>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

A NEKH kivált a MEH szervezeti keretei közül, és ezután a MEH költségvetési fejezetében, de önálló költségvetéssel, országos hatáskörű államigazgatási szervként tevékenykedett. A két államigazgatási szerv kapcsolatait egy későbbi, 1991 májusában aláírt együttműködési megállapodás szabályozta.

Wolfart János elkészítette a törvénytervezet december 21-i változatával kapcsolatos részletes feljegyzését, amely jelentős részben átdolgozta volna a tervezet szövegét, erősítendő a kisebbségek jogait, és növelve a kisebbségekkel szembeni kötelezettségeket.

Kosztics István, a pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke elkészítette feljegyzését a kisebbségi törvénytervezetről, amely elsőként a kisebbségi jogok gyakorlásának tervezett korlátait, valamint a kisebbségi könyvtárügy arányszámhoz való kötését kifogásolta, és javasolta a feladatarányos anyagi támogatás kialakítását.

Szárisz Traszosz, a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesületének elnöke a NEKH-nek írott levelében támogatásáról biztosította a kisebbségi törvénytervezetet, amelyet a kor követelményeinek megfelelőnek tartott, és amely megerősítheti a kisebbségek identitását.

Márkus István, a BM Menekültügyi Hivatalának vezetője levélben tájékoztatta Báthory Jánost, a NEKH elnökhelyettesét a Hivatalnak a kisebbségi törvény személyi hatályával kapcsolatos álláspontjáról. E szerint a kisebbségi jogok a tartózkodási engedéllyel rendelkező területi menedékjogot élvezőkre, a bevándorlási engedéllyel az országban élőkre, valamint a menekültként elismert személyekre is vonatkoznak, hacsak a készülő törvény nem fogja szűkre szabni a kisebbség fogalmát.

Lakatos Menyhért, az MCKSZ elnöke kialakította véleményét az IM tervezetével kapcsolatban: alapvetően azt hiányolta, hogy a kisebbségeket nem vonták be az előkészítésbe. Magát a dokumentumot diktatórikusnak, következetlennek és a demokratikus jogi formákat nélkülözőnek minősítette. Ezért „feltétlenül szükséges, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek és a parlament illetékes bizottsága, valamint a Kormány által összeállított bizottság egy kerekasztal tárgyaláson vitassa meg és készítse elő a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénytervezetét.”

Nedelykov Milán, a Szerb Demokratikus Szövetség elnöke megküldte Wolfart Jánosnak, az IM-nak és az EJKVB-nak az IM törvénytervezetének véleményezését, amelyet a Szövetség a hiányosságai (tömegtájékoztatási jogok, garanciák, deklaratív rendelkezések kérdése) miatt nem tartott elfogadhatónak. Megítélése szerint a kisebbségi jogok széles körének érvényesítését nem lenne szabad szigorúan a kisebbségi önkormányzatok megalakításához kötni. „A hiányosságok kiküszöbölése és egy mindenki által elfogadható koncepció kidolgozása egyedüli megoldásaként, véleményünk szerint, egy nemzetiségi kerekasztal jellegű intézményes keretek között folyó tárgyalás mielőbbi összehívása kínálkozik, amit ezúton is javasolunk.”

A Cigány Ifjúsági Szövetség állásfoglalást juttatott el a NEKH-hez a kisebbségi törvény 12 pontban kidolgozott politikai elveiről és a törvénytervezetről. A szervezet szorgalmazta a kisebbségek jogi védelmének és a cigány nyelvek használatára irányuló állami kötelezettségek megteremtését. A tervezetet vitaalapnak sem fogadva el, leszögezte végül azt, hogy „ahhoz, hogy érdekorientált politikai alapokra épüljön fel a törvénytervezet, elengedhetetlenül szükséges a törvényalkotók és az érintettek politikai egyeztető tárgyalása…”

Petrusán György, a Magyarországi Románok Szövetségének elnöke megküldte Wolfart Jánosnak a Szövetség elnökségének véleményét a politikai elvekről és a törvénytervezetről – ez utóbbival nem értettek egyet. Hiányolták a kisebbségi intézmények kötelezettségeinek meghatározását, a kulturális hálózat kialakítását, a költségvetési garanciákat, illetve bírálták a népszámlálási adatok támpontként való kezelését, az önkormányzatok rendszerének kidolgozatlanságát, és a kisebbségi biztos intézményét. Összességében a tervezetet ellentmondónak, felszínesnek, a kisebbségi érzékenységet és az európai normákat figyelmen kívül hagyónak minősítették. „Elnökségünk értékeli egy korszerű nemzetiségi törvény megalkotásával kapcsolatos erőfeszítéseket, meggyőződése azonban, hogy ez csak a nemzetiségi közösségek képviselőinek bevonásával érhető el.”

Hambuch Géza, az MNSZ ügyvezető elnöke a Wolfart Jánoshoz írott levelében elvetette a törvénytervezetet, és kerekasztal formájában közös tanácskozást javasolt annak beterjesztése előtt. Megítélése szerint a tervezet figyelmen kívül hagyta a hazai viszonyokat, deklaratív-megengedő jellegű volt, nélkülözte a kulturális autonómiát, illetve nem vállalta az anyagi biztosítékok megteremtését sem.

Szabad György megküldte Fodor Gábornak Wolfart János áttekintését a hazai cigány szervezetekről és pártokról, jelezve egyúttal, hogy várja az EJKVB elnökének jelentkezését a kisebbségi törvény ügyében.

Megtartotta első kongresszusát a Roma Parlament Budapesten, amely különböző cigány szervezetek ernyőszervezeteként jött létre 1990 decemberében. A küldöttek által elfogadott alapító nyilatkozat szükségesnek tartotta a cigányság kisebbségi jogainak, kulturális és politikai autonómiája feltételeinek alkotmányos rögzítését, valamint az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok felállításához szükséges anyagi garanciák megteremtését.

Hargitai János, a Baranya megyei Nagynyárád polgármestere elkészítette a törvénytervezetről és más kapcsolódó dokumentumokról (a törvény politikai elvei, a Bács-Kiskun megyei Tanács Nemzetiségi Bizottságának állásfoglalása, illetve a Bársony-féle törvénytervezet) szóló feljegyzését, amely az államnemzetben való gondolkodás, a kisebbségi kollektív jogok mellett érvelt, de a helyi önkormányzatok úgymond „megkettőzését” elutasította. A vélemény felvetette a menekültek megítélésének és a népszámlálási adatok alkalmazhatóságának kérdéseit, illetve kifejezte a kisebbségi biztos intézményével kapcsolatos egyet nem értését is, mivel az szerinte legalizálná a parlamenti képviselet megoldatlanságát.