Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Intézménymutató: Kisebbségi Kerekasztal
Doncsev Toso levelet írt Antall Józsefnek, amelyben rámutatott arra, hogy a többszörösen átszerkesztett törvénytervezet milyen, az eredeti változattól eltérő és a Kisebbségi Kerekasztal számára sérelmes rendelkezéseket tartalmazott (kisebbségi önkormányzati választás, állami finanszírozási kötelezettségek, parlamenti képviselet). Ezért politikai egyeztető tárgyalásokat tartott szükségesnek a kormány meghatalmazott képviselőivel.
1992. január 27.Wolfart János több miniszter és államtitkár számára készítette el és küldte meg a NEKH állásfoglalását a törvénytervezet január 24-i változataival kapcsolatban: a hivatalvezető a BM és az IM tervezeteit egyaránt elfogadhatatlannak tartotta. Az előbbit azért, mert diszkriminatív, az utóbbit pedig azért, mert hiányzik belőle a következetesség az önkormányzatiság vonatkozásában (egyesületi jogalap erőltetése). Ugyanakkor a kisebbségi önkormányzatoknak a települési önkormányzati rendszerbe való beépítését jobb megoldásnak tartotta, mint a Kisebbségi Kerekasztallal egyetértésben beterjesztett egykori javaslatot. Aggályosnak tartotta viszont néhány kisebbség esetében az országos testület megalapítását, a nemzeti és etnikai kisebbségek külön-külön való meghatározását, az ehhez kapcsolódó és súlyos következményekkel járó diszkriminatív megoldást, valamint a taxációt.
1992. január 29.A Kisebbségi Kerekasztal képviselői és az MDF Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoportja eszmecserét folytattak a kisebbségi törvénytervezet néhány alapvető kérdéséről. A felek hasznosnak ítélték a kölcsönös tájékoztatást, és megállapodtak abban, hogy a tervezet beterjesztésekor szakértők bevonásával újabb megbeszélést tartanak.
1992. február 6.A kormányülés harmadik olvasatban megtárgyalta és a meghozott határozatával, a szövegpontosító javaslatok figyelembevételével elfogadta a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvénytervezetet, és elrendelte annak Országgyűlés elé terjesztését. A döntés arra is kiterjedt, hogy az Országgyűlés elé történő benyújtás előtt arról tájékoztatni kell a Kisebbségi Kerekasztalt.
A február 6-i változat a január végihez képest némileg bővítette a nemzeti kisebbségek felsorolását, amely már a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, román, „ruszin (ukrán)”, szerb, szlovák, szlovén közösségekre terjedt ki. A helyi szinten létrehozható kisebbségi önkormányzati típusok – a kisebbségi települési önkormányzat és az önkormányzati képviselőcsoport – kiegészült az ún. települési részönkormányzattal, amelynek kialakítását az önkormányzati csoport vagy az etnikai kisebbség kezdeményezhette. Módosította a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényt, amelybe a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum kedvezőbb szabályait állapította meg.
Sor került a kisebbségi törvénytervezetnek a Kisebbségi Kerekasztallal történő miniszteri ismertetésére Nagy Ferenc József, illetve a BM és a NEKH képviselőinek részvételével. A törvénytervezet Országgyűlés elé terjesztéséről szóló kormánydöntés ismertetését széleskörű eszmecsere követte, végül a résztvevők megállapodtak abban, hogy a Kerekasztal ésszerű időn belül megteszi a dokumentummal kapcsolatos észrevételeit.
1992. február 19.A Kisebbségi Kerekasztal ülése megállapította, hogy a kormány által február 6-án megtárgyalt és elfogadott törvénytervezet a kisebbségek számára elfogadhatatlan, mert hátrányosan megkülönböztet egyes kisebbségeket, eltér a korábbi konszenzustól, a kisebbségi lakosság többségét kizárja az önkormányzatok alakításának lehetőségéből, nem oldja meg a parlamenti képviseletet, nem tartalmaz anyagi garanciákat, a korábbiakhoz képest szűkíti a kulturális autonómiát, illetve magában hordozza esetleges későbbi érdekellentétek kiéleződését. Az elfogadható megoldás érdekében így a Kerekasztal szereplői a közvéleményhez, az Országgyűléshez és a politikai pártokhoz kívántak fordulni. A döntésükről nyilatkozatot tettek közzé, amelyet másnap eljuttattak Szabad Györgynek is, aki továbbította azt Fodor Gábor és Salamon László bizottsági elnököknek.
A NEKH munkatársai belső megbeszélést tartottak a december 18-i kormányülésre beterjesztett, és a kormány által elfogadott törvénytervezetekről, főleg a kezdeti részekről (kisebbség-fogalom, taxáció, helyi szintű kisebbségi önkormányzatok).
Nagy Ferenc József a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet az indoklással együtt felterjesztette Kajdi Józsefnek, a MEH közigazgatási államtitkárának, és kérte a dokumentumnak az Országgyűlés elé történő benyújtását. Jelezte továbbá, hogy nem kapott észrevételt a Kisebbségi Kerekasztaltól, és a kisebbségi elutasító álláspontról csupán a sajtóból értesült.
Göncz Árpád február 29-i hatállyal, saját kérésére mentette fel tisztségéből Manherz Károlyt (52/1992. (II. 28.) KE határozat).
A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélést folytattak a kisebbségi törvénytervezetről. A közzétett közös nyilatkozatuk leszögezte, hogy „a leginkább érintettek, vagyis a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek egyetértését nem bíró nemzeti és etnikai kisebbségi törvény jogsértő.” A kormány javaslatának elutasításával a felek egy, a Kerekasztal egyetértését bíró törvény elfogadását szorgalmazták.
Entz Géza bizalmas feljegyzést készített Antall József számára, amelyben arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy a törvénytervezet akkori formájában való elfogadása súlyos kül- és belpolitikai következményekkel járhat. Megítélése szerint a tervezet tartalmilag nemzetközi dokumentumokkal, a kormányprogrammal, valamint az 1991. áprilisi kormánynyilatkozattal is ütközött. Megoldásként az aggályos elemek kiküszöbölését, valamint a benyújtás előtt, a Kisebbségi Kerekasztallal való tárgyalásokat javasolta.
1992. március 6.Doncsev Toso Wolfart Jánoshoz írott levelében megismételte a Kisebbségi Kerekasztal konszenzusos álláspontját a törvénytervezettel kapcsolatban – hangsúlyozva egyúttal a további tárgyalások iránti elkötelezettséget. A levél szerint a tervezet sértette a korábban kialakított konszenzust, és rámutatott a legfontosabb eltérésekre is (kisebbségek közötti megkülönböztetés, kisebbségi önkormányzatok létrehozása, parlamenti képviselet, anyagi garanciák, kulturális autonómia).
1992. március 7.A Miniszteri Bizottság ülése megtárgyalta az államigazgatási véleményeket, és a Kisebbségi Kerekasztal észrevételeit. Úgy foglalt állást, hogy tagjai konkrét szövegjavaslatokat tesznek, és addig is felfüggesztik a törvénytervezetnek az Országgyűlés elé történő beterjesztését. A tervezet esetleges módosítását követően pedig szükségesnek tartottak egy, a Kerekasztallal való egyeztetést. Az értekezlet leszögezte, hogy „a kormány kész a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény további előkészítése során figyelembe venni a Kisebbségi Kerekasztal véleményét.”
Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Doncsev Tosot a Miniszteri Bizottság üléséről, és reagált is a Kerekasztalnak a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeire.