Adatbank.ro » KronolĂłgiĂĄk

Dobos BalĂĄzs

A magyarorszĂĄgi nemzeti ĂŠs etnikai kisebbsĂŠgek jogairĂłl szĂłlĂł tĂśrvĂŠny tĂśrtĂŠneti kronolĂłgiĂĄja

IntĂŠzmĂŠnymutatĂł: NemzetisĂŠgi szĂśvetsĂŠgek

1987. mĂĄrcius 10.

Az NKB ülésén, a jugoszláv pártküldöttség közelgő látogatása kapcsán felmerült a magyarországi nemzetiségek iskolai, oktatási, kulturális helyzetének kérdése, és a Bizottság – tekintettel a nemzetiségi szövetségek 1988-as kongresszusaira is – felhívta a figyelmet a hazai nemzetiségi oktatási intézmények ellátottságának hiányosságaira.

1988. februĂĄr 26.

Egy, a Radics Katalinnál lefolytatott korábbi beszélgetést követően, Stark Ferenc levélben arra kérte a nemzetiségi szövetségek vezetőit, hogy a nemzetiségek helyzetéről szóló, készülő PB-előterjesztéshez, a Nemzetiségi Tanácsadó Bizottság számára készítsenek egy-egy összefoglalót az adott kisebbség(ek) helyzetéről, és a politikai döntést igénylő kérdésekről.

Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) főtitkára aznap megküldte Stark Ferencnek a Bizottság részére szóló német szövetségi előterjesztést, amely a Szövetség VII. kongresszusa előtti, politikai döntést igénylő kérdéseket tartalmazta, nem ejtve viszont még szót a nemzetiségi törvény ügyéről.

1988. mĂĄrcius 28.

Stark Ferenc elkészítette a „Jelentés a Politikai Bizottságnak a nemzetiségi politika megvalósulásáról, a nemzetiségi szövetségek 1988-ban tartandó kongresszusairól (Alapanyag az előterjesztés tervezetéhez)” c. dokumentumot, amelyet másnap küldött meg Göndör Péternek, valamint a nemzetiségi szövetségek vezetőinek. Az utóbbiakat a szöveg véleményezésére kérte fel, emlékeztetve őket arra, hogy Radics Katalin ígérete szerint a végleges előterjesztés kialakítása a szövetségek részvételével fog történni. A jelentés kiemelte, hogy a kérdés jogi szabályozottsága nem kellően következetes és rendszerezett, az intézményrendszer működése pedig esetleges, ezért a nemzetiségpolitika megújítását javasolta, felhasználva a készülő nemzetiségi törvényt és az alkotmány módosítását.

Csalótzky György, az Igazságügyi Minisztérium (IM) Tudományos és Tájékoztatási Főosztály vezetője 20 példányban megküldte Radics Katalinnak a nemzetiségi jogokra vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezésekről készített összefoglalót, amelyet később a nemzetiségi törvény irányelveinek kidolgozásával foglalkozó munkacsoport tudott hasznosítani.

1988. mĂĄrcius 30.

GĂśndĂśr PĂŠter megkĂźldte Knopp AndrĂĄsnak az MM alapanyagĂĄt a nemzetisĂŠgi politika megvalĂłsulĂĄsĂĄrĂłl, ĂŠs a nemzetisĂŠgi szĂśvetsĂŠgek kongresszusairĂłl. A dokumentumot az NKB ĂĄprilis 5-ĂŠn vitatott meg.

1988. mĂĄjus 12.

Szűrös Mátyás találkozott a nemzetiségi szövetségek képviselőivel.

Az MTA közgyűléséhez kapcsolódó egyik osztályülésen elhangzott, hogy a hatályos magyar alkotmány a szabadságjogokat jogi garanciák nélkül deklarálja. Szamel Lajos azt is elmondta, hogy a szabadságjogok „jegyzéke” távolról sem teljes, hiszen a közösségi szabadságjogokat illetően határozatlan jogfogalmakkal állít korlátokat az alaptörvény.

1988. jĂşnius 15.

Mándity Marin megküldte a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit Radics Katalinnak. A dokumentum szerint a törvénynek meg kell határoznia a nemzetiség fogalmát, a jogokat és kötelességeket, a nemzetiségi szövetségek helyét, illetve ki kell fejeznie a többségi nemzet felelősségét. Kiterjedt nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogok biztosítását, valamint egy, a részleteket tartalmazó végrehajtási utasítás kimunkálását szorgalmazta.

Hambuch Géza megküldte a június 8-ai keltezésű, a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzéseit (Javaslatok nemzetiségi törvény megalkotásához) Radics Katalinnak, amely a június közepei, szövetségi anyagok közül a legbővebbnek és leginkább kidolgozottnak bizonyult. A dokumentum átfogóan foglalkozott a törvény céljaival, személyi hatályával, az egyéni és kollektív jogokkal, ezek érvényesítésével, a megreformált struktúrával és vétójoggal bíró szövetségekre épülő érdekképviselettel, valamint hangsúlyosan a kulturális és oktatási ügyekkel.

Stark Ferenc (Javaslat a nemzetiségi törvény elveire) elkészítette a feljegyzését a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok forrása a „néphatalom elve”, az állam támogató politikát folytat, amelynek alanya maga a nemzetiségi lakosság és autonóm szervezeteik, illetve az állam síkra száll a határon túli nemzetiségi kapcsolatok kialakításáért. Elengedhetetlennek tartotta a jogosultságnál a nemzetiség és a nemzetiséghez tartozás fogalmi meghatározását, illetve a kettős kötődés elismerését. Egyes intézkedéseknek pedig a nehezen meghatározható területi érvényt emelte ki.

Samu Mihály egyetemi tanár is elkészítette a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos feljegyzését (Előterjesztés a nemzetiségi törvény koncepciójáról), amely leszögezte a javasolt alapelveket, majd a hangsúlyt a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokra helyezte. Végül pedig új szervezeti-intézményi megoldásokat szorgalmazott a kérdés kezelésében (országgyűlési bizottság, államtitkárság, nemzetiségi bizottságok stb.). Álláspontja szerint a törvény más kisebbségekre csak akkor vonatkozzon, ha azok kellő szervezettségi szintet értek el.

GaramvĂślgyi JĂłzsef, a HNF OT titkĂĄra arrĂłl ĂŠrtesĂ­tette Radics Katalint, hogy a HNF vĂĄllalja a nemzetisĂŠgi tĂśrvĂŠnyjavaslat tĂĄrsadalmi vitĂĄra bocsĂĄtĂĄsĂĄt.

1988. jĂşlius 22.

A Minisztertanács 60/1988. sz. rendelete a július 13-án elfogadott előterjesztés alapján Pozsgay Imrét államminiszterré nevezte ki. A jogszabály értelmében az államminiszter koordinálta többek között a nemzetiségekkel összefüggő állami tevékenységet, ellátta a nemzetiségi szövetségekkel kapcsolatos állami feladatokat, illetve a kormányzati szintű döntéseket igénylő kérdésekben előterjesztéseket dolgozott ki.

1988. oktĂłber 12.

Sánta Áron elkészítette az „Észrevételek a készülő nemzetiségi törvény irányelveire, a törvény alapelveire tett javaslathoz” c. feljegyzését, amely elsősorban az anyagi lehetőségek és a lehetséges belpolitikai feszültségek szempontjaiból vizsgálta a tervezetet. Álláspontja szerint a törvény ezért csak azt ígérhet, amire a kormány azonnali garanciát tud biztosítani. Felvetette azt a kérdést is, hogy a korabeli nemzetiségi szövetségek vajon megfelelő partnerek-e a megvalósítás során.

Hoóz István megküldte Gáti Tamásnak az „Észrevételek a nemzetiségi törvény politikai irányelveivel foglalkozó javaslatra (1988. szept. 20)” c. feljegyzését, amely főleg a nemzetiségi politika számára alkalmas adatok gyűjtésére irányította rá a figyelmet a népszámlálás és más tudományos adatgyűjtés keretében.

BudzsĂĄklia MĂĄtyĂĄs megkĂźldte Radics Katalinnak a javaslattal kapcsolatos ĂŠszrevĂŠteleit.

Hambuch GĂŠza elkĂŠszĂ­tette a javaslattal kapcsolatos vĂŠlemĂŠnyĂŠt.

1988. oktĂłber 24.

Pozsgay Imre a nemzetiségi szövetségek vezetőivel találkozott az Országházban, az MM és a HNF OT munkatársainak részvételével. A megbeszélésen egyetértés alakult ki arról, hogy a reformfolyamatnak fel kell ölelnie a nemzetiségpolitika megújítását is, amelynek kulcskérdése az érdekképviselet, és a szövetségek ennek megfelelő átalakulása.

1988. november 21.

Az MSZMP PB ülése jóváhagyta a nemzetiségi szövetségek főtitkár-jelöltjeinek személyeit.

Az Országos Cigánytanács tagjainak jelentős többsége, köztük az MCDSZ ideiglenes vezetősége, a HNF OT székházában tartott ülésen a cigányság számára nemzetiségi jogok biztosítása mellett nyilvánított véleményt. A Tanács állásfoglalásának előkészítésére ad hoc bizottságot hoztak létre.

<*Lablec*>