Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


Intézménymutató: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal


1992. szeptember 29.

Az Országgyűlés plenáris ülésén megkezdődött a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény általános vitája. Nagy Ferenc József expozéjában kiemelte a törvényjavaslat kiemelkedő jelentőségét, illetve rámutatott a szabályozandó témakörök bonyolultságára és főbb problémáira, ideértve a személyi hatály meghatározását, az egyéni és a közösségi jogok viszonyát, az önszerveződési formák kialakítását, valamint a parlamenti képviselet ügyét. A javaslat különlegességének és példaértékűségének hangsúlyozása visszatérő eleme lett a napirendi pont felszólalóinak. Fodor Gábort és Lukács Tamást követően a kormánypárti képviselők – Zétényi Zsolt (MDF) és Kováts László (FKGP) – többnyire támogatásukról biztosították, míg a kritikai észrevételek megfogalmazása, köztük a kisebbségekkel való konszenzus megemlítése inkább az ellenzéki képviselőkhöz volt kapcsolható. Mészáros István (SZDSZ) hangsúlyozta, hogy a párt csak jelentős módosításokkal tudja a javaslatot elfogadni: elvi problémákat látott a kisebbségi önkormányzatiság részleteiben, kifogásolta az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az együttes alkalmazását, és hiányolta a kulturális autonómia garanciáit is. Tabajdi Csaba (MSZP) szerint átdolgozásra szorult a jogalanyok meghatározása, a kisebbség-fogalom, a túlbonyolítottnak ítélt kisebbségi önkormányzati rendszer, a kulturális autonómia és a kisebbségi alap részletei. Németh Zsolt (FIDESZ) felszólalásában kijelentette, hogy az 1991. szeptemberi tervezet alkalmasabb lett volna a beterjesztésre, és kritizálta a törvényjavaslat patetikusságát, nem kellő szerkesztettségét, az identitásválasztás szabadságának és a taxációnak az ütközését, a kisebbségi önkormányzati rendszer egyes megoldásait, köztük a tervezett típusokat, gyenge jogosítványaikat és anyagi alapjaikat.

Wolfart János elkészítette az EJKVB szakértői munkacsoportja számára az összeállítást a törvényjavaslattal kapcsolatban készített szakértői véleményekről. Szintén kialakította a NEKH álláspontját Bíró Gáspár, Szamel Lajos, Kaltenbach Jenő, és Kardos Gábor szakvéleményeivel kapcsolatban. Bíró Gáspár tanulmányával és a jogalanyisággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a többféle érdek szorításában végül az eljárási logika lett a kiút: különböző módokon bármely magyar állampolgár elismertetheti kisebbségi hovatartozását. A Hivatal álláspontja szerint nem valósul meg a hátrányos megkülönböztetés azzal, hogy egyes csoportok (pl. a zsidóság) nem kerülnek a törvény hatálya alá. Szamel Lajos észrevételeire reagálva egyrészt megállapította, hogy olyan kedvező szabályok lettek rögzítve, hogy nem lesznek akadályai a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának, másrészt viszont elvetette azt a javaslatot, hogy a kisebbségi szervezetek is kapjanak képviseleti jogokat. Kaltenbach Jenő szakvéleményével szemben pedig a NEKH kiállt a taxáció alkalmazása mellett.

1992. November

Radó Péter elkészítette szakértői jelentését a NEKH számára „Asszimiláció és integrációs deficit” címmel, amely többek között egy állandó kisebbségi kodifikációs bizottság létrehozására tett javaslatot. A testület vagy az Országgyűlés bizottságaként, vagy a törvény-előkészítési mechanizmusba integrálva véleményezne, és fogalmazna meg javaslatokat a hatályos és a készülő joganyaggal kapcsolatban.

1993. február 10.

Angió – Auth János, a Magyarországi Olasz Szövetség elnöke megküldte Fodor Gábornak a szervezetnek az állami támogatás iránti kérelmét, mellékelve a Fővárosi Bíróság két végzését a társadalmi szervezet bejegyzéséről és székhelyének megváltozásáról. A kérelem nyilvántartásba vételéről Fodor Gábor február 17-i levelében értesítette a Szövetség elnökét, és március 16-án továbbította azt Wolfart Jánosnak – kérve egyúttal a NEKH állásfoglalását is a támogatás kérdésében.

1993. február 17.

Töttössy Istvánné, az MKM főosztályvezetője megküldte Fodor Gábornak a törvényjavaslat minisztériumi véleményezését, amely a cigány kisebbség nyelvi helyzetét, a bizonyos településeken kisebbségben élő magyar és más nemzetiségű tanulók oktatási jogait, az önkormányzati törvénnyel és a közoktatási törvénytervezettel kapcsolatos összhangot (tanulói létszámküszöbök), illetve a felsőoktatási intézmények autonómiájának kérdését érintette. A főosztályvezető a nyelvhasználati fejezetet már nem tartotta módosítandónak. Az anyagot az EJKVB elnöke 25-én továbbította a képviselőknek.

Zsámpár László, a Magyarországi Vendek Szövetségének elnöke és Talabér Zsolt, a Szövetség titkára levélben arra kérték Fodor Gábort, hogy „… különös tekintettel a most készülő kisebbségi törvényre, segítse a vend etnikum újra elismertetését, a tisztázatlan kérdések megoldását.” A szervezet vezetői megküldték a Szövetség alapszabályát, bírósági bejegyzését, a KSH munkatársának levelét a vend-kérdésről, valamint Kubik Pál történész feljegyzését (A vend nép rövid története). Levelükben azt is hangsúlyozták, hogy politikai érdekektől mentesen, senki és semmilyen szervezet ellen nem kívánnak tevékenykedni, a Magyarországi Szlovének Szövetségével pedig együttműködni szeretnének. A megkeresésre Fodor Gábor április 5-én válaszolt, és ugyanabban a hónapban tájékoztatásul megküldte az anyagokat Wolfart Jánosnak is, kérve az ügyben a NEKH állásfoglalását.

1993. február 24.

Nagy Zoltán, a PM közigazgatási államtitkára megküldte Wolfart Jánosnak a minisztériumi álláspontot a hatpárti egyeztetésen felmerült finanszírozási kérdésekkel kapcsolatban: szerinte az automatikus finanszírozás csak a jól számszerűsíthető területeken alkalmazható (óvodai nevelés, iskolai oktatás), a többi esetben pedig a keretösszegek egyedi döntésen alapuló elosztásának rendszerét kell fenntartani. A kisebbségi önkormányzat megalakulása kapcsán a települési önkormányzatnak járó kompenzációt nem tartotta a kisebbségek érdekében valónak, mert megítélése szerint komoly visszaélésekhez vezethet. Hangsúlyozta, hogy a normatív támogatások címzettje kizárólag a települési önkormányzat lehet, és az országos testületek számára történő egyszeri vagyonjuttatást is csak feltételesen tudta elfogadni. A tervezett Kisebbségi Alappal kapcsolatban pedig a későbbi normaszöveggel nagyban egyező szövegszerű javaslatot tett. Az anyagot a NEKH elnöke március 3-án küldte tovább Fodor Gábornak.

1993. március 19.

Fodor Gábor levélben kérte fel Bíró Gáspár (MDF), Bodáné Pálok Judit (NEKH), Kaltenbach Jenő (AB), Kardos Gábor (SZDSZ), Lőrincz Csaba (FIDESZ), Pálfalvy Éva (FKGP), és Wiener György (MSZP) szakértőket, hogy a megszületett hatpárti politikai megállapodás alapján április 1-éig készítsék el a normaszöveg-tervezetet, illetve vegyenek részt a hatpárti módosító indítványcsomag kidolgozásában. A szakértőket meghívta egyúttal a március 24-én tartandó első megbeszélésre is.

Ugyancsak levélben tájékoztatta Petrusán Györgyöt és más kisebbségi vezetőket arról, hogy a hatpárti tárgyalások legutolsó ülésén megszületett a politikai konszenzus, és egyúttal meghívta őt a március 25-i tájékoztató megbeszélésre.

1993. március 23.

Wolfart János feljegyzést készített Antall József részére a hatpárti politikai megállapodásról, amelyben felhívta a figyelmet a törvényjavaslat tavaszi elfogadásának fontosságára – tekintettel a magyar szempontból fontos nemzetközi eseményekre.

Fodor Gábornak, a magyarországi olaszokkal összefüggő válaszlevelében pedig a NEKH elnöke kifejtette, hogy „elvi szinten az a véleményünk, hogy – az Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság javaslattételi jogával felosztható „szervezettámogatási” keretből – a kisebbségi törvényben felsorolt vagy fel nem sorolt, de a törvényben foglalt definíciónak megfelelő nemzetiségek szervezeteit kell támogatni. Úgy gondoljuk az Olasz Szövetség nem ilyen.” Későbbi, április 2-i levelében már csak azért sem javasolta a szervezet támogatását, mert kérelme a határidő lejárta után érkezett. Wolfart rögzítette továbbá azt is, hogy „a Szövetség célkitűzései impozánsak, de maga a Szövetség inkább a baráti társaságok, azaz a társadalmi egyesületek kategóriájába sorolható.” Elvi álláspontként javasolta, hogy a kisebbségi pénzalapok preferáltjai a törvényben deklarált kisebbségek legyenek, illetve jelezte egyúttal a litván és a székely „kisebbség” jelentkezését is.

1993. április 16.

A NEKH-ben összegyűlt szakértők megkezdték a módosító indítványok megírását.

1993. augusztus 25.

Fodor Gábor megküldte Angió – Auth Jánosnak, a Magyarországi Olasz Szövetség elnökének a NEKH véleményét a Szövetség támogatásával és az olaszok kisebbséggé nyilvánításával kapcsolatban.

1994. július 21.

A kormány megalakulásával összefüggő egyes hatásköri rendelkezések módosításáról szóló 109/1994. sz. kormányrendelet a NEKH felügyeletével a MEH politikai államtitkárát bízta meg. E kormányzati ciklusban a Hivatal szervezeti keretei között önálló feladatkörrel működött a hazai kisebbségi, és a határon túli magyarok ügyeiben illetékes politikai államtitkár, Tabajdi Csaba.


<*Lablec*>