Adatbank.ro » Kronológiák

Dobos Balázs

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája


Névmutató: Karagics Mihály


1991. május 29.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése megválasztotta a képviselőit (Rózsa T. Endre, Kaltenbach Jenő, és „a cigányszervezetek egyeztetett képviselője”), szakértőit (Bársony János, Bányai László, Gyurok János) és lehetséges helyetteseiket (Lásztity Péró, Doncsev Toso, „a szlovák szervezetek egyeztetett képviselője”, Karagics Mihály, Fátyol Mihály, Daróczi Ágnes) azzal a megbízatással, hogy a törvény előkészítéséről egyeztető tárgyalásokat folytassanak a kormány és a parlamenti pártok képviselőivel. A Kerekasztal fenntartotta azt a jogot, hogy szükség esetén további szakértőket vonjon be a tárgyalásokba. A döntésről Doncsev Toso soros elnök tájékoztatta Wolfart Jánost – megküldve egyúttal a Kerekasztal törvénytervezetének egy munkapéldányát.

1992. április 4.

A Magyar Nemzet körkérdésére adott válaszokból kitűnt, hogy a megkérdezett kisebbségi vezetők a készülő törvénytől leginkább a kulturális autonómiát várják. Osztojkán Béla szerint a rendkívüli módon várt jogszabállyal lehetőség nyílhat a saját kulturális intézmények kialakítására. A megfelelő garanciákkal ellátott kulturális infrastruktúra fontosságát Petrusán György is kiemelte, míg Karagics Mihály szerint az európai normáknak a gyakorlatban is megfelelő jogokra van szükség. A megvalósíthatóság kérdése kulcseleme volt Jakab Róbertné válaszának is, aki szerint a rendszerváltás óta a helyzet romlott, és a kormány kisebbségvédelmi programja igencsak megkérdőjelezhető. Hambuch Géza azt hangsúlyozta, hogy a kisebbségi igények a valódi önkormányzat, a széleskörű érdekképviselet és kulturális autonómia irányába mutatnak.

Mészáros István, az EJKVB SZDSZ-es alelnöke a Magyar Nemzetben megjelent „Törvénytelenül” c. írásában bírálta a kormányt a kisebbségi törvénytervezet kapcsán. Úgy ítélte meg, hogy a kormány „azért táncolt vissza a konszenzustól, mert belső egyetértés hiányában nincs határozott álláspontja. A tárcák, főként az IM, BM (és a Kisebbségi Hivatal), valamint a kormányszakértők különböző koncepciókkal rendelkeznek, és ezek közül hol az egyik, hol a másik kerekedik fölül. A következmény: az álláspontok állandó átértékelése. Ehhez járul, hogy a PM csak elviekben támogatja a törvény megalkotását, amikor a költségekről esik szó, kibúvót keres. Mindezek arra utalnak: a kisebbségi ügyeknek a kormányon belül nincsen igazi, tekintéllyel bíró gazdája. Így fordulhatott elő, hogy a Kisebbségi Hivatalról utólag kiderült, nem rendelkezett megfelelő felhatalmazással a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokon.” A képviselő olyan törvény megalkotását sürgette, amely intézményesen garantált beleszólási lehetőséget és valamiféle mellérendelt szerepet biztosít a kisebbségeknek kisebbségspecifikus ügyekben, valamint objektív finanszírozási rendszert épít ki.

1992. október 13.

Karagics Mihály az Új Magyarországnak, a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban elmondta, hogy azt szeretnék, ha a leendő törvény nem csupán területi alapon, a kisebbségi önkormányzatok útján kedvezne a kisebbségeknek, hanem a szórványban élő hazai horvátok is kellő jogokat kapnának az identitásuk fenntartásához. Szeretnék kiterjedtebbnek tudni a kisebbségi egyesületek szerepét az országos szintű érdekvédelemben, valamint kellő anyagi garanciák törvénybe foglalását.

1993. április 21.

Lezajlott az ellenzéki pártok és a Kisebbségi Kerekasztal, valamint országos kisebbségi szervezetek vezetőinek találkozója.

Doncsev Toso (Magyarországi Bolgárok Egyesülete, a Kisebbségi Kerekasztal elnöke), Dzindzisz Jorgosz (Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete), Karagics Mihály (Magyarországi Horvátok Szövetsége), Hambuch Géza (Magyarországi Németek Szövetsége), Zsigó Jenő (A Magyarországi Roma Szervezetek képviselője a Kisebbségi Kerekasztalban), Lásztity Péró (Szerb Demokratikus Szövetség) és Mata Mihály (Magyarországi Szlovákok Szövetsége) közös levelet írtak Szabad Györgynek és Fodor Gábornak, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy a pártok aláírásukkal lássák el a politikai megállapodást, mielőtt azt a kisebbségi szervezetek tanulmányozhatták és véleményezhették volna. Mindezek alapján a kisebbségi vezetők kérték az általános vita elhalasztását. Szabad György a tiltakozó levelet április 30-án tájékoztatásul továbbította a parlamenti pártok frakcióvezetőinek.

A kisebbségi törvényjavaslat hatpárti politikai egyeztetése a módosító indítványokról, amelynek keretében, a Kerekasztal és az országos kisebbségi szervezetek levelének ismertetését követően a jelenlévő országgyűlési képviselők valamennyi módosító indítványt aláírtak.

1993. július 14.

Karagics Mihály a Pesti Hírlapnak adott interjújában jónak és elfogadhatónak ítélte az elfogadott kisebbségi törvényt, amelynek „újdonságaihoz” azonban alkalmazkodni kell, és meg kell szervezni mindezek nyomán a horvát kisebbségi önkormányzatokat. „Tény, hogy ez a törvény példaként szolgálhat a környező országokban is és jó hatással lesz az ott élő kisebbségekre is, például a Horvátországban élő magyarokra.”

2001. május 7.

Karagics Mihály horvát, Heinek Ottó német, és Fuzik János szlovák országos kisebbségi önkormányzati elnökök a Dávid Ibolyához írott levelükben kifejtették, hogy a kisebbségi törvény módosításának javaslatát tárgyalási alapnak tekintik, és kérték a törvénytervezet véglegesítésének folytatását. Hangsúlyozták, hogy minden olyan módosító elképzelést támogatni tudnak, amely erősíti a kisebbségek kulturális autonómiáját, és a kisebbségi önkormányzatok legitimitását. Úgy ítélték meg, hogy tovább kell gondolni az országos intézmények finanszírozását, a megyei szint létrehozásának lehetőségét, az országos testület törvényességi ellenőrzésének megteremtését, valamint hivatala jogállásának tisztázását. A levél másolatát május 8-án megküldték Kósáné Kovács Magdának is.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) Andreov Kosztának, az Égei Makedónok Magyarországi Egyesületének elnökének április 10-i levele nyomán, az 1/2001. sz. határozatával hitelesítette a hivatalos kisebbségi elismerést célzó aláírásgyűjtő ív mintapéldányát.

Rasim Ljajić jugoszláv kisebbségügyi miniszter budapesti látogatásának keretében magyar-szerb kerekasztal-konferenciát rendezett az amerikai Project on Ethnic Relations annak érdekében, hogy a résztvevő politikusok, szakértők és kisebbségi vezetők összehasonlítsák a két ország hatályos, illetve kidolgozás alatt álló kisebbségi jogi normáit. A tanácskozáson Tabajdi Csaba a hazai kisebbségi törvényt alapvetően jónak tartotta annak ellenére, hogy nem tudta megállítani a kisebbségek nyelvi asszimilációját, illetve csak jogokat, és nem kötelezettségeket és finanszírozási automatizmusokat állapított meg. Hasonló problémákra világított rá Lásztity Péró is a felszólalásában.

2003. február 22.

Karagics Mihály horvát kisebbségi vezető a Magyar Nemzetnek kijelentette, hogy a 2002-es kisebbségi önkormányzati választások és elektori gyűlések rávilágítottak a választójogi törvény hibáira és ellentmondásaira, amelyeket már jóval korábban orvosolni kellett volna.

2003. március 1.

A Magyarországi Ruszinok Szervezetének tisztújító közgyűlésén önkormányzati bizottságot állítottak fel annak érdekében, hogy képviseletet biztosítsanak az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzatban képviselet nélkül maradt önkormányzatoknak.

Az Országos Horvát Önkormányzat alakuló ülésén a baranyai képviselők bár nem bojkottálták az ülést, de semmilyen tisztséget nem vállaltak el. Az elnökké választott Karagics Mihály az ülés után úgy nyilatkozott, hogy szükség van a hatályos kisebbségi jogok és a választójogi törvények módosítására.

A Magyarországi Románok Országos Önkormányzatból kiszorult méhkeréki, gyulai, szegedi, budapesti, kétegyházi és magyarcsanádi román kisebbségi önkormányzati képviselők megalakították a Magyarországi Románok Koalícióját Méhkerék székhellyel. A Koalíció elnöke a település polgármestere, Martyin Tivadar lett.


<*Lablec*>