Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
I II III IV V VI VII VIII IX XI XII
A tárca nélküli miniszterek feladatairól szóló 51/1990. sz. kormányrendelet Kiss Gyulát bízta meg a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásával, illetve – együttműködve a MEH kijelölt politikai államtitkárával – a NEKH felügyeletének ellátásával.
1990. szeptember 20.A Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniójának orgánumaként is megjelenő Cigány Újság – Közös Út ettől a számától kezdve állószedést alkalmazott egészen az 1990 decemberében megjelenő számáig. A szerkesztők hangsúlyozták, hogy az állószedést a többoldalú nemzetiségi kerekasztal-tárgyalások megindulásáig, az európai rangú nemzetiségi politika kibontakoztatása érdekében alkalmazzák. Hozzátették azt is, hogy a kisebbségek – a maguk és a haza érdekeit felelősségteljesen figyelembe véve – készen állnak ezekre a tárgyalásokra. Az állószedés az ősz folyamán úgy módosult, hogy a parlamenti képviselet sürgetése melletti második pont a nemzetiségi törvényjavaslat előkészítésébe a kisebbségi képviselet partneri bevonását szorgalmazta.
1990. szeptember 25.A koalíciós egyeztetések után közzétették „A nemzeti megújhodás programja” c. kormányprogramot, amely szükségesnek tartotta a kisebbségi jogok alkotmányos védelmének kialakítását. Az előkészület alatt álló kisebbségi törvény alapelvei közé sorolta az aktív kisebbségvédelmet, az esélyegyenlőséget szolgáló pozitív megkülönböztetést, illetve az önkormányzatokban megnyilvánuló kulturális autonómiát. A kormány kifejezte azon szándékát, hogy – bátorítva egyúttal a közösségek szabad szerveződését – a kisebbségek demokratikusan megválasztott, hiteles képviselői minden szinten szerephez jussanak az őket érintő döntések meghozatalában. Felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a kormány nem vállalhatja a kisebbségek minden törekvésének teljes anyagi támogatását.
1990. Augusztus – szeptemberA Phralipe irodalmi és közéleti folyóirat 8-9. számában megjelent Bársony János törvénytervezete „a nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzatáról”, amelyet a szerző a Phralipe Független Cigány Szervezet felkérése alapján készített el. A tervezet tartalmazta a nemzeti és etnikai kisebbség definícióját, széles körű egyéni és közösségi jogokat, illetve állami kötelezettségeket. A kiterjedt jogokkal és közjogi legitimációval bíró helyi kisebbségi önkormányzatokat a népszámlálási adatokhoz igazodóan helyi kezdeményezés és választás alapján hívták volna életre. Az IM-ben folyó hivatalos munkától függetlenül, kisebbségi-szakértői oldalról kidolgozott dokumentum számos vonatkozásban alapját képezte a későbbi Kisebbségi Kerekasztal 1991. májusi törvénytervezetének.
1990. SzeptemberAz IM elkészítette a törvénytervezet első változatát, amelyet szűk körű szakmai viták, és ezek nyomán kisebb módosítások követtek.
1990. november 7.A NEKH elkészítette „A nemzeti és kisebbségi törvény politikai elvei” c. anyagot, amely 12 pontban foglalta össze a leendő jogszabálynak a Hivatal által fontosnak tartott alapelveit. Ezek szerint a törvény különbségtétel nélkül a nemzeti és etnikai kisebbségekre, illetve a magyar állampolgárokra vonatkozzon. Mellőzze a reciprocitást, és a hazai kisebbségek adottságaihoz, ne pedig a határon túli magyar kisebbségi jellemzőkhöz igazodjon. A határon túli szempontok csupán a nemzetközi kisebbségvédelmi előírások alkalmazásában jelenjenek meg, de úgy hogy, a törvény lépje át ezen normák minimumát, különösen az anyagi szerepvállalás és a kollektív jogok biztosítása terén. Alapvető követelményként kerüljön rögzítésre az identitásválasztás szabadsága, valamint az előrehaladott asszimilációs folyamatokra tekintettel érvényesüljenek az aktív kisebbségvédelem szempontjai, azaz elébe kell menni a felmerülő lehetséges kisebbségi igényeknek. A kollektív jogok legfontosabbikának az alulról felfelé, választások útján felépülő, helyi, regionális és országos szinten szerveződő kisebbségi önkormányzati rendszert tartotta, amelyet korlátozott közhatalmi jogokkal kívánt felruházni. Hangsúlyozta, hogy a számarányokhoz kötött jogok esetében sem a népszámlálási eredmények, sem pedig a kisebbségi szervezetek becslései nem alkalmazhatóak – az esetleges regisztrációt körültekintően kell kialakítani. Rögzítette végül a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának lehetőségét is.
1990. november 14.Az IM keretében elkészült a kisebbségi törvény tervezetének egy újabb változata.
1990. december 7.Sidó Zoltán, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének elnöke találkozott Szabad Györggyel, és átnyújtotta neki a csehszlovákiai magyar szervezet december 3-i memorandumát, amely a magyarországi kisebbségi törvény mielőbbi napirendre tűzését sürgette. A látogatásról a házelnök aznap levélben tájékoztatta Fodor Gábort, kérve a nemzetiségi törvény munkálatainak meggyorsítását, valamint a munkák állásáról való sürgős tájékoztatást.
1990. december 12.Megalakult a Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége, amely szervezet azoknak a zsidóknak a képviseletét kívánta ellátni, akik zsidóságukat nemzetiségként élik meg, egyaránt kötődnek a zsidóság és a magyarság kultúrájához, és Izraelt tekintik anyaországuknak. A kisebbségi törvény elfogadásával igényt formáltak a magukat nemzetiséginek valló zsidók képviseletére.
1990. december 14.A Magyarországi Szlovákok Szövetsége országos tanácskozást szervezett Budapesten, a MEH és a BM szakértőinek vezetésével a szlovákok által is lakott települések polgármesterei számára. A résztvevő polgármesterek sürgették a kisebbségi törvény megalkotását és mielőbbi hatályba lépését.