>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Szende Béla, az MNDSZ elnöke (Pécs) a „Megjegyzések a nemzetiségi törvény politikai irányelveiről kimunkált javaslat tervezetéhez” címmel, illetve Polányi Imre pécsi egyetemi tanár „Vélemény a nemzetiségi törvény politikai irányelveiről” címmel készítette el feljegyzését.

Ülésezett az MDDSZ Országos Választmánya. A testület 1983-1988 közötti időszakra vonatkozó, tervezett beszámolója kiemelte, hogy „hazánkban politikai és társadalmi téren egyaránt nemcsak az érdeklődés, hanem a tenni akarás is megnövekedett a nemzetiségi politika iránt. Ennek konkrét bizonyítéka a készülő nemzetiségi törvény, illetve a Baranya megyében megalkotott megyei nemzetiségi tanácsrendelet. Ennek nyomán a Szövetség tevékenysége is jelentős mértékben kiszélesedett és a nemzetiségek kollektív érdekeinek képviselete irányába fejlődött. Munkánkat nehezítette, hogy a Szövetség érdekképviseleti jogállása nem kellően tisztázott.”

Újabb megbeszélésre került sor a nemzetiségi törvény politikai irányelveinek kidolgozásával kapcsolatban. Radics Katalin jelezte a munkacsoportnak, hogy az előterjesztés november elején kerül a PB elé, Stark Ferenc pedig a szövegmódosítási javaslatokat adta elő. Samu Mihály hangsúlyozta a nemzetiségek államalkotóként való elismerését, és az intézményrendszer megreformálását, Lakatos Menyhért felszólalása pedig a cigányság helyzetét érintette.

Stark Ferenc és Jakab Róbertné is elkészítették a javaslattal kapcsolatos véleményeiket.

Sánta Áron elkészítette az „Észrevételek a készülő nemzetiségi törvény irányelveire, a törvény alapelveire tett javaslathoz” c. feljegyzését, amely elsősorban az anyagi lehetőségek és a lehetséges belpolitikai feszültségek szempontjaiból vizsgálta a tervezetet. Álláspontja szerint a törvény ezért csak azt ígérhet, amire a kormány azonnali garanciát tud biztosítani. Felvetette azt a kérdést is, hogy a korabeli nemzetiségi szövetségek vajon megfelelő partnerek-e a megvalósítás során.

Hoóz István megküldte Gáti Tamásnak az „Észrevételek a nemzetiségi törvény politikai irányelveivel foglalkozó javaslatra (1988. szept. 20)” c. feljegyzését, amely főleg a nemzetiségi politika számára alkalmas adatok gyűjtésére irányította rá a figyelmet a népszámlálás és más tudományos adatgyűjtés keretében.

Budzsáklia Mátyás megküldte Radics Katalinnak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit.

Hambuch Géza elkészítette a javaslattal kapcsolatos véleményét.

Csalótzky György megküldte Gáti Tamásnak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, amely a különböző népcsoportok számára differenciált jogokat, különböző státust javasolt.

Becsei József, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettese megküldte Radics Katalinnak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, illetve a tanács két jogászának, Sós Sándornak és Fazekas Andrásnak az október közepén írt szakvéleményeit. Az előbbi vélemény a nemzetiségi jogok garantálását elsősorban az új alkotmánytól várta, és így külön nemzetiségi törvényt nem, hanem inkább egy programnyilatkozatot tartott szükségesnek. Az utóbbi pedig indokoltnak tartotta a nemzetiség és etnikum fogalmainak meghatározását, míg az elismert nemzetiségek felsorolását nem ítélte elengedhetetlennek.

Tabajdi Csaba megküldte Radics Katalinnak a Külügyi Osztálynak a javaslattal kapcsolatos észrevételeit, amelyek számos alapelvet és kisebbségi jogot érintettek.

Az NKB ülésének napirendjén szerepelt Harsányi László tájékoztatója a nemzetiségi törvény és a nemzetiségi szövetségek kongresszusainak előkészületeiről.

Pozsgay Imre a nemzetiségi szövetségek vezetőivel találkozott az Országházban, az MM és a HNF OT munkatársainak részvételével. A megbeszélésen egyetértés alakult ki arról, hogy a reformfolyamatnak fel kell ölelnie a nemzetiségpolitika megújítását is, amelynek kulcskérdése az érdekképviselet, és a szövetségek ennek megfelelő átalakulása.

Az Országgyűlés Külügyi, valamint Kulturális bizottságai együttes ülésének napirendjén szerepelt Radics Katalin előadásában „A nemzetiségpolitikai elvek gyakorlati megvalósítása hazánkban”. A bekövetkező változásokat az osztályvezető úgy írta le, hogy a cél immár az aktív, támogató jellegű politika kialakítása lett, ami nem elégszik meg a korban hatályos passzív jogvédelemmel. A politikai irányelveket ismertetve bizalmasan közölte a képviselőkkel a cigányság nemzetiséggé válásának tervezett lehetőségét és mechanizmusát. Jelezte azt is, hogy a törvénytervezet kodifikációját az IM 1989 második felére ígérte. Szűrös Mátyás felszólalásában jelezte, hogy Magyarország a közelmúltban csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának fakultatív jegyzőkönyvéhez, amelynek következtében nemzetközi ellenőrzés is lehetséges e téren. Az ülésen felvetődött a továbbiakban a törvény szükségességének és a zsidóság státuszának a kérdése is.