Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Magyarországi ellenzéki értelmiségiek nyilatkozatban támogatták a csehszlovákiai Charta 77, a lengyelországi Szolidaritás és az egykori Társadalmi Önvédelmi Bizottság 1984. februári nyilatkozatában foglalt célkitűzéseket és követeléseket. Követelték egyúttal az emberi jogok tiszteletben tartását, nem csupán az egyénieket, hanem a kollektív jogokét is, valamint síkra szálltak a határon túli magyar kisebbségek kulturális autonómiájának megteremtéséért. „… és gondolunk arra, ami minden magyarnak legégetőbb nemzeti gondja: a kelet-európai kisebbségek nemzeti jogfosztottságára.” (Csizmadia 1995.)
1984. július 27.Tizenkilenc értelmiségi beadvánnyal fordult Kádár Jánoshoz, amelyben arra tettek javaslatot, hogy a következő kongresszusra való felkészülés keretében az MSZMP „avassa elsőrendű teendői közé” a magyarság sorskérdéseinek orvoslását. A javaslatok között szerepelt egy, politikusokból, írókból és tudósokból álló bizottság létrehozása, amely egy szélesebb körű tanácsadó testületre támaszkodva kísérné figyelemmel a határon túli magyarság helyzetét, és fogalmazna meg ezzel kapcsolatos javaslatokat. Az aláírókat augusztus 22-én fogadta Aczél György: a találkozón a résztvevők részletesen kifejtették a Minisztertanács (MT) bizottságaként vagy tanácsadó testületeként működő szerv létrehozására irányuló javaslatukat. A beadványról szóló, a Politikai Bizottságnak készített 1984. decemberi jelentés viszont nem tartotta indokoltnak és lehetségesnek a javasolt bizottság létrehozását, és a nem sokkal korábban létrejött nemzetiségi bizottság létét és működését sem ítélte szükségesnek „publikussá” tenni. (Csizmadia 1995.)
1984. november 1.A szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel kapcsolatos hazai feladatok és intézkedések politikai összehangolása céljából – korábbi kezdeményezés alapján – Nemzetiségi Koordinációs Bizottság (NKB) néven, operatív bizottság alakult a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális (TKKO), Külügyi, Agitációs és Propaganda Osztályai, valamint a Külügyminisztérium (KÜM) és a Művelődésügyi Minisztérium (MM) képviselőinek a részvételével. (Csizmadia 1995.)