>> kronológiák

>> A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény történeti kronológiája

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

Göncz Árpád köztársasági elnök – március 1-i hatállyal – Manherz Károlyt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) korábbi közigazgatási államtitkárát, az MNSZ elnökét címzetes államtitkárrá nevezte ki, aki a hazai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolásáért, valamint a nemzetközi kisebbségvédelmi szervezetekkel és intézményekkel való kapcsolattartásért lett felelős (46/1991. (III. 1.) KE határozat). A Miniszterelnöki Sajtóiroda által kiadott kommüniké szerint a kormány ezzel összefüggésben a kisebbségek ügyeinek intézését, valamint a kisebbségi törvény folyamatban lévő előkészítését tartotta szem előtt.

A NEKH felügyeletéről szóló 1014/1991. kormányhatározat a felügyelet ellátásával – Manherz Károly címzetes államtitkárral együttműködve - Nagy Ferenc József tárca nélküli minisztert (FKGP) bízta meg március 1-i hatállyal.

A Kisebbségi Kerekasztal sajtótájékoztatóján Doncsev Toso elnök elmondta, hogy a szervezet megelégedéssel fogadta a kisebbségi törvény tervezetének visszavonását. Bársony János jogi szakértő kifejtette, hogy a továbbiakban azokat a megállapodásokat tekintik alapnak, amelyekre a megelőző tárgyalásokon jutottak a kormány képviselőivel, mert az akkor visszavont tervezet ezektől több ponton eltért. A kormány képviselőivel való elkövetkező tárgyalásokon a Kerekasztal konszenzusos megállapodásra kíván jutni a fennmaradó kérdésekről. Elhangzott az is, hogy az ellenzéki pártok arról biztosították a Kerekasztalt, hogy ilyen konszenzusos törvénytervezet megszületése esetén nem lesz akadálya a kétharmados elfogadásnak.

A Kisebbségi Kerekasztal közleménye szerint a Kerekasztal az addigi ülésein megállapodott a törvény alapelveinek és számos szabályozási kérdésben. Az aznapi ülésén folytatta a törvénytervezet kidolgozását, és az egyeztető tárgyalások lebonyolítására szóvivőket (Hambuch Géza, Horváth Aladár) és jogi szakértőket (Bársony János, Kaltenbach Jenő) választott.

Megtartotta alakuló ülését a NEKH mellett működő, Manherz Károly által vezetett, huszonöt fős, szakértőkből, országgyűlési képviselőkből, és önkormányzati vezetőkből álló Kisebbségi Szakértői Tanács.

Wolfart János Antall József, Nagy Ferenc József és Manherz Károly számára rövid tájékoztatót készített a kisebbségi törvénytervezetekről.

A Roma Parlament képviselői látogatást tettek az SZDSZ székházában. A tárgyaláson a felek egyetértettek abban, hogy a cigány kisebbséget a valós súlyának megfelelően kell kezelni a törvényalkotás folyamatában, különös tekintettel például a kisebbségi törvényre.

Báthory János megírta a NEKH részére készülő törvénytervezet kidolgozásában külső szakértőként részt vevő Samu Mihály számára a dokumentumról szóló feljegyzését, amely szerint a tervezet nem tudta meghaladni az IM-nek a kisebbségek által már elutasított anyagát. A hiányosságai az érdekképviselet tervezett kialakításában, az állami anyagi felelősségvállalás mértékében, valamint az érdekképviseleti és állami funkciók viszonyában (az országos önkormányzat támogatásában) voltak szerinte tetten érhetők. Hangsúlyozta, hogy a NEKH koncepciója az elkülönülő civil és önkormányzati szervezeti formákról, és az alulról felfelé épülő, kisebbségenként egy országos önkormányzatot magában foglaló rendszerről szól.

A Csongrád Megyei Közgyűlés vezetői és a megyei kisebbségek érdekegyeztető tanácsának képviselői a kisebbségi törvény előkészítéséről tárgyaltak Szegeden. Az elhangzott javaslatokat és észrevételeket a szintén jelenlévő Wolfart János gyűjtötte össze. A NEKH elnöke hangsúlyozta, hogy a törvénytervezet csak a Kerekasztallal kialakított konszenzus létrejötte után kerülhet az Országgyűlés elé.

A Kisebbségi Kerekasztal ülése az országos kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos kérdésköröket vitatta meg.

A Kisebbségi Kerekasztal ülésén a kisebbségi szervezetek képviselők és a szakértők egyeztették a kisebbségi önkormányzatokra és a parlamenti képviselet törvényi szabályozására vonatkozó javaslatokat.

Ficzere Lajos tanszékvezető egyetemi tanár elkészítette a törvénytervezet véleményezését, amely kiemelte az átfogó szabályozásra való törekvést, a megfelelő szerkezeti felépítést, valamint az alapértékek beépítését. Ezek által a tervezetet alkalmasnak tartotta arra, hogy megszövegezzék a későbbi törvényjavaslatot, és lefolytassák az egyeztetéseket.

Megbeszélés zajlott le a NEKH és a Kisebbségi Kerekasztal ügyvivői között, amelyet másnap, 28-án sajtókonferencia követett. A törvény előkészítéséről szóló, február végi tanácskozáshoz hasonlóan a NEKH ezúttal is a Kerekasztalnak a törvény alapelveiről szóló anyagát, a preambulum-tervezet véleményezését igényelte, valamint ismételten szorgalmazta az egyeztetések megkezdését. A sajtótájékoztatón a Kerekasztal által kiosztott vázlatot a Hivatal utóbb tartalmi szempontból értékelhetetlennek minősítette.

A Zsidó Vallású Magyarok tiltakozó állásfoglalást alakítottak ki a zsidóságnak etnikumként való kezeléséről, amelyet az EJKVB-nak való megküldést követően, Fodor Gábor utóbb, 1992. március 20-án továbbított egyes országgyűlési képviselőknek.