Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Stark Ferenc elkészítette „A nemzetiségpolitikai funkciók ellátására (is) hivatott intézmények működése” c. tanulmányát, ami szerint a „… nemzetiségi politikának 1968 (a Politikai Bizottság fordulatot hozó határozata) óta elért főleg extenzív fejlődésből származó eredményeire (…) demonstratív célokkal és szándékkal tartalmukban egyre inkább kiüresedő formák épülnek rá. Változtatásra van tehát szükség.” Bírálta a nemzetiségi szövetségek felülről kiépített és irányított struktúráját, és rámutatott, hogy a nemzetiségi feladatok helyi és területi szinten alig integrálódtak, a döntések a szükségesnél mindig magasabb szinten születtek. A rétegpolitikai tennivalók lényegében csak egy szakpolitikára voltak leszűkítve: a művelődési tárcán kívüli feladatok nem vagy alig intézményesültek, míg a NÖO hatásköre szintén nincsen szabályozva, miközben a nemzetiségi szövetségek felügyelete egyre nehezebben volt ellátható.
1987. szeptember 22.Kalmár György elkészítette Rátkai Ferenc számára a nemzetiségi oktatás helyzetét taglaló jelentéshez kapcsolódó feljegyzését. A dokumentum szorgalmazta azt, hogy a közéleti demokratizmus erősödésének keretében, az általános nemzetiségpolitikai gondokkal való szembenézéssel és az eddigi javaslatok figyelembevételével át kellene tekinteni a nemzetiségi kérdés egész hazai kezelését, irányítását és intézményrendszerét. Síkra szállt a döntéshozatal decentralizálásáért és társadalmasításáért, illetve leszögezte: „időszerűnek látszik a nemzetiségi törvény megalkotásának előkészítése.”
1987. szeptember 24.Az NKB ülése többek között megvitatta – Stark Ferenc előterjesztésében – a „Jelentés a hazai nemzetiségi oktatás helyzetéről” c. anyagot, amelyet az Agitációs és Propaganda Bizottság utóbb, október 13-án tárgyalt meg.
1987. szeptember 27.A népi ellenzék lakiteleki találkozója. A tanácskozásra többek között Für Lajos utólag, írásban nyújtotta be a hozzászólását, amely a határon túli magyar és a hazai kisebbségi kérdéssel összefüggésben elvetette a korban hangoztatott példamutatás politikáját. Hangsúlyozta, hogy a hazai nemzetiségek jogainak, létezésük politikai és kulturális feltételeinek biztosítása, maximális autonómiájuk garantálása nem helyettesítheti a magyar kisebbségek érdekében történő, célratörő magyarországi kezdeményezéseket és politikát. (A magyarság esélyei. 1991.)
1987. október 13.Az Agitációs és Propaganda Bizottság megtárgyalta az MM jelentését a nemzetiségi oktatás helyzetéről és a további feladatokról, amely elsősorban a kétnyelvű és a nemzetiségi nyelven történő nevelés-oktatás mellett szállt síkra, de nem ejtett szót a nemzetiségi törvény korábban felvetett ügyéről. A dokumentum kritikusan mutatott rá arra, hogy „az oktatásban mutatkozó gondok különös élességgel világítanak rá nemzetiségpolitikánk intézményesítésének befejezetlenségeire, esetlegességeire, de azt is jelzik: kimerülőben vannak annak a gyakorlatnak a tartalékai, amely a nemzetiségpolitikai feladatok megoldását elsősorban országos szintről kezdeményezi.” A Bizottságnak a később nyilvánosságra hozott, és feladatokat is megfogalmazó állásfoglalása megállapította, hogy az eredmények ellenére „… jelentős tartalmi és szerkezeti problémák nehezítik a nemzetiségi oktatás hatékony működését, a nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának megőrzésében és fejlesztésében, egészséges azonosságtudatuk alakításában betöltött, kiemelkedően fontos funkciójának teljesítését. Az MSZMP nemzetiségi politikájának alapelveiből kiindulva az elkövetkező években fokozott gondot kell fordítani a nemzetiségi oktatás korszerűsítésére és fejlesztésére. A nemzetiségi jogok gyakorlati érvényesítéséhez szükséges feltételek folyamatos javítása elsődlegesen a magyar társadalom érdeke, de érinti a környező országokhoz fűződő kapcsolataink fejlődését is, és szerepet játszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi megítélésében.” A Bizottság december 22-ei ülése utóbb hozzájárult ahhoz, hogy az októberi állásfoglalás szövegét a nemzetiségi lapok leközöljék.
1987. október 28.Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács általános elnökhelyettese megküldte Stark Ferencnek a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdításáról szóló megyei tanácsi rendelet tervezetét, kérve őt arra, hogy november végéig véleményezze azt. A rendeletet a megyei tanács az 1988. évi első ülésén kívánta elfogadni.
1987. november 2.Stark Ferencnek a „Nemzetiségkép a mai magyar politikai és közgondolkodásban” c. elkészített tanulmánya szerint a legdominánsabb típus jelenti „a humánus nemzetiségi politika elvi helyeslését, ami azonban nagy gyakorisággal kapcsolódik össze a viszonosság igényével. Egyfajta függvényviszony alakul ki tehát ebben a felfogásban a hazai nemzetiségek számára „nyújtott” lehetőségek jogosságának elismerése és a szomszédos országokban élő magyarok helyzetének alakulása között. Itt említendő az a felfogás, amely számára a szocialista nemzetiségpolitika törekvéseit a más országoknak nyújtandó példa legitimálja, az az igény tehát, hogy a gyakorlati nemzetiségpolitika – tulajdonképp függetlenül nemzetiségeink tényleges szükségleteitől – mutasson fel lehetőleg minél több eredményt azokon a területeken, ahol a kisebbségi magyarság helyzetét hiányok, problémák terhelik. A közvéleményben tehát ez a vélekedés a legelterjedtebb, s ez a felfogás az, amely a politikai gondolkodástól sem idegen. E nézetek képviselői hajlamosak leginkább nemzetiségi politikánkkal kapcsolatban – annak gyakorlatát is minősítve – a mintaszerű jelző használatára.”
1987. december 11.Stark Ferenc megküldte Takács Gyulának a baranyai nemzetiségi tanácsrendelet tervezetének véleményezését, amely a tervezetet úttörőnek és példaadónak minősítette a nemzetiségpolitikai gyakorlat megújításában. Javaslatai elsőként annak rögzítésére irányultak, hogy a nemzetiségek a magyar társadalom integráns részei, az aktív kisebbségvédelem talaján álló politikának az alanyai, a szocialista állam pedig biztosítja az egyenjogúságukat, és a sajátosságok megőrzéséhez szükséges garanciákat. A tételes megjegyzései között a NÖO osztályvezetője elvetette a nyelvhasználati jogok számarányokhoz kötését, illetve hangsúlyozta annak jelentőségét, ha a tanácsrendelet képes lenne rendszerbe foglalni a különböző, és olyakor tisztázatlan helyű nemzetiségi szerveket, ezek egymáshoz való viszonyát, beleértve a szövetségek központjait és a megyei nemzetiségi bizottságot.
1987. december 15.A Baranya Megyei Tanács Nemzetiségi Bizottsága Lantos József, a Bizottság elnökének előterjesztésében többek között megtárgyalta a nemzetiségi jogok előmozdításáról szóló megyei tanácsrendelet tervezetét.
1987. 1987 második feleSamu Mihály – a politikai vezetésben, az év nyarán bekövetkezett személyi változások hatására (Grósz Károly miniszterelnöksége, átrendeződés a KB-ben és a PB-ben) – ismételten elővette az 1979-es feljegyzését a nemzetiségi törvény megalkotásának szükségességéről. Egy későbbi, 1989-es kézirata szerint: „tavalyelőtt a személyi változások újabb reményt keltettek bennem, s újólag elővettem a följegyzésemet, s többen támogatták a fölelevenített kezdeményezésemet. Ennek lett következménye a tavalyi előkészítés. És 1988 novemberében az MSZMP KB elfogadta, elfogadásra javasolta a nemzetiségi törvény irányelveit.” Szükséges azonban megemlíteni, hogy más források és feldolgozások a fentiekkel ellentétben, a nemzetiségi törvény ügyének politikai napirendre kerülését a Hazafias Népfront (HNF) 1988. februári kezdeményezéséhez kötik. Samu Mihály feljegyzése mindenesetre legkésőbb 1988 elejére eljutott a KB TKKO berkeibe, ahol az év tavaszán ténylegesen megindult a jogszabály koncepciójának és irányelveinek a kidolgozása