>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke megküldte Antall Józsefnek a kisebbségi törvénytervezet véleményezését. „Népcsoportunk számára létfontosságú, hogy a jogszabály végre megszülessen, az ügyben a magyar országgyűlés és a politikai erők konszenzusra jussanak, hiszen az európai szinten álló törvény kisebbségvédelmi harcunkban Szerbia felé is hivatkozási alap lehet.” Fontosnak tartotta a későbbiekben a kisebbségi önkormányzatiság elvének megőrzését, amely egybecsengett a személyi alapú vajdasági autonómia-követelésekkel.

Wolfart János a törvénytervezetnek a kormány elé történő terjesztéséről szóló feljegyzését készített Nagy Ferenc Józsefnek, amelyben tájékoztatta őt a törvénytervezet tartalmi és szerkezeti átdolgozásáról. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban az időközben elkészült BM variációt javasolta elfogadni az IM szövegével szemben, mert többek között az teszi lehetővé a kisebbségi szervezetek demokratizálódási folyamatának felgyorsulását.

Doncsev Toso levelet írt Antall Józsefnek, amelyben rámutatott arra, hogy a többszörösen átszerkesztett törvénytervezet milyen, az eredeti változattól eltérő és a Kisebbségi Kerekasztal számára sérelmes rendelkezéseket tartalmazott (kisebbségi önkormányzati választás, állami finanszírozási kötelezettségek, parlamenti képviselet). Ezért politikai egyeztető tárgyalásokat tartott szükségesnek a kormány meghatalmazott képviselőivel.

Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke megküldte Antall Józsefnek a törvénytervezet véleményezését. „Kérjük tehát Miniszterelnök Urat, hogy a demokrácia országhatároktól függetlenül érvényes alapelvei mellett, a mi sajátos szempontjainkat is szem előtt tartva, ragaszkodjanak a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak mielőbbi és minél szélesebb körű szabályozásához.”

Váradi Vilmos elkészítette a csehszlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Független Magyar Kezdeményezés véleményezéséről szóló feljegyzését Wolfart Jánosnak, amely szerint a kisebbségi önkormányzatok jogkörének további bővítése veszélyeztetné az államigazgatás működőképességét, a többnyelvűség betartását pedig nem lehet intézményesen biztosítani.

Gönc László, a Mura-vidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség titkára megküldte Antall Józsefnek a fontosnak tartott törvénytervezet véleményezését: „… a jó körülmények ellenére sem mellőzhető kisebbségi önvédelmi harcunkban a jövőben hivatkozhatunk a pozitív magyarországi gyakorlatra.” A levél kiemelte a kisebbségi önkormányzatiság hangsúlyos szerepét a leendő törvényben.

Az 1991. decemberi kormányülést követően elkészült a BM törvénytervezet-változata, amely a későbbiekben rendkívül komoly vitákat és ellenállást generált államigazgatási és társadalmi szereplők körében egyaránt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a korábbi tervezetekkel ellentétben megkülönböztette egymástól a nemzeti és az etnikai kisebbségeket, és ez a distinkció jogkövetkezményekkel is párosult. A preambuluma szerint „e törvény szerint a nemzeti kisebbségek azok a saját nyelvvel és kultúrával rendelkező népcsoportok, amelyek a magyarsággal történelmileg együtt élnek és van anyanemzetük. Etnikai kisebbségek azok, amelyeket a lakosság többi részétől saját nyelvük vagy kultúrájuk, hagyományaik különböztetnek meg, de nincs anyanemzetük, illetve a magyarsággal való történeti együttélés során nemzeti kisebbségként nem artikulálódtak.” Az előbbiek körében immár felsorolást is alkalmazott: ide sorolta a bolgár, horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén és az „ukrán (ruszin)” népcsoportokat. A tervezet egyik lehetséges megoldásként a korábbiakhoz képest teljességgel új alapokra helyezte a kisebbségi önkormányzati rendszert azzal, hogy integrálta a települési önkormányzati szisztémába. Kiiktatta a közvetlen választással létrehozott helyi testületet, és helyette két közvetett típust javasolt: a kisebbségi települési önkormányzatot, ha a települési önkormányzat tagjainak több mint felét, illetve az ún. önkormányzati képviselőcsoportot, ha a tagok legalább egyharmadát kisebbségi jelöltként választották meg. A tervezet nem hagyta változatlanul az országos testületet sem.

Wolfart János több miniszter és államtitkár számára készítette el és küldte meg a NEKH állásfoglalását a törvénytervezet január 24-i változataival kapcsolatban: a hivatalvezető a BM és az IM tervezeteit egyaránt elfogadhatatlannak tartotta. Az előbbit azért, mert diszkriminatív, az utóbbit pedig azért, mert hiányzik belőle a következetesség az önkormányzatiság vonatkozásában (egyesületi jogalap erőltetése). Ugyanakkor a kisebbségi önkormányzatoknak a települési önkormányzati rendszerbe való beépítését jobb megoldásnak tartotta, mint a Kisebbségi Kerekasztallal egyetértésben beterjesztett egykori javaslatot. Aggályosnak tartotta viszont néhány kisebbség esetében az országos testület megalapítását, a nemzeti és etnikai kisebbségek külön-külön való meghatározását, az ehhez kapcsolódó és súlyos következményekkel járó diszkriminatív megoldást, valamint a taxációt.

A Kisebbségi Kerekasztal képviselői és az MDF Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoportja eszmecserét folytattak a kisebbségi törvénytervezet néhány alapvető kérdéséről. A felek hasznosnak ítélték a kölcsönös tájékoztatást, és megállapodtak abban, hogy a tervezet beterjesztésekor szakértők bevonásával újabb megbeszélést tartanak.

Az MSZP nemzeti és etnikai kisebbségi tagozatának ülése úgy foglalt állást, hogy abban az esetben fogadható el a kisebbségi törvénytervezet, ha az Országgyűlés egyidejűleg jogszabályban szavatolja a kisebbségek parlamenti képviseletét. Ennek megfelelően Jakab Róbertné és Tabajdi Csaba képviselők egy erről szóló törvényjavaslatot terjesztenek a törvényhozás elé.

Hambuch Vendel, a Német Kultúregyesület elnöke Szabad Györgynek írott levelében arra kérte az Országgyűlést, hogy segítse a magyarországi németség múltjának tudományos feltárását, valamint az egyesület számára minimális infrastruktúra biztosítását. Fodor Gábor utóbb, augusztus 4-én megküldte a levelet Németh Zsolt képviselőnek azzal, hogy érdemes mérlegelni a benne foglalt javaslatokat a kisebbségi törvény vitájának megkezdése előtt.