattam. Azt kívánta tőlem, hogy csatlakozzunk a háromhatalmi egyezményhez és azt mondta, hogy semmi áron nem fogja megengedni, hogy létrejöjjön a Szaloniki Front. Össze fogja morzsolni Görögországot, és az mint állam megszűnik létezni. Én azt bizonygattam, hogy számunkra az a legjobb, ha semlegesek maradunk, és hogy én semmiképpen sem nyújthatok kezet Mussolininek, aki megölte Sándor bátyámat, és aki most terrorista bandákat küld Horvátországba. (...)" Majd azzal folytatta, hogy nem tudta Hitlert megnyerni egy kétoldalú barátsági szerződés számára, de ő sem fogadta el Hitlernek azt a követelését, hogy Jugoszlávia csatlakozzék a háromhatalmi egyezményhez. Ezért számára bizonytalan maradt, hogy megtámadja-e Németország Jugoszláviát, amennyiben az nem csatlakozik e szerződéshez. Ezen alkalommal közölte Hitlerrel, hogy Jugoszlávia, Olaszország Görögország elleni támadása miatt rokonszenvet táplál a megtámadott Görögország iránt,és igen bizalmatlan Olaszországgal szemben. Majd tájékoztatta a jelenlevőket arról, hogy milyen követeléseket támasztott Hitler és milyen ígéreteket tett arra az esetre, ha Jugoszlávia csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez, valamint arról is, hogy azzal fenyegetőzött, hogy nem fogja megengedni az új Szaloniki Front létrehozását. Végül a herceg elmondta, hogy milyen ellenjavaslatokat tett Hitlernek, és arra következtetett, hogy Hitler követelésének ultimátum jellege volt. Mivel nyilatkozni kell, "hogy elfogadjuk vagy nem, számolnunk kell azzal, hogy fegyveres összetűzésbe kerülhetünk Németországgal, amennyiben a követelést nem fogadjuk el".

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 371. 1.

102.

CHURCHILL ÜZENETE CVETKOVIĆHOZ

1941. március 23.

(...) Tudjuk, hogy minden hű szerb, horvát és szlovén szíve hazája szabadságáért, integritásáért és függetlenségéért dobog, és ugyanolyan az elképzelésük a jövőről, mint az angolul beszélő világnak. Ha most Jugoszlávia Románia sorsára jutna, vagy ha az olyan gonosztettet követne el, mint Bulgária, és részt venne a Görögország megsemmisítésére irányuló kísérletben, bukása biztos és jóvátehetetlen lenne. Nem fogja elkerülni a háború nehéz megpróbáltatásait, csak elodázza azokat, és bátor hadserege magéra hagyottan lesz kénytelen harcolni, mivel remény és segítség nélkül be lesz kerítve és el lesz szigetelve. Másrészt a háború története aligha nyújtott jobb alkalmat annál, ami a jugoszláv seregek előtt mutatkozik abban az esetben, ha kihasználják, míg van idő. Ha Jugoszlávia és Törökország szövetkezik Görögországgal, és a Brit Birodalom segítségével megállítja a német szörnyeteget, s olyan biztosan és határozottan kiharcolják a győzelmet, mint ahogy az a

legutóbb történt. Hiszem, hogy Őexcellenciája a világ eseményeinek⁹⁶ magaslatán fog állni.

B. Petranović - M. Zečević: Jugoslavija 1918-1984. 388-389. 1.

103.

A HÁROMHATALMI EGYEZMÉNYHEZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁS JEGYZÖKÖNYVE

Bécs, 1941. március 25.

Németország, Olaszország és Japán kormánya egyrészről, Jugoszlávia kormánya másrészről, az aláírt felhatalmazásaik alapján megerősítik a következőket:

     1. cikkely. - Jugoszlávia csatlakozik a Németország, Olaszország és Japán között 1940. szeptember 27-én Berlinben megkötött egyezményhez.

          2. cikkely. - Amennyiben a Háromhatalmi Egyezmény 97 cikkelyében előirányzott közös technikai bizottság olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek Jugoszlávia érdekeit érintik, a bizottság tanácskozására Jugoszlávia képviselőjét is meghívják.

3.   cikkely. - A Háromhatalmi Egyezmény szövege mellékletként jelen Szerződéshez csatoltatik.

Jelen Szerződés szövege német, olasz, japán és jugoszláv nyelven készült, s valamennyi szöveg hiteles.⁹⁸

Az aláírás napján lép életbe. (...)

F. Ćulinović: Dokumenti. 347. 1.

104.

A JUGOSZLÁVIÁHOZ INTÉZETT NÉMET TITKOS JEGYZÉK

Bécs, 1941. március 25.

(...) Tekintettel azokra a megbeszélésekre, amelyeket ma, Jugoszlávia Háromhatalmi Egyezményhez történő csatlakozásakor folytattunk, van szerencsém a Birodalom kormányának nevében Excellenciáddal közölni, hogy a Tengelyhatalmak és a királyi Jugoszlávia a következő megállapodást kötötték:

"Olaszország és Németország garanciát vállal arra nézve a jugoszláv kormány előtt, hogy a katonai helyzetre való tekintettel semmiféle igényt nem fog támasztani katonai segítség iránt.

Amennyiben a jugoszláv kormány valaha úgy véli, hogy érdekében áll részt venni a Háromhatalmi Egyezmény hadműveleteiben, a jugoszláv kormány szabadon dönthet egy ilyen, az érintett hatalmakkal történő katonai egyezmény szükségességéről.

Egyúttal kérem Önt, hogy ezt a közlést tartsák szigorúan titokban, nyilvánosságra hozni kizárólag a tengelyhatalmak engedélyével lehet.

                                    Ribbentrop

F. Ćulinović: Dokumenti. 350-351. 1.

105.

A JUGOSZLÁVIÁHOZ INTÉZETT NÉMET TITKOS JEGYZÉK

Bécs, 1941. március 25.

Tekintettel azokra a megbeszélésekre, amelyeket ma, Jugoszlávia Háromhatalmi Egyezményhez történő csatlakozásakor folytattunk, van szerencsém a Birodalom kormányának nevében Excellenciád előtt megerősíteni a következőket:

A balkáni határok új kijelölése során figyelembe lesznek véve Jugoszlávia azon érdekei, hogy területileg összeköttetésbe kerüljön az Égei-tengerrel oly módon, hogy szuverenitása kiterjedjen Szaloniki kikötőjére.

Azzal a kéréssel, hogy a közlést a jövőben a legszigorúbban tartsák titokban, s hogy ezt csak a tengelyhatalmak kormányainak beleegyezésével lehet nyilvánosságra hozni, kihasználom az alkalmat Miniszterelnök Úr, hogy kifejezzem legmélyebb⁹⁹ tiszteletemet.

                               Ribbentrop

F. Ćulinović: Dokumenti, 350. 1.

106.

DUŠAN SIMOVIĆ A KORMÁNYALAKÍTÁSRÓL

1941. március 27.

A következő politikai pártok képviselői gyűltek össze a had- és tengerészetügyi miniszter dolgozószobájában:

–         a radikálisok részéről Miša Trifunović, Kosta Miletić és Mirko Kosić. Mirko Kosićot tévedésből hozta ide az a tiszt, akit dr. Đorđe Đurićért küldtek;

-     a demokraták részéről Milan Grol, Božo Marković és Božidar-Boka Vlajić;

            -    a Jugoszláv Nemzeti Párt részéről Jovan Benjanin;

            -    az önálló demokraták részéről Srdan Budisavljević;

            -   a földművesek részéről Branko Ćubrilović és Miloš Tupanjanin (M. Tupanjanin nem is volt meghívta a tanácskozásra, hanem csak hivatlanul, a Földműves Párt vezetőhelyettesének minőségében rontott be a miniszter dolgozószobájába, ahol a kormányalakítással kapcsolatos tárgyalások folytak);

-  a Szerb Klub elnöke, Slobodan Jovanović és a Narodna odbrana elnöke, Ilija Trifunović-Birčanin.

           Mivel M. Grol ragaszkodott hozzá, utólag meghívást kapott Momčilo Ninćić;¹⁰⁰ ezenkívül pedig J. Banjanin beadványára, amely szerint ő pártja vezetői nélkül nem vehet részt a gyűlésen, valamint M. Grol közbenjárására utólag meghívást kapott még Petar Živković és Boško Jevtić is.¹⁰¹

Megnyitván a gyűlést, közöltem a jelenlévőkkel, hogy a hadsereg, összhangban a nép egységes akaratával, abból a célból, hogy megőrizze szabadságát és függetlenségét, megdöntötte Dragiša Cvetković kormányát, amely aláírta a háromhatalmi egyezményt, feloszlatta a királyi kormányzótanácsot és nagykorúnak nyilvánította az ifjú királyt. Miután felolvastam a¹⁰² király proklamációját, megkérdeztem a jelenlévőket: "Kit javasolnak a kormány elnökének?" Mindannyian egyhangúan azt válaszolták: "Önt." Javasoltam, hogy a kormányban minden párt részéről két képviselő kapjon helyet, és hogy a had- és tengerészetügyi minisztériumot Bogoljub S. Ilic hadseregtábornok vegye át. Ezután rövid vita alakult ki az egyes hatáskörök fel osztásával kapcsolatban.

V. Terzić: Slom Kraljevine Dugoslavije 1941. I. 488. 1.

107.

A KIRÁLY KIÁLTVÁNYA TRÓNRALÉPÉSE ALKALMÁVAL

1941. március 27.

Szerbek, horvátok és szlovének !

Ebben a népünk számára oly nehéz pillanatban úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem a királyi hatalmat.

A kormányzótanács tagjai, akik megértették indítékaim jogosságát, azonnal, önként lemondtak hivatalukról.¹⁰³

Hűséges hadseregem és tengeri flottám azonnal rendelkezésemre állt és már az én utasításaimat hajtják végre.

Felhívok minden szerbet, horvátot és szlovént, hogy tömörüljenek a trón körül. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy e nehéz körülmények között megőrizzük a belső rendet és a külső békét.

A kormányalakítást Dušan T. Simović hadseregtábornokra bíztam.

Istenbe és Jugoszlávia jövőjébe vetett hittel felszólítom az ország minden polgárát és hatóságát, hogy tegyenek eleget a Király és a Haza iránti kötelezettségeiknek.

                     Péter, s. k .

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 491. 1.

108.

RÉSZLET A SZENT PÜSPÖKI GYŰLÉS I. RENDKÍVÜLI ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL

Belgrád, 1941. március 14/27.¹⁰⁴

l.sz.

Őszentsége, a szerb pártriárka, Gavrilov úr,¹⁰⁵ üdvözölvén a jelenlévő tagokat, többek között a következőket mondotta

Sorsdöntőek azok az események, amelyeket átélünk, lehet, hogy sorsdöntőbbek, mint bármely korábbi esemény, s nem csak az egyének, hanem az államok és a népek számára is. Súlyosak voltak az utóbbi napok, nehéz volt eligazodni, nehéz volt megtalálni, mit tegyünk és mit mondjunk. Nem tudhattuk, hogy az állam helyzete nehezebb, mint bármikor. Erről a Szent Püspöki Gyűlés meggyőződhet a Szent Püspöki Zsinat jegyzőkönyve alapján .

Amikor tudatták velünk, hogy az egyezmény megkötése elkerülhetetlen, megértettük, hogy itt nem csak az államról van szó, s nem csak az előző nemzedékek becsületéről és hagyományáról, hanem az eljövendő nemzedékekről is. Személyesen én is és a Szent Püspöki Zsinat is kijelentettük, hogy nem maradhatunk közömbösek. Vasárnap gyűlést kellett tartanunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy olyan időket élünk, amikor ki kell nyilvánítanunk a kormánnyal és a néppel kapcsolatos állásfoglalásunkat, és ezért összehívtuk a Szent Püspöki Gyűlést, mert úgy véltük, hogy nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy gyűlés nélkül határozzuk meg azt a politikát és azt a vonalat, amelyet követni fogunk. Úgy véltük, hogy hibás volt az, amit a kormány tett és sérti népünk becsületét, dicsőségét és hagyományát, és éppen akkor, amikor a nép kész volt arra, hogy a végsőkig elmenjen.

Istennek legyen hála érte, hogy az elmúlt éjszaka óta (puccsot hajtottak végre) a helyzet sokkal világosabb. Sokkal könnyebb a helyzetünk. Az éjjel az egyik királyi kormányzó azt mondta, hogy mi Leszünk a hibásak, ha a nép felkel és zavargások keletkeznek, és hogy annak az lesz a következménye, hogy a németek bevonulnak országunkba. Az éjszaka történt lépés megmentette népünk és az állam becsületét, és ezért mi is csak áldhatjuk ezt a tettet. (...)

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. 477. 1.

109.

RÉSZLET HITLER 25. SZÁMÚ HADMŰVELETI UTASÍTÁSÁBÓL

1941. március 27.

1. A katonai puccs Jugoszláviában megváltoztatta a politikai helyzetet a Balkánon. Jugoszláviát ellenségnek kell tekinteni, még akkor is, ha nemsokára lojális nyilatkozatot tesz,¹⁰⁶ és ezért amilyen gyorsan csak lehet, meg kell semmisíteni .

2. Szándékom az, hogy Jugoszláviát egyrészt a Rijeka-Gratz felöli koncentrált hadművelettel, másrészt Szófia körzetéből Belgrád irányába és délre támadjuk meg, megsemmisítve a jugoszláv hadsereget; ezen kívül Jugoszlávia legdélibb területeit el kell vágni az ország többi területétől és bázisként felhasználni a Görögország elleni német-olasz offenzíva számára .

Gazdasági okoknál fogva fontos, hogy minél előbb biztosítsuk a dunai forgalmat és a bori rézbánya kiaknázását.

Magyarországot és Bulgáriát meg kell nyerni a hadműveletekben történő együttműködésre oly módon, hogy kilátásba kell helyezni a Bánát¹⁰⁷ és Makedónia megszerzését.

Szét kell zilálni a belpolitikai helyzetet Jugoszláviában a horvátoknak tett ígéretekkel.

           3. Részleteiben a következőket rendelem el:

a/ Amint a megfelelő erők felkészülése megtörténik és amikor megértek a feltételek, állandó, éjjel-nappal végrehajtott légitámadásokkal meg kell semmisíteni a jugoszláv légierő bázisát és Belgrádot.

           b/ Lehetőség szerint ezzel egyidőben - de semmiképpen¹⁰⁸ sem korábban - meg kell kezdeni a Marita-terv végrehajtását. (...)

c/ A Gratz irányából délkelet felé történő áttörést akkor kell végrehajtani, ha ehhez már megtörtént a megfelelő erők összpontosítása. A hadsereg maga döntheti el, hogy vajon a határ áttörése érdekében be kell-e hatolni magyar területre.

A Jugoszlávia felé eső határt azonnal meg kell erősíteni.

A bolgár határon a fontos objektumokat szintén el kell foglalni, még az általános támadás megkezdése előtt, de a Belgrád elleni légitámadással egyidőben. (...)

F. Ćulinović: Dokumenti, 365-366. 1.

110.

MOMČILO NINČIĆ KÜLÜGYMINISZTER NYILATKOZATA

1941. március 30.

A Jugoszláv kormány hű marad a nemzetközi egyezmények tiszteletben tartásának elvéhez, mely egyezmények közé a március 25-én Bécsben kötött szerződés is tartozik a jegyzőkönyvvel¹⁰⁹ együtt. A kormány határozottan arra fog törekedni, hogy ne keveredjen bele a mostani konfliktusba. Fő gondja az lesz, hogy megőrizze a baráti kapcsolatokat a szomszédos Német Birodalommal és az Olasz Királysággal. A királyi kormány különösen érdekelt az említett jegyzőkönyv alkalmazásában, evidenciában tartva a jugoszláv nemzet minden vitális érdekének a védelmét, hogy ezen érdekek semmiképpen se szenvedjenek sérelmet.

V. Terzić: Slom kraljevine Jugoslavije, 1941. I. 517. 1.

111.

A SIMOVIĆ KORMÁNY 1. SZÁMÚ RENDELETE

1941. március 31.

Azon riasztó hírek miatt, amelyeket külföldi ügynökök terjesztenek országunkban azzal a céllal, hogy nyugtalanságot keltsenek a nép körében, elrendelem, hogy mindenkivel közöljék és hozzák nyilvánosságra, hogy a nép ne higgyen ezeknek a pontatlan, mesterségesen keltett és terjesztett híreknek, és hogy nincs ok a nyugtalanságra.

A királyi kormány baráti politikát folytat minden szomszédjával, és arra törekszik, hogy a legjobb szomszédi és baráti viszonyban maradjon velük, és a továbbiakban is erre fog törekedni, megtéve ezért mindent, amit lehetőségei határain belül meg tud tenni.

Lakosságunk maradjon nyugodt, végezze munkáját, és ne engedje meg, hogy a külföldről az országba juttatott alaptalan hírek nyugtalanítsák. Ezért megtiltom, hogy elköltözzenek lakóhelyükről és elhagyják otthonaikat, mert ez oktalanság, és káros következményei is lehetnek.

Az állam és a nép érdekei azt kívánják, hogy mindenki őrizze azt otthonát, és amennyiben erre szükség lesz, és a sors úgy hozza, annak küszöbén áldozza fel életét a Haza, a Király és a nép javáért.

Királyságunk hadseregének, a légierőnek és a tengeri flottának tennie kell kötelességét.

Minden állami hatóságnak, elsősorban a községi hatóságoknak és a papságnak mindenképpen a helyükön kell maradniuk. Az illetékes miniszter urak csak a tervezett evakuációt engedélyezik, amelyről egyébként írásos rendeleteket adnak. ki. A belügyminiszter úr megtesz minden intézkedést, hogy betiltsa azokat az összejöveteleket, amelyek nem felelnek meg a helyzet követelményeinek, és betiltja a lakosságnak különböző helyeken való gyülekezését. . (...)

Ez alkalommal különösen fel kell hívni az állami tisztviselők figyelmét arra, hogy ezekben a nehéz pillanatokban lelkiismeretesen végezzék a munkájukat, illetve arra a szerepre, amelyet, őt játszanak az alaptalan hírek megcáfolásában és abban, hogy az emberek ne veszítsék el lelkierejüket.

V. Terzić: Slom Kraljevine Jugoslavije 1941. I. 544-545. 1.

112.

V. MAČEK NYILATKOZATA

1941. április 8.

Horvát nép! Bátyáink és nővéreink !

          Visszatértem közétek, és ebből az alkalomból a következőt szeretném mondani:

Elért bennünket a legnagyobb szerencsétlenség, ami csak egy népet érhet, ez pedig a háború! Ezen a bajon csak úgy lehet enyhíteni, ha összetartóak és fegyelmezettek leszünk. Eddig minden nehéz órában hallgattatok rám, és biztos vagyok benne, hogy ezt mostantól is meg fogjátok tenni.

Itt maradok köztetek és osztozom veletek jóban és rosszban, mint eddig is. Természetesen minden egyes esetben a szokásos módon fogok utasításokat adni, mind szervezeteinken, mind a küldötteken keresztül, akik vagy népképviselők, vagy a párt közismert vezetői lesznek.

Ebben az órában azt kérem tőletek, hogy őrizzétek meg a rendet és a fegyelmet mindenütt, otthon is és a hadseregben is.¹¹⁰

Lj. Boban: Maček i politika Hrvatske seljačke stranke 1928-1941. II. 409-410. 1.

113.

RENDELKEZÉS A NÉMET ÉS A JUGOSZLÁV FEGYVERES ERŐK KÖZÖTTI TŰZSZÜNET VÉGREHAJTÁSÁRÓL

1941. április 17.

           1.Elvi rendelkezések:

A fegyverszüneti szerződés aláírásával¹¹¹ a jugoszláv fegyveres erők feltétel nélkül kapitulálnak és hadifogságba kerülnek. Az egységek parancsnokai e célból jelentkezzenek a legközelebbi német tiszteknél.

           2.A foglyok evakuációjának megszervezése:

A csapatoknak ott kell gyülekezniük egységenként, ahol tartózkodnak: az állomáshelyükön. Amíg nem történik meg a kapituláció, a jugoszláv tisztek a szó teljes értelmében felelősek a fegyelemért és a rendért, ezért a csapataiknál maradnak.

Azokkal a katonákkal szemben, akik a tűzszünet megkötése után és a befejezett gyülekezés után eltávoznak egységeiktől, halálbüntetés alkalmazandó.

3.   A fegyverek és az összes hadianyag átadása (A hadianyagra vonatkozó rendelkezéseket lásd külön mellékletben.):

A fegyverek és a hadianyagok elvben az érintett egységeknél maradnak. Az egységek csak akkor fogják azokat átadni, amikor a német haderő meghatározott szervei ezt elrendelik. (...)

F. Ćulinović: Dokumenti. 374. 1