Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
A NEKH elkészítette a Kodifikációs Bizottság számára a törvénytervezet államigazgatási egyeztetéséről szóló tájékoztatót. A dokumentum kitért a minisztériumok és országos hatáskörű államigazgatási szervek, a Legfőbb ügyész, a megyei és fővárosi közgyűlések elnökeinek, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének, valamint a kisebbségi szervezetek véleményeire. A minisztériumok közül a tervezettel az IM és a PM nem értettek egyet, átdolgozásokat Horváth Balázs és Mádl Ferenc tárca nélküli miniszterek, Müller György, a MEH helyettes államtitkára és a KHVM tartottak szükségesnek. A kisebbségi szervezetek közül 12 véleményezte a dokumentumot, a Kisebbségi Kerekasztal addig a napig viszont nem.
Doncsev Toso Nagy Ferenc Józsefhez írott levelében tájékoztatta őt a Kerekasztalnak a tervezettel kapcsolatos álláspontjáról. Sajnálatosnak tartotta, hogy néhány kérdésben nem alakult még ki közös felfogás a NEKH és a Kerekasztal tárgyaló delegációi között (kisebbségi önkormányzatok intézményei, állami finanszírozási kötelezettségek), és ráadásul több tárca támadta a közös törvénytervezetet. Hiányolta, hogy a Kodifikációs Bizottsághoz beérkezett dokumentumokat a Kerekasztal nem kapta meg. Mindezek alapján újbóli politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett.
A Herman Ottó Társaság elkészítette a törvénytervezet bírálatát. Ezek szerint a tervezet hibás fogalmakkal operált, koncepcionálisan elhibázott, túlméretezett, korszerűtlen, nem illeszkedett a nemzetközi követelményekhez, és áttekinthetetlen volt. A szabad szervezkedés, az egyesületi törvény talaján állva és a kisebbségi önkormányzatokra utalva kifejtette, hogy „a helyi önkormányzatok mellé esetenként néhány – különböző – nemzetiségi önkormányzatot csak a lázálom képzelhet el, és a minden arányérzéket meghaladó túlzás.” A kisebbségi támogatásokat a nemzetiségi területek megállapítandó összetételéhez kötötte volna a Társaság, kerülendőnek tartotta a kettős vagy többes kötődés kérdését, míg a cigányság számára a kisebbségi jogokat csak a „nomadizáló” életformából az „európai” életmódra való átlépéssel biztosította volna.
1991. október 28.Ülésezett a Kodifikációs Bizottság, amelyen elfogadták a tárcaközi egyeztetésről készült tájékoztatót és annak határozati javaslatait. Szerkesztőbizottságot hívtak életre a szükséges átszerkesztés elvégzésére, amely után, de még a kormány elé terjesztés előtt újabb tárcaegyeztetést tartanak. A beterjesztés időpontját november 30-ára módosították.
1991. október 29.Szádeczky-Kardoss Irma, az IM Jogi-informatikai Főosztályának csoportvezetője megküldte Wolfart Jánosnak a szeptember 16-i keltezésű törvénytervezetről készült szakvéleményét, ezzel kapcsolatos szövegezési javaslatait, valamint „A nemzeti és etnikai kisebbségek közéleti és önkormányzati anyanyelvhasználati jogainak kodifikálása nyomán keletkező és megoldandó problémák” c. feljegyzését. Az előbbi lényegében nyelvi, szerkezeti és terminológiai javaslatokat és pontosításokat (nemzeti és etnikai kisebbség, identitás stb.) fogalmazott meg, míg az utóbbi a kisebbségi nyelvek jogi szakterminológiájának hiányát, és az ezzel kapcsolatos megoldási javaslatokat taglalta.
1991. Október-novemberAz ősz folyamán elkészült a kisebbségi törvénytervezet egy újabb változata, amely az augusztus végi megállapodáshoz és szövegtervezethez képest fontos változásokat tartalmazott. Kimondta például, hogy nem magyar állampolgár kisebbségi önkormányzati képviselővé nem választható. Bevezette a kisebbségi szervezetek által opponált választási regisztrációt is. A Büntető Törvénykönyv vonatkozó paragrafusának figyelembe vételével, a választópolgárok önkéntes kérelme alapján a helyi jegyző a választások előtt összeállította a kisebbségek titkos nyilvántartását: kizárólag csak a regisztrált személyek ajánlhattak képviselő-jelöltet és szavazhattak az egyfordulós, kislistás-többségi alapú választásokon. A megválasztható kisebbségi önkormányzatok létszáma szintén a regisztrált választópolgárok számához igazodott.
1991. november 1.Gyánti Ferenc (Csongrád Megyei Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Érdekegyeztető Tanácsa) megküldte Wolfart Jánosnak és a Kisebbségi Kerekasztalnak a Tanács október 21-i, a törvénytervezet megvitatásáról szóló ülésének összefoglalóját. A megbeszélés szorgalmazta azt, hogy a tervezetből még 1991-ben törvény szülessen, különben a kisebbségek lássanak hozzá a teendőkhöz, mint pl. az önkormányzatok megszervezéséhez. A Tanács a nemzetiségi oktatási és kulturális intézmények felett teljes kisebbségi felügyeletet, a közép- és felsőfokú oktatásban kisebbségi kvóták bevezetését, a hatalmi ágakban kisebbségi képviseletet, valamint a kisebbségi szervezetek számára a médiában való megjelenést szorgalmazta.
1991. november 6.Mátyás Pál kormányfőtanácsos megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, amelyben már csupán néhány bekezdéssel kapcsolatban tett észrevételt és döntött az alternatívák ügyében.
1991. november 14.Báthory János elkészítette feljegyzését a törvénytervezet önkormányzatokkal kapcsolatos vitájához, amely a nemzetközi dokumentumok alapján a köztestületi forma mellett érvelt.
1991. november 15.Ülésezett a Rekoordinációs Bizottság, amelynek ülésére meghívták azt a kilenc minisztériumot, amely a véleményezés során nem, vagy csak átdolgozásokkal együtt tudott egyetérteni a törvénytervezettel. A megbeszélésen átadásra került az államigazgatási egyeztetésről készült NEKH-tájékoztató, illetve Báthory János 14-i feljegyzése. A minisztériumok képviselői közül az MKM képviselője egyetértését hangsúlyozta, míg az IM szakértője fenntartotta a törvénytervezettel kapcsolatos különvéleményét, és annak későbbi, megfelelő előterjesztését.
1991. november 18.A Kodifikációs Bizottság ülése, amelyen ismertették a módosító indítványoknak a szerkesztőbizottság által feldolgozását, és megvitatták annak előterjesztését. Ennek keretében markánsan felmerültek a törvénytervezetet övező, egymással szembenálló nézetek, különösen pedig az IM és a PM oppozíciós álláspontjai. Az IM képviselője hangsúlyozta, hogy nem ellenzi a kormány elé történő terjesztést, de csak a saját véleményükkel együtt, mert a tervezetet végrehajthatatlannak és a jogrendbe nem illeszthetőnek ítélte. A PM szakértője szerint fékeket kell beépíteni, és megnyugtatónak azt nevezte, hogy a pénzügyi hatásokról inkább a költségvetési törvény rendelkezik. Doncsev Toso felhívta a figyelmet arra, hogy megítélése szerint néhány helyen már sérült az augusztus végi konszenzus.
Bogdán Tibor (IM Közjogi Főosztály) megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet részletes véleményezését, amely jórészt megismételte és fenntartotta az IM korábban már többször kifejtett álláspontját. Az IM egy fejezet keretében foglalta volna össze az egyéni és kollektív jogokat. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban ismételten, konkrét módosító szöveggel együtt javasolta az 1990. decemberi tervezeten alapuló, egyesületi jellegű megoldást, ami mellett a minisztérium már az 1991. szeptemberi véleményezésében is kiállt. Újból indítványozta továbbá a kisebbségi ombudsmanra vonatkozó, saját szabályozás megvalósítását is. Összességében úgy ítélte meg, hogy a törvénytervezet sok felesleges szabályt tartalmaz, áttekinthetetlen, és nem felel meg a minimális kodifikációs követelményeknek. Ezért a dokumentumot a kormányülésen való megvitatásra teljesen alkalmatlannak találta, de „a kialakult politikai helyzetre tekintettel” nem ellenezte annak beterjesztését.