Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Intézménymutató: Kormány
Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen vita alakult ki a tervezett regisztráció problémájáról, illetve további teendőként megfogalmazódott a hatpárti egyeztetés és a kormány elé terjesztés szükségessége.
1991. december 19.A kormányülésre beterjesztésre került a Kodifikációs Bizottság által módosított, és a BM Választási Irodája által kiegészített törvénytervezet. Az október-november folyamán kialakítotthoz képest kisebb módosításokat tartalmazó tervezetet a kormány első olvasatban meg is tárgyalta. A kormány javasolta a nemzeti kisebbségek körének és az etnikai kisebbség fogalmának meghatározását. Az elhangzottak alapján a törvénytervezet átdolgozására lett szükség, amelyet a BM, az IM és a NEKH végeztek el. Ez utóbbinak lett az eredménye egy további, december 31-ei változat, amelyet egy későbbi feljegyzés szerint a NEKH érdemben már nem tudott befolyásolni.
1992. január 7.Wolfart János a törvénytervezetnek a kormány elé történő terjesztéséről szóló feljegyzését készített Nagy Ferenc Józsefnek, amelyben tájékoztatta őt a törvénytervezet tartalmi és szerkezeti átdolgozásáról. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban az időközben elkészült BM variációt javasolta elfogadni az IM szövegével szemben, mert többek között az teszi lehetővé a kisebbségi szervezetek demokratizálódási folyamatának felgyorsulását.
1992. január 9.Doncsev Toso levelet írt Antall Józsefnek, amelyben rámutatott arra, hogy a többszörösen átszerkesztett törvénytervezet milyen, az eredeti változattól eltérő és a Kisebbségi Kerekasztal számára sérelmes rendelkezéseket tartalmazott (kisebbségi önkormányzati választás, állami finanszírozási kötelezettségek, parlamenti képviselet). Ezért politikai egyeztető tárgyalásokat tartott szükségesnek a kormány meghatalmazott képviselőivel.
1992. január 24.Az 1991. decemberi kormányülést követően elkészült a BM törvénytervezet-változata, amely a későbbiekben rendkívül komoly vitákat és ellenállást generált államigazgatási és társadalmi szereplők körében egyaránt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a korábbi tervezetekkel ellentétben megkülönböztette egymástól a nemzeti és az etnikai kisebbségeket, és ez a distinkció jogkövetkezményekkel is párosult. A preambuluma szerint „e törvény szerint a nemzeti kisebbségek azok a saját nyelvvel és kultúrával rendelkező népcsoportok, amelyek a magyarsággal történelmileg együtt élnek és van anyanemzetük. Etnikai kisebbségek azok, amelyeket a lakosság többi részétől saját nyelvük vagy kultúrájuk, hagyományaik különböztetnek meg, de nincs anyanemzetük, illetve a magyarsággal való történeti együttélés során nemzeti kisebbségként nem artikulálódtak.” Az előbbiek körében immár felsorolást is alkalmazott: ide sorolta a bolgár, horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén és az „ukrán (ruszin)” népcsoportokat. A tervezet egyik lehetséges megoldásként a korábbiakhoz képest teljességgel új alapokra helyezte a kisebbségi önkormányzati rendszert azzal, hogy integrálta a települési önkormányzati szisztémába. Kiiktatta a közvetlen választással létrehozott helyi testületet, és helyette két közvetett típust javasolt: a kisebbségi települési önkormányzatot, ha a települési önkormányzat tagjainak több mint felét, illetve az ún. önkormányzati képviselőcsoportot, ha a tagok legalább egyharmadát kisebbségi jelöltként választották meg. A tervezet nem hagyta változatlanul az országos testületet sem.
1992. február 6.A kormányülés harmadik olvasatban megtárgyalta és a meghozott határozatával, a szövegpontosító javaslatok figyelembevételével elfogadta a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvénytervezetet, és elrendelte annak Országgyűlés elé terjesztését. A döntés arra is kiterjedt, hogy az Országgyűlés elé történő benyújtás előtt arról tájékoztatni kell a Kisebbségi Kerekasztalt.
A február 6-i változat a január végihez képest némileg bővítette a nemzeti kisebbségek felsorolását, amely már a bolgár, görög, horvát, lengyel, német, román, „ruszin (ukrán)”, szerb, szlovák, szlovén közösségekre terjedt ki. A helyi szinten létrehozható kisebbségi önkormányzati típusok – a kisebbségi települési önkormányzat és az önkormányzati képviselőcsoport – kiegészült az ún. települési részönkormányzattal, amelynek kialakítását az önkormányzati csoport vagy az etnikai kisebbség kezdeményezhette. Módosította a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényt, amelybe a települési önkormányzatban való kedvezményes kisebbségi mandátum kedvezőbb szabályait állapította meg.
Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Doncsev Tosot a kormány előző napi döntéséről, és egyúttal meghívta őt a törvénytervezet február 12-ei ismertetésre.
1992. február 12.Sor került a kisebbségi törvénytervezetnek a Kisebbségi Kerekasztallal történő miniszteri ismertetésére Nagy Ferenc József, illetve a BM és a NEKH képviselőinek részvételével. A törvénytervezet Országgyűlés elé terjesztéséről szóló kormánydöntés ismertetését széleskörű eszmecsere követte, végül a résztvevők megállapodtak abban, hogy a Kerekasztal ésszerű időn belül megteszi a dokumentummal kapcsolatos észrevételeit.
1992. február 14.A Roma Parlament megismételt, második kongresszusa szakértői csoportot hozott létre, amelynek feladata a kisebbségi törvénytervezet módosítására irányuló csomagterv kidolgozása lett, mivel a kormány kisebbségi törvénytervezete a küldöttek szerint fokozottan hátrányosan érinti a cigányságot.
1992. február 18.Wolfart János a Népszabadságnak nyilatkozva kijelentette, hogy a kormány nem változtatta meg a közös törvénytervezet legfontosabb pontjait, és a kisebbségek a lehető legtöbb jogot fogják kapni, bár nem lehet automatikus érvényesülésre számítani, kalkulálni lehet a kezdeti nehézségekkel is.