>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Lakatos Menyhért levélben fordult segítségért Wolfart Jánoshoz, amelyben egyrészt üdvözölte a Kisebbségi Kerekasztal létrejöttét, másrészt viszont jelezte, hogy az MCKSZ elnöksége szükségesnek tartotta a parlamenti pártok, a kormány, és országgyűlési képviselők részvételét is a Kerekasztal munkájában. Leszögezte, hogy a kisebbségi törvény csak akkor kerülhet az Országgyűlés elé, ha a Kerekasztal azt megvitatta, és véleményét érdemben figyelembe is vették.

Wolfart János válaszlevelet írt a Kisebbségi Kerekasztalnak, amelyben üdvözölte a Kerekasztal létrejöttét. Leszögezte, hogy a NEKH a törvénytervezet politikai alapelveinek kidolgozását vállalta, amelyet az IM tervezetével együtt eljuttattak a kisebbségi szervezeteknek. A hivatalvezető hangsúlyozta azt is, hogy nem kívánnak a Kerekasztal nélkül dönteni, hanem konszenzusra törekszenek. Elküldte továbbá a Hivatal véleményét az IM tervezetéről.

Wolfart János az érintetteknek írt levelében tájékoztatott arról, hogy a NEKH kisebbségi szervezetek véleményeit is felhasználva véleményezte az IM törvénytervezetét, amelyet a tervezettel együtt mellékelt is. A törvény-előkészítés megvitatása érdekében egyúttal meghívta őket a Hivatal által kezdeményezett február 28-i egyeztetésre.

A kormánynak a tárca nélküli miniszterek feladatairól szóló 27/1991. sz. rendelete szerint a NEKH felügyeletét immár a kormány egy kijelölt tagja látta el.

Váradi Vilmos, a NEKH jogász-szakértője elkészítette a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó hatályos jogszabályokról szóló feljegyzését. A szakértő azon jogszabályokat gyűjtötte össze, amelyek közvetlenül vagy közvetve a kisebbségi jogok érvényesülését, vagy annak lehetőségét tartalmazták.

Szabad György megbeszélést hívott össze az IM, a NEKH, Horváth Balázs tárca nélküli miniszter és Fodor Gábor részvételével. Ennek keretében megegyezés született arról, hogy a törvénytervezetet nem az IM, hanem a NEKH-et felügyelő miniszter fogja a Parlament elé vinni. A NEKH feladata olyan tervezet kidolgozása lett, amely a Kisebbségi Kerekasztallal való konszenzust tükrözi. Az IM által készített, és utóbb államigazgatási és kisebbségi érdekképviseleti részről egyaránt bírált törvénytervezet elvetését követően, 1991 első felében tehát két újabb törvénytervezet kidolgozása indult meg egymással párhuzamosan, amiket a NEKH által felkért külső szakértők, valamint a Kisebbségi Kerekasztal jogászai készítettek el.

Ülésezett az MNSZ Elnöksége: a tanácskozás egyik napirendi pontja a kisebbségek által benyújtandó önálló kisebbségi törvénytervezet volt. Az ülésre meghívót küldtek Fodor Gábornak is.

Aláírás nélküli feljegyzés készült NEKH keretében a törvénytervezet néhány előzetes kérdéséről, amely a kódex jellegű szabályozás kialakítása, a kettőzések kerülése, a hatályos alkotmányi keretek között maradás, a deklaratív rendelkezések mellőzése, a kollektív jogok és a pozitív diszkrimináció, valamint a közéletben való részvétel terén a különleges intézményi megoldások mellett érvelt.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése döntést hozott arról, hogy az IM törvénytervezetét nem tekinti tárgyalási alapnak, mivel tagszervezetei már korábban külön-külön is elvetették azt. Célszerűnek tartotta ugyanakkor a kisebbségi törvénytervezetről szóló megbeszélések megtartását a Kerekasztal tervezetének elkészülte utánra halasztani. A döntésről tájékoztatták Wolfart Jánost.

Wolfart János Lakatos Menyhértnek írott válaszlevelében támogathatónak tartotta a javasolt kisebbségi érdekegyeztető fórum létrehozását, de megítélése szerint ezt nem felülről, hanem maguknak az érdekszervezeteknek kell létrehozniuk.