>> kronológiák

>> A magyarországi német kisebbség kronológiája 1945 – 2000

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

Intézménymutató: MINISZTÉRIUMOK >> Külügyminisztérium

A szovjet parancsnokság 0060. sz. parancsa elrendelte a német nemzetiségű lakosság közvetlen hátországi munkára történő mozgósítását. A Tiszántúlról és Északkelet-Magyarországról Zielbauer György kutatása szerint 19 816, Budapestről és környékéről, továbbá a Duna-Tisza közéről 17 956, Délkelet-Dunántúlról 11 455 főt hurcoltak el a Szovjetunióba kényszermunkára. Zielbauer szerint a külügyminisztériumi névsorokban nem szerepelt az elhurcoltak kb. 30%-a, azaz 14 700 fő. A hazatértek számáról nincsenek pontos adatok.

A magyar Külügyminisztérium egy Szovjetunióhoz küldött jegyzékben ismételten leszögezte, hogy Magyarországról a főhatalmak által elfogadott irányelvek szerint alig több mint 200 000 német nemzetiségű személy telepíthető ki. Hangsúlyozta a kollektív bűnösség elutasítását.

Megbeszélés a szétszakítva élő német nemzetiségű családok kérdéséről. Jelen voltak a Külügyminisztérium képviselői, Bíró Lívia kormánybiztos és Wild Frigyes.

A Művelődési Minisztérium és a Külügyminisztérium elviekben engedélyezte Wild Frigyesnek, hogy a FUEV számára a magyarországi németség helyzetéről egy kötetbe (Handbuch der Europäischen Volksgruppen) ismertetőt írjon. Ennek előfeltételeként az előzetes egyeztetést adta meg.

Wild Frigyes levelet írt a Külügyminisztériumba egy Heinrich Reitingertől érkező meghívás ürügyén. Leírta, hogy a német kultúrcsoportok egyre több meghívást kapnak az NSZK területéről, és nem tartotta helyesnek a teljes elzárkózást, annál is inkább, mivel az utak során szerinte külföldön komoly lehetőség kínálkozik a nemzetiségi politika eredményeinek propagálására.

A nemzetiségek jubileumi ünnepe a felszabadulás tiszteletére a Madách Színházban. Az ünnepségen részt vett Óvári Miklós, az MSZMP KB tagja, Ilku Pál Oktatási Miniszter, Gyenes András külügyminiszter helyettes és Herbert Plaschke, az NDK nagykövete is. A főtitkárok anyanyelvükön szólaltak fel.

Heinrich Reitinger, az NSZK-ban élő Magyarországi Németek Honfitársi Szövetségének ügyvezető elnöke felajánlotta Réger Antalnak a két szervezet együttműködését. A Külügyminisztérium utasításának megfelelően a főtitkár a megkeresésre udvarias, de kitérő választ adott.

A Friedrich Ebert Alapítvány meghívta Réger Antalt egy 10 napos tanulmányútra Bonnba. Bár Réger fontosnak tartotta volna az utat, a Külügyminisztérium határozott utasítására kitért a meghívás elől.

A Norddeutsher Rundfunk a Külügyminisztérium engedélyével 30 perces filmet forgatott a magyarországi nemzetiségek helyzetéről. A felvételeket két lépcsőben, augusztusban és télen vették fel.

Claus Klotz a Külügyminisztérium alkalmazottjaként ötéves külföldi szolgálatra utazott, ezért helyette az új titkár 1984 márciusától Wolfart János lett.