Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Intézménymutató: Kormány
A Kisebbségi Kerekasztal ülése megállapította, hogy a kormány által február 6-án megtárgyalt és elfogadott törvénytervezet a kisebbségek számára elfogadhatatlan, mert hátrányosan megkülönböztet egyes kisebbségeket, eltér a korábbi konszenzustól, a kisebbségi lakosság többségét kizárja az önkormányzatok alakításának lehetőségéből, nem oldja meg a parlamenti képviseletet, nem tartalmaz anyagi garanciákat, a korábbiakhoz képest szűkíti a kulturális autonómiát, illetve magában hordozza esetleges későbbi érdekellentétek kiéleződését. Az elfogadható megoldás érdekében így a Kerekasztal szereplői a közvéleményhez, az Országgyűléshez és a politikai pártokhoz kívántak fordulni. A döntésükről nyilatkozatot tettek közzé, amelyet másnap eljuttattak Szabad Györgynek is, aki továbbította azt Fodor Gábor és Salamon László bizottsági elnököknek.
A NEKH munkatársai belső megbeszélést tartottak a december 18-i kormányülésre beterjesztett, és a kormány által elfogadott törvénytervezetekről, főleg a kezdeti részekről (kisebbség-fogalom, taxáció, helyi szintű kisebbségi önkormányzatok).
Nagy Ferenc József a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet az indoklással együtt felterjesztette Kajdi Józsefnek, a MEH közigazgatási államtitkárának, és kérte a dokumentumnak az Országgyűlés elé történő benyújtását. Jelezte továbbá, hogy nem kapott észrevételt a Kisebbségi Kerekasztaltól, és a kisebbségi elutasító álláspontról csupán a sajtóból értesült.
Göncz Árpád február 29-i hatállyal, saját kérésére mentette fel tisztségéből Manherz Károlyt (52/1992. (II. 28.) KE határozat).
A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélést folytattak a kisebbségi törvénytervezetről. A közzétett közös nyilatkozatuk leszögezte, hogy „a leginkább érintettek, vagyis a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek egyetértését nem bíró nemzeti és etnikai kisebbségi törvény jogsértő.” A kormány javaslatának elutasításával a felek egy, a Kerekasztal egyetértését bíró törvény elfogadását szorgalmazták.
Horváth Aladár országgyűlési képviselő (SZDSZ) sajtótájékoztatóján a frakció nevében fejtette ki véleményét a kisebbségi törvénytervezetről, amelyet jelentős visszalépésként értékelt, és annak elfogadása szerinte a cigányság jogfosztását eredményezné. Felszólította a kormányt a korábbi megállapodáshoz való visszatérésre.
1992. március 4.Entz Géza bizalmas feljegyzést készített Antall József számára, amelyben arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy a törvénytervezet akkori formájában való elfogadása súlyos kül- és belpolitikai következményekkel járhat. Megítélése szerint a tervezet tartalmilag nemzetközi dokumentumokkal, a kormányprogrammal, valamint az 1991. áprilisi kormánynyilatkozattal is ütközött. Megoldásként az aggályos elemek kiküszöbölését, valamint a benyújtás előtt, a Kisebbségi Kerekasztallal való tárgyalásokat javasolta.
1992. március 5.A kormányülés felfüggesztette a BM átdolgozásán alapuló, „A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvényjavaslat Országgyűlés elé történő beterjesztését. Úgy rendelkezett, hogy a kormány által létrehozott Miniszteri Bizottság (tagjai: BM, IM, KÜM, MKM, PM, MEH-HTMT, NEKH) döntsön abban a kérdésben, hogy Nagy Ferenc József szövegkorrekciós javaslatai vajon beilleszthetők-e és milyen módon a tervezetbe.
Fodor Gábor, az EJKVB elnöke és a FIDESZ országos választmányának tagja egy nagykállói politikai fórumon elfogadhatatlannak minősítette a kisebbségi törvénytervezetet.
A Miniszteri Bizottság ülése megtárgyalta az államigazgatási véleményeket, és a Kisebbségi Kerekasztal észrevételeit. Úgy foglalt állást, hogy tagjai konkrét szövegjavaslatokat tesznek, és addig is felfüggesztik a törvénytervezetnek az Országgyűlés elé történő beterjesztését. A tervezet esetleges módosítását követően pedig szükségesnek tartottak egy, a Kerekasztallal való egyeztetést. Az értekezlet leszögezte, hogy „a kormány kész a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény további előkészítése során figyelembe venni a Kisebbségi Kerekasztal véleményét.”
Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Doncsev Tosot a Miniszteri Bizottság üléséről, és reagált is a Kerekasztalnak a törvénytervezettel kapcsolatos észrevételeire.
Kétnapos konferenciát rendezett Budapesten a Friedrich Ebert Alapítvány, a Raoul Wallenberg Egyesület, valamint a Fővárosi Közgyűlés illetékes bizottsága „Kisebbségi és emberi jogok helyzete Magyarországon” címmel. Göncz Árpád megnyitó beszédében a többségi gőgöt bírálva sürgette a kisebbségi kérdés teljes körű megvitatását. Fodor Gábor és Doncsev Toso diszkriminatív volta miatt egyaránt kritizálták a kormány által korábban elfogadott kisebbségi törvénytervezetet. Konrád György felszólalásában olyan kisebbségi törvényt tartott kívánatosnak, amely az érintettekre bízza önmaguk meghatározásának jogát.
1992. március 10.Nagy Ferenc József levélben tájékoztatta Fodor Gábort a törvénytervezet helyzetéről, azaz az Országgyűlés elé terjesztés felfüggesztéséről.
A Kisebbségi Kerekasztal sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a szervezet megelégedéssel fogadta a kisebbségi törvény tervezetének visszavonását, és késznek mutatkozott a további tárgyalásokra. Jelezték, hogy a továbbiakban azokat a megállapodásokat tekintik alapnak, amelyekre a korábbi tárgyalásokon jutottak a kormány képviselőivel, és a még hátralevő kérdésekben (kötelező nemzetiségi intézmények, szervezeti formák, illetve a törvény bevezetéséhez szükséges összeg meghatározása) is konszenzusra kívánnak jutni. Megállapodás esetén a kétharmados törvény elfogadásának sem lesz akadálya.
Az EJKVB botrányos módon véget ért ülése a készülő kisebbségi törvénytervezet ügyével foglalkozott a NEKH, a PM, és a Kisebbségi Kerekasztal képviselőinek részvételével. A meghívás ellenére azonban nem képviseltették magukat a BM és az IM szakértői, akárcsak Nagy Ferenc József. A résztvevők összefoglalóiból kiderült, hogy az álláspontok nem közeledtek egymáshoz: a kormány a saját, míg a Kerekasztal a konszenzusos tervezethez ragaszkodott. Vita a miniszternek írandó levél pontjairól bontakozott ki, nevezetesen arról, hogy a kormány tisztázza a tárgyalódelegációjának a kompetenciáját, azaz a Kerekasztallal való tárgyalásokra aláírásra is felhatalmazott személyeket küldjön.
A Bizottság döntése értelmében Fodor Gábor levélben fordult Nagy Ferenc Józsefhez, kérve az erőfeszítéseit a mielőbbi parlamenti beterjesztés érdekében. A törvénytervezetnek ugyanakkor szerintük bírnia kell a Kerekasztal támogatását, és meg kell felelnie a modern szakmai és jogi követelményeknek is. A levelet másolatban megkapta Szabad György, Boross Péter belügy-, és Balsai István igazságügyi miniszter is.
Az EJKVB SZDSZ-es tagjai és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői megbeszélésükön üdvözölték a kormány azon szándékát, amely a kisebbségek egyetértését tükröző törvénytervezet benyújtását irányozta elő. A felek tiszteletben kívánták tartani az 1991-es konszenzusos tervezetet, és fontosnak tartották pontos határidők megszabását is a nyitott kérdések lezárására és megállapodások megkötésére.
Fodor Gábor a Népszavának nyilatkozva elmondta, hogy politikai tévedést az hinni, hogy a kisebbségek aktív részvétele nélkül meg lehet oldani a kisebbségi törvénytervezet kérdését: az akkori dokumentumra ugyanis a Kisebbségi Kerekasztal egyértelműen nemet mondott. Fodor szerint a NEKH-nek nem volt világos felhatalmazása a Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon, a kialakított megállapodás később változott, ami szerinte arra mutatott rá, hogy a kormánynak nem volt egyértelmű koncepciója. Az EJKVB elnöke tartott tőle, hogy az addigi huzavona már nemzetközi presztízsveszteséget is okozhat Magyarországnak. „Sajnos, a törvénytervezet előkészítését tisztázatlanságok, kompetenciahiányok és rossz politikai helyzetfelmérések jellemezték.”