JEGYZETEK 

1. Azoknál az iratoknál, amelyeket eredetileg a régi időszámítás szerint datáltak, az új naptár szerinti időpontot is megadjuk. Az SHS Királyságban 1919. január 28-tól egységesítették az időszámítást (azaz a régi naptár szerint 1919. január 15-től).
2. A jegyzéket közli: Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 1/2. kötet. Nyugat-Európa és Amerika 1789-1918. Szerkesztette Urban Aladár. Tankönyvkiadó, Budapest, 1970. 270.sz. irat 778-779. 1. Ugyancsak e kötet közli Ausztria-Magyarország Szerbiához intézett hadüzenetét. 781.1
3. Határőr.
4. Alexandr Karađorđević kenéz uralkodásának idején a szerb hadsereg Stevan Petrović Knićanin vojvoda vezetésével katonai segítséget nyújtott a vajdasági szerbeknek az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc ellen.
5. Az ezzel kapcsolatos iratot lásd: Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 1/2. kötet, 779-781. 1.
6. Az 1914. július 23-i ultimátumról van szó. Az irat a régi időszámítás szerinti dátumot adja meg. Lásd a 2.sz. lábjegyzetet.
7. Miroslav Spalajković oroszországi szerb nagykövet 1913 és 1918 között.
8. Nikola Pašić 1914. december 5-én alakított új kormányt.
9. Sergej Dimitrijevics Szazonov orosz külügyminiszter 1910 és 1916 között.
10. 10. Az antant és Olaszország között 1915. április 26-án megkötött titkos egyezmény értelmében Olaszország az antant oldalán belépett a háborúba, ennek fejében viszont az angol, francia és orosz kormány elismerte Olaszország jogát Dél-Tirolra a Brennerig, Triesztre és környékére, Goriziára, Isztriára, Dalmácia északi részére és a szigetekre, Valonára és környékére, valamint Sazani szigetére. Az egyezmény alapján Olaszország megszerezte az Albánia feletti protektorátus jogát is.
11. A Monarchia területéről emigrált délszlávok Jugoszláv Bizottsága 1914 novemberében, Firenzében jött lére, bár formálisan 1915. május 1-én Párizsban jelentették be megalakulását.
12. Dr. Josip Juraj Strossmayer (1815-1905) đakovói püspök, a horvátországi Nemzeti Párt vezetője.
13. Milenko Vesnić 1904 és 1921 között Szerbia, majd az SHS Királyság párizsi nagykövete volt.
14. Franjo Supilo a londoni emigráns Jugoszláv Bizottság tagja.
15. Angol külügyminiszter.
16. IV. Károly - három éves szünet után - 1917. május 30-ra összehívta a birodalmi gyűlést. A Jugoszláv Klubot ebből az alkalomból alakította meg a Monarchia 33 szerb, horvát és szlovén küldötte.
17. 11. pont az eredeti okmányban sem szerepel.
18. Az iratot közli az Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény 5/1. kötete (67-71. 1.), a jelen fordítás szövege azonban ettől eltér.
19. Mint ismeretes, az Egyesült Államok 1917. április 6-án lépett be a háborúba, miután Németországgal hadiállapotban lévőnek nyilvánította magát. A Monarchiának azonban csak 1917. december 7-én üzent hadat, erre utal a fenti szöveg.
20. Lásd e kötetben a 15. számú iratot.
21. Ottokár Czernin von Chudenitz 1916 decemberétől Ausztria-Magyarország külügyminisztere. A központi hatalmak delegációjának vezetője, amelynek Czernin is tagja volt, Richard von Kühlmann német külügyminiszter volt.
22. A londoni Jugoszláv Bizottság és a Monarchia nemzetiségeivel való kiegyezést szorgalmazó Olasz Bizottság (vezetője A. Tore) 1910. április 8 és 18-a között megtartott tanácskozásán fogadták el az itt közölt dokumentumot.
23. Robert Lansing külügyi államtitkár 1918. május 29-én kormánya nevében bejelentette, hogy "nagy figyelemmel" kíséri a Monarchia nemzetiségeinek Rómában megtartott kongresszusát (lásd 20.sz. irat) és "őszinte szimpátiával" kísérik nemzeti törekvéseiket.
24. 1910. március 2-án és 3-án a Monarchia délszláv politikusainak találkozójára került sor Zágrábban. Megállapodtak abban, hogy az egyesülés érdekében szükség van a politikai erők összefogására, amelynek eredménye az SHS Nemzeti Tanács 1918. október 8-i megalakulása lett.
25. IV. Károly ebben a manifesztumban deklarálta Ausztria átalakítását szövetséges állammá, s a bécsi birodalmi gyűlés képviselőiből kialakítandó Nemzeti Tanácsokat alkotmányos szervként ismerte el.
26. "Lijepa nasa domovina..." kezdetű horvát himnuszról van szó.
27. Antun Mihalović horvát bánra utal a jegyzőkönyv.
28. A jegyzéket az olasz hadsereg területfoglalásai miatt juttatták el az említett államok kormányaihoz.
29. Stojan Protić ekkor a Pašić-kormány pénzügyminisztere. 1918. december 20-án ő alakítja meg az SHS Királyság első kormányát, amelynek 1919. augusztus 16-ig miniszterelnöke volt.
30. a 28 tagú delegációt Sándor régens fogadta.
31. Az iratot közli a Kelet-Európa 1900-1945. c. kötet is. 5/1. 94-96. 1. A két fordítás nem azonos.
32. Lásd a 33.sz. iratot.
33. A vakuf és vasijet a muzulmán vallási intézmények és alapítványok földbirtokai.
34. Az iszlám elvei alapján történő bíráskodás.
35. Ramadan, az iszlám böjt időszaka.
36. A továbbiakban a párt szerb nevének, Socijalistička radnička partija Jugoslavije (kommunista) rövidítését használjuk: SRPJ.
37. Az említett rendelet kimondta a feudális viszonyok felszámolását Boszniában, Istriában, Dalmáciában, és az ország egyéb területein megtiltotta, hogy a parasztok újabb földesúri függésbe kerüljenek. A kmetteket, čiftčijákat (jobbágyok, alávetettek) szabad tulajdonosnak nyilvánította, a földbirtokosoknak pedig kártérítést helyezett kilátásba. Az itt közölt rendelet mellett 1919 áprilisában megjelent a földek haszonbérletbe adásáról szóló rendelet is.
38. Slovenska ljudska stranka. A párt elődje 1889-ben Katolikus Politikai Társaság néven alakult meg, nevét 1905-ben változtatta Szlovén Néppártra. A párt - az SHS Királyságban egyedülálló módon kötődött a katolikus egyházhoz, annak hierarchiájához és egyéb katolikus mozgalmakhoz, illetve ezek vezető szervezeti-politikai ereje volt. Programja az európai keresztényszociális pártokéhoz hasonló, nemzeti programja pedig Szlovénia belső autonómiáját hirdette.
39. Lásd a 40. sz. iratot.
40. 40.  A Kommunista Internacionálé II. kongresszusáról van szó, amelyet 1920. július 19 és    augusztus 7-e között, Moszkvában tartottak. A KI elnöke ekkor Grigorij Jevszejevics Zinov-jev volt.
41. 41. Pavlo Pavlović, a Központi Párttanács elnökének cikkéről van szó. Cikkében azt állítja, hogy a "centristák" nem exponálják magukat a pártmunka veszélyes területein, ezért csak a "balosokat" üldözi a rendőrség.
42. 42. A felhívást 53 belgrádi és 62 boszniai párttag írta alá. A Živkov Topalović vezette szárny nem sokkal ezután megalakította Jugoszlávia Szocialista Munkáspártját, majd 1921 végén egyesülve a szociáldemokratákkal, létrehozták Jugoszlávia Szocialista Pártját.
43. 43. Az Obznanát (közlemény) a Vesnić-kormány valamennyi minisztere aláírta. Tényleges szerzője Milorad Drašković belügyminiszter volt. A rendeletként megjelent Obznanát az Alkotmányozó Nemzetgyűlés heves vita után 1921. április 8-án törvényerőre emelte. Az iratot - más fordításban - a Kelet--Európa 1900-1945. c. dokumentumkötet is közli. (5/2.k. 466-468. 1.)
44. 44. A vidovdani (Vid-napi) alkotmányt a kormány csak a Đžemijet parlamenti csoporthoz tartozó muzulmán képviselőkkel kötött megállapodás révén, minimális többséggel tudta elfogadtatni a parlamenttel. E paktum értelmében a kormány ígéretet tett arra, hogy biztosítja a muzulmán vallás egyenjogúságát, másrészt a muzulmán földbirtokosok a 300 hektárig terjedő földbirtokot az agrárreform rendelkezései ellenére is megtarthatták, illetve a kisajátított földért magas kártérítést kaptak.
45. 45. A Horvát Blokk 1921 júniusában, több horvát párt koalíciójaként jött létre. A HKPP-on túl a horvát Jogpárt, a Horvát Közösség és a Horvát Munkás Szövetség voltak a tagjai. A június 26-án kiadott memorandum Horvátország SHS Királyságon belüli függetlenségét követelte, amelynek részletes tervét a szövegben említett alkotmánytervezet vázolta fel.
46. 46. A Demokrata Párt, az SHS Királyság második legnagyobb pártja 1919 februárjában, több liberális csoport és párt fúziójából jött létre. Soha nem volt igazán homogén párt. A 20-as években a centralizmus egyik legkeményebb szószólója, Svetozar Pribičević volt a párt hangadó politikusa, vezetője viszont az a Stojan Protić volt, aki az ország belső felépítését a történetileg kialakult helyi autonómiák megőrzésével képzelte el.. 1924 márciusában a párt kettészakadt, s Pribičević vezetésével létrejött az Önálló Demokrata Párt. Pribičević a 20-as évek második felében feladta centralista nézeteit, s 1927. november 10-én szövetségre lépett a Horvát Parasztpárttal (Paraszt-demokrata koalíció).
47. Lásd a 41.sz. iratot és a 37.sz. lábjegyzetet.
48. A tulajdonjogi viszonyokat az 1931-es, az agrárreform likvidációjáról szóló törvény rendezte, amely a fakultatív megváltás helyett kimondta, hogy a kiosztott földek az agrár-érdekelt tulajdonát képezik. Az önkéntesek (dobrovoljácok) ingyenesen kapták többnyire 3-5 ha közötti parcelláikat a Vajdaságban, Szlavóniában, Makedóniában és Koszovóban.
49. Nezavisna radnička partija Jugoslavije (NRPJ) - Jugoszlávia Függelen Munkáspártja. A párt megalakítását a JKP 1923. január 13-14-én, Belgrádban megtartott konferenciáján határozták el azzal a céllal, hogy a kommunisták legális tömeg-pártjává fejlesszék. A párt taglétszáma (3500 fő) és az 1923-as parlamenti és községi választásokon elszenvedett vereségek azt mutatják, hogy ezt a célkitűzést nem sikerült elérni. A pártot 1924 júliusában betiltották.
50. Magyarón, azaz magyarbarát.
51. Jugoszláv nacionalista szervezet.
52. A föderalista blokk (Horvát Köztársasági Parasztpárt, Jugoszláv Klub, Jugoszláv Muzulmán Szervezet) és a Radikális Párt közötti titkos, ún. pár a jugoszláv történetírás Marko-jegyzőkönyvnek nevez) az egyre feszültebb belpolitikai helyzet megoldását célozta. A radikálisok attól féltek, hogy a HKPP felhagy a parlament bojkottjának taktikájával, s mint legerősebb ellenzéki párt veszélyeztetheti a radikálisok hatalmi pozícióit. A horvátok viszont úgy vélték, hogy az adott helyzetben számukra is jobban megfelelne egy tisztán radikális párti kormány, mivel ily módon a centralizmus legkövetkezetesebb képviselői, a demokraták, kikerülnének a kormányból. A radikálisok részéről tett engedményeket a jegyzőkönyv hűen tükrözi, azt azonban csak áttételesen, amire a föderalista blokk vállalt kötelezettséget, nevezetesen, hogy a HKPP továbbra sem vesz részt a parlament munkájában. A megállapodást a radikálisok nem tartották be.
53. 53. Kucovlahok: feltehetően római eredetű néptöredék Makedóniában .
54. 54. Radić "kommunista korszaka" nem tartott sokáig. 1925 március végén a párt kilépett a Paraszt Internacionáléból, elfogadta az alkotmányt, elismerte a monarchiát, s 1925. július 18-án belépett Pasić tizedik kormányába. Ezzel kapcsolatban lásd az 59. és 60. sz. iratokat.
55. A Pasić-Pribičević-kormány 1924. december végén kiterjesztette az Obznanát a HKPP-ra is, betiltotta tevékenységét, Stjepan Radićot pedig 1925 januárjában letartóztatták. Az itt közölt nyilatkozatot Radić a börtönből küldte ki, s csak nem sokkal ezután bocsátották szabadon.
56. A Szávától, Dunától északra fekvő területek.
57. A Paraszt Demokrata Koalíció 1927. november 10-én jött létre, a Horvát Parasztpárt és az Önálló Demokrata Párt megállapodása révén. A koalíció létrejöttéből tükrözte a jugoszláv politikai életben bekövetkezett erőátcsoportosulást, a szerb politikai pozíció eróziós folyamatát. Ez Belgrád számára azt jelentette, hogy immár horvát-szerb ellenzéki szövetséggel kellett szembenéznie.
58. Stanko Majcen a merénylet idején a második Vukičević-kormány kabinetfőnöke volt, Anton Korošec pedig belügyminiszter. Itt közölt feljegyzése 1940-ben keletkezett. A merényletet 1928. június 20-án Puniša Račić radikális párti képviselő követte el. Két parasztpárt képviselő a helyszínen meghalt, hármat súlyosan megsebesített. Stjepan Radić augusztus 8-án belehalt sérüléseibe.
59. A király ugyanezen a napon az államvédelmi törvény megszigorításával felfüggesztette a "vallási és törzsi jelleggel" működő pártok működését is, köztük a Jugoszláviai Magyar Pártét is.
60. Az ún. oktrojált alkotmányt Sándor királlyá koronázásának tizedik évfordulója alkalmával vezették be. A 116. törvénycikkelyt "kis alkotmánynak" is nevezik, mivel rendkívüli esetekben lehetővé tette, hogy a király az alkotmánytól és a törvényektől független intézkedéseket hozzon.
61. 61. Az 1931. november 8-i parlamenti választásokon kizárólag országos listán indulhattak a jelöltek, így a regionális pártok, köztük a Horvát Parasztpárt jelöltjeit eleve kizárták a választásokból. Jugoszlávia lakossága ekkor 13 930 91! fő volt, ebből 3 560 278-nak volt választójoga. Választójogával a jogosultak 67%-a, azaz 2 342 520 fő élt. A szavazás nyílt és szóbeli volt, ami számos visszaélésre adott alkalmat, s eleve biztosította a Petar Zivkovic tábornok vezette országos lista győzelmét.
62. 62. Sándor király idézett trónbeszédét az újonnan megválasztott parlament két házának együttes ülésén mondta el. Az alkotmány dátumaként azért szerepel szeptember 3-a, mivel ekkor jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
63. 63. A zágrábi szerződési pontok a diktatúrával szemben kialakuló politikai ellenzék első, fontos dokumentuma, amely láncreakciót indított el az országban. Sorra jelentek meg a Horvátországon kívüli ellenzéki erők centralizmussal és diktatúrával szembeni állásfoglalásai. Még a Radikális Párt Főbizottsága is úgy foglalt állást, hogy az állam egységét a széles helyi autonómia biztosíthatja. A Demokrata Párt a Belgrád, Zágráb, Ljubljana, azaz a "nagy nemzeti-kulturális centrumok" köré szerveződő területi autonómia gondolatát vetette fel, amelyben azonban Bosznia-Hercegovina és Dalmácia is autonómiával rendelkezett volna.
64. 64. A Tiszta Jogpárt utódai 1928 végén létrehozták a Horvát Domobrán nevű szervezetet, amely a következő évben Horvát Usztasa Forradalmi Szervezetre változtatta a nevét.
65. 65. Anton Korošec, a betiltott Szlovén Néppárt vezetője a levél megírásakor Hvaron volt háziőrizetben. A levelet Milan Stojadinović írta, Korošec csak aláírta. Stojadinović feladata az volt, hogy a király az Uzunović miniszterelnök megbízásából tárgyalásokat folytasson a volt radikális párti politikusokkal (pl. az iratba is említett Aco Stanojevićtyel) és Koroseccel a rendszer "jugoszláv jellegének", azaz politikai bázisának kiszélesítése érdekében.
66. Sándor királyt 1934. október 9-én ölték meg Marseillesben. Itt idézett végrendeletében Sándor létrehozta a királyi kormányzótanács intézményét, ami azt jelentette, hogy a hatalmat apai nagybátyja, Pál herceg gyakorolta, a király pedig a kiskorú II. Péter lett.
67. A választáson a Jevtić-kormány már nem tudta megismételni az 1931-es, egyetlen országos listára alapozott választás sokat, s az Egyesült Ellenzék Vladko Maček vezette listája jelentős eredményt ért el.
68. Jugoslovenska radikalna zajednica - Jugoszláv Radikális Közösség. Ez az összjugoszláv párt alkotta az 1935 június végén megalakult Stojadinović-kormány alapját. Régi politikai pártok tagjaiból verbuválódott, a radikálisok, a Szlovén Néppárt és a Jugoszláv Muzulmán Szervezet egyezsége alapján jött létre.
69. POF - Patriotski omladinski front, Hazafias Ifjúsági Szervezet. POH - szintén nacionalista szervezet, amelynek pontos elnevezését nem találtuk meg. JNS - Jugoszlovenska nacionalna stranka, Jugoszláv Nemzeti Párt. Sándor király halála után a Jevtic-kormány idején (1934. december 20-1935. június 24.) számos, a társadalom egységét demonstráló nacionalista, terrorista szervezetet hoztak létre kormány támogatással, amelyek kifejezetten a rendszer centralista berendezkedését voltak hivatottak támogatni. Ilyenek voltak többek között a POH és a POF is. A JNS-t a régi, betiltott pártok feletti alakulatként, kifejezetten az ország egyetlen, jugoszláv pártjaként alakították meg, amely az ország rövid életű kormányzópártjának szerepét is betöltötte a Jevtić-kormány idején.
70. R.W. Seton-Watson az 1936 nyarán-őszén lefolytatott tárgyalásokra utal, amelyek előkészítették Maček és Pál herceg 1936. november 8-i találkozóját, amelyen az állam belső felépítésének lehetséges reformjáról tárgyaltak. Seton-Watson történész, befolyásos közéleti személyiség, a brit akadémia tagja, a délszláv kérdés kiváló ismerője. Többször járt a világháború előtt Magyarországon is, 1908-ban könyvet jelentetett meg a magyarországi nemzetiségi kérdésről.
71. Sir John Simon angol külügyminiszter.
72. A szerződés nem csupán külpolitikai jelentőségű volt, de Olaszország ennek alapján - igaz, csak átmenetileg- beszűntette a területén működő usztasa táborok támogatását.
73. A Szlovén KP alapító kongresszusát Ćebinében tartották, a KB titkárának Franc Leskošeket választották meg.
74. Mikor Josip Broz Tito e sorokat írta, még nem volt a párt titkára. Párizsból visszatérte után, 1937 augusztus közepén vette át a KB titkári teendőit. A korábbi titkárt, Milan Gorgićot (Josip Ćižinski) 1937 júliusában Párizsból Moszkvába rendelték, ahol letartóztatták, majd nem sokkal később kivégezték.
75. A Horvát KP alapító kongresszusát Anindoloan tartották, a KP titkárának Đuro Špoljarićot választották meg.
76. Jó képet vág hozzá.
77. 77.  . Nibelung-hűségük.
78. 78.  Az usztasákra céloz. Stjepan Sarkotić báró az Osztrák-Magyar Monarchia tábornoka volt, és szerepet játszott a jankapusztai usztasa kiképzőtábor létrehozásában, az Ausztriában élő usztasák egyik vezetője.
79. Báró Ernst Weizsäker ekkor a német külügyminisztérium politikai osztályának vezetője.
80. Živko Topalović a Jugoszláv Szocialista (Kommunista) Párt centrumához tartozott, majd 1920 decemberében kizárták a többi centralistával együtt a pártból. A centralisták előbb Jugoszláv Szocialista Munkáspárt néven működtek, majd 1921-ben egyesültek a szociáldemokratákkal és létrehozták a jugoszláv belpolitikai életben mindvégig marginális szerepet játszó Jugoszláv Szocialista Pártot. Hosszú ideig e párt vezetője volt.
81. Tito azokra a szimpátia tüntetésekre céloz, amelyeket 1937-ben Eduard Beneš csehszlovák köztársasági elnök és Ivon Delbos francia miniszterelnök belgrádi látogatása alkalmával szerveztek, illetve azokra a tiltakozásokra, amelyeket az ellenzéki pártok és a pravoszláv papság szervezett a Vatikánnal kötött konkordátum becikkelyezése ellen. A konkordátumot 1939-ben véglegesen elvetették.
82. A horvát népképviselet az 1938 decemberi választásokon megválasztott paraszti párti képviselők alkották, azaz 67 fő.
83. Önálló horvát szabor nem volt Jugoszláviában, a horvát képviselők önmaguk együttesét nevezték így.
84. Pál herceg és Macek között 1939 januárjában indultak meg a tárgyalások, majd áprilisban folytatódtak Cvetković és Maček között. Csehszlovákia feldarabolása, Albánia megszállása nagy szerepet játszott az egyezmény létrejöttében.
85. Victor von Heeren belgrádi német követ, Neuhausen belgrádi német főkonzul.
86. Hermann Göring birodalmi marsall, légügyi miniszter, a Luftwaffe főparancsnoka, a négyéves terv birodalmi megbízottja.
87. A német fegyverszállításokra vonatkozó tárgyalások már 1939 elején elkezdődtek.
88. Lásd a 92.sz. iratot.
89. Lásd a 93.sz. iratot.
90. Ciano külügyminiszter Fillipo Anfuso kabinetfőnök és J. Bombelles gróf társaságában fogadta Pavelićet. A tárgyalások célja az olaszok Jugoszláviára vonatkozó elképzeléseinek konkretizálása, illetve az usztasák ebben vállalt szerepe volt. Ciano szerint Horvátország olasz-horvát perszonál unió formájában kapott volna autonómiát a Savoyai-házzal az élén. Németország viszont egyrészt stratégiai okokból, másrészt a túlzott olasz balkáni befolyás megakadályozása céljából inkább hajlott egy magyar égisz alatt létrejövő horvát autonómiára, és elsősorban Vladko Mačekot szerette volna megnyerni az ügynek.
91. Az usztasák akciójára majd 1941. április 10-én kerül sor, amikor Slavko Kvaternik a németek segítségével kikiáltja Zágrábban a Független Horvát Államot.
92. Narodna odbrana - Népvédelem, 1926-ban alakult jugoszláv nacionalista szervezet. Programja szerint az volt a feladata, hogy megvédje az országot "a külső és belső államellenes, defetista, bomlasztó elemektől". Szoros kapcsolatban állt a Haza Becsületének és Szabadságának Csetnik Egyesületéből kivált Régi Csetnikek Társaságával, amely társaság egyik vezetője, Ilija Trifunović Birčanin egyúttal a Narodna odbrana vezetője is volt. Birčanin részt vett a Dušan Simović tábornok vezette 1941. március 27-i tengelyellenes puccsban is.
93. Utalás a Cvetković-Maček egyezményre.
94. Az 1939. december 14-i belgrádi diáktüntetések után a Cvetković-Maček kormány Lepoglaván és Bilećán új munkatáborokat állított fel. Az államvédelmi törvényhez illesztett kiegészítő rendelkezéssel pedig lehetővé tette, hogy a kommunistákat bírósági ítélet nélkül is munkatáborba zárhassák.
95. Roosevelt elnök már 1941. február 14-én üzenetet juttatott el a jugoszláv kormányhoz, amely ekkor tárgyalásokat folytatott Németországgal a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásról. Roosevelt ekkor is kifejezésre juttatta, hogy az Egyesült Államok "jelentős támogatást" nyújt az agresszornak ellenálló országok számára.
96. Habár a kormány és az udvar március 23-án döntött a háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozásról, Cvetkovic miniszterelnök Churchill üzenetére azt válaszolta, hogy Jugoszlávia "nem szűnik meg féltékenyen őrködni függetlensége felett".
97. . A háromhatalmi egyezmény 4. cikkelye kimondta, hogy Németország, Olaszország és Japán a szerződés végrehajtása céljából közös technikai bizottságot hoznak létre, amelynek tagjait az említett országok kormányai nevezik majd ki.
98. A jegyzőkönyvet jugoszláv részről Dragiša Cvetković miniszterelnök és Aleksandar Cincar-Marković külügyminiszter írták alá. A belépéssel természetesen egyetértett az ország politikai életében meghatározó szerepet játszó koronatanács is.
99. Azonos tartalmú jegyzéket adott át a jugoszláv miniszterelnöknek Bécsben az olasz kormány is.
100. Momčilo Ninčić 1921 és 1926 között rövid megszakítással külügyminiszter, majd a Simović-kormány külügyminisztere.
101. Petar Živković tábornok, 1929 és 1932 között miniszterelnök. Bogoljub (Boško) Jevtić 1932 és 1934 között külügyminiszter, 1934. december 20. és 1935. június 24. között miniszterelnök.
102. A király probklamációját valójában Simović tábornok fogalmazta meg, Péter azt később írta alá. Simović-puccs katonai központja Zimonyban volt. S bár a tisztek önállóan cselekedtek, az angol kormány előzőleg támogatásáról biztosította a fordulatot előkészítő katonákat.
103. Pál herceg, Radenko Stanković és Ivo Perović.
104. A görögkeleti egyház még ekkor is a régi időszámítást használta.
105. Gavrilo Dožić szerb pátriárka egyértelműen ellenezte az ország háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozását, politikailag támogatta Simović hatalomátvételét. Az ország megszállása után a németek egy Belgrádtól nem messze fekvő kolostorba száműzték, majd Dachauba hurcolták.
106. Lásd a 110.sz. iratot.
107. Egyéb források alapján bizonyos, hogy Hitler nem csupán a Bánátot ígérte oda Magyarországnak a Jugoszlávia elleni katonai akcióban való részvételért (amit végül is nem csatoltak Magyarországhoz), hanem a Bácskát, a Muraközt és a Murántúlt is.
108. 108. A görögország elleni katonai támadásról van szó. A tengely hatalmak Jugoszlávia elleni támadása április 6-án, Belgrád német bombázásával indult meg.
109. Ninčić a Németországgal kötött titkos megállapodásokra Lásd a 104. és 105.sz. iratokat.
110. Maček 1941. április 1-én találkozott Walter Malletkével, a náci párt megbízottjával. Malletke megpróbálta rávenni Mačeket, hogy vegyen részt a Független Horvát Állam létrehozására irányuló német terv létrehozásában, s ne lépjen be a Simović-kormányba. Miután Macek ezt elutasította, április 4-én elfogadta a Simović által felkínált miniszterelnök helyettesi posztot. A Független Horvát Állam kikiáltása után Macek felszólította párthíveit, hogy lojálisán viselkedjenek az új hatalommal szemben.
111. 111. Jugoszlávia 1941. április 17-én írta alá a feltétel nélküli kapitulációt. Mivel mind a király, mind pedig a kormány ekkor már külföldre menekült, a kapitulációt Cincar-Marković volt külügyminiszter és Radivoj Janković tábornok írták alá A jugoszláv hadsereg mintegy 600 000 tisztjéből és katonájából körülbelül 300 000-en estek fogságba.