Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
Névmutató: Szabad György
Mihaiescu György, a Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniójának elnöke Fodor Gábornak, az EJKVB, Salamon Lászlónak, az Alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnökeinek, illetve Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének írott levelében kifejtette, hogy a korszerű, európai színvonalú kisebbségpolitika alapja csak a kisebbségek bevonásával kialakított „önképviseleti autonómia” lehet. Az Unió elnöke szorgalmazta, hogy a parlamenti képviseletre vonatkozó végleges megoldás megszületése érdekében az év júniusában kerekasztal-tárgyalásokra kerüljön sor a parlamenti, miniszteriális és kisebbségi szereplők között. Szabad György június 20-án továbbította a levelet az Emberi jogi bizottságnak, kérve, hogy foglaljanak állást a javasolt tárgyalásokról. A házelnök egyúttal válaszlevelet is írt az Unió elnökének.
1990. július 4.Mihaiescu György levélben fejtette ki Szabad Györgynek azon álláspontját, hogy a teljes kisebbségi kérdéskör rendezése érdekében kerekasztal-tárgyalásokat tart szükségesnek. Az ismételt kérést a házelnök július 6-án továbbította Fodor Gábornak, kérve tőle a mielőbbi állásfoglalást.
1990. december 7.Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke találkozott Szabad Györggyel, és átnyújtotta neki a csehszlovákiai magyar szervezet december 3-i memorandumát, amely a magyarországi kisebbségi törvény mielőbbi napirendre tűzését sürgette. A látogatásról a házelnök aznap levélben tájékoztatta Fodor Gábort, kérve a nemzetiségi törvény munkálatainak meggyorsítását, valamint a munkák állásáról való sürgős tájékoztatást.
1991. január 16.Szabad György megküldte Fodor Gábornak Wolfart János áttekintését a hazai cigány szervezetekről és pártokról, jelezve egyúttal, hogy várja az EJKVB elnökének jelentkezését a kisebbségi törvény ügyében.
1991. január 30.Kilenc alapító szervezet (Amalipe Cigány Kultúra- és Hagyományőrző Egyesület, Magyarországi Horvátok Szövetsége, Magyarországi Németek Szövetsége, Magyarországi Roma Parlament, Magyarországi Románok Szövetsége, Magyarországi Szlovákok Szövetsége, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Phralipe Független Cigány Szervezet, Szerb Demokratikus Szövetség) részvételével – konzultatív, érdekegyeztető fórumként – megalakult a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerekasztala. Az alapítók Szabad Györgynek, Antall Józsefnek, és Wolfart Jánosnak írott levelükben tudatták a címzettekkel a Kerekasztal létrejöttét, és annak okait. Ez utóbbiak terén a szervezők nem láttak ugyanis garanciát arra nézve, hogy a kisebbségek alapvető igényei megfelelő kielégítést nyerjenek: „szeretnénk megtörni azt a gyakorlatot, hogy rólunk – nélkülünk döntsenek.” Megítélésük szerint az eddigi törvénytervezetek elemi kisebbségi érdekeket hagytak figyelmen kívül, fontos garanciákat és anyagi biztosítékokat nélkülöztek, nem rögzítették a legitim képviseletet, a kisebbségi önkormányzatiság, a kulturális autonómia jogait és részleteit, és esetenként diszkriminatív szabályozást terveztek. Egyúttal tájékoztattak arról is, hogy közös tervezet kidolgozásába kezdenek egy számukra kielégítő törvény megalkotása érdekében.
Franci Zwitter, a Szomszédos Országok Nemzetiségeinek Munkaközössége (Klagenfurt) koordinátora levelet írt a MEH-nek a kisebbségi törvénytervezet előkészítéséről, amely némi késéssel, márciusban érkezett a NEKH-hez. Ezek szerint a tervezettel a szervezet Koordinációs Bizottsága január 22-én foglalkozott: üdvözölte a törvénytervezet elkészítését, de ugyanakkor sajnálattal vette tudomásul, hogy az figyelmen kívül hagyta a kisebbségek szempontjait és álláspontját.
Szabad György megbeszélést hívott össze az IM, a NEKH, Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Fodor Gábor részvételével. Ennek keretében megegyezés született arról, hogy a törvénytervezetet nem az IM, hanem a NEKH-et felügyelő miniszter fogja a Parlament elé vinni. A NEKH feladata olyan tervezet kidolgozása lett, amely a Kisebbségi Kerekasztallal való konszenzust tükrözi. Az IM által készített, és utóbb államigazgatási és kisebbségi érdekképviseleti részről egyaránt bírált törvénytervezet elvetését követően, 1991 első felében tehát két újabb törvénytervezet kidolgozása indult meg egymással párhuzamosan, amiket a NEKH által felkért külső szakértők, valamint a Kisebbségi Kerekasztal jogászai készítettek el.
1991. június 6.Sárközi Ildikó, a Kisebbségi Kerekasztal soros elnöke Antall Józsefnek és Fodor Gábornak írott levelében kérte a miniszterelnök személyes támogatását a tárgyalások megkezdéséhez. Az első megbeszélés időpontjául június 19.-ét, és helyszínéül a Magyarországi Bolgár Kulturális Egyesület (MBKE) székházát javasolta. Szabad György június 11-én kérte az EJKVB elnökétől a részvételt és a reflexiókat.
Bársony János és Kaltenbach Jenő elkészítették a Kisebbségi Kerekasztal törvénytervezetét, amely a továbbiakban elsősorban az államigazgatási szereplőktől kapott éles kritikákat. Kifogásolták ugyanis az állammal szemben bizalmatlannak, megvalósíthatatlannak és túlszabályozónak tartott jellegét és tartalmát: a rendkívül kiterjedt kisebbségi jogokhoz a tervezet végrehajtási garanciákat, jogkövetkezményeket és finanszírozási mechanizmusokat is társított. Mindenesetre a javaslat első ízben tett kísérletet a jogalanyok körének behatárolásánál a kisebbség fogalmának meghatározására, de az identitásválasztás szabadságának következetes érvényesítése miatt nem tartalmazta a honos kisebbségek felsorolást, és azt ezt alapul vevő, későbbi megoldással szemben még a százéves honosság követelményét sem fogalmazta meg. Személyi hatálya nem csupán a magyar állampolgárokra, hanem a legalább öt éve állandó jelleggel, életvitelszerűen az országban tartózkodó és állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiekre is kiterjedt. A helyi kisebbségi önkormányzatok létrehozása kapcsán visszatért a NEKT anyagában – ha másként is, de már – szereplő, legitim köztestületeket eredményező választási elképzeléshez. Régi kisebbségi igény volt, hogy még a következő, 1994-es helyhatósági választások előtt létrehozhassanak kisebbségi önkormányzatokat, ezért lehetővé tette az ilyen tárgyú kezdeményezést. A némileg homályos elképzelés szerint a kisebbségi önkormányzati választáson ez esetben azok szavazhattak volna, akiket a választás „érint.” A települési önkormányzati választásokkal együtt rendezett szavazások esetében pedig a szavazópolgárok külön kérésre kapták volna meg a kisebbségi szavazólapot. Ugyanezen mechanizmus útján hívták volna életre a több településre kiterjedő kisebbségi önkormányzatokat, míg az országos testületet a helyi testületek és az országos kisebbségi szervezetek delegáltjai alkották volna. A kisebbségi szervek a települési önkormányzatokkal párhuzamosan működő valódi hatalmi központok lettek, hatékony véleményezési, egyetértési és részvételi jogokkal, kiegészítve a jogérvényesítés és az anyagi bázis megteremtésének garanciáival. A rendeletalkotási jogkörrel rendelkező országos kisebbségi önkormányzat döntött a kisebbség kulturális, oktatási és gazdasági kérdéseiben. A kisebbségek egyenként jogosultak lettek az önálló intézményrendszer kiépítésére és fenntartására, és ehhez állami források igénybe vételére – a kulturális autonómia magában foglalta a teljes körű képzést az óvodától az egyetemig, kulturális és tudományos intézetet, országos sajtót, kiadót és hírszolgálatot, kisebbségi nyelvű rádió- és televízió-műsort, központi és regionális könyvtárhálózatot és archívumot, országos gyűjtőkörrel rendelkező múzeumi kiállítóhelyet, valamint jogvédő- és jogsegélyszolgálatot.
A Szerb Demokratikus Szövetség megtartotta II. országos közgyűlését, amelynek állásfoglalását Nedelykov Milán, a Szövetség elnöke küldött el Szabad Györgynek. A házelnök július 1-én továbbította a dokumentumot Fodor Gábornak, amely a kulturális autonómia, az egykori egyházi vagyon, a készülő kisebbségi törvény, valamint az anyanemzettel való kapcsolattartás kérdéseit taglalta. A Szövetség szerint a törvénynek deklarálnia kell az egyéni és kollektív jogokat, meg kell fogalmaznia ezek törvényi és anyagi garanciát, valamint tartalmaznia kell a demokratikusan választott helyi és országos önkormányzatok intézményét, amely a kulturális-oktatási intézményhálózatot irányítaná, és a kisebbséget képviselné.
1991. szeptember 16.Szabad György megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet véleményezését, amelynek hangsúlyos elemét az országgyűlési képviselet biztosításának javasolt alapelvei képezték.
1992. január 31.Az MSZP nemzeti és etnikai kisebbségi tagozatának ülése úgy foglalt állást, hogy abban az esetben fogadható el a kisebbségi törvénytervezet, ha az Országgyűlés egyidejűleg jogszabályban szavatolja a kisebbségek parlamenti képviseletét. Ennek megfelelően Jakab Róbertné és Tabajdi Csaba képviselők egy erről szóló törvényjavaslatot terjesztenek a törvényhozás elé.
Hambuch Vendel, a Német Kultúregyesület elnöke Szabad Györgynek írott levelében arra kérte az Országgyűlést, hogy segítse a magyarországi németség múltjának tudományos feltárását, valamint az egyesület számára minimális infrastruktúra biztosítását. Fodor Gábor utóbb, augusztus 4-én megküldte a levelet Németh Zsolt képviselőnek azzal, hogy érdemes mérlegelni a benne foglalt javaslatokat a kisebbségi törvény vitájának megkezdése előtt.