>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

A Kisebbségi Kerekasztal ülése üdvözölte a kormány szándékát a tárgyalások folytatásáról, a javasolt helyszíneket és időpontokat, illetve kijelölte a Kerekasztal kétszintű, politikai és szakértői delegációját. A politikai küldöttség tagja lett Kaltenbach Jenő, Lásztity Péró, Rózsa T. Endre és Zsigó Jenő, akiket hétfős szakértői delegáció egészített ki. Az ülésről Doncsev Toso levélben tájékoztatta Nagy Ferenc Józsefet, amelyben felsorolta, hogy mely témakörökről kíván a Kerekasztal egyeztetéseket folytatni – jelezve, hogy a szövegszerű javaslatokat a tárgyalások helyszínén fogják átadni.

Újra kezdődött a kisebbségi törvénytervezet tárgyalása a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. Megállapodás született a tárgyalások további lebonyolításáról, és a témajavaslatokról, amelyek közül a Kerekasztal számos kérdésben szövegszerű javaslatot is tett. A felek kinyilvánították azon szándékukat, hogy közös szövegjavaslat kimunkálására törekszenek.

Szabad György fogadta Olof Janssont, a finnországi Ålandi Parlament elnökét és kíséretét. A házelnök a vendégekkel ismertette többek között a kisebbségi törvény előkészületeit is.

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalására került sor a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A napirenden az alapvető rendelkezések megvitatása szerepelt a Kerekasztal írásos anyaga alapján. Többek között kitértek a honos kisebbségek és nyelvek taxációjára, bár a Kerekasztal által javasolt felsorolások tartalmaztak eltéréséket a későbbi törvényhez képest. Nem jött létre megegyezés a kisebbség-fogalom vitatott elemeiről (saját nyelvre, kultúrára való utalás, állampolgárság megléte).

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalása zajlott le a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek az alapvető rendelkezések még függőben lévő pontjait egyeztették, valamint rátértek az egyéni és közösségi jogok témakörére.

Fodor Gábor javaslatot dolgozott ki a kisebbségi törvénytervezettel foglalkozó előkészítő munkacsoport létrehozásáról, amely az elképzelés szerint Lukács Tamás bizottsági alelnök (KDNP) koordinálásával, hat vagy nyolc képviselő bevonásával működne.

A kisebbségi törvénytervezet tárgyalására került sor a kormány kijelölt delegációja és a Kisebbségi Kerekasztal között. A felek a beterjesztett dokumentumok alapján az alapvető rendelkezések, az egyéni és kollektív jogok, valamint a kisebbségi helyi és országos önkormányzatok témaköreit vitatták meg. Míg az előbbiekben sikerült megállapodni, a kisebbségi önkormányzatiság vonatkozásában nem született megegyezés. A felek nem tudtak rátérni a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó részek egyeztetésére. A Kerekasztal hangsúlyozta egy közös tervezet benyújtásának szükségességét, és a tárgyalások folytatása mellett érvelt.

Báthory János levélben fordult a Magyarországi Roma Parlamenthez, amelyben felajánlotta a tagszervezeteknek, hogy szívesen tájékoztatja őket a kisebbségi törvény előkészítéséről, illetve a Kisebbségi Kerekasztallal folytatott tárgyalásokról, akár a Roma Parlament ügyvivő testületének soros ülésén. Osztojkán Béla főtitkár május 26-ai válaszában a tájékoztató iránti készségét fejezte ki azzal együtt, hogy a találkozó napirendjét kiegészítendőnek tartotta a NEKH és a Roma Parlament viszonyának megtárgyalásával is.

Antall József a Parlamentben fogadta az országos kisebbségi szervezetek vezetőit, illetve egyes, Budapestre akkreditált nagyköveteket és követségi munkatársakat. A kisebbségi törvénytervezetről szóló megbeszélésen, amelyen jelen volt Boross Péter, Nagy Ferenc József és más kormányzati tisztségviselők is, ismertették a kormánynak a tervezet tartalmi kérdéseiben való elvi álláspontját. A kisebbségi vezetők az anyagi garanciák fontosságát hangsúlyozták, de a további tárgyalások kérdésében már megoszlottak a véleményeik.

1992 májusában a Kisebbségi Kerekasztal ismételten elővette a pénzügyi jellegű „Létrehozási kötelezettségek” c. törvénytervezet-kiegészítését. Ghyczy Tamás levelében ezeket, a kulturális autonómiára és a finanszírozásra vonatkozó javaslatokat a PM részéről teljes terjedelmükben elfogadhatatlannak tartotta, mivel álláspontja szerint az autonómia nem a fedezetek feletti rendelkezésről szól, a költségvetési támogatáshoz való jog nem kisebbségi jog, a kötelező finanszírozás pedig az Országgyűlés döntési szabadságát korlátozná.

A Schwäbische Zeitung interjút közölt Hambuch Gézával, az MNSZ ügyvezető elnökével, aki a magyarországi kisebbségpolitikával kapcsolatban komoly bírálatokat megfogalmazva egy nyugat-európai (Olaszország, dániai és belgiumi németek, németországi szorbok és dánok) színvonalú kisebbségi törvényt tartott szükségesnek. A cikk komoly belpolitikai visszhangot váltott ki, mire a budapesti németek érdekképviseleti szervezete június 4-én egyetértését fejezte ki a megállapításokkal kapcsolatban.

Sebestyén Béla, a Herman Ottó Társaság ügyvezető alelnöke és Szíj Rezső, a Társaság elnöke megküldték Szabad Györgynek a szervezet kisebbségi törvénytervezetét, amelyet a házelnök június 1-én továbbított Fodor Gábornak, aki június 24-i válaszában köszönte meg a dokumentum megküldését.

A kormányülés döntött a májusi tárgyalások alapján beterjesztett tervezet alternatív javaslatainak ügyében, és határozatot hozott a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetnek az Országgyűlés elé terjesztéséről.