Ki, mikor és miért lesz bevándorló?

A Romániából Magyarországra bevándorolt népesség jellemzői és migrációs motivációi

Gödri Irén

Napjainkban a nemzetközi migráció - nem csak Románia és Magyarország között, hanem Európa-szerte, sőt mondhatni világszerte - úgymond kilépett a korábbi értelmezési keretből, és a használt definíciók, fogalmak már nem minden esetben írják le a tényleges mozgásformákat, folyamatokat.

Mindazok, akik a határokat átlépve rövidebb-hosszabb időre másik országba költöznek, nem nevezhetők minden esetben bevándorlóknak, illetve nehéz meghatározni, hogy az elmozdulásuk pontosan melyik fázisában válnak azzá. Legtalálóbban John Salt nemrégiben megfogalmazott gondolata fejezi ki a migrációs mozgások dinamizmusát és a kategóriák nehezen behatárolhatóságát, szerinte "a mobilitás a látogatástól a végleges letelepedésig terjedő kontinuitás. E folytonosság mentén a mozgásfajták széles skálája található olyan csoportokban, amelyeket megpróbálunk valamilyen alapon definiálni, miközben ez az alap gyakran valami mássá alakul át". És ha ez kissé elvont lenne, megfogalmazza egészen egyszerűen is: "Vannak vándorlók, akik jönnek és mennek, és vannak olyanok, akik jönnek és maradnak." [1]

A Magyarországra bevándorolt népesség jellemzőiről beszélve először is tisztázni kellene, hogy kit értünk bevándorló alatt. Ha abból indulnánk ki, hogy azt, aki magát annak tartja, akkor a Magyarországon bevándorlói státust szerzők nagyobb részét nem nevezhetnénk bevándorlónak, ugyanis az elmúlt másfél évtized során e csoport kétharmadát a környező országokból érkező és zömében magyar nemzetiségű személyek jelentették, és többségük nem tekinti elmozdulását bevándorlásnak (illetve kivándorlásnak - attól függően, honnan nézzük), és saját magát sem bevándorlónak. [2]

Ha viszont azokat tekintjük bevándorlóknak, akiknek az elmozdulása végleges (tehát "akik maradnak"), akkor e döntés vagy cselekvés időben való elhelyezése jelent problémát. Hiszen mindazokat, akik évek óta élnek külföldön, de nem véglegesítették a státusukat - és adott esetben a visszatérési szándékukat sem adták fel - nem nevezhetnénk bevándorlónak, viszont az egy éve kint élő személyt, aki már megszerezte a bevándorlói státust, igen. És ezzel nem teszünk mást, mint hogy a hivatalos státusszerzés adminisztratív aktusához kötjük a fogalom definícióját, holott a migráció jogi/adminisztratív oldalánál sokkal fontosabbak annak demográfiai és szociológiai szempontjai.

Mindezt azért tartottuk fontosnak előrebocsátani, mert érzékeltetni szerettük volna, hogy az a népesség, amelynek jellemzőiről a továbbiakban szó lesz, tulajdonképpen a Magyarországra irányuló migrációs folyamatban résztvevők ez utóbbi csoportját jelenti, tehát azokat, akik az átköltözésüket hosszútávra legalizálták. Ez - a magyarországi statisztikai nyilvántartásnak megfelelően - a bevándorlási engedéllyel, illetve a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők együttes csoportját takarja. [3]  Viszont fontos tudni, hogy rajtuk kívül még jelentős létszámú más csoportok élnek mondhatni folyamatosan (vagy legalábbis kisebb megszakításokkal) Magyarországon, anélkül, hogy pontos számukat, vagy egyéb jellemzőiket ismernénk. [4]

A fenti megfontolások mellett a tanulmány célja, hogy miután bemutatja a Romániából Magyarországra irányuló bevándorlás jelentőségét a Magyarországot érintő bevándorlási folyamatban, áttekintést nyújtson a bevándorlók demográfiai és szociológiai jellemzőiről, valamint az elmozdulásukat meghatározó indítékokról, azzal a szándékkal, hogy rávilágítson mindazokra az összefüggésekre, amelyek a romániai magyarság napjainkban is zajló - és létszámcsökkenését jelentősen befolyásoló - kivándorlásának hátterében állnak.

A magyarországi bevándorlás mérete és forrása

A Magyarországra bevándorló népességet a származási hely (ország) szerint vizsgálva az 1980-as évek végétől (amikor a bevándorlás kezdett jelentősebb méreteket ölteni) napjainkig (1. ábra), azt tapasztaljuk, hogy a Romániából érkezők jelentik a legnagyobb létszámú bevándorló csoportot.

1. ábra. A Magyarországra érkező bevándorlók a kibocsátó hely szerint (1987-2001)

Forrás: Magyar Demográfiai Évkönyvek (2001-re előzetes adat)

A migráció elindulásakor (1988-1990 között) 75-80%-os volt az arányuk, majd a létszámuk csökkenésével arányuk is visszaesett: 1993-1999 között 40% alattira. Ám az utóbbi években újra növekedésnek indult és a 2001-es évben már a bevándorlók több mint fele érkezett Romániából. Összességében: 1987-2001 között a Magyarországra bevándorlók 52%-a (évi átlag mintegy 10 ezer fő), ha csak a 90-es éveket tekintjük ennél valamivel kisebb hányada (46%, évi 8500 fő) érkezett Romániából.

A következő jelentős csoportot a többi szomszédos országból érkezők jelentik (elsősorban a volt Jugoszláviából és Ukrajnából, kismértékben Szlovákiából), azonban együttes számuk is csak a 90-es évek elején, a délszláv háború következtében érte el a Romániából érkezők számát.

A szomszédos országokból származók mellett az európai (Európai Unión belüli illetve kívüli) országokból érkező, valamint az Ázsiából érkező bevándorlók - elsősorban kínaiak - jelennek meg nagyobb számban, az előbbiek közül együtt átlagban évi mintegy 3 ezer fő, az utóbbiak közül pedig átlagban évi mintegy 2 ezer fő érkezett Magyarországra. Mindkét csoportból az 1989-1991 közötti hullám után főleg a 90-es évek közepétől érkeztek nagyobb számban. Az amerikai, illetve afrikai kontinens országaiból érkező bevándorlók száma csekély, együttesen is mindössze évi pár száz főt tesz ki.

Bár az évezred végére a többi szomszédos országból érkező bevándorlók számában is enyhe növekedés figyelhető meg, a romániai bevándorlók továbbra is a legjelentősebb csoportot alkotják. A Romániából Magyarországra bevándorlók számának alakulása 1981 és 2001 között (2. ábra) jól tükrözi a migráció kibontakozását (pontosabban a több évtizedig elfojtott folyamat hirtelen kitörését) és intenzitásának változását.

Ha összehasonlítjuk a kibocsátó és a fogadó ország statisztikáit ugyanarról a folyamatról, az is látható, hogy a romániai kivándorlási statisztikában megjelenő számok mennyire alulmaradnak a Magyarországon rögzítettekhez képest. Ennek hátterében a különböző időszakokban eltérő okok állnak: a 80-as évek végén megjelenő különbözetben egyfelől a turista útlevéllel Magyarországra utazók és onnan visszatérni nem szándékozók, másfelől a határt illegálisan átlépők jelennek meg. 1990-től a megváltozott kiutazási, illetve Magyarországon tartózkodási lehetőségek következtében érkeztek számosan Magyarországra és telepedtek le anélkül, hogy bejelentették volna a romániai hatóságoknál kivándorlási szándékukat, vagy akár utólag a kivándorlásuk tényét.

2. ábra. A Romániából Magyarországra vándorlók száma a két ország nyilvántartása szerint (1981-2001).

Forrás: Magyar Demográfiai Évkönyvek (2001-re előzetes adat), Román Statisztikai Évkönyvek.

A bevándorlók szocio-demográfiai összetétele és szelekciója

A migráció, mint tudjuk, többnyire szelektív folyamat, melynek során elsősorban a nagyobb humán tőkével rendelkezők (tehát a fiatalok, magasabb iskolai végzettségűek, képzettebbek) indulnak el a kibocsátó közösségből. A migráns hálózatok kiépülésével azonban a migráció egyre inkább függetlenedik azoktól a tényezőktől, amelyek elindították, és mind jobban reprezentálja a kibocsátó közösség egészét. [5]  Lévén, hogy a romániai magyarság legutóbbi két népszámlálás közötti 193 ezer fős fogyásának meghatározó tényezője a kivándorlás, fokozott figyelmet érdemel a végleges kivándorlást választók összetétele és kibocsátó népességen belüli szelekciója.

Az alábbiakban a Romániából Magyarországra bevándorolt népesség néhány jellemzőjét mutatjuk be, valamint e jellemzők időbeli alakulását. A bevándorlók összetételében tapasztalható változások - amellett, hogy a migrációs folyamat főbb sajátosságait tükrözik - e folyamat "beérését", azaz a másfél évtizede tartó migráció önmagát generáló hatását is jelzik.

A bevándorlók szocio-demográfiai jellemzőinek bemutatásához kétféle forrásra támaszkodunk. A statisztikai adatok [6] - amelyek lehetővé teszik néhány alapjellemző időbeli változásának szemléltetését - a Romániából Magyarországra bevándorlók teljes csoportjára vonatkoznak, nemzetiségtől függetlenül (mivel nincs lehetőség a nemzetiség szerinti leválogatására). Azonban a különböző kérdőíves vizsgálatok [7] azt igazolják, hogy a 90-es években érkezők több mint 90%-a volt magyar nemzetiségű.

A statisztikai adatok mellett a 2001-ben Magyarországon bevándorlói státust szerző, környező országokból érkező személyek körében végzett kérdőíves vizsgálat (Bevándorlók 2002) eredményeit is felhasználjuk [8] . Ez bár időben szűkebb metszetet (mindössze egy évet) lefedő "mélyfúrás", viszont a bevándorlók sokkal több jellemzőjét tárja fel. A mintában a Romániából származók (N=721) 95%-a volt magyar nemzetiségű [9] (a fennmaradó 5%-ot főként német és kisebb mértékben román nemzetiségűek alkották).

A nemek szerinti megoszlást tekintve a migráció elindulásakor, 1988-89-ben, jelentős férfi többlet jellemezte a bevándorlók csoportját, 1990-től azonban már valamennyi évben [10] kiegyenlített a nemek aránya. A 2001-ben bevándorlói státust szerzők körében (akik különböző években érkeztek Magyarországra [11] ) a nők aránya már jóval magasabb: 58% (sőt az egyes korcsoportokon belül - a 18-24 éveseknél, valamint az 55-64 éveseknél - a kétharmados arányt is eléri).

A bevándorlók korcsoportok szerinti megoszlásának alakulásában (3. ábra) az elmúlt másfél évtized migrációs folyamatának egyik fontos jelensége tükröződik.

Míg 1988-tól 1991-ig a 20 és 30 éves korcsoportok domináltak, valamint a 20 év alattiak együttes aránya is jelentős volt, addig az 50 év felettiek aránya elenyésző (mindössze 4-6%). 1992-től azonban - miközben a 20-on évesek aránya továbbra is a legmagasabb - fokozatosan növekedni kezdett az idősebb korú - kisebb mértékben az 50-59 éves, nagyobb mértékben a 60 év feletti - bevándorlók aránya. Ha ötéves korcsoportok szerinti bontásban nézzük, a legjelentősebb az 55-69 év közöttiek arányának növekedése (ugyanakkor a 35-39 évesek, valamint a 15 év alattiak aránya csökkent).

3. ábra. A bevándorlók korcsoportok szerinti megoszlása (1988-2001)

Forrás: KSH (2001-re előzetes adat).

A bevándorlók korösszetételének ez a változása abból adódik - amit kérdőíves vizsgálatunk eredményei is megerősítenek (lásd a későbbiekben) -, hogy a 80-as évek végén és a 90-es évek legelején Magyarországra áramló jelentős nagyságrendű primer migráció következményeként elindult a családegyesítésekben megvalósuló ún. szekunder migráció. Ennek legnagyobb részét a már korábban áttelepedett gyermekeik után költöző szülők teszik ki, és ez tükröződik az idősebb korosztályok megnövekedett arányában.

Mindez a bevándorlók gazdasági aktivitás szerinti megoszlásában is megmutatkozik (4. ábra). Míg a 90-es évtized első két évében a bevándorlók kétharmada foglalkoztatott volt és közel 30%-a tanuló, 1992-től már megjelennek a munkanélküliek és háztartásbeliek nem mindig tisztán elkülönülő kategóriái, majd 1995-től kezdődően egyre jelentősebbé válik - a 2001-ben belépők közt már 15,6%-t tesz ki - a nyugdíjasok aránya. A 2001-ben bevándorló státust szerző 18 év felettieknek, az említett felmérés szerint, 26,5%-a (!) - tehát a teljes alapsokaság [12] 22,5%-a - volt nyugdíjas már áttelepedése előtt.

4. ábra. A bevándorlók gazdasági aktivitás szerinti megoszlása (1990-2001)

Forrás: KSH (2001-re előzetes adat).

A bevándorlók korcsoportok szerinti megoszlása jelentősen eltér a romániai magyar társadalom korszerkezetétől. Annak ellenére, hogy az évek során bizonyos eltolódás észlelhető az idősebb korban bekövetkező vándorlások irányába (a migráció elindulásakor még 85% a 40 év alattiak aránya, napjainkban már "csak" 73-74%), a 20-on évesek aránya a bevándorlók közt így is két-háromszorosa a kibocsátó népességen belüli arányuknak.

Jól látható a migráció korspecifikus jellege, ha a 2001-ben Magyarországon bevándorlói státust szerzők korcsoportos megoszlását összehasonlítjuk a romániai magyarság 2002-es népszámlálás szerinti korcsoportos megoszlásával (5. ábra).

5. ábra. A romániai magyarság és a Magyarországon 2001-ben bevándorló státust szerzők korcsoportos megoszlása nemek szerint

Forrás: Népszámlálás, 2002; Bevándorlók vizsgálat alapsokasága (BM KANYVH).

Nemek szerinti bontásban vizsgálva a megoszlásokat azt tapasztaljuk, hogy a nők esetében a 20-34 éves, a férfiak esetében a 25-34 éves korcsoportok vannak jelentősen felülreprezentálva a bevándorlók körében (mindkét nem esetében leginkább a 25-29 évesek). Ez azzal jár, hogy a kivándorlás nem csupán közvetlenül csökkenti a népességszámot a kibocsátó közösségben, hanem a reproduktív korban lévő és gyermekvállalás előtt álló fiatalok távozása következtében közvetetten - a természetes szaporulat csökkenése által - is hat a népességfogyásra. Minden bizonnyal ez is szerepet játszik abban, hogy az elmúlt másfél évtizedben csökkent a születések száma az erdélyi magyarság körében.

Az 5. ábra a bevándorlóknak a bevándorlói státus megszerzése idején jellemző kormegoszlását tükrözi. Ha azonban a Magyarországra költözésük idején jellemző életkort tekintjük, kisebb eltolódás tapasztalható: a 20-24 év közöttieknél a legintenzívebb a migráció, a teljes sokaság egyötöde ebbe a korcsoportba tartozott a tényleges migrációja idején, és 41%-uk 30-34 év közötti volt.

Ugyanakkor a kormegoszlás egy másik fontos jelenséget is tükröz, amelyre már utaltunk az ún. szekunder migráció megjelenése kapcsán: a fiatalok magasan kiugró hullámhegye mellett van egy kisebb, ám jól kirajzolódó második hullámhegy is az idősebb, 60 év körüli korosztályoknál, amely a nők esetében hangsúlyosabb. Ez is jelzi, hogy a pályakezdő (illetve pályájuk elején lévő), vagy tanulmányaikat folytató fiatalok mellett, a nyugdíjba lépőknél is gyakori a migráció. [13]

További fontos jellemző lenne a bevándorlók iskolai végzettsége - hiszen az erdélyi kivándorlással kapcsolatban megfogalmazott aggodalmak a fiatalok elvándorlása mellett az értelmiségiek elvándorlására is utalnak. Az erre vonatkozó statisztikai adatok hiányosságai miatt azonban az iskolai végzettség tekintetében csupán a bevándorlók különböző csoportjai körében készült kérdőíves reprezentatív vizsgálatok eredményeire támaszkodhatunk. Az 1993-ban Magyarországon állampolgársági kérelmet benyújtók körében készült vizsgálat [14] alapján a Romániából érkező 20 év felettiek 26%-a volt felsőfokú végzettségű. A 2001-ben bevándorlói státust kapott személyek körében hasonló az arányuk: a 20 év felettiek 16,4%-a rendelkezett egyetemi végzettséggel és további 8,8%-uk főiskolai végzettséggel. [15] Ezzel szemben az 1992-es romániai népszámlálás szerint a 20 év feletti erdélyi magyarok mindössze 4,2%-a volt felsőfokú végzettségű. [16] És bár azóta növekvőben van a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma, arányuk a 20 év feletti össznépességen belül továbbra is messze alulmarad a kivándorlók csoportján belüli magas arányukhoz képest. Ráadásul az átlagosnál is magasabb a képzettek aránya az aktív munkaerőt jelentő fiatalabb korcsoportokon belül a Magyarországon letelepedők körében (1. táblázat).

1. táblázat. A 2001-ben Magyarországon bevándorló státust szerzők iskolai végzettsége nemek és korcsoportok szerint (%)

Iskolai végzettség	Férfi			Nő			Együtt
	-34	35-54	55-	-34	35-54	55-
Alapfokú	5,3	1,8	16,9	8,1	21,1	33,9	13,7
Szakmunkásiskola	29,6	26,8	33,8	17,7	25,4	26,3	25,2
Érettségi	34,2	37,5	18,2	46,9	32,4	31,4	35,9
Főiskola, technikum	7,2	10,7	13,0	9,1	9,9	5,9	8,8
Egyetem	21,1	23,2	14,3	16,3	9,9	2,5	14,6
Egyetem utáni képzés	2,6	-	3,9	1,9	1,4	-	1,8

Leginkább a fiatal és középkorú férfiak esetében magas az egyetemi végzettségűek aránya, de a 35 év alatti nőknél is magasabb az átlagnál. Az 55 év feletti férfiak közt nagyobb arányban vannak technikumot végzettek, valamint az egyetem utáni fokozattal rendelkezők is. A legalacsonyabb végzettségű csoportot az 55 év feletti nők jelentik: egyharmaduk csupán alapfokú (max. 8 osztályos) végzettséggel rendelkezik.

A bevándorlók foglalkozás szerinti megoszlásáról rendelkezésünkre álló statisztikai adatok ugyancsak a felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásúak viszonylag magas arányát jelzik. Míg a vezetők és értelmiségiek együttes aránya Romániában az aktív magyar népességen belül 1992-ben 5,7% volt, [17]  a Magyarországra vándorlók esetében 1998-ig 14-17% körül mozgott, majd az ezredforduló környékén elérte a 18-19%-t. (6. ábra) (Azonban ez feltehetően csak az alsó értéke a ténylegesen felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának, mivel nem tudható pontosan, hogy hányan voltak kénytelenek kivándorlásukat megelőzően, vagy a bevándorlásuk első időszakában, végzettségüknél alacsonyabb státusú munkát vállalni.)

A legnagyobb csoportot a foglalkoztatottakon belül a szakképzett fizikai foglalkozásúak alkotják (elsősorban az ipari és építőipari foglalkozásúak): 45% körüli arányuk 1996-tól kezdett visszaesni, majd az 1998-99-es "mélypont" után (amikor a 35% alá kerültek), 2001-re újra elérték a 45%-ot, ami valamelyest alulmarad a kibocsátó népességen belüli mintegy 50%-os arányukhoz képest. A szakképzetlen fizikai dolgozók aránya viszont kissé magasabb a bevándorlók közt (10-16% között ingadozott a 90-es évek során), mint a kibocsátó népességen belül (7,3%) [18] .

6. ábra. A bevándorlók foglalkozás szerinti megoszlása (1990-2001)

Forrás: KSH (2001-re előzetes adat).

A 2001-ben Magyarországon bevándorló státust szerző 18 év felettiek 44,2%-a volt közvetlenül a kivándorlása előtt foglalkoztatott (a nyugdíjasok 26,5%-os a tanulók 13,3%-os és a munkanélküliek 7%-os arányai mellett) és e csoporton belül 23,5% volt a vezetők és értelmiségiek együttes aránya, valamint mintegy 13% a betanított és segédmunkások együttes aránya. Úgy tűnik tehát, hogy a "kelet-nyugat" lejtő, amely a Magyarországra irányuló bevándorlás kapcsán megfogalmazódott, és amely szerint "nyugatról" érkezik az elit, keletről a "kiszolgáló személyzet" [19] Románia vonatkozásában - legalábbis a bevándorlókat illetően - nem érvényes [20] . Összességében - a kibocsátó népességen belüli megoszlásokat figyelembe véve - a felsőfokú végzettséggel rendelkezők sokkal inkább felülreprezentáltak a Romániából Magyarországra bevándorolt népességen belül, mint a szakképzetlenek.

További fontos kérdés a kivándorlók kibocsátó népességen belüli szelekcióját illetően, hogy mely régiók, milyen településtípus, valamint az etnikai szempontból homogén vagy heterogén környezet jelentenek-e nagyobb mértékben ún. "elengedő" közeget? Erre vonatkozóan ugyancsak a 2001-ben Magyarországon bevándorlói státust szerzők körében készült vizsgálat eredményeire támaszkodhatunk. Ez alapján a Romániából származó bevándorlók jelentősebb számban Maros, Bihar, Kolozs, Hargita és Szatmár megyékből érkeztek.

Ha azonban a bevándorlók kibocsátó megyék szerinti megoszlását összehasonlítjuk a romániai magyarság megyék szerinti megoszlásával (a 2002-es népszámlálás alapján) azt tapasztaljuk, hogy a bevándorlók három megyéből érkeztek lényegesen nagyobb arányban, mint amilyenben az országon belüli megoszlásuk alapján "képviselve vannak": Kolozs, Bihar és Maros megyékből [21] (7. ábra). Tehát mind a szórványnak tekintett dél-erdélyi megyékből (ahol a magyarok megyén belüli aránya jobbára 10% alatt van), mind a többségben magyarok által lakott két megyéből (Hargita és Kovászna) kisebb arányban kerültek ki a bevándorlók.

7. ábra. A Magyarországon 2001-ben bevándorló státust szerzők megoszlása

a kibocsátó megyék szerint

Ennek magyarázata feltehetően abban keresendő, hogy a szórványban élők körében a migrációs minta kevésbé elterjedt, az itt élők jobban integrálódtak a romániai román társadalomba és kevésbé jelent számukra viszonyítási alapot a magyarországi magyar társadalom. Ezek természetesen hipotézisek, amelyek igazolására az itt élő magyarok körében végzendő további vizsgálatokra lenne szükség.

Abban, hogy az ún. tömbmagyarságból (Hargita és Kovászna megyékből) ugyancsak mérsékeltebb az elvándorlás, több ok is szerepet játszik. A homogén etnikai környezet megtartó ereje mellett - amire a migrációs potenciál vizsgálatok is rámutattak [22] -, azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy a két említett megyében elsősorban a magyarországi vendégmunka az elterjedt migrációs stratégia. [23]  

A migráció előtti lakóhely településtípusát tekintve eredményeink alátámasztják azt, hogy a városi közeg inkább valószínűsíti a kivándorlást, mint a falusi. Míg a 2002-es népszámlálás szerint a romániai magyarok 55%-a él urbánus közegben, a Magyarországra bevándorlók 80%-a érkezett városi közegből (68%-uk városi közegben is nevelkedett [24] ). A falvakból való kisebb mértékű elvándorlás a kisebb települések zártabb, tradicionálisabb közösségeinek "megtartó erejét" is jelzi, szemben a nagyobb városok személytelenebb közegével, amely a hagyományos értékrend fellazulását, a fogyasztásorientált életmódot "támogatja" és ezáltal egy gyökértelenebb létet és elengedőbb közeget jelent. [25] Ugyanakkor a városi környezetben élők nagyobb valószínűséggel rendelkeznek mindazokkal az ismeretekkel, készségekkel, tudásstílusokkal, amelyek nem csak az elmozdulás feltételeit, de az új környezetben való eligazodást és beilleszkedést is megkönnyítik számukra, megteremtve ezzel a végleges kivándorlás esélyét. [26]

 

A migrációs döntések egyéni céljai és motivációi

 A bevándorlók összetétele mellett a vizsgált migrációs folyamat másik kulcskérdése, hogy milyen célok és motivációk játszanak szerepet az egyéni migrációs döntésekben, mennyire határozzák meg ezeket a makrotársadalmi körülmények, a gazdasági, politikai tényezők, továbbá mennyire szabályozható a folyamat, vagy egyáltalán: lehet-e, szabad-e és kell-e beleavatkozni?

A 2001-ben bevándorló státust nyert személyek kezdeti migrációs célját vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy egy elég jelentős részük - közel egynegyedük - nem a végleges letelepedés szándékával érkezett Magyarországra, hanem munkavállalási, illetve tanulási céllal. Az ideiglenes migrációt tervezők aránya a 35 év alattiaknál a legnagyobb: 22,2%-uk érkezett munkavállalási, 13,1% tanulási és 2,8%-uk egyéb céllal. Tehát közel 40%-uk anélkül vált bevándorlóvá, hogy elindulásakor ez lett volna az elsődleges célja. Természetesen nem tudhatjuk, hogy a munkavállalási vagy tanulási célú átköltözés mennyire képezte a letelepedési stratégia részét, illetve milyen arányban alakult ki ez a szándék a kint töltött évek során, a magyarországi életvitel megszilárdulásával (vagy esetleg az adminisztratív akadályok áthidalásának lett a következménye).

Másfelől a Magyarországra érkezés időpontját vizsgálva megállapítható - amint erre korábban már utaltunk -, hogy a megkérdezettek különböző években érkeztek: többségük (41%) 2000-2001-ben, 37%-uk 1997-1999 között, 22%-uk pedig még 1997 előtt. Az ideiglenes migrációt tervezők túlnyomó többségénél több éves magyarországi tartózkodás előzte meg a bevándorló státus megszerzését.

A fentiek alapján elmondható, hogy az 1990-es években a migrációnak az a fajta egyszeri - térben és időben jól behatárolható - eseményjellege, amely 1990 előtt - a határok átlépésének korlátozása idején - jellemző volt a volt szocialista országok polgárai esetében, már nem általános érvényű. A Romániából Magyarországra irányuló elmozdulások esetében is érvényes az európai migrációs folyamatok ezredvégi sajátossága, miszerint az állandó és ideiglenes migráció fogalmai összemosódtak és a végleges migráció folyamata az esetek többségében fokozatosan zajlik le. [27] A munkavállalási vagy tanulási célú ideiglenes migráció nemegyszer a végleges áttelepedés előkészítő szakaszává válik. Az "ideiglenesen" külföldön tartózkodó személyből pedig - amint arra az írásunk elején is utaltunk - több évvel a tényleges elmozdulása után lesz "bevándorló". [28]

A migrációs döntések okainak, motivációinak feltárása nem egyszerű feladat, hiszen többnyire motivációk szövevénye (összefonódott és egymásba épült okok együttese) áll valamennyi migráció mögött. Ezek értelmezéséhez szem előtt kell tartanunk azokat a földrajzi és idő-koordinátákat, amelyek közt létrejött a migráció, tehát a kibocsátó és fogadó országok társadalmi, gazdasági, politikai körülményeit, valamint a köztük lévő történelmi és kulturális kötődéseket. [29]

Az alábbiakban csupán az áttelepedések egyéni szinten megfogalmazott motivációinak feltárására vállalkozunk. A Bevándorlók 2002 vizsgálat erre vonatkozó zárt kérdése [30] lehetőséget nyújtott egy korábbi vizsgálat eredményeivel való összehasonlításra és ezáltal a migrációs motivációk időbeli változásának szemléltetésére is (8. ábra). A korábbi vizsgálat alanyai az 1993-ban Magyarországon állampolgársági kérelmet benyújtók köréből kerültek ki, [31] többségük az 1990 körüli nagy bevándorlási hullámmal érkezett.

Az eredmények azt tükrözik, hogy a jövő miatti aggodalmat megfogalmazó kategóriák ("magyarként így látta biztosítva a jövőjét", illetve a "gyermekek jövője miatti aggodalom"), amelyek a korábbi vizsgálat szerint a leggyakoribb motivációkat jelentették, a 2001-ben bevándorló státust szerzők említései közt is fontos helyet kaptak (a megkérdezettek 59%-a jelölte meg az előbbit,  49%-a az utóbbit ). Ez azt sugallja, hogy nem csak a jelen helyzet, a migrációt megelőző körülmények, hanem a jövő bizonytalansága és kilátástalansága is meghatározta a döntéseket.

8. ábra. A Magyarországra vándorlók migrációs motivációi 1993-ban és 2001-ben

Szembetűnő ugyanakkor, hogy a korábbiakhoz képest előtérbe kerültek a gazdasági jellegű motivációk: az életfeltételek javításának a vágya a megkérdezettek több mint 50%-nál motiválta az áttelepedési szándékot, és a gazdasági helyzet kilátástalanságát is valamelyest többen említették, mint korábban.

A gazdasági motivációk főként a fiatalabb korcsoportoknál jelentek meg nagyobb arányban. Ők azok, akiket leginkább érintett a munkanélküliség Romániában (az 55 év alattiak 9,7%-a volt munkanélküli közvetlenül a kivándorlás előtt, közel egynegyedüknek pedig az utolsó tíz évben volt ilyen jellegű tapasztalta) és a gazdasági helyzetük, életfeltételeik javulását remélték a migráció által.

A jövő miatti aggodalom is - feltehetően - elsősorban gazdasági természetű, egyúttal azonban azt is kifejezi, hogy a megkérdezettek magát a kisebbségi státust kapcsolták össze a bizonytalan jövőképpel: "magyarként", azaz kisebbségiként érezték kilátástalannak jövőbeli helyzetüket. Erre utal az is, hogy egyharmaduknál a migrációs döntésben a kisebbségi státus elutasítása is szerepet játszott ("Nem akart kisebbségben élni"), mindazon változások ellenére, amelyek a romániai magyar kisebbség helyzetében és a hivatalos román kisebbségpolitikában bekövetkeztek a rendszerváltás óta.

Kiugró növekedés figyelhető meg a korábbi eredményekhez képest a rokonok, barátok, ismerősök hatásának említésében is. Ez alátámasztja a kapcsolathálózatok megnövekedett szerepét a migrációs folyamatokban, és arra enged következtetni, hogy ez a tényező, ha nem is a kiváltó oka, [32] de fontos ösztönzője a migrációnak. Ugyancsak megnövekedett a családegyesítés miatt áttelepedők aránya is, a megkérdezettek 38%-a hivatkozott erre. A családegyesítés elsősorban az idősebbeknél jelentette a fő motivációt: az 55 év felettiek közel 80%-a említette, ami alátámasztja azt a korábban már említett tényt, hogy elsősorban ők jelentik a szekunder migráció alanyait.

A migrációs motivációkat illetően több válaszkategória esetében jelentős csökkenés figyelhető meg (8. ábra). Az ezredforduló bevándorlóinál Románia kilátástalan politikai helyzete már nem jelentett akkora taszító tényezőt, mint a 90-es évek elején és ugyancsak kevesebben említették az emberi jogi sérelmeket, az etnikai problémák miatti félelmet, [33] sőt a magyar tannyelvű oktatási intézmények hiányát is. Mindez tükrözi a romániai politikai változásokat, azt, hogy elindult - még ha több vonatkozásában nem is zökkenőmentesen - egy demokratizálódási folyamat, biztosított a romániai magyarok érdekképviseleti szervezetének politikai szerepvállalása, és valamelyest megerősödött a magyar nyelvű oktatás.

A szakmai motivációk ("Saját ismeretek, képességek jobb felhasználása") szintén kisebb arányban jelennek meg, amiben nyilván a 2001-es bevándorlók idősebb korösszetétele, a nyugdíjasok magas aránya is szerepet játszik. Azonban a fiatalabb korcsoportok estében, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében továbbra is jelentős a szakmai szempontok motiváló szerepe: a 35 év alattiak 39%-a, a felsőfokú végzettségűek 37%-a hivatkozott erre.

Ha a leggyakrabban említett motivációk mellett a fontossági sorrend első helyén szereplő (tehát legfontosabbnak tartott) motivációkat is megvizsgáljuk (9. ábra), azt tapasztaljuk, hogy a családegyesítés jelenik meg a legnagyobb arányban (22,6%), és csupán ez után következnek a jövő miatti aggodalmat tükröző motivációk, illetve a gazdasági megfontolások.

9. ábra. A 2001-ben Magyarországon bevándorló státust szerzők migrációs motivációi

Láthatjuk, hogy akiknél a családegyesítés szerepet játszott a migrációs döntésben, azok nagy részénél ez volt a fő indíték, viszont több mint egyharmaduknál a családegyesítés az egyéb motivációk miatt kialakult migrációs szándék megvalósításának az eszköze volt. Az ő esetükben a jövő biztosítása, valamint az életfeltételeik javítása volt az elsődleges szempont. A kisebbségi lét elutasítása mindössze a megkérdezettek 5%-nál jelentette a legfontosabb motivációt, ennél valamelyest többen (8,7%) hivatkoztak első helyen a Romániában magyarként bizonytalannak ítélt jövőre.

A legfontosabb demográfiai változók mentén vizsgálva a motivációk rajzolatát, eltérések mutatkoznak mind a nemek és korcsoportok szerint, mind az iskolai végzettség tekintetében. Míg a férfiak számára a kilátástalan politikai és gazdasági helyzet, valamint a szakmai előrejutás lehetőségének hiánya nagyobb arányban jelentett taszító tényezőt, addig a családegyesítés és a házasságkötés a nők esetében volt gyakoribb migrációs motiváció. A fiatalabb korcsoport esetében kiemelendő a szakmai motivációk szerepe, ugyanakkor a magyar nyelvű oktatás hiányát, valamint a házasságkötést is ők említették legnagyobb arányban. Ugyancsak magasabb volt a szakmai motivációk említésének aránya a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében, valamint a magyar nyelvű oktatás hiánya és a magyarországi továbbtanulás is az ő esetükben határozta meg leginkább a migrációs késztetést.

A különbségek ellenére azonban azt tapasztaljuk, hogy valamennyi demográfiai csoporton belül a negatív jövőkép és az életfeltételek javításának a vágya jelentették a legfontosabb migrációs motivációkat, és mindössze az idősebbek (55 év felettiek) esetében volt a családegyesítés a legfőbb motiváló tényező.

Ez abban is tetten érhető, hogy míg a megkérdezettek fele (51,6%) rendelkezett előzőleg Magyarországra áttelepedett családtaggal, az 55 év felettieknél ez az arány 84%. A fiatalabbak számára főként a korábban áttelepedett testvér jelentette, nem csak a migrációs mintát, hanem többnyire a közvetlen láncszemet is az áttelepedéshez, az 55 év felettiek ezzel szemben a Magyarországra telepedett gyermekeik után költöztek (75,5%-uk számolt be erről), ami szintén alátámasztja a már említett - gyermekeik után költöző nyugdíjas szülőket jelentő - szekunder migrációt.

A bevándorlók Magyarországon belüli területi elhelyezkedése is sokat elárul a migrációs döntések mozgatórugóiról. Közép-Magyarország - Budapest és Pest megye - a 2001-ben bevándorlói státust szerzők körében is a legpreferáltabb régió: 52,8%-uk telepedett le itt. Budapest, ahol a Romániából származó megkérdezettek 30%-a él, elsősorban a fiatalok és a diplomások számára vonzó, az előbbiek 37%-a, az utóbbiak 40%-a választotta a fővárost. Az itteni jobb munkaerő-piaci kilátásoknak és szakmai lehetőségeknek nyilván szerepük van e döntésben. Pest megye főként az idősebbek számára jelentett célpontot: az 55 év felettiek 28%-a él a megyében (a fiatalabb korcsoportok kb. egyötöde), nagyobb részük községekben. A községek választása összességében is - a 35 év alattiak kivételével - jelentős: a 35-54 évesek 47%-a, az 55 év felettiek 41%-a községekben telepedett le. Az alapfokú iskolai végzettségűek választották legnagyobb arányban (58%) e településtípust, de a szakmunkások körében is jelentős a községekben élők aránya (47%). Az alacsonyabb ingatlanárak mellett az is befolyásolhatja e választást, hogy a kisebb települések tradicionálisabb világa sok esetben közelebb áll a migráns kibocsátó közegéhez és - a fővároshoz képest mindenképpen - kevésbé idegen, átláthatóbb, megkönnyítve ezáltal a beilleszkedést.

A főváros és Pest megye elsődlegessége mellett ugyanakkor megfigyelhető, hogy az ország valamennyi megyéjében és számtalan településén "szóródtak szét" a bevándorlók. A román határ melletti megyékben letelepedők arányát [34] megelőzte a gazdaságilag fejlettebb és munkaerő-piaci szempontból előnyösebb megyéket választók aránya: a megkérdezettek 7-8%-a élt Fejér megyében, illetve Győr-Moson-Sopron megyében. Ezzel szemben 4-5% körüli a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, illetve Hajdú-Bihar megyét választók aránya és ennél is kisebb (1,6%) a Békés megyében élőké.

A letelepedés helyének megválasztását tehát már kevésbé határozza meg a közelség, elsősorban a gazdasági és szakmai szempontok (megfelelő munkahely találása), a lakáspiac, és nem utolsó sorban a korábban áttelepedett családtagok letelepedési helye a döntő, illetve egyéb networkbeli személyek (barát, rokon) jelenléte az adott településen.

Következtetések

A migrációs folyamatokat elemző tanulmányok gyakran megfogalmazott megállapítása, hogy egy elindult migrációs áramlást rendkívül nehéz feltartóztatni/megállítani. [35] A romániai magyarság Magyarországra irányuló migrációjának gyökerei távoli, történelmi időkbe nyúlnak vissza, azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a jelenbeli folyamat mozgatórugói elsősorban az elmúlt másfél-két évtized gazdasági, politikai és társadalmi körülményeibe ágyazódnak.

A nyolcvanas években Románia gazdasági válsága és kilátástalan - a kisebbségeket kifejezetten veszélyeztető - belpolitikai helyzete vezetett oda, hogy az évtized végén sokan a megpróbáltatást és kockázatot is vállalva a kivándorlást választották. A 90-es években már a megnövekedett lehetőségek is hozzájárultak a különféle migrációs elmozdulások terjedéséhez. A mindkét országban végbement rendszerváltást követően a migráció újabb csatornái jelentek meg és váltak gyakorivá (pozitív tartalommal beépülve a fiatalabb generációk jövőképébe): elsősorban a magyarországi vendégmunka és tanulás. Mindkettő azzal a "kényelmes" lehetőséggel jár, hogy a szülőföldről való távozás nem kívánja meg annak végleges elhagyását és a visszatérés vagy a végleges áttelepedés közötti választásra vonatkozó döntés elodázható. Ugyanakkor a nem áttelepülési szándékkal, hanem csupán munkavállalási vagy tanulási céllal történő - ideiglenesnek tervezett - migráció is sok esetben vezet végül letelepedéshez és végleges migrációhoz, mivel a visszatérés lehetősége, ha elvben nem is, de a gyakorlatban egyre jobban beszűkül a távollét során bekövetkező elszakadás miatt.

Sokan vannak azonban, akik eleve a végleges kivándorlás és letelepedés céljával érkeznek Magyarországra. A motivációk sokrétűek, de mint láthattuk a gazdasági megfontolások és a jövő miatti aggodalom azok az elemek, amelyek széles rétegeknél átitatják a migrációra vonatkozó döntést. A jobb életfeltételek és biztosabb jövő reményében áttelepedők mellett jelentősen megnövekedett azok aránya - elsősorban az idősebbek körében -, akik családegyesítés céljából választották a migrációt. Ez az ún. szekunder migráció elterjedésére utal.

A bevándorlók szocio-demográfiai összetétele, valamint a kibocsátó népességen belüli szelekciójának sajátosságai azt jelzik, hogy a fiatalkorúak, a magasabb iskolai végzettségűek, a nemzetiségi szempontból heterogén és városi környezetben élők körében a leggyakoribb a migráció. Ugyanakkor a szekunder migráció következtében az idősebb korú, nyugdíjas bevándorlók arányában is növekedés tapasztalható.

Budapest preferenciája - bár valamelyest csökkent a 90-es évekhez képest - továbbra is jelentős, elsősorban a fiatalabb és magasabb iskolai végzettségű migránsok körében. Ez alapján megfogalmazódik a kérdés: mennyire van jelen ebben az elmozdulási folyamatban az interregionális - a centrum irányába történő - mobilitás, amely egyfajta belső vándorlássá lényegíti át a határon túli magyarlakta régiókból "a főváros" irányába történő migrációt. Vajon az ilyen jellegű migrációs mozgások mekkora hányada következne be akkor is, ha nem lennének a határok? Vagy esetleg a jelenleginél jóval jelentősebb nagyságrendű elmozdulás jönne létre? E kérdéseket természetesen lehetetlen megválaszolni, ám az elemzett migrációs folyamat mozgatórugói, valamint az "anyaország" referencia-szerepe és a hozzá való "igazodási stratégiák" előtérbe kerülése az elmúlt évtizedben [36] arra utalnak, hogy ez a fajta mozgatóerő mindenképpen jelen van a vizsgált folyamatban.

A Romániából Magyarországra bevándorlók összetételében az évek során tapasztalható változások, valamint a 2001-ben Magyarországon bevándorlói státust szerzők migrációs motivációi alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a másfél évtizede elkezdődött migráció részben önfenntartóvá vált, azaz van egy szelete, amely a romániai viszonyok alakulásától többé-kevésbé függetlenül jön létre, és amely az áttelepültek és otthon maradottak közt meglévő családi kötelékeknek és kapcsolathálóknak köszönhetően várhatóan a közeljövőben is tovább fog gyűrűzni. A migráció e szeletének befolyásolása legfeljebb a migrációs szabályozás szigorításával lehetséges.

Azonban van egy másik szelete, amely a romániai körülmények, gazdasági feltételek, jövőbeli kilátások pozitív változása, illetve a kiszámíthatatlanság és bizonytalanság megszűnése és a pozitív jövőkép kialakulása [37] esetén visszaszorítható lenne. Direkt módon nem lehet (illetve nem szerencsés) beavatkozni a migrációs folyamatokba, hiszen egyének szuverén döntése áll minden migrációs cselekvés mögött, ám közvetetten (pl. a gazdasági fejlődés elősegítésével, munkahelyteremtéssel stb.) sokat lehet tenni annak érdekében, hogy senki ne a gazdasági kényszer, a létbizonytalanság miatt hagyja el szülőföldjét. Hiszen azzal együtt nagyon sokszor jelentős kapcsolati tőkét is maga mögött hagy és mindazt, ami - akárcsak az emberi kapcsolatok - nem csomagolható az útipoggyászba.

De nem csak a bevándorló könyvelhet el veszteségeket - minden gazdasági, szakmai stb. téren bekövetkező nyeresége ellenére -, hanem a kibocsátó társadalom is. A kivándorlók hiánya miatt (is) a természetes szaporulatban bekövetkező csökkenés mellett - amire a korábbiakban már utaltunk - a humántőke (a fiatal, felsőfokú végzettségű és szakképzett munkaerő) elvándorlása kedvezőtlenül befolyásolja a kibocsátó társadalom (közösség) munkaerő-struktúráját és a gazdasági fejlődés ütemét is csökkenti.

És a fogadó társadalom/ország? A magyarországi népesség 1980 óta fogy és öregszik. A bevándorlás valamelyest tompítja ezeket a folyamatokat (bár az idősebb korú bevándorlók növekvő aránya tovább növelheti a társadalombiztosítási rendszer problémáit), azonban Magyarország számára a bevándorlás mégsem jár egyértelműen pozitív következményekkel. A zömében a környező országokból érkező bevándorlók elsöprő többsége magyar nemzetiségű. Ami azzal jár, hogy az adott országokban élő magyar kisebbségeknek mind a lélekszáma, mind az össznépességen belüli aránya drasztikusan csökken és - a fiatalabbak elvándorlása miatt - egyre inkább felgyorsul az öregedésük is. Hosszú távon ez pedig odavezethet, hogy Magyarország az egykor politikai-gazdasági értelemben elveszített területeit kulturális értelemben is végleg elveszíti.

 Mindazok, akiknek politikai, hatalmi eszközök rendelkezésükre állnak ahhoz, hogy bármit is tegyenek e migrációs folyamat szabályozásában/alakításában, nem tehetnek mást (akárcsak a jó szülő a gyermeke jövője érdekében), mint hogy igyekeznek megteremteni a "szülőföldön való boldogulás" politikai diskurzusok szintjén oly gyakran elhangzó eszméjének a gyakorlati feltételeit és az egyénre bízzák a döntést, hogy kíván-e élni vele. Az egyén pedig végigpörgeti személyes sorsának, a családja, a gyerekei jövőjének kézzelfogható lehetőségeit és választ: távozik, vagy marad (vagy megpróbál mindkét helyen élni, de ez többnyire nehezen sikerül). Választásával pedig - akarva, akaratlanul - alakít valamit egy egész közösség sorsán.