Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Intézménymutató: Miniszterelnök
Antall József miniszterelnök a kormány programjának az Országgyűlés plenáris ülése előtt történő ismertetésekor kijelentette: „ideje, hogy a nemzeti kisebbségek valóban az országok közötti barátság legfontosabb hídját alkossák, de ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek láthatják el.”
1991. június 6.Sárközi Ildikó, a Kisebbségi Kerekasztal soros elnöke Antall Józsefnek és Fodor Gábornak írott levelében kérte a miniszterelnök személyes támogatását a tárgyalások megkezdéséhez. Az első megbeszélés időpontjául június 19.-ét, és helyszínéül a Magyarországi Bolgár Kulturális Egyesület (MBKE) székházát javasolta. Szabad György június 11-én kérte az EJKVB elnökétől a részvételt és a reflexiókat.
Bársony János és Kaltenbach Jenő elkészítették a Kisebbségi Kerekasztal törvénytervezetét, amely a továbbiakban elsősorban az államigazgatási szereplőktől kapott éles kritikákat. Kifogásolták ugyanis az állammal szemben bizalmatlannak, megvalósíthatatlannak és túlszabályozónak tartott jellegét és tartalmát: a rendkívül kiterjedt kisebbségi jogokhoz a tervezet végrehajtási garanciákat, jogkövetkezményeket és finanszírozási mechanizmusokat is társított. Mindenesetre a javaslat első ízben tett kísérletet a jogalanyok körének behatárolásánál a kisebbség fogalmának meghatározására, de az identitásválasztás szabadságának következetes érvényesítése miatt nem tartalmazta a honos kisebbségek felsorolást, és azt ezt alapul vevő, későbbi megoldással szemben még a százéves honosság követelményét sem fogalmazta meg. Személyi hatálya nem csupán a magyar állampolgárokra, hanem a legalább öt éve állandó jelleggel, életvitelszerűen az országban tartózkodó és állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiekre is kiterjedt. A helyi kisebbségi önkormányzatok létrehozása kapcsán visszatért a NEKT anyagában – ha másként is, de már – szereplő, legitim köztestületeket eredményező választási elképzeléshez. Régi kisebbségi igény volt, hogy még a következő, 1994-es helyhatósági választások előtt létrehozhassanak kisebbségi önkormányzatokat, ezért lehetővé tette az ilyen tárgyú kezdeményezést. A némileg homályos elképzelés szerint a kisebbségi önkormányzati választáson ez esetben azok szavazhattak volna, akiket a választás „érint.” A települési önkormányzati választásokkal együtt rendezett szavazások esetében pedig a szavazópolgárok külön kérésre kapták volna meg a kisebbségi szavazólapot. Ugyanezen mechanizmus útján hívták volna életre a több településre kiterjedő kisebbségi önkormányzatokat, míg az országos testületet a helyi testületek és az országos kisebbségi szervezetek delegáltjai alkották volna. A kisebbségi szervek a települési önkormányzatokkal párhuzamosan működő valódi hatalmi központok lettek, hatékony véleményezési, egyetértési és részvételi jogokkal, kiegészítve a jogérvényesítés és az anyagi bázis megteremtésének garanciáival. A rendeletalkotási jogkörrel rendelkező országos kisebbségi önkormányzat döntött a kisebbség kulturális, oktatási és gazdasági kérdéseiben. A kisebbségek egyenként jogosultak lettek az önálló intézményrendszer kiépítésére és fenntartására, és ehhez állami források igénybe vételére – a kulturális autonómia magában foglalta a teljes körű képzést az óvodától az egyetemig, kulturális és tudományos intézetet, országos sajtót, kiadót és hírszolgálatot, kisebbségi nyelvű rádió- és televízió-műsort, központi és regionális könyvtárhálózatot és archívumot, országos gyűjtőkörrel rendelkező múzeumi kiállítóhelyet, valamint jogvédő- és jogsegélyszolgálatot.
Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke megküldte Antall Józsefnek a törvénytervezet véleményezését. „Kérjük tehát Miniszterelnök Urat, hogy a demokrácia országhatároktól függetlenül érvényes alapelvei mellett, a mi sajátos szempontjainkat is szem előtt tartva, ragaszkodjanak a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak mielőbbi és minél szélesebb körű szabályozásához.”
Váradi Vilmos elkészítette a csehszlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Független Magyar Kezdeményezés véleményezéséről szóló feljegyzését Wolfart Jánosnak, amely szerint a kisebbségi önkormányzatok jogkörének további bővítése veszélyeztetné az államigazgatás működőképességét, a többnyelvűség betartását pedig nem lehet intézményesen biztosítani.
Entz Géza bizalmas feljegyzést készített Antall József számára, amelyben arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy a törvénytervezet akkori formájában való elfogadása súlyos kül- és belpolitikai következményekkel járhat. Megítélése szerint a tervezet tartalmilag nemzetközi dokumentumokkal, a kormányprogrammal, valamint az 1991. áprilisi kormánynyilatkozattal is ütközött. Megoldásként az aggályos elemek kiküszöbölését, valamint a benyújtás előtt, a Kisebbségi Kerekasztallal való tárgyalásokat javasolta.
1995. június 1.Tabajdi Csaba és Wolfart János egy kétoldalú Kisebbségi Egyeztető Tanács életre hívásáról is tárgyaltak a hazai kisebbségi vezetőkkel, amelynek működési rendjét a kisebbségek alakítanák ki. A testület gondolatát üdvözölte Lásztity Péró, az Országos Szerb Kisebbségi Önkormányzat elnöke, aki szerint a Kisebbségi Kerekasztal egy nálánál jóval előnyösebb szerveződésnek adja majd át a helyét. Kaltenbach Jenő, az Országos Német Önkormányzat elnöke pedig kifejtette, hogy nagy várakozással tekintenek közeljövőben sorra kerülő, a miniszterelnökkel való találkozó elé, amelyen felhívhatják a figyelmet a kisebbségi oktatás és média gondjaira, illetve a parlamenti képviselet kérdésére is.
1995. szeptember 21.Horn Gyula miniszterelnök a 32/1995. sz. határozatában, szeptember 15-i hatállyal mentette fel tisztségéből Wolfart Jánost, és a NEKH elnökévé, a 34/1995. sz. határozatában Hegyesiné Orsós Évát nevezte ki szeptember 16-i hatállyal.
1998. július 6.Az Országgyűlés miniszterelnökké választotta Orbán Viktort, és elfogadta a kormányprogramot. A dokumentumnak a hazai kisebbségekkel kapcsolatos fejezete hangsúlyozta, hogy a kormány összehangolt intézkedéssorozatot kíván indítani, amelynek alapja, „hogy a kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kellene egy kulturális autonómia intézményéhez. A kisebbségi önkormányzatok válasszák meg kulturális, oktatási és hagyományaik ápolását szolgáló intézményeik vezetőit, legyen beleszólásuk azok működésébe.” A kormány azt az álláspontot képviselte, hogy minden egyes esetet külön megvizsgálva az állam a kötelező feladatok leosztásával a finanszírozás hatáskörét is átadhatja a kisebbségi önkormányzatoknak, amelyek viszont elszámolási és folyamatos működtetési kötelezettséggel tartoznak.
1998. július 23.Orbán Viktor miniszterelnök 25/1998. sz. határozatában, július 15-i hatállyal felmentette tisztségéből Hegyesiné Orsós Évát, a NEKH elnökét.
1998. szeptember 16.Orbán Viktor miniszterelnök 37/1998. sz. határozatában, szeptember 15-i hatállyal, a NEKH elnökévé Doncsev Angelov Tosot nevezte ki.
1999. március 12.Orbán Viktor a parlamentben fogadta a 13 hazai kisebbség képviselőit, akik előzőleg közös levélben fogalmazták meg azokat a témaköröket, amelyekről tájékoztatást akartak kapni – egyebek mellett a választási jogszabályok korrekciójáról. A miniszterelnök a találkozón arról biztosította a kisebbségi vezetőket, hogy a kisebbségi törvény módosítása az egyetértésük nélkül nem kerülhet az Országgyűlés elé.
Tóth Zoltán, a BM helyettes államtitkára az EJKVB kérésére, a regisztráció témaköréhez kapcsolódva elkészítette feljegyzését „A kisebbségi közhatalmi szervezetek (önkormányzatok) választásával kapcsolatos szabályozás módszerei” címmel. Az összefoglaló leszögezte, hogy a BM a szükséges politikai döntés hiányában nem dolgozhat ki a regisztrációra vonatkozó törvénytervezetet, amely megoldást a hatályos jogszabályok nem is tettek lehetővé. A továbbiakban arra tért ki, hogy melyek lehetnek a kisebbségi identitásról szóló, egyoldalú jognyilatkozat felülvizsgálatának lehetőségei. A szerző ide sorolta valamely állami szerv esetleges felhatalmazását, illetve a választópolgárok (kisebbségi szervezetek) ilyen jellegű hatáskörrel való felruházását. A kisebbségi választójoggal kapcsolatban a közjogi típusú megoldás mellett érvelt, azaz a felmerülő vita elbírálásának állami garanciái kell hogy legyenek – az aktív és passzív választójog megállapítását nem bízta volna tehát társadalmi szervezet belátására. Összefoglalóan javasolta a kisebbségi jelöltek nyilatkozatának megtámadhatóvá tételét, a kisebbségi szavazólap külön kérésre való átnyújtását, illetve a választások időbeli elkülönítését.