Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
Az Országgyűlés elnöke, Stadinger István olyan javaslatot fogalmazott meg a PB számára, amely szerint a nemzetiségi törvény 1989. III. negyedévében, várhatóan az év októberében kerüljön az Országgyűlés napirendjére. A PB által utóbb elfogadott javaslat szerint a törvényjavaslat felelőse az IM.
1988. november 14.A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Nemzetiségi Tanácsa a készülő nemzetiségi törvény kérdéseiről tartott ülést. Samu Mihály bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy a nemzetiségek asszimilációját csak a törvényben deklarált jogok érvényesítésével lehet megakadályozni.
1988. november 15.Az MSZMP PB Radics Katalin előterjesztésében megtárgyalta a „Javaslat a nemzetiségi törvény irányelveire” c. dokumentumot, és a pontosított szöveget a KB november 22-ei ülése elé utalta. A PB hatálytalanította az 1961-es és 1979-es cigányhatározatainak azon pontjait, amelyek a cigányságot etnikai csoportnak minősítették, elvetve a nemzetiségként való kezelést. A döntéssel lehetővé tették azt, hogy a magukat cigánynak valló állampolgárok szervezetek útján kezdeményezhessék a nemzetiséggé válást. A PB egyúttal elfogadta a KB 1989. évi munkatervét is, amelyben első félévi feladatként szerepelt egy, a nemzeti-nemzetiségi kérdésről szóló elvi állásfoglalás elfogadása, valamint a cigányság helyzetével kapcsolatos feladatok megvitatása.
1988. november 16.Pál Lénárd arról értesítette Lukács Jánost, hogy a nemzetiségi javaslat átdolgozásra került, illetve az MSZMP KB Irodája pótlólag megküldte azt a KB november 22-ei ülésére. Pál Lénárd utóbb, 25-én azt javasolta, hogy a dokumentum határozatként jelenjen meg.
Árvay Árpád, a Bács-Kiskun Megyei Tanács Vb. titkára véleményezésre megküldte Czibere Tibornak a tanács rendelettervezetét a nemzetiségi jogok érvényesülésének előmozdításáról, amely figyelembe vette a NÖO korábban már kifejtett észrevételeit.
A Minisztertanács az „Előterjesztés a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről, azok várható ütemezéséről szóló országgyűlési beszámolóról” c. dokumentum elfogadásával állást foglalt amellett, hogy az előterjesztésben szereplő, a nemzetiségekről szóló törvényt az új alkotmány elfogadása előtt „indokolt” megalkotni. A Pozsgay Imre által kidolgozott, novemberi előterjesztés a nemzetiségekről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés 1989. II. félévi ülésszakára, míg az új alkotmányról szóló törvényjavaslatot 1990-re irányozta elő.
1988. november 21.Az MSZMP PB ülése jóváhagyta a nemzetiségi szövetségek főtitkár-jelöltjeinek személyeit.
Az Országos Cigánytanács tagjainak jelentős többsége, köztük az MCDSZ ideiglenes vezetősége, a HNF OT székházában tartott ülésen a cigányság számára nemzetiségi jogok biztosítása mellett nyilvánított véleményt. A Tanács állásfoglalásának előkészítésére ad hoc bizottságot hoztak létre.
Az MSZMP KB ülése egyhangúlag elfogadta a nemzetiségi politika továbbfejlesztésére és a nemzetiségi törvény irányelveire vonatkozó javaslatot. Az állásfoglalás bevezetője kritikusan állapította meg, hogy „az Alkotmány – az állampolgárok alapvető jogairól és kötelezettségeiről szóló fejezetben – 1949 óta rendelkezik a Magyarországon élő nemzetiségek egyenjogúságáról, anyanyelvük használatáról, anyanyelven történő oktatásuk, valamint saját kultúrájuk megőrzésének és ápolásának jogáról. Jogrendszerünkből azonban hiányzik a nemzetiségi jogok átfogó, korszerű és a szükséges mértékig részletes szabályozása.” Az ország társadalmi, politikai és kulturális életének megújítása, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához aláírása megkívánta viszont a nemzetiségpolitikai gyakorlat továbbfejlesztését, az alkotmány megújítását és egy önálló nemzetiségi törvény kidolgozását. Hangsúlyozta, hogy az évtizedes távlatokra készülő jogszabályban figyelembe kell a magyarországi társadalmi és történelmi adottságokat, illetve azt is, hogy a nemzetiséghez való tartozás csak az egyén szuverén döntésén alapulhat. A törvény függelékében viszont csak azokat a közösségeket kell felsorolni, amelyek vonatkozásában a központi és helyi állami szervek anyagi következményekkel is járó kötelezettségeket tudnak vállalni. A korábbi javaslathoz képest új elemként bekerült az állásfoglalásba annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy cigányság szervezetei révén kezdeményezhesse a nemzetiséggé válást. Az állásfoglalás a továbbiakban részletesen kitért a törvény célkitűzéseire, alapelveire, valamint a főbb nemzetiségi jogokra, így az anyanyelvhasználatra, az anyanyelven való oktatásra, a saját értelmiség kialakítására, a nemzetiségi kultúra megőrzésére és fejlesztésére, az érdekképviseletre, illetve az anyanemzettel való kapcsolattartásra. A szervezeti és végrehajtási rendelkezések sorában előirányozta egy, a Minisztertanács tanácsadó és konzultatív testületeként működő, Nemzetiségi Konzultatív Bizottság létrehozását, amely az elképzelések szerint egy különálló nemzetiségi pénzalapot is felügyelne.
A KB támogatta azt, hogy az állásfoglalás (H/203/1988.) jelenjen meg a Társadalmi Szemlében és a nemzetiségi lapokban, illetve azt vitassák meg a nemzetiségi települések pártszervei, és a szövetségek is fejtsék ki ezzel kapcsolatos véleményüket. A KB felkérte a Minisztertanácsot, hogy az irányelvek alapján készítse el a törvénytervezetet, a Hazafias Népfrontot pedig arra, hogy szervezze meg annak a társadalmi vitáját. Az állásfoglalás szerint a Minisztertanácsnak a társadalmi vita figyelembevételével készített törvényjavaslatot 1989 végén – 1990 elején kell benyújtania az Országgyűlésnek.
Mezei István és Náday Gyula, az MCDSZ társelnökei szorgalmazták a hazai cigányság számára a nemzetiségi státus biztosítását.
Az Országgyűlés plenáris ülésén Pozsgay Imre számolt be a politikai intézményrendszer tervezett reformjáról. A felszólalásban többek között elhangzott az, hogy a feladatok szervezésére, koordinálására, az előkészítő anyagok kidolgozására az IM-ben létrejött az Alkotmányelőkészítő Kodifikációs Titkárság.
Horváth István belügyminiszter megküldte a „cigánykérdés” kormányzati szintű kezelésére vonatkozó javaslatát Pozsgay Imrének, amely az üggyel addig foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság rendezetlen helyzetére és vezetésére keresett megoldást. „Az ügy megítélése szempontjából lényeges új vonást jelent, hogy a politika támogatja a cigányság egyes csoportjainak nemzetiségi törekvését. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, célszerű lenne, ha a kérdés politikai kezelését az államminiszter vállalná fel. Ez esetben a Belügyminisztérium mellett működő Tárcaközi Bizottságra nem lenne szükség.”
Losonczi András és Seifert Gézáné, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke és főtitkára megküldték Pozsgay Imrének a Képviselet Intézőbizottsága és Teljes Ülése által elfogadott állásfoglalást, amely – idézve a miniszter egy 1984-es írását – azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi zsidóság felekezet, és nem kíván a nemzetiséghez tartozás lehetőségével élni. „Ennek érdekében kérjük, hogy a zsidó nemzetiségi státus létesítésének lehetőségét vegyék le a napirendről.”
1988. December 3-4.Az MNDSZ VII. kongresszusa Budapesten. A kongresszusi javaslat szerint „a kongresszus támogatja a nemzetiségi törvény megalkotását, mely a Magyarországon élő nemzetiségek kollektív és egyéni jogait, a nemzetiségi sajátosságok ápolásának és fejlesztésének elveit, az ehhez szükséges politikai, társadalmi, anyagi és intézményi feltételek megteremtését, a központi, regionális és helyi nemzetiségi feladatokat valamint az erre vonatkozó ellenőrzést és számonkérést is tartalmazza. A szükséges pénzügyi feltételek megteremtéséhez azoknak az üzemeknek és gazdaságoknak is megfelelő arányban kell hozzájárulniuk, melyben nemzetiségiek dolgoznak.”