Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


Intézménymutató: Hazafias Népfront


1988. Február közepe

A HNF Budapesti Bizottságának elnökségi ülésén a résztvevők nemzetiségi ügyeket vitattak meg annak a dokumentumválogatásnak a birtokában, amely tartalmazta többek között I. István király Intelmeinek híres sorait a többnyelvű országról. A tanácskozás végül úgy foglalt állást, hogy időszerű egy új nemzetiségi törvény megalkotása Magyarországon. Elfogadták azt a javaslatot is, amely szerint az elnökség kezdeményezésére a fővárosi képviselőcsoport fontolja meg annak lehetőségét, hogy javaslatot tegyen a megfelelő jogalkotásra. Peják Emil, a Bizottság vezető titkára az indítvánnyal kapcsolatban a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy „az alkotmány röviden és természetesen általánosságban szabályozza a nemzetiségi jogokat. Ámde önálló törvény több mint száz esztendeje nem született erről.” A hatályos, a nemzetiségekkel kapcsolatos széttagolt ágazati jogszabályokra célozva kijelentette: „úgy ítéljük meg, hogy ezen jó lenne változtatni, már csak azért is, mert a nemzetiségi problematika érezhetően a figyelem középpontjába került Magyarországon. Az elmúlt években nemzetiségi politikánk alkotmányunk szellemében alakult és értékelhető, becsülhető eredményei vannak. Éppen a továbblépés miatt jött el az ideje egy olyan átfogó nemzetiségi törvény megalkotásának, amely európai mértékkel nézve is jelentős vívmány lenne.” Az ülésen meghívott előadóként jelenlévő Stark Ferenc nem minisztériumi tisztviselőként, hanem hangsúlyozottan szakértő-kutatóként pedig úgy nyilatkozott, hogy a törvény-előkészítés megindulásához számos jogi feltételnek kell megvalósulnia, de kétségtelenül adódtak a hatályos rendszerben joghézagok, különös tekintettel a végrehajtás szabályozatlanságára. Az osztályvezető éppen ezért egy végrehajtható és számon kérhető törvény kidolgozása mellett állt ki, ami lehetővé teszi a tényleges kisebbségi érdekek felszínre kerülését.

1988. március 17.

Peják Emil, a HNF Budapesti Bizottságának vezető titkára, a főváros 56-os választókörzetének képviselője – a Bizottság február közepén elfogadott állásfoglalása nyomán – az Országgyűlés ülésén javaslatot tett egy, társadalompolitikai és nemzetközi szempontból is szükségesnek ítélt nemzetiségi törvény megalkotására. Az indítványt a nemzetiségi kérdés iránt megnőtt érdeklődéssel, a nemzetközi közvélemény részéről elvárható demokratizmussal, az emberi és kisebbségi jogok biztosításának szükségességével indokolta. Utalt a jogtörténeti előzményekre, rámutatva így a magas szintű, átfogó jogszabály hiányára. Bírálta az akkor hatályos széttagolt és eltérő jogelveket megfogalmazó jogi szabályozást, amely szerinte akadályozhatja a helyes politikai irányvonal egységes és következetes végrehajtását, a jogok propagálását, ismertségük növelését, valamint a demokratikus gondolkodás fejlesztését. A felszólalás második felében a képviselő részletesebben ki is fejtette, hogy milyen nemzetiségi viszonyokat tart indokoltnak a leendő törvényben rögzíteni. A kormány nevében nyilatkozó Markója Imre igazságügy-miniszter támogatásáról biztosította a javaslatot. Az Országgyűlés ezt követően egyhangúlag, tartózkodás nélkül elfogadta Peják Emil indítványát azzal együtt, hogy felkérte a kormányt, tegye meg az ezzel kapcsolatos szükséges intézkedéseket.

1988. május 11.

Az MSZMP Titkársága véglegesítette az országos értekezlet állásfoglalásának tervezetét.

Kalmár György elkészítette Rátkai Ferenc számára a feljegyzését a május 17-ei munkacsoporti tanácskozásra kiküldött dokumentumokról. Fontosnak tartott egy, kül- és belpolitikai szempontból megfelelő preambulumot, demokratikus intézményrendszert (HNF mint önkormányzati keret, nemzetiségi titkárság, parlamenti (al)bizottság), illetve azt is, hogy a rögzítendő kisebbségi jogok, és azok gyakorlása esetleg szankciókkal együtt garantált legyen, valamint készüljön a különböző megoldásokról egy nemzetközi összehasonlító értékelés.

1988. május 17.

A nemzetiségi törvény politikai irányelveinek kidolgozásával kapcsolatos második megbeszélés Becsei József (Békés megyei Tanács), Budai János (HNF), Budzsáklia Mátyás (KAO), Csalótzky György (IM), Dévai Tibor, Göndör Péter, Hambuch Géza, Hoóz István, Jakab Róbertné, Knopp András, Mándity Marin, Márk György, Rátkai Ferenc, Samu Mihály (ELTE) és Stark Ferenc részvételével. A tanácskozáson Herman József (MTA), Juhász Gyula (Országos Széchenyi Könyvtár) és Takács Gyula nem tudtak részt venni. Megállapodás született arról, hogy többek között Stark Ferenc készít javaslatot az előkészítést szolgáló politikai elvekről, valamint a szövetségi főtitkárok is külön-külön összefoglalókat írnak. A törvény politikai tartalmáról szóló összegzés kidolgozását Samu Mihály kapta meg feladatul. A június 15-ig bekért anyagoknak tartalmazniuk kellett a jogalanyiság problémáit (cigányság, zsidóság), a jogszabály társadalompolitikai célkitűzéseit, illetve a nemzetiségi jogok felsorolását is. Knopp András bejelentette egyúttal a résztvevőknek azt is, hogy az IM is megbízást kapott a törvény előkészítésére.

1988. június 7.

A Berecz János által kidolgozott újabb változat, a „Feladatterv az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásának végrehajtásához (a Politikai Bizottság javaslata)” c. dokumentum változatlanul a Minisztertanács számára ajánlotta a nemzetiségi törvényjavaslat kidolgozását.

A HNF Országos Titkársága elfogadta a Propaganda és Művelődési Osztály május 25-ei beszámolóját a nemzetiségi kongresszusok előkészítő munkálatairól. A jelentés megállapította, hogy „társadalmi igényt fogalmazott meg és terjesztett az Országgyűlés elé a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága vezető titkára nemzetiségi törvény megalkotását javasolva. A törvény politikai előkészítésének munkálatai folynak, ebben részt veszünk.”

1988. június 15.

Mándity Marin megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit Radics Katalinnak. A dokumentum szerint a törvénynek meg kell határoznia a nemzetiség fogalmát, a jogokat és kötelességeket, a nemzetiségi szövetségek helyét, illetve ki kell fejeznie a többségi nemzet felelősségét. Kiterjedt nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogok biztosítását, valamint egy, a részleteket tartalmazó végrehajtási utasítás kimunkálását szorgalmazta.

Hambuch Géza megküldte a június 8-ai keltezésű, a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit (Javaslatok nemzetiségi törvény megalkotásához) Radics Katalinnak, amely a június közepei, szövetségi anyagok közül a legbővebbnek és leginkább kidolgozottnak bizonyult. A dokumentum átfogóan foglalkozott a törvény céljaival, személyi hatályával, az egyéni és kollektív jogokkal, ezek érvényesítésével, a megreformált struktúrával és vétójoggal bíró szövetségekre épülő érdekképviselettel, valamint hangsúlyosan a kulturális és oktatási ügyekkel.

Stark Ferenc (Javaslat a nemzetiségi törvény elveire) elkészítette a feljegyzését a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok forrása a „néphatalom elve”, az állam támogató politikát folytat, amelynek alanya maga a nemzetiségi lakosság és autonóm szervezeteik, illetve az állam síkra száll a határon túli nemzetiségi kapcsolatok kialakításáért. Elengedhetetlennek tartotta a jogosultságnál a nemzetiség és a nemzetiséghez tartozás fogalmi meghatározását, illetve a kettős kötődés elismerését. Egyes intézkedéseknek pedig a nehezen meghatározható területi érvényt emelte ki.

Samu Mihály egyetemi tanár is elkészítette a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzését (Előterjesztés a nemzetiségi törvény koncepciójáról), amely leszögezte a javasolt alapelveket, majd a hangsúlyt a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokra helyezte. Végül pedig új szervezeti-intézményi megoldásokat szorgalmazott a kérdés kezelésében (országgyűlési bizottság, államtitkárság, nemzetiségi bizottságok stb.). Álláspontja szerint a törvény más kisebbségekre csak akkor vonatkozzon, ha azok kellő szervezettségi szintet értek el.

Garamvölgyi József, a HNF OT titkára arról értesítette Radics Katalint, hogy a HNF vállalja a nemzetiségi törvényjavaslat társadalmi vitára bocsátását.

1988. október 24.

Pozsgay Imre a nemzetiségi szövetségek vezetőivel találkozott az Országházban, az MM és a HNF OT munkatársainak részvételével. A megbeszélésen egyetértés alakult ki arról, hogy a reformfolyamatnak fel kell ölelnie a nemzetiségpolitika megújítását is, amelynek kulcskérdése az érdekképviselet, és a szövetségek ennek megfelelő átalakulása.

1988. november 1.

Radics Katalin elkészítette a „Javaslat a Politikai Bizottságnak a nemzetiségi törvény irányelveire” c. dokumentumot, amelyet Pál Lénárd november 9-én láttamozott.

Mezei István és Náday Gyula, az Országos Cigánytanácsnak egy, az átalakulással összefüggő belső körlevelében arra kérték az érintetteket, hogy a Vass Csaba, a HNF OT Társadalompolitikai Osztályának vezetője által javasolt Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége elnevezés helyett támogassák az Országos Cigánytanács Szövetsége megnevezést, mert az előbbi „…még magas, és nem akarunk nemzetiség lenni…”

1988. november 2.

A HNF támogatásával megalakult a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége (MCDSZ), amely többek között célul tűzte ki a cigányság nemzetiségként való kezelésének elérését.

1988. november 21.

Az MSZMP PB ülése jóváhagyta a nemzetiségi szövetségek főtitkár-jelöltjeinek személyeit.

Az Országos Cigánytanács tagjainak jelentős többsége, köztük az MCDSZ ideiglenes vezetősége, a HNF OT székházában tartott ülésen a cigányság számára nemzetiségi jogok biztosítása mellett nyilvánított véleményt. A Tanács állásfoglalásának előkészítésére ad hoc bizottságot hoztak létre.


<*Lablec*>