Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Intézménymutató: Nemzetiségi (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi) Kollégiuma
Pozsgay Imre válaszlevelet küldött Horváth Istvánnak, amelyben tudatta, hogy a cigányság kérdésében teljes kompetenciával a hamarosan létrejövő Nemzetiségi Kollégium fog rendelkezni, de annak megalakulásáig javasolta a Tárcaközi Bizottság munkájának folytatását.
1989. április 24.A Minisztertanács a 1048/1989. sz. határozatával létrehozta az MT Nemzetiségi Kollégiumát, amelynek egyik feladatává vált a nemzetiségi törvény előkészítésében való véleménynyilvánítás, illetve a végrehajtás és érvényesülés figyelemmel kísérése.
Az IM-ben értekezletet tartottak a nemzetiségi törvény előzetes elképzeléseiről, amelynek keretében Baka András tanulmánya került megvitatásra. Szót leginkább a nemzetiségi szövetségek képviselői kaptak.
Tekintettel arra, hogy az MSZMP PB 1989. évi munkatervében szerepelt a cigányság helyzetének áttekintése, valamint a kisebbség helyzetének rendezéséről szóló határozat meghozatala, ezért kikérték a cigány szervezetek vezetőinek, cigányügyi titkároknak, cigánycsalád-segítőknek, illetékes főhatóságoknak, tanácsi vezetőknek és társadalmi szervezeteknek a szóbeli és írásos véleményét, amelyeket a párt Társadalompolitikai Osztályának felkérésére Erdődi Gyula összegzett. A feljegyzés megállapította, hogy azok a vélemények, amelyek érintették a kisebbségi kérdést, egyértelműen és határozottan a nemzetiséggé nyilvánítás mellett foglaltak állást. A szakértői anyag azt javasolta, hogy ennek lehetőségéről és módozatáról az új Alkotmány rendelkezzen, de a készülő nemzetiségi törvény is vegye figyelembe a cigány kisebbséget. Az előirányzottakkal ellentétben az MSZMP PB a későbbiekben már nem vitatta meg a cigányság helyzetét és nem hozott ez ügyben újabb határozatot sem – a kérdés eldöntése immár az Országgyűlés elé került.
Megtartotta alakuló ülését az MT Nemzetiségi Kollégiuma.
1989. július 19.A KÜM eljuttatta a Székely András Bertalannak, az MT Társadalom- és Nemzetiségpolitikai Titkársága tanácsosának a Kollégium tervezett munkatervével és ügyrendjével kapcsolatos feljegyzéseit, amelyben szorgalmazta a készülő nemzetiségi törvény véleményezését, illetve a cigányság kollektív jogainak rögzítését a leendő jogszabályban.
1989. október 11.A Kollégium plenáris ülésén – bár nem volt önálló napirendi pont, de a Tabajdi Csaba által vezetett Nemzetiségi Titkárság bemutatkozásának keretében – felmerült a nemzetiségi törvény ügye. Tabajdihoz intézett kérdésként fogalmazódott meg ugyanis a törvény-előkészítés állása, nevezetesen az, hogy a nemzetiségi szövetségek miért nem tudnak róla többet, illetve az, hogy vajon nem lesz-e az ügy pártharcok tárgya.
1989. október 24.A Kollégium hazai albizottságának ülésén napirendre került a kisebbségek parlamenti képviseletének ügye, az eredetileg tervezettnél korábban a kisebbségi törvény alapelvei, a cigányság helyzete, az 1990-es népszámlálás, illetve a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos tennivalók. (Győri Szabó 1998.)
Az ülésnek a kisebbségi törvényről szóló napirendi pontjához beterjesztették a NEKT által kidolgozott „A nemzeti és etnikai kisebbségi törvénytervezet alapelvei” c. anyagot. A dokumentum bevezetőjében kitért a jogszabály megalkotásának bel- és külpolitikai szempontjaira. Egy integrált, nemzeti-etnikai és nyelvi kisebbségi törvény kidolgozását javasolta, amelynek hatálya az országban beszélt kisebbségi nyelvekre és nyelvjárásokra terjedne ki. Ezt a megoldást az Európa Tanács (ET) Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájához való csatlakozás szempontjából is kívánatosnak értékelte. A részletes szabályozást magában foglaló kisebbségi kódex az identitásválasztás szabadságán alapult, amelyet egyéni és közösségi jogok biztosítása kívánt teljessé tenni. Fontos elemének bizonyult a kulturális (utóbb kulturális és szociális) kisebbségi önkormányzatok rögzítése: a kisebbségenként külön-külön létrehozható „államjogi” önkormányzatokhoz az adott közösség tagjai tartoznak, akik ezt önkéntesen, az önkormányzat által kezelt névjegyzékbe történő felvétellel nyilváníthatják ki. Az állami szervek által kizárólag csak felügyelt kisebbségi testületek statútumok alapján működnek, amely dokumentumok a kisebbségi törvény részét képezik.
Az albizottság ülésén alapvetően egyetértés mutatkozott az alapelveket illetően, és a Kollégium testülete megbízta a Titkárságot, hogy a következő plenáris ülésre terjessze be a törvény részletes koncepcióját, konkrét szövegtervezetét és annak indoklását. (Győri Szabó 1998.)
Tabajdi Csaba a Kossuth Rádióban, a nemzetiségi törvény késlekedésével kapcsolatban elmondta, hogy „volt eléggé éles bírálat, hogy az etnikai és kisebbségi törvény tervezetét az IM elfektette, és erre nem is találtak mentséget a Kollégium bizonyos tagjai. Annyi mindent kellett a törvényhozási munkában az elmúlt egy év alatt történelmileg bepótolni, mégsem lett volna szabad ezt a kérdést félresöpörni. Azt hiszem, mindenképpen szükség van a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény munkálatainak felgyorsítására.” (Győri Szabó 1998.)
Eperjessy Ernő, a NÖO osztályvezető-helyettese levélben arról tájékoztatta Timoránszky Pétert, hogy a nemzetiségi törvényt előkészítő bizottságban a Művelődési Minisztériumot továbbra is Stark Ferenc képviseli.
A Kollégium hazai albizottságának ülésén napirendre került a nemzeti kisebbségek könyvkiadása, tömegtájékoztatási lehetőségei, illetve a cigányság helyzetének felmérése, a kisebbség közösségi meghatározásának problémái. (Győri Szabó 1998.)
1989. november 29.A Kollégium plenáris ülésén, az eredetileg tervezettnél később vitatták meg a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény tervezetét, amelynek elkészítése Bíró Gáspár, a NEKT tanácsosának nevéhez kötődött. A kidolgozott törvénytervezet és önkormányzati statútum első változatát a NEKT az ülést megelőzően a minisztériumi és más szakértők, valamint a kisebbségi szervezetek részére kiküldte előzetes véleményezésre. Az aznapi tanácskozáson elhangzott észrevételek alapján a Kollégium azzal bízta meg a Titkárságot, hogy 1990. február 1-ig készítse el a kisebbségi önkormányzatok statútum-modelljét, a kisebbségi szervezetek támogatásának új alapokra helyezésének alapelveit, és kezdje meg a tárcaközi egyeztetést, illetve a pártokkal és kisebbségi szervezetekkel való előzetes konzultációt. Az elvégzendő munkához a NEKT december 25-éig kérte a Kollégium tagjainak írásos véleményeit, konkrét szövegjavaslatait.
Az MM miniszteri értekezlete megtárgyalta és jóváhagyta a „Nemzetiségek, kisebbségek és a Művelődési Minisztérium feladatai” c. összefoglalót, amelyet Rátkai Ferenc utóbb, 1990. március 19-én továbbított a minisztériumi vezetőknek. Az elfogadott előterjesztés szerint a nemzetiségi törvény előkészítése a kormányzati kisebbségpolitika készségét jelzi a megújulásra, és a „valóságos” kisebbségi igények kielégítésére. A dokumentum állásfoglalása szerint a Nemzetiségi Önálló Osztályt – feladatkörének, személyi összetételének és esetleg nevének megváltoztatásával – célszerű fenntartani és továbbra is működtetni.
A Kollégium hazai albizottságának ülésén napirendre került a kisebbségek oktatási szükségleteinek ügye, valamint a kisebbségek és a tömegtájékoztatás viszonya. (Győri Szabó 1998.).