Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
A kisebbségi törvénytervezet tárgyalása zajlott le a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek az alapvető rendelkezések még függőben lévő pontjait egyeztették, valamint rátértek az egyéni és közösségi jogok témakörére.
Fodor Gábor javaslatot dolgozott ki a kisebbségi törvénytervezettel foglalkozó előkészítő munkacsoport létrehozásáról, amely az elképzelés szerint Lukács Tamás bizottsági alelnök (KDNP) koordinálásával, hat vagy nyolc képviselő bevonásával működne.
A kisebbségi törvénytervezet tárgyalására került sor a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek a beterjesztett dokumentumok alapján az alapvető rendelkezések, az egyéni és kollektív jogok, valamint a kisebbségi helyi és országos önkormányzatok témaköreit vitatták meg. Míg az előbbiekben sikerült megállapodni, a kisebbségi önkormányzatiság vonatkozásában nem született megegyezés. A felek nem tudtak rátérni a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó részek egyeztetésére. A Kerekasztal hangsúlyozta egy közös tervezet benyújtásának szükségességét, és a tárgyalások folytatása mellett érvelt.
1992. május 21.Báthory János levélben fordult a Magyarországi Roma Parlamenthez, amelyben felajánlotta a tagszervezeteknek, hogy szívesen tájékoztatja őket a kisebbségi törvény előkészítéséről, illetve a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról, akár a Roma Parlament ügyvivő testületének soros ülésén. Osztojkán Béla főtitkár május 26-ai válaszában a tájékoztató iránti készségét fejezte ki azzal együtt, hogy a találkozó napirendjét kiegészítendőnek tartotta a NEKH és a Roma Parlament viszonyának megtárgyalásával is.
1992. május 22.Antall József a Parlamentben fogadta az országos kisebbségi szervezetek vezetőit, illetve egyes, Budapestre akkreditált nagyköveteket és követségi munkatársakat. A kisebbségi törvénytervezetről szóló megbeszélésen, amelyen jelen volt Boross Péter, Nagy Ferenc József és más kormányzati tisztségviselők is, ismertették a kormánynak a tervezet tartalmi kérdéseiben való elvi álláspontját. A kisebbségi vezetők az anyagi garanciák fontosságát hangsúlyozták, de a további tárgyalások kérdésében már megoszlottak a véleményeik.
1992 májusában a Kisebbségi Kerekasztal ismételten elővette a pénzügyi jellegű „Létrehozási kötelezettségek” c. törvénytervezet-kiegészítését. Ghyczy Tamás levelében ezeket, a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó javaslatokat a PM részéről teljes terjedelmükben elfogadhatatlannak tartotta, mivel álláspontja szerint az autonómia nem a fedezetek feletti rendelkezésről szól, a költségvetési támogatáshoz való jog nem kisebbségi jog, a kötelező finanszírozás pedig az Országgyűlés döntési szabadságát korlátozná.
A Schwäbische Zeitung interjút közölt Hambuch Gézával, az MNSZ ügyvezető elnökével, aki a magyarországi kisebbségpolitikával kapcsolatban komoly bírálatokat megfogalmazva egy nyugat-európai (Olaszország, dániai és belgiumi németek, németországi szorbok és dánok) színvonalú kisebbségi törvényt tartott szükségesnek. A cikk komoly belpolitikai visszhangot váltott ki, mire a budapesti németek érdekképviseleti szervezete június 4-én egyetértését fejezte ki a megállapításokkal kapcsolatban.
Sebestyén Béla, a Herman Ottó Társaság ügyvezető alelnöke és Szíj Rezső, a Társaság elnöke megküldték Szabad Györgynek a szervezet kisebbségi törvénytervezetét, amelyet a házelnök június 1-én továbbított Fodor Gábornak, aki június 24-i válaszában köszönte meg a dokumentum megküldését.
A kormányülés döntött a májusi tárgyalások alapján beterjesztett tervezet alternatív javaslatainak ügyében, és határozatot hozott a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetnek az Országgyűlés elé terjesztéséről.
1992. május 28.A Magyarországi Roma Parlament Ügyvezető Testületének ülése kialakította Báthory János május 21-ei megkeresésével kapcsolatos állásfoglalását, amelyről Horváth Aladár és Osztojkán Béla aznap levélben tájékoztatták a NEKH elnökhelyettesét. A levél leszögezte, hogy a szervezet mind a kisebbségi törvény előkészítéséről, mind pedig a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról megfelelő információkkal rendelkezik, és kifejezte azon reményét, hogy ezek az egyeztetések folytatódnak. Érthetetlennek nevezte azt, hogy a kisebbségekkel való szakmai és politikai konzultációt a kormány megszakította. Kérte, hogy amennyiben a kormány már rendelkezik általa befejezettnek minősített, beterjesztésre szánt törvénytervezettel, akkor azt haladéktalanul juttassa el hozzájuk, különben arról érdemi vitát nem áll módunkban folytatni. A Roma Parlament vezetői végül kiemelték, hogy álláspontjukat a Kisebbségi Kerekasztal döntésein keresztül kívánják képviselni. Báthory János június 2-ai válaszában sajnálatát fejezte ki a tájékoztató elmaradása ügyében, és rámutatott arra, hogy a legutóbbi levél mondandója ellentétben áll Osztojkán május 26-ai visszajelzésével. Jelezte egyúttal azt is, hogy a Roma Parlament szervezetei közül többen igényelték a kisebbségi törvényről szóló informálást.
1992. június 3.Először ülésezett az EJKVB kisebbségi törvény előkészítésével foglalkozó hatpárti munkacsoportja, amelynek témája a további munkarend megbeszélése volt. A csoport létrejöttéről és céljairól Lukács Tamás június 4-én, levélben tájékoztatta Doncsev Tosot, kérve egyúttal legfeljebb két kisebbségi szakértő kijelölését és bejelentését. Június 5-i levelében pedig Szabad Györgytől kérte a bizottsági alelnök a törvénytervezet angol nyelvre történő fordításának engedélyezését annak érdekében, hogy a javaslatot a felkérni szándékozott külföldi szakértők is véleményezhessék.
1992. június 4.A kormány határozatban bízta meg a NEKH-et, hogy az előterjesztő BM és IM szakértőinek bevonásával folytasson konzultációt az országos kisebbségi szervezetek vezetőivel a parlamenti képviseletről szóló törvénytervezetről.
1992. június 9.Szabad György a Lukács Tamáshoz írott válaszlevelében támogatásáról biztosította a kisebbségi törvényjavaslat angolra való fordításának kezdeményezését.