Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
Csalótzky György megküldte Gáti Tamásnak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, amely a különböző népcsoportok számára differenciált jogokat, különböző státust javasolt.
1988. október 14.Becsei József, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettese megküldte Radics Katalinnak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, illetve a tanács két jogászának, Sós Sándornak és Fazekas Andrásnak az október közepén írt szakvéleményeit. Az előbbi vélemény a nemzetiségi jogok garantálását elsősorban az új alkotmánytól várta, és így külön nemzetiségi törvényt nem, hanem inkább egy programnyilatkozatot tartott szükségesnek. Az utóbbi pedig indokoltnak tartotta a nemzetiség és etnikum fogalmainak meghatározását, míg az elismert nemzetiségek felsorolását nem ítélte elengedhetetlennek.
1988. október 15.Tabajdi Csaba megküldte Radics Katalinnak a Külügyi Osztálynak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, amelyek számos alapelvet és kisebbségi jogot érintettek.
1988. október 21.Az NKB ülésének napirendjén szerepelt Harsányi László tájékoztatója a nemzetiségi törvény és a nemzetiségi szövetségek kongresszusainak előkészületeiről.
1988. október 24.Pozsgay Imre a nemzetiségi szövetségek vezetőivel találkozott az Országházban, az MM és a HNF OT munkatársainak részvételével. A megbeszélésen egyetértés alakult ki arról, hogy a reformfolyamatnak fel kell ölelnie a nemzetiségpolitika megújítását is, amelynek kulcskérdése az érdekképviselet, és a szövetségek ennek megfelelő átalakulása.
1988. október 26.Az Országgyűlés Külügyi, valamint Kulturális bizottságai együttes ülésének napirendjén szerepelt Radics Katalin előadásában „A nemzetiségpolitikai elvek gyakorlati megvalósítása hazánkban”. A bekövetkező változásokat az osztályvezető úgy írta le, hogy a cél immár az aktív, támogató jellegű politika kialakítása lett, ami nem elégszik meg a korban hatályos passzív jogvédelemmel. A politikai irányelveket ismertetve bizalmasan közölte a képviselőkkel a cigányság nemzetiséggé válásának tervezett lehetőségét és mechanizmusát. Jelezte azt is, hogy a törvénytervezet kodifikációját az IM 1989 második felére ígérte. Szűrös Mátyás felszólalásában jelezte, hogy Magyarország a közelmúltban csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának fakultatív jegyzőkönyvéhez, amelynek következtében nemzetközi ellenőrzés is lehetséges e téren. Az ülésen felvetődött a továbbiakban a törvény szükségességének és a zsidóság státuszának a kérdése is.
1988. november 1.Radics Katalin elkészítette a „Javaslat a Politikai Bizottságnak a nemzetiségi törvény irányelveire” c. dokumentumot, amelyet Pál Lénárd november 9-én láttamozott.
Mezei István és Náday Gyula, az Országos Cigánytanácsnak egy, az átalakulással összefüggő belső körlevelében arra kérték az érintetteket, hogy a Vass Csaba, a HNF OT Társadalompolitikai Osztályának vezetője által javasolt Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége elnevezés helyett támogassák az Országos Cigánytanács Szövetsége megnevezést, mert az előbbi „…még magas, és nem akarunk nemzetiség lenni…”
A HNF támogatásával megalakult a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége (MCDSZ), amely többek között célul tűzte ki a cigányság nemzetiségként való kezelésének elérését.
1988. november 4.Roma és nem roma értelmiségiek a Radics Katalinnak címzett levelükben arra kérték az osztályvezetőt, hogy a PB november 15-i ülésén tolmácsolja azon kérésüket, amely a cigányság nemzetiségi státusának biztosítását célozza.
1988. november 8.Lakatos Menyhért a Gáti Tamásnak írott levelében fejtette ki a nemzetiségi törvénnyel kapcsolatos cigány álláspontot, amely egyrészt a cigányság nemzetiségi státusát, másrészt pedig a kisebbség demokratikus érdekképviseletének ügyét érintette. Az előbbivel kapcsolatban különösen azt kifogásolta, hogy a tervezet a nemzetiségi nyelv esetében előfeltételként említette a standard változat meglétét. Hangsúlyozta, hogy biztosítani kell azt a lehetőséget a cigány vezetők számára, hogy ismereteik birtokában segítsék a törvénynek a kisebbség számára megfelelő kidolgozását.