>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX XI XII

Tabajdi Csaba megküldte a kollégiumi tagoknak a dobogókői tanácskozásról készített jelentést és számos ezzel kapcsolatos anyagot.

Az Országgyűlés elfogadta az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 41/1990. (V. 18.) Országgyűlési határozatot, amely létrehozta Fodor Gábor (FIDESZ) elnökletével a 25 fős Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságot (EJKVB). Fodor Gábor ezt a tisztséget 1993 végéig töltötte be.

Az EJKVB alakuló ülésén többek között létrehozták a hazai kisebbségi ügyekkel foglalkozó albizottságot, illetve a képviselők kifejtették a véleményüket a kisebbségek parlamenti képviseletéről, amelyre a kisebbségi törvény elfogadását és a választójogi törvény módosítását tartották megoldásnak.

Tabajdi Csaba a kollégiumi tagoknak írott levelében tudatta az érintettekkel, hogy a testület befejezi a működését, méltatva egyúttal az elmúlt egy évben elvégzett, meghatározó jelentőségű közös munkát.

Az EJKVB ülése három módosító javaslattal indítványozta a plenáris ülés terjeszteni a kisebbségek védelméről szóló határozat-tervezetet, amelyet a Külügyi Bizottság alakított ki Tamás Gáspár Miklós képviselőnek (SZDSZ) a legutóbbi plenáris ülésen tett indítványa alapján. A Bizottság munkatervének elfogadása keretében, a képviselők fontosnak tartották a kisebbségi törvény mielőbbi megalkotását, illetve a mihamarabbi döntést a parlamenti képviselet ügyében.

A NEKT március 27-ei levelére egyedül a KDNP elnöke reagált, aki válaszában sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy pártjának szakértője nem tudott részt venni a kisebbségi törvénytervezet márciusi vitáján. A pártelnök ezt a választási kampánnyal indokolta, de kifejezte azon szándékát, hogy a kereszténydemokraták készek a törvény előkészítésében szerepet vállalni. (Győri Szabó 1998.)

Az Országgyűlés elfogadta a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló 46/1990. (V. 24.) Országgyűlési határozatot, amely alapvető fontosságúnak nevezte a kisebbségi identitások védelmét és fejlesztését, az egyéni és kollektív jogok törvényes biztosítását, a közéletben való részvételt, az önszerveződés és az önkormányzat kereteit, a kulturális autonómia garantálását, az anyanyelv használatát, az oktatást, a kulturális életet, a vallásgyakorlást és a tájékoztatást. Felkérte egyúttal az új kormányt, hogy mielőbb terjesszen be javaslatot a kisebbségek jogainak – beleértve a parlamenti képviseletük – intézményes biztosításáról.

A Minisztertanács a 95/1990. sz. rendeletében szüntette meg Pozsgay Imre tisztségét, az államminiszteri feladatkört.

Antall József miniszterelnök a kormány programjának az Országgyűlés plenáris ülése előtt történő ismertetésekor kijelentette: „ideje, hogy a nemzeti kisebbségek valóban az országok közötti barátság legfontosabb hídját alkossák, de ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek láthatják el.”

Megalakult az Antall József vezette koalíciós kormány.

A kormány megalakulását követő első sajtótájékoztatón Antall József többek között bemutatott három, a Miniszterelnöki Hivatalba (MEH) kinevezett politikai államtitkárt, köztük Entz Gézát, a nemzetiségi és kisebbségi ügyek felelősét.