>> kronológiák

>> A magyarországi német kisebbség kronológiája 1945 – 2000

• észrevételeim vannak
• kinyomtatom
• könyvjelzőzöm

I III IV V VII VIII X XI XII Az összes tétel

Mindszenty József bíboros hercegprímás a katolikus püspöki kar nevében a kormányhoz fordult a "német kérdés emberies rendezése" érdekében. Kérte az "államhű németség" megvédelmezését.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 9.560/1945. M. E. sz. rendelete egyes vármegyékben, továbbá nagy- és kisközségekben a testületi hatóságok működésének szüneteltetése és ezzel kapcsolatos különleges közigazgatási szabályok tárgyában.

"1. § /1/ Tolna- és Baranya vármegyékben a törvényhatósági bizottság és a bizottság által alakított szakbizottságok, valamint a törvényhatósági kisgyűlés, az igazoló választmány és az összeférhetetlenségi bizottság, továbbá a közigazgatási bizottság és különleges alakulatainak működése szünetel mindaddig, amíg ezekben a vármegyékben az 1.710/1945. M. E. sz. rendelet /Magyar Közlöny 26. szám/ 2. §-ának 5. pontja alá eső személyek kitelepítése és helyükbe mások odaköltöztetése iránt a 3820/1945. M. E. sz. rendelet /Magyar Közlöny 65. szám/ alapján tett intézkedések befejezést nem nyertek...."

Bauer József apátplébános, Gömbös Miklós gimnáziumi tanár és Léhmann István orvos, a Hűségmozgalom egykori vezetői memorandumot írtak a miniszterelnöknek, melyben kérték, hogy a hűségmozgalmat ismerjék el ellenállási mozgalomnak. A levél megírását az a tény váltotta ki, hogy már eddig is több, a mozgalomban részt vett személyt hurcoltak el a Szovjetunióba. Nem kaptak választ.

A katolikus püspöki kar körlevelében ismertette álláspontját a kitelepítéssel kapcsolatban: "Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk, de a rossznak barátaiként minősítenek, és eltávolítanak olyanokat, akikre a bűnt nem bizonyították rá, sőt olyat hoznak fel ellenük, ami természetjogon megilleti őket, pl. az anyanyelv. Ne tegyünk olyasmit, amit a fegyverszüneti határvonalon túl magyarokkal szemben elkövetőktől nemcsak felháborodással fogadtunk, de elviselhetetlennek is éreztünk."

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 10.030/1945. M. E. sz. rendeletében első ízben szabályozta a nemzetiségi oktatást. Ahol legalább tíz tanuló szülei kérték, szavazással dönthettek arról, hogy gyermekeiket az általános iskolában anyanyelven akarják-e taníttatni, vagy magyarul, s anyanyelvüket csak tantárgyként. A nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák beindítását engedélyeztetni kellett. Ennek azonban előfeltétele volt, hogy a szavazás megtartása után legalább 20 tanuló jelentkezzen. A rendelet a magyarországi németekre nem vonatkozott.