Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Intézménymutató: Országgyűlés
A kormány határozatban bízta meg a NEKH-et, hogy az előterjesztő BM és IM szakértőinek bevonásával folytasson konzultációt az országos kisebbségi szervezetek vezetőivel a parlamenti képviseletről szóló törvénytervezetről.
1992. június 10.Az Alkotmánybíróság a 35/1992. (VI. 10.) sz. határozatában megállapította, hogy a kisebbségi törvény megalkotásának elhúzódásával a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet idézett elő, és felszólította az Országgyűlést, hogy a törvényhozási kötelezettségének 1992. december elsejéig tegyen eleget.
Nagy Ferenc József a május végi kormánydöntés értelmében megküldte Kajdi Józsefnek, a MEH közigazgatási államtitkárának a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetet azzal, hogy gondoskodjon az Országgyűlés elé történő benyújtásról. A kormány döntéséről és a benyújtásról a miniszter június 16-án levélben tájékoztatta Doncsev Tosot, megköszönve egyúttal a Kisebbségi Kerekasztal közreműködését, hiszen a jogalkotási folyamat innentől az Országgyűlés hatáskörébe került.
A Kisebbségi Kerekasztal ülése kialakította kritikus álláspontját a parlamenti képviseletről szóló 15-i konzultáció ügyében, amelyről Doncsev Toso június 15-én levélben tájékoztatta Wolfart Jánost. A megbeszélést a májusi megállapodás felrúgásaként értelmezték, visszautasították a véleményezésre biztosított háromnapos határidőt, és leszögezték, hogy a kisebbségi törvénnyel szorosan összefüggő kérdés nem oldható meg egyszeri konzultációval, de késznek mutatkoztak a további tárgyalásokra.
A hatpárti parlamenti munkacsoport megbeszélést tartott.
Antall József benyújtotta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 5190. sz. törvényjavaslatot, amely június 15-én érkezett meg az Országgyűléshez.
1992. június 12.A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) és a Budapesti Zsidó Hitközség képviselőtestületei különböző zsidó szervezetek részvételével rendkívüli ülést tartottak a kisebbségi törvénytervezetről. Az élénk vita után elfogadott nyilatkozat szerint a zsidó vezetők leszögezték, hogy „jelenlegi közjogi helyzetünkön nem kívánunk változtatni.”
Doncsev Toso a Magyar Nemzetnek adott interjújában kijelentette: „úgy látjuk, hogy a kormányzat szeretné elodázni a kisebbségi törvénytervezet parlamenti tárgyalását. Ez pedig – szerintünk – károsan befolyásolja a kisebbségek helyzetét, az ország nemzetközi megítélését, mert a kormány csak egy európai színvonalú kisebbségi törvénnyel a háta mögött tud hitelesen fellépni a határon túli magyarokért. Egyetlen reményünk az Alkotmánybíróság döntése, amely kötelezi az Országgyűlést, hogy az idén december 1-jéig fogadja el a kisebbségi törvényt.”
A BM és az IM szakemberei öt országos kisebbségi szervezet vezetőjével folytattak konzultációt a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló törvénytervezetről. A megbeszélésre meghívás nélkül érkezett a Kisebbségi Kerekasztal képviselője, aki a tiltakozó levelük felolvasása után távozott az ülésről. A résztvevő öt országos kisebbségi szervezet vezetői azonban alapjaiban elfogadhatónak minősítették a tervezetet, amely szerint a választhatók vagy a pártlistára vagy a kisebbségek országos listáira adhatták volna le voksaikat. A kisebbségi mandátumot pedig már egy kedvezményesen alacsony szavazatszám elérése esetén biztosították volna.
1992. június 18.Lukács Tamás felkérte Kaltenbach Jenőt, az Alkotmánybíróság munkatársát, hogy a munkacsoport munkájában szakértőként működjön közre – mellékelve egyúttal a korábbi megbeszélések anyagát és a kisebbségi törvényjavaslatot.
1992. június 25.A FIDESZ és a Kisebbségi Kerekasztal képviselői újabb tárgyalást folytattak a kisebbségi törvényjavaslatról. A felek megállapították, hogy feltétlenül szükséges a parlamenti képviseletről szóló tárgyalás, és ez ügyben a Kerekasztallal való megállapodás, de fontosnak tartották azt is hangsúlyozni, hogy a választójogi törvény módosítása ne hátráltassa a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását. Az utóbbival kapcsolatban kifogásolták a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok létrehozásainak tervezett módozatait.
1992. július 20.Arczt Ilona, az EJKVB tanácsosa megküldte Keszthelyi Gyulának, a HTMH erdélyi referensének a törvényjavaslat magyar és angol nyelvű változatát azzal, hogy juttassa el azt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ).
1992. július 22.Szamel Lajos szakértő elkészítette a tanulmányát a parlamenti munkacsoport számára, amely alapvetően a kisebbségek önszerveződési formáival (egyesület, önkormányzat) foglalkozott. A szerző üdvözölte a nemzetközi kisebbségvédelmi minimum meghaladását, de kifogásolta a jogilag nem megfogható deklaratív, illetve a megkettőzött rendelkezések meglétét. Az önkormányzatokkal kapcsolatban javasolta a köztestület vitatott fogalmának elhagyását, és óvott attól, hogy szervezeti-intézményi formaként kizárólagos legyen a kisebbségi önkormányzati rendszer. Javaslatának lényege az volt, hogy a kisebbségek képviseletére a különböző szinteken az egyesületek is fel legyenek jogosítva, vagy pedig az önkormányzati és egyesületi képviselet területi és országos szinteken lehessen egyesítendő.
1992. július 24.Doncsev Toso a Lukács Tamásnak küldött válaszlevelében jelezte Bársony János és Kaltenbach Jenő szakértők részvételét, de kívánatosnak tartotta Lásztity Péró személyében egy politikai képviselő bekapcsolását is a munkákba. A levelet a Kisebbségi Kerekasztal elnöke megküldte Fodor Gábornak is, jelezve a szervezet részvételi hajlandóságát a hatpárti egyeztetésen, de szükségesnek tartotta azt is, hogy kifejthessék a bizottsági és a plenáris vita előtt a „politikai és szakmai véleményünket a törvényjavaslatról és a törvény módosításáról.”
Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke (Nagyvárad) megküldte az Országgyűlésnek az egyházkerület főtitkárának a kisebbségi törvényjavaslattal kapcsolatos véleményezését: „a sajátos különbözőségeket leszámítva (…) szeretnénk példaértékű modellként használni a magyarországi megoldásokat.” A feljegyzés síkra szállt többek között a százéves honosság rövidítéséért (felvetve a Magyarországra került bukovinai székelyek kérdését), valamilyen szintű, a választásokon szerephez jutó kisebbségi nyilvántartás kialakításáért, a kisebbségek közös fellépésének lehetőségéért, illetve regionális kisebbségi önkormányzatok létrehozásáért. Szabad György az augusztus 7-i levelében köszönte meg a megjegyzéseket, és továbbította azokat Fodor Gábornak, kérve őt az észrevételek „alapos mérlegelésére.”
Lukács Tamás véleményezés céljából megküldte a törvényjavaslatot az alábbi külföldi politikai és társadalmi szereplőknek: Peter Szutrely elnöknek (Németországi Szervezetek Központi Szövetsége), Tóth Miklós elnöknek (Mikes Kelemen Kör – Amszterdam), Saáry Évának (Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör), Zabolai – Cseke Évának (SOS Transilvánia – Genf), Jakabbfy Ernő elnöknek (Svédországi Magyarok Szövetsége), Kesserű István elnöknek (Buenos Aires), Hámos László elnöknek (Magyar Emberi Jogok Alapítvány – New York), Balogh Sándor elnöknek (Amerikai Magyarok Országos Szövetsége), Alard Plate titkárnak (ET Committee on Legal Affairs and Human Rights/ Jogi és emberi jogi bizottság), Kállay Oszkár elnöknek (Corvina Kör – Brüsszel), László I. Mercz elnöknek (Genfi Magyar Egyesület), Tímár András elnöknek (Kanadai Magyar Szövetség), Fadgyas László elnöknek (Ausztráliai Magyar Szövetség), Sivarov Svetoslav elnöknek (Bolgár Parlament emberi jogi bizottsága), Adam Szergejevics Kovaljov elnöknek (Orosz Parlament emberi jogi bizottsága), Charles Thomasnak (Amerikai Nagykövetség), Csepregi Katalinnak, John Allannek (Nagy-Brittania és Észak-Írország Nagykövetsége), Karl Mitterdorfernek (Bolzano), Francesco Capotortinak (Róma), Sargent Shriernek (Hall of Honour for Congress), Teimuraz Tamishvilinek (Head, Human Rights Division Department for International Humanitarian Cooperation and Human Rights. Ministry of Foreign Affairs), Derek Frasernek (Kanadai Nagykövetség), Rita Süssmuthnak (Bundeshaus/ Szövetségi Parlament, Bonn).