>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX XI XII

Az év februárjában egyes hagyományos nemzetiségi szövetségek (MCKSZ, MDDSZ, MRDSZ, MSZDSZ) és néhány újonnan létrejött, ún. alternatív szervezet (Mladost Magyarországi Horvátok, Szerbek és Szlovének Ifjúsági Egyesülete, Szerb Demokratikus Szövetség, Szlovákok Szabad Szervezete, Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete) által megalakított Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniója közzétette a programnyilatkozatát. A dokumentum az augusztusra egyébként már 11 egyesületet magában foglaló ernyőszervezet célkitűzései sorolta egy, a kisebbségek igényeit tükröző nemzetiségi törvény megalkotását.

A Magyar Nemzetben megjelent egy, az Országgyűlés elnökéhez címzett nyílt levél, amely tiltakozott a magyarországi zsidóság „nemzetiségi gettóba szorítása” ellen: álláspontja szerint a nemzetiségi hovatartozás objektív ismérveinek a hazai zsidóság nem felel meg.

Az év január 23-án létrejött Szerb Demokratikus Szövetség megtartotta első országos közgyűlését Szentendrén, amelyen szó esett a parlamenti képviseletről és a kisebbségi törvény tervezetéről is.

A Minisztertanács a 1098/1990. sz. határozatával, május 31-i hatállyal mentette fel tisztségéből Tabajdi Csaba miniszterhelyettest, a NEKT vezetőjét.

Az EJKVB ülésén hosszas vita zajlott le a kisebbségek parlamenti képviseletéről és a kisebbségi biztos intézményéről, amelynek ügyében a Bizottság végül úgy foglalt állást, hogy a kérdés rendezése hosszú távon a választójogi törvény módosításával és a kisebbségi törvény megalkotásával lehetséges.

Mihaiescu György, a Magyarországi Nemzeti Kisebbségek Uniójának elnöke Fodor Gábornak, az EJKVB, Salamon Lászlónak, az Alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnökeinek, illetve Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének írott levelében kifejtette, hogy a korszerű, európai színvonalú kisebbségpolitika alapja csak a kisebbségek bevonásával kialakított „önképviseleti autonómia” lehet. Az Unió elnöke szorgalmazta, hogy a parlamenti képviseletre vonatkozó végleges megoldás megszületése érdekében az év júniusában kerekasztal-tárgyalásokra kerüljön sor a parlamenti, miniszteriális és kisebbségi szereplők között. Szabad György június 20-án továbbította a levelet az Emberi jogi bizottságnak, kérve, hogy foglaljanak állást a javasolt tárgyalásokról. A házelnök egyúttal válaszlevelet is írt az Unió elnökének.

A Minisztertanács a 1112/1990. sz. határozatában Kiss Gyula tárca nélküli minisztert nevezte ki Nemzetiségi Kollégium elnökének, és megbízta azzal, hogy július 10-ig tegyen javaslatot a Kollégium további működésére.

Az Országgyűlés elfogadta az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XL. törvényt, amely június 25-én lépett hatályba. A módosítás beiktatta az alaptörvény szövegébe a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményét. A 45. §-a pedig „nemzeti és etnikai kisebbségeknek” minősítette a hazai népcsoportokat, homályos utalást fogalmazott meg a képviselet biztosításáról, illetve rendelkezett a kisebbségi törvény megszavazásának kétharmados voltáról: „68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. (2) A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. (3) A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. (4) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”