Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Stark Ferenc korábbi szóbeli ígérete alapján megküldte Timoránszky Péternek, az IM főosztályvezető-helyettesének a nemzetiségi törvény előkészítésével kapcsolatos háttéranyagokat, amelyek többsége a Radics Katalin által vezetett munkacsoporthoz köthetően született (Stark Ferenc, Samu Mihály, Herman József, Hambuch Géza feljegyzései, a Baranya megyei nemzetiségpolitikai tanácsrendelet, az MSZMP nemzetiségpolitikai határozatairól szóló összefoglaló, a hatályos jogszabályok nemzetiségi jogokra vonatkozó rendelkezései, valamint a PB számára készített jelentés a nemzetiségpolitika megvalósulásáról). Az osztályvezető mellékelte továbbá két korábbi, 1987 őszén készült tanulmányát is („A nemzetiségpolitikai funkciók ellátására (is) hivatott intézmények működése”, „Nemzetiségkép a mai magyar politikai és közgondolkodásban”).
1989. január 26.A kormányzati tevékenység továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról szóló 3029/1988. sz. MT határozat előirányozta a kollégiumok rendszerének kialakítását, valamint lépéseket sürgetett az érdekképviseleti szervekkel való együttműködés és konzultációs rend továbbfejlesztése érdekében.
1989. Február elejeA Magyar Közvéleménykutató Intézet kutatása szerint a budapestiek 59, a vidéki városiak 68, míg a községi lakosok 71%-a hallott a készülő nemzetiségi törvényről.
1989. február 24.Pozsgay Imre válaszlevelet küldött Horváth Istvánnak, amelyben tudatta, hogy a cigányság kérdésében teljes kompetenciával a hamarosan létrejövő Nemzetiségi Kollégium fog rendelkezni, de annak megalakulásáig javasolta a Tárcaközi Bizottság munkájának folytatását.
1989. március 2.Az MCKSZ szervezésében országos cigány értekezletet tartottak Budapesten a KISZ székházában. A tanácskozásra meghívták a négy legfontosabb szervezet vezetőit (MCKSZ, MCDSZ, Országos Cigánytanács, Fővárosi Cigány Szociális és Módszertani Központ), és a létrehozott közös szerkesztőbizottság kialakította a tervezetet „a magyarországi cigányok alkotmányos jogainak biztosítására”. A dokumentum, amelyet el kívántak juttatni a legfőbb párt- és állami szerveknek, első pontja leszögezte azt, hogy „a magyarországi cigányoknak, mint a nemzet legnagyobb kisebbségének alkotmányosan biztosítani kell azt a jogát, hogy nemzetiségi kisebbségként, most és minden korban része legyen a nemzetnek.”
1989. Március 11-12.Az MDF országos gyűlésén megszületett program tartalmazta az MDF külpolitikai és kisebbségvédelmi célkitűzéseit, amely többek között hangsúlyozta, hogy „a határainkon túl élő magyarság ügyénél semmivel sem kisebb súlyú saját kisebbségpolitikánk elve. Nem tagadunk meg semmilyen olyan jogot hazai kisebbségeinktől, amelyet a kisebbségi magyarságnak követelünk.”
1989. március 30.Timoránszky Péter, az IM Alkotmányelőkészítő Kodifikációs Titkárságának munkatársa megküldte az érintetteknek a Stark Ferenc által korábban átküldött, a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos koncepcionális javaslatokat és háttéranyagokat (Stark Ferenc, Samu Mihály, Herman József, Hambuch Géza feljegyzéseit, a KB 1988. novemberi állásfoglalását, illetve a hatályos jogszabályok jegyzékét). A Radics Katalin által vezetett munkacsoport anyagain kívül mellékelte Baka Andrásnak az IM megbízásából 1989-ben készített koncepcióját is. Timoránszky egyúttal meghívta az érintett államigazgatási és társadalmi szervezetek képviselőit a minisztérium szervezésében tartandó április 24-ei értekezletre, amelynek célja a nemzetiségi törvény szabályozási koncepciójának kialakítása volt.
Az IM megbízásából, a Baka András által elkészített 1989 tavaszi koncepció szerint az előkészítendő törvénynek tekintettel kell lennie a határon túli magyarságra. A hazai kisebbségek sajátos területi elhelyezkedése és számarányai következtében a területit nem, csak a személyi elvű autonómiát tudta elgondolni. Hangsúlyozta viszont, hogy a leendő törvény ne tegyen kísérletet a nemzetiség fogalmának meghatározására, amely alapvetően az egyén és a közösségek szuverén akarat-elhatározásának függvénye. A személyi hatályt alkotó kisebbségeket a jogszabály mellékletében kívánta felsorolni azzal, hogy a törvény ne csupán a nemzetiségekre vonatkozzon. A koncepció egyéni és kollektív jogok rögzítésére egyaránt javaslatot tett, de nem tartalmazott még utalást a kisebbségi önkormányzatok intézményére. Indítványozta egy Nemzetiségi Alap és egy Nemzetiségi Konzultatív Bizottság létrehozását: az utóbbi véleményezné – többek között – az esetleges újabb kisebbségek törvénybe való felvételét, amelyet a kormány javasolhatna az Országgyűlésnek.
A Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) közgyűlése két fordulóban, március 19-én és április 16-án elfogadta „A rendszerváltás programja” c. liberális programot és forgatókönyvet. A nyomatott formában is megjelenő Kék Könyv tartalmazta a Tamás Gáspár Miklós által, Fényi Tibor közreműködésével készített, kisebbségi kérdésről szóló programtéziseket. A pontok lényege a kulturális autonómia követelése volt, azaz a kisebbségi állampolgárok által választott, oktatási és művelődési kérdésekben döntő, intézmény-fenntartó, és az anyanemzettel kapcsolatot tartó nem területi alapú önkormányzatok életre hívásának szorgalmazása. A program szerint kisebbség az a csoport, amely magát annak nyilvánítja. Ezen túlmenően a tézisek oktatási, kulturális, nyelvhasználati és politikai szerveződési jogok szükségességét is megfogalmazták.
1989. április 20.Az IM április 24-ei értekezlete előtt a KÜM kritikus feljegyzést készített az IM-től kapott koncepcióról: a véleményező hiányolta felvetette a nemzetiség fogalmának meghatározhatóságát, az identitásválasztás szabadságának érvényesülését, valamint a kisebbségi jogok gyakorlásának számszerűséghez kötésének és a törvényi előtti egyenlőség kérdéseit.
1989. április 24.A Minisztertanács a 1048/1989. sz. határozatával létrehozta az MT Nemzetiségi Kollégiumát, amelynek egyik feladatává vált a nemzetiségi törvény előkészítésében való véleménynyilvánítás, illetve a végrehajtás és érvényesülés figyelemmel kísérése.
Az IM-ben értekezletet tartottak a nemzetiségi törvény előzetes elképzeléseiről, amelynek keretében Baka András tanulmánya került megvitatásra. Szót leginkább a nemzetiségi szövetségek képviselői kaptak.
Tekintettel arra, hogy az MSZMP PB 1989. évi munkatervében szerepelt a cigányság helyzetének áttekintése, valamint a kisebbség helyzetének rendezéséről szóló határozat meghozatala, ezért kikérték a cigány szervezetek vezetőinek, cigányügyi titkároknak, cigánycsalád-segítőknek, illetékes főhatóságoknak, tanácsi vezetőknek és társadalmi szervezeteknek a szóbeli és írásos véleményét, amelyeket a párt Társadalompolitikai Osztályának felkérésére Erdődi Gyula összegzett. A feljegyzés megállapította, hogy azok a vélemények, amelyek érintették a kisebbségi kérdést, egyértelműen és határozottan a nemzetiséggé nyilvánítás mellett foglaltak állást. A szakértői anyag azt javasolta, hogy ennek lehetőségéről és módozatáról az új Alkotmány rendelkezzen, de a készülő nemzetiségi törvény is vegye figyelembe a cigány kisebbséget. Az előirányzottakkal ellentétben az MSZMP PB a későbbiekben már nem vitatta meg a cigányság helyzetét és nem hozott ez ügyben újabb határozatot sem – a kérdés eldöntése immár az Országgyűlés elé került.