Adatbank.ro » Kronológiák
Dobos Balázs
A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII
Az ősz folyamán elkészült a kisebbségi törvénytervezet egy újabb változata, amely az augusztus végi megállapodáshoz és szövegtervezethez képest fontos változásokat tartalmazott. Kimondta például, hogy nem magyar állampolgár kisebbségi önkormányzati képviselővé nem választható. Bevezette a kisebbségi szervezetek által opponált választási regisztrációt is. A Büntető Törvénykönyv vonatkozó paragrafusának figyelembe vételével, a választópolgárok önkéntes kérelme alapján a helyi jegyző a választások előtt összeállította a kisebbségek titkos nyilvántartását: kizárólag csak a regisztrált személyek ajánlhattak képviselő-jelöltet és szavazhattak az egyfordulós, kislistás-többségi alapú választásokon. A megválasztható kisebbségi önkormányzatok létszáma szintén a regisztrált választópolgárok számához igazodott.
1991. november 1.Gyánti Ferenc (Csongrád Megyei Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Érdekegyeztető Tanácsa) megküldte Wolfart Jánosnak és a Kisebbségi Kerekasztalnak a Tanács október 21-i, a törvénytervezet megvitatásáról szóló ülésének összefoglalóját. A megbeszélés szorgalmazta azt, hogy a tervezetből még 1991-ben törvény szülessen, különben a kisebbségek lássanak hozzá a teendőkhöz, mint pl. az önkormányzatok megszervezéséhez. A Tanács a nemzetiségi oktatási és kulturális intézmények felett teljes kisebbségi felügyeletet, a közép- és felsőfokú oktatásban kisebbségi kvóták bevezetését, a hatalmi ágakban kisebbségi képviseletet, valamint a kisebbségi szervezetek számára a médiában való megjelenést szorgalmazta.
1991. november 6.Mátyás Pál kormányfőtanácsos megküldte Wolfart Jánosnak a törvénytervezet véleményezését, amelyben már csupán néhány bekezdéssel kapcsolatban tett észrevételt és döntött az alternatívák ügyében.
1991. november 14.Báthory János elkészítette feljegyzését a törvénytervezet önkormányzatokkal kapcsolatos vitájához, amely a nemzetközi dokumentumok alapján a köztestületi forma mellett érvelt.
1991. november 15.Ülésezett a Rekoordinációs Bizottság, amelynek ülésére meghívták azt a kilenc minisztériumot, amely a véleményezés során nem, vagy csak átdolgozásokkal együtt tudott egyetérteni a törvénytervezettel. A megbeszélésen átadásra került az államigazgatási egyeztetésről készült NEKH-tájékoztató, illetve Báthory János 14-i feljegyzése. A minisztériumok képviselői közül az MKM képviselője egyetértését hangsúlyozta, míg az IM szakértője fenntartotta a törvénytervezettel kapcsolatos különvéleményét, és annak későbbi, megfelelő előterjesztését.
1991. november 18.A Kodifikációs Bizottság ülése, amelyen ismertették a módosító indítványoknak a szerkesztőbizottság által feldolgozását, és megvitatták annak előterjesztését. Ennek keretében markánsan felmerültek a törvénytervezetet övező, egymással szembenálló nézetek, különösen pedig az IM és a PM oppozíciós álláspontjai. Az IM képviselője hangsúlyozta, hogy nem ellenzi a kormány elé történő terjesztést, de csak a saját véleményükkel együtt, mert a tervezetet végrehajthatatlannak és a jogrendbe nem illeszthetőnek ítélte. A PM szakértője szerint fékeket kell beépíteni, és megnyugtatónak azt nevezte, hogy a pénzügyi hatásokról inkább a költségvetési törvény rendelkezik. Doncsev Toso felhívta a figyelmet arra, hogy megítélése szerint néhány helyen már sérült az augusztus végi konszenzus.
Bogdán Tibor (IM Közjogi Főosztály) megküldte Manherz Károlynak a törvénytervezet részletes véleményezését, amely jórészt megismételte és fenntartotta az IM korábban már többször kifejtett álláspontját. Az IM egy fejezet keretében foglalta volna össze az egyéni és kollektív jogokat. A kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatban ismételten, konkrét módosító szöveggel együtt javasolta az 1990. decemberi tervezeten alapuló, egyesületi jellegű megoldást, ami mellett a minisztérium már az 1991. szeptemberi véleményezésében is kiállt. Újból indítványozta továbbá a kisebbségi ombudsmanra vonatkozó, saját szabályozás megvalósítását is. Összességében úgy ítélte meg, hogy a törvénytervezet sok felesleges szabályt tartalmaz, áttekinthetetlen, és nem felel meg a minimális kodifikációs követelményeknek. Ezért a dokumentumot a kormányülésen való megvitatásra teljesen alkalmatlannak találta, de „a kialakult politikai helyzetre tekintettel” nem ellenezte annak beterjesztését.
A Kisebbségi Kerekasztal ülése kialakította a véleményét a törvénytervezet őszi változatáról. A kisebbségi álláspont szerint az augusztus végi - szeptember eleji állapothoz képest sérült a konszenzus.
1991. november 26.A Kisebbségi Kerekasztal szakértői kialakították a Kerekasztal véleményét és módosító javaslatait a törvénytervezet legutolsó változatával kapcsolatban a Kodifikációs Bizottság számára. Az 54 pontból álló feljegyzés többek között felhívta arra a figyelmet, hogy a kisebbségi választások tervezett szisztémája álláspontjuk szerint súlyosan sérti a korábbi konszenzust, mivel az előzetes regisztrációs kötelezettséget fogalmaz meg.
A kisebbségi törvény tervezetének szakértői egyeztetésére került sor a NEKH képviselői és a Kerekasztal szakértői között. A Hivatal képviselői szerint egy ponton sem sérült a korábbi konszenzus, míg az utóbbiak szerint igen, és lediktálták a módosító javaslataikat, valamint utóbb, 28-án átadták az írásos észrevételeiket és javaslataikat a NEKH főtanácsosának.
A Kisebbségi Kerekasztal jogi szakértője elkészítette a Kerekasztal véleményével kapcsolatos kiegészítését, folytatva a két nappal korábbi feljegyzést.
1991. november 29.A kisebbségi törvény tervezetének újabb szakértői egyeztetése zajlott le a NEKH képviselői és a Kisebbségi Kerekasztal szakértői között. Az utóbbiak számos kérdésben az egyet nem értésüket hangsúlyozzák a törvénytervezet államigazgatási egyeztetést követő szövegével kapcsolatban.